Lilla Brüsszelben

Colors Glow

2011-04-18T14:54:00.003+02:00

http://www.gigacrate.com/Music/MusicDetails.php?id=45149

Idő

2011-02-06T23:51:00.000+01:00

Talán csak a távolság mutatja meg, mennyire hiányozhat valami. Talán messzire kell utazni, hogy kiderüljön, milyen becses is az a hely, ahonnan elindultunk.

Jodi Lynn Picoult

2010-12-05T22:08:00.004+01:00

Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk: otthonról. Tapasztalatból tudom, milyen csodálatos érzés, amikor megváltozik a környezetünk, és most azt is tudom, hogy otthon maradni, hagyni másokat elmenni, maga is egy fantasztikus utazás. Mert amikor elengedünk valamit, helyet teremtünk valami egészen másnak (...), valaminek, amit nem vártunk (...), valaminek, amitől az otthonunk váratlan kalandnak tűnik, utazásnak, ahol minden sarkon új kincsek várnak, ahol a világ a teljes bonyolultságában eljön a lakásunkba, mert a végén az erő nem csak azokkal van, akik elmennek, de benne van abban is, amit maguk után hagynak.
	*A férfi fán terem c. film*

Otthon

2010-11-15T00:34:00.000+01:00

Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

Wass Albert

1 hónap

2010-10-28T23:42:00.001+02:00

Eltelt egy hónap. Történt jó pár dolog és láttam is jó pár dolgot, volt ami meglepett, mégsem emlékszem rá. Sok helyen jártam már, igazából befogadó képesebb lettem, ha van ilyen szó. Rengeteg hely várat még magára és talán ez így is marad, de az elérhető közelségben lévők már nem igen lepnek meg. Főleg Brüsszel nem. Bár érdekes módon Európa fővárosában kell találkoznom szélsőséges esetekkel, amiket más átlag európai országban nem igen látnék. De mi számít átlagnak?

Olyan szimpatikus volt mindig, hogy a belgák kicsit olyanok, mint mi. Kevesebb élet van bennük első látásra, másodikra se sokkal több, de nem reménytelenek. Azonban most, itt Brüsszelben sokszor eszembe jutnak az almeríai élmények. Nagyon nehezen viseltem, hogy a spanyolok mennyire hangosak voltak, a fejem meg tudott fájdulni pár perc alatt a buszon való ordibálástól, igazából nem ordítottak, csak beszélgettek, nekem volt túl hangos. De nem csak az emberek, Spanyolországban MINDEN hangos volt nekem. Amikor legutóbb itt voltam Belgiumban, olyan nyugodt kis életem volt, ha hangzavar támadt a kisvárosban, azt mi okoztuk.

Most meg ez a rengeteg féle nemzetiség felborítja a kis világomat. Sokat vagyok egyedül, sokat gondolkodom, mélázok, sétálok és mostanában már be kell fogni a fülemet is, annyira nem bírom. Miért jó az, hogy ha az egész busz hallja, hogy mit beszélsz? És kiváltképpen zavaró tud lenni, ha az a nyelv érthetetlen számodra, akkor ez nem beszéd, hanem zajjá minősül át, mostanában minden utamon van szerencsém egy ilyen emberhez. Szó szerint kiabál. De általában többen kiabálnak,a világ létező nyelvein, ma oroszul és spanyolul, más napokon máshogy. Ha az utcán vagyok, elmegyek onnan, minél messzebbre, de a buszon? Hol vannak a jól nevelt, nyugodt kis szerény belgák? Nehéz megtalálni őket a tömegben.

Brüsszel egyébiránt szép. Egyre több szép helyet fedezek fel benne és az idegenek lakta részek is szépek, kifejezetten. Csodás épületek vannak, de a hétköznapi lakóházak többsége is különleges. Még mindig frusztrál a tény, hogy vigyáznom kell kivel állok szóba. Elkerültem az arab pillantásokat, de ma reggel például egy tisztességesnek tűnő 40 körül emberrel elegyedtem szóba a buszmegállóban, csak ketten voltunk és már régóta vártunk. Beszélt spanyolul, oké, miért ne? Megvitattuk a buszt, majd egyből rátért, hogy Albániából jött és nincs felesége. Ezután elkezdte dicsérni a szemem, na, akkor már tudtam, hogy mondhatok neki bármit. A suliban is mindig ezzel jönnek, talán ritka náluk az ilyesmi :D

Szóval hiányolom a belgákat.

Közben beindultak az edzések, a francia órák továbbra is stand-up-comedy-ként mennek, csak röhögni megyek, az anyag, amit tanulunk, minimális. A kislányokkal, akikre heti kétszer vigyázok, többet tanulok sokkal. Már szinte mindent megértek, magamtól beszélni még mindig gondot okoz és egyre inkább mixelem a spanyollal a franciát, ami nem jó. A kislányokkal ma már a köröm festésig is eljutottunk, ez egy veszélyes pont, innentől nincs megállás, előző tapasztalataimat figyelembe véve. Folyt a körömlakk lemosó, mindenem piros volt, azt hiszem, a smink a következő. Persze, mindig a legkisebb viszi a prímet. Legutóbb semmiképp sem akart aludni, azt mondja, meséljek… na igen, meséljek franciául, mondom neki, mesélj te! Nem, az nem jó. Oké, elkezdtem olvasni a mesekönyvet, de csak folyton azt hajtogatta, hogy nem jó, nem jó… hehe… van még mit alakítani a kiejtésemen, így hát átvette a vezető szerepet és ő mesélt nekem, majd, mint aki jól végezte dolgát, letette a könyvet és aludtunk is, persze, betakart engem is. A tánc sosem marad el, karaokee, fogócska.

Az idő a nagy melegből hirtelen hűvösre fordult, eső, szél. A szél a legnagyobb ellenségem. A lakás ragyog, holnap jön a szerelmem, na meg én is ragyogok egyelőre, majd biztos holnap reggel 6-kor is fogok, amikor elé megyek.

Voltam moziban a munkatársaimmal, aztán koktélozni, jól eláztunk. Ellátogattam újra Brugges-be, felelevenedtek a régi emlékek, de jó is volt. Antwerpent említettem már. Ott is jártam, Krisztiékkel. Ők egy magyar család, sályiak voltak valamikor.

Brugges

____________________________________________________________________________

Brüsszel

Az” ismerősnek vélt arcokat látok”-szindróma megint kezdetét vette, azt mondják, ez olyankor van, ha az ember nagyon hiányolja az otthonát. olyan embereket vélek felfedezni idegenekben, akik pedig nem is a mindennapi életem szereplői, hanem régi osztálytársak például, fura.

A suliban egyre több a munka, rengeteget kell készülnöm, a „gyerekek” hallgatnak rám, ügyesek nagyrészt. Érdeklődnek, kénytelen használni az angol tudásukat. Holnaptól őszi szünet. ide nagy mosoly jelet képzeljetek!

Valahogy még a csepergő esőben is van valami romantikus itt, még reggel fél 8-kor is, iskolába menet, amikor még mindig sötét van. 9 körül világosodik, nagyon nehéz felkelni. próbálom magamévá tenni az életérzést, amit egy idegen város adhat, minden lépcsőfokán a megismerésnek. Ezt mindig szerettem. Az első napokat sosem. De amikor ismerőssé válnak az utcák, amikor tudod mit, hol találsz, akaratlanul is kezded megszeretni, ez tán bennünk van. Elejétől kínosan törekedtem arra, hogy állandóságot teremtsek minél hamarabb és ha nem ment rágódtam rajta napokat. Viszonylag hamar sikerült. Már jó ideje megvan a napi rutin, nem igen akartam eljönni otthonról, a megszokott világomból és ezzel valamennyire ellensúlyozom, hogy ilyen hamar megszokok és elrendezek mindent. Így viszont hamarabb is leszek túl a megszeretésen és megunáson. Na, reméljük nem.

Nem újdonság, hogy Magyarországon kívül, mindenre azt mondom, élhetetlen számomra. Brüsszel ezen kerülete biztosan és sok más is. De találni szép helyeket is, már ha a szépség képes az embert kárpótolni az otthonáért. Keresem az utam, de jó lenne már megtalálni, mert egyre fárasztóbb, néha aggasztó, máskor pedig már az olyan mindegy kategóriába sorolható, csak menjek haza, legyen egy kis házam, egy kis kutyám és a vackom, ahova bebújhatok. Közel a szeretteimhez. Itt nem sok vagyok, ott Veletek, teljes ember.

Ez is jó valamire, valamiért ide kellett jönnöm, várom, hogy kiderüljön ;)

Ez a mai bejegyzés nem sikerült olyan mélyenszántóra, mint látjátok, nem pörögnek úgy az események. Sokszor azt hiszem, unalmas az életem itt, de aztán mindig rájövök, hogy lehet változtatnom kellene a szemléletemen. Egy hónap alatt berendezkedni, kiismerni magam egy új városban, idegen nyelven, új emberek között, azért lehet, hogy gyors tempó. Vagy nem? Támaszt találni nem volt elég, de nem is igen akarok. Túl sok embert szerettem meg és engedtem el az ösztöndíjak során, úgy érzem, a szívem tele és azokat szeretném szeretni minden erőmmel, akik szépen kibérelték ott a helyüket az évek alatt. Persze, joggal mondhatjátok, hogy a szív mindig tágítható, nincs megszabva hányan férnek bele. Én nem keresem az új embereket, pedig az egyetlen módja, hogy vidám és boldog legyek az az, ha nagyszerű emberekkel veszem körül magam. Remélem, megtalálnak majd.

Jó éjt!

Antwerpen

Napok

2010-10-16T00:31:00.001+02:00

Jövő héten el kell döntenem, hogy szeretnék-e hosszabbítani az ösztöndíjon, avagy nem. Két hét távlatából ezt elég nehéz megmondani.

A szobámba már csak egy szőnyeg kellene a boldogságomhoz.

Megvolt a második órám is a nyelvsuliban. A tanárok érdekesek, a hétfői érthető, de keveset tanít egy óra alatt, a pénteki pedig még ennél is lassabb, amikor az már-már szinte elképzelhetetlennek tűnt, jött és felülmúlta pályatársát. Egy néger pali, aki franciául nyomja a szöveget, már elkezdtem jót derülni rajta, hiszen komolyan vette a stand-up-comedy-n kívül másnak be nem illő előadását. Ekkor viszont észrevettem, hogy ez mégsem komédia, visszatért a komótos tanítási stílusához, ami főként abban rejlik, ahogy a betűket rajzolja a táblára, sőt, ha valami nem kellőképpen művészi még le is törli és újra írja. Táblázatrajzolás 15 perc, én már rég tudom mit akar és előre ki is töltöm, amikor ő még a felénél jár. Az érdekes az, hogy a „diáktársaim” még nála is később fejezik be. Szóval kissé komikusnak találtam a helyzetem szétnézve, nem gondoltam eddigi rövidke kis életem során (ami idén elérte a negyed évszázados bűvös határt is), hogy valaha is egy fejkötős asszonyokkal és néger emberekkel teli teremben fogok ülni és franciát tanulni. Ha nem tudnám hol vagyok, azt hinném Afrikában, valami arab országban, néha így is azt hiszem.

Azóta szétnéztem kicsit, de még mindig nem jártam mindenhol, ahol szeretnék, és közel sem jártam mindenhol, ahol illene vagy érdemes lenne. Láttam a királyi palotát, szép parkokat. Hihetetlen milyen szépek és tökéletesek az utcák még a belgákat nem látott kerületekben is. A dolgok jól működnek (1-2 párat kivéve), az emberek sokat dolgoznak, de általában meg is van mindenük ami kell, sokszor még több is. Ez nem vonatkozik a bevándorlókra, akiknek még így is nehéz a helyzete, hogy befogadja őket ez a kis ország. Sokan nem szolgálnak rá a bizalomra, másoknak pedig pont emiatt nehezebb. Ezt a suliban is látom. Nem könnyű úgy tanítani, hogy a gyerekek éjszaka dolgoznak, vagy délutánonként és az órákon fáradtak, tele vannak gondokkal. Előbb-utóbb mindig megcsinálják a feladatuk, a minimumot legalábbis igen. A tanár, akihez beosztottak, egy vagány, fiatal tanárnő. Már azt is értékelnie kell, ha valaki egyáltalán próbálkozik a megoldással. Vannak nagyon ügyes osztályok és vannak olyanok is, ahova úgy megyünk be, hogy legalább egy kicsit lendítsünk rajtuk, ha sokat nem is érünk vele. Még új vagyok nekik, muszáj angolul beszélniük velem, így hasznosíthatják, amit eddig tanultak, így már nem is annyira haszontalan az angol.

Szomorú vagyok sokszor, amikor látok egy-két fiatalt a padokban, csendben, magukban ülni… sokan azért jöttek ide, mert otthon háború van. Albániából, Csecsenföldről, Afganisztánból… nekik tényleg nem volt választásuk. Ők azért jöttek el, mert nem tudtak ott élni, én meg otthagytam a szép kis hazám, pedig már igazán nem vágyom több tapasztalatra külföldön. Éppen eleget szereztem ahhoz, hogy értékelni tudjam, amit a haza és az otthon adhat nekem. Mégis megtettem, az agyamra megyek. Ez egy önműködő szerkezet, meg akar erősíteni, még több akadálynak kitenni, még több tapasztalathoz juttatni, hiába nem akarom. Nyugalmat és harmóniát szeretnék, állandóságot. Mégis felrúgom időről-időre. Nem tudom unalmas lenne-e. Biztos van oka, hogy így van.

Mindenesetre tudom mit jelentenek a zöld lankáink, megszerettem a Balatont, értékelem minden szépségét a hazánknak. De elég volt már először eljönnöm, három éve, hogy mindezekre rájöjjek. Szép és értékes és fontos, mert a miénk. Nem akarok és nem is tudnék máshol élni.

Most eléggé egyedül vagyok és akkor sem lesz ez másként, ha végre ráveszem magam, hogy találkozzam emberekkel, innen-onnan ismerősökkel. A saját nyelvemen akarok beszélni. Semmilyen más nyelven. Jó lenne sokat beszélgetni, tanulni, átértékelni, rájönni… nem vesznek körül ilyen emberek.

A kislányok aranyosak, heti két délután jobban kifáraszt, mint a suliban egy egész hét. Utoljára valahogy 0 és 10 éves korom között lehettem ennyire aktív bújócska, éneklés, fogócska, rajzolás, táncolás és activity terén, mint mostanában. Kénytelen leszek franciául beszélni velük… bár néha mondják, hogy jobb, ha angolul próbálkozom, még azt is jobban megértik :D

Holnap városnézés, este találkozom néhány ösztöndíjas hasonszőrű zsenge teremtménnyel. Mi mást írhatnék…

Jó éjt!

Méz és lóhere

2010-10-13T19:51:00.000+02:00

Egyszer, amikor még kicsi voltam, éppen a kedvenc kék biciklimen tekertem, amikor hirtelen felmerült bennem a gondolat, hogy ha egyszer csak nekiindulnék és vissza se néznék, vajon milyen messzire jutnék? Máig sem tudom, hogy mi volt az, amit akkor tenni akartam.

Méz és lóhere c. film

Távolság

2010-10-07T17:48:00.000+02:00

Próbálok beszélgetni veled, de te fáradt vagy, aludjunk, majd holnap beszélgetünk! Holnap viszont újabb feladatok vannak, újabb munkanap, vacsorák, alszunk és másnap beszélgetünk. Ebből áll az életem: várom azt a napot, amikor újra mellettem leszel, egészen addig, amíg bele nem fáradok, és többé nem kérek semmit, teremtek magamnak egy világot, ahova elbújhatok, amikor szükségem van rá: nem túlságosan távol, nehogy úgy tűnjön, mintha független életem volna, de nem is túlságosan közel, nehogy úgy tűnjön, mintha be akarnék törni a te univerzumodba.

Paulo Coelho

BRÜSSZEL 2010.

2010-10-06T23:05:00.002+02:00

Sziasztok!

Régen írtam már és a spanyol kalandjaimat be sem fejeztem. Pontosan azért, mert túl kalandosra sikeredett a vége, valamint közrejátszott benne a két szakdogám megírása, leadása, az idegenvezetős OKJ vizsga letétele, a spanyol nyelvvizsgázás, és a két államvizsga is... két hónapon belül...többek között. Itt nem említettem, hogy mindezek előtt közvetlenül ellátogattunk még Marokkóba :) egy kicsivel több, mint egy hetes túrára, nem ám utazási irodával, magunktól! Életre szóló élmény, de nem mennék vissza 5 percre sem. Elraktározom a tapasztalatokat, még kell pár év, hogy széppé fakuljon, azért összességében jó volt komppal átkelni a Földközi-tengeren 9 óra alatt, majd átmenni a szögesdrótos határon Nadorban, 9 órát ismét csak buszocskázni Fes-ig, megtalálni a többieket, majd nekivágni a sivatagnak. Ott aztán tevegeltünk és szabadban aludtunk, szkarabeuszok között, a buszon árucsempészekkel utaztunk és csak kétszer akart a marokkói rendőralakulat felelősségre vonni vélt dolgokért, plusz nem akartak visszaengedni Spanyolországba, mert egy Vlagyimir nevű, magyar nemzetiségű (ilyen névvel) a bátyámnak vélt embert kerestek rajtam. Túléltük.

Azóta szereztem némi munkatapasztalatot, egy diplomát :) és egy újabb lehetőséget, hogy Belgiumba utazhassak, ezúttal Brüsszelbe.

A Comenius tanárasszisztensi pályázat ösztöndíjasaként egy brüsszeli középiskolában fogok angolt tanítani. Négy napja érkeztem meg. Azóta is számtalan dolog történt, az egyre növekvő olvasói elégedetlenség vitt arra, hogy le is írjam őket.

Szombaton érkeztem, szokatlanul zökkenőmentesen, kevesebb súllyal, mint a megengedett, semmi cipekedéssel és kétségbeeséssel. Eddig ilyen még nem volt. Na igen, az évek, meg a rutin :)

Azt, hogy ilyen kellemesen telt az első napom (annak ellenére, hogy nem szerettem volna eljönni, mindent otthagyni, amit felépítettem, tudom jól milyen érzés ez és nagyon utálom, soha többet nem akartam megismételni az életben... de hát Brüsszel az csak Brüsszel:) szóval annak köszönhető, hogy Ugo, egy kedves sosem látott ismerős munkahelyi berkekből, eljött értem a reptérre, nem keveset, kb 180 km-t autókázva értem, majd haza is. Az ultra hiper-szuper modern kocsijában míg én azzal viccelődtem, hogy miért keresget annyit egy bizonyos rádióadást, rávilágított, hogy az a GPS. Ok. Házhoz hozott, Gianluca már várt rám. Olasz lakótársam van, nem volt könnyű rátalálnom. Mindig énekel és tésztát főz, jó arc.

Egy másik kedves HP-s ismerős, Csabi (üdv ezúton is) segítségével tudtam szállást szerezni. Bár benne van a szerződésben, hogy segítenek a suliban, sőt szállást biztosítanak, ez nem így történt. Szépen magamra hagytak, míg kitörő örömmel olvastam a Svéd- és Írországba ment magyar lányok hozzászólásait, miszerint a tanári kar rendezte be nekik a szobát nagy gonddal és hogy a mentoruknál laktak egy hónapig.

Megérkeztem hát egy nem a legjobbnak mondott brüsszeli kerületbe, a 24 emeletes házikó 9. emeletén lakom kilátással az ember által tákolt kalyibákra. Alább:

Európa Parlament és egyéb nyalánkságok csillannak meg a távolban. A ház alatt bolt, pizsamában járunk le. 300-400 méteres körzeten belül gigantikus sportcentrum, négyféle bank, fodrász, soknemzetiségű éttermek, pub-ok, boltok, kirakodó árusok, 6 féle buszmegálló. Az árak a csillagokban... amiket mellesleg nem látni :( Az ég lilás-rózsaszín a felhőkarcolók felett, szépnek szép, csak éppen az szmog. Szóval az árakat majd leírom, ha én magam is képes leszek erről tátott száj nélkül beszélni. Több, mint képzelnétek :S

Lassacskán indultam el felfedezni a környéket, sötétben nem (első este a sötétséget fokozta az alakok még sötétebb kiléte). Tudjátok, mint a kutya... elszalad, megjelöli a területet, majd vissza... így haladok lassan.

Kissé magányosan. Különösképpen nem fűt a vágy, hogy emberekre mosolyogjak, akiket a sors az utamba sodor. Kénytelen vagyok. Néha ennek utólag örülök. Nem könnyű. A régi barátaimat szeretném. Az otthonomat. Soha többet nem szerettem volna eljönni. No de...

A lényeg, hogy éppen szerethetőek a kis belga házak, leszámítva a felhőkarcolókat, a sok kendős asszonyt és fekete embert. Nem mintha zavarnának, csak belgákat nem látok tőlük. A helyzet megítélésében problémákba ütköztem, minthogy nehéz eldönteni, hogy az Unió központja az utolsókat rúgja-e, ahogyan az testközelből világosan kivehető vagy ez csak a látszat és valami igen hatásos taktika első felvonásainak vagyunk tanúi. Nem tudom. Mindenesetre Brüsszel boldog-boldogtalannak otthont ad. Ha a bevándorlókat valamiért hazahívnák, itt nem maradna senki. Vagy legalábbis elnevezhetnék csendes városnak. Könnyedén kapnak ideiglenes lakcímet vagy állandót, a munkanélküli segély 1100 euró körül mozog. És ezek az emberek nem is EU állampolgárok, akikről szó van. Hozzáteszem, nekem nem adtak bankkártyát egyik bankban sem, csak ha van ideiglenes lakcím bejelentőm, ami jó pár hetet igénybe fog venni. Brüsszel nem belga többé és lassacskán nem is szép többé. Úgy jöttem ide, hogy meglátom benne a szépet, igyekszem. Nem haragszom rá és nem vetem meg, értetlenül állok előtte.

Az utcákat egyre szűkítik mindenhol. A közlekedés káosz. Mikor megérkeztem az az érzés fogott el, amit Marokkóban éreztem. Forgatag az utcán, fejkendősök, kirakodás, török árusok, este 10-kor is nyitva a nagyobb haszon reményében, szagok, illatok keverednek. "Persze a szagok győztek most is, de jók voltak az illatok is..."

A zebrán úgy kell visszahúzni a lábam, akkor is, ha nekem van zöld, szorítani a táskám, nem létesíteni szemkontaktust vöröses hajú világos bőrű lányokra kiéhezett arabokkal, még elbambulásból sem. Nem volt biztató. Ha a szép kis, tipikus belga házakat nem láttam volna és a mértani pontossággal megszerkesztett utcákat, (még ha szemetesek is) nem hittem volna el, hogy Belgiumban vagyok.

Ezek után az iskola sem jelentett felüdülést bevándorlók tekintetében, lévén az első osztályban, ahova bementem, egy belga sem volt. Volt viszont két török lány, egy marokkói, egy tunéziai és egy afgán fiú. Angolul nem beszélnek, örülnek, ha franciául megtanulnak. Így fogok angolt tanítani.

Az iskola képe talán ijesztőnek tűnhet elsőre, de nem aggódom egy pillanatig sem, még nem volt helyzet, amit nem oldottam volna meg... valahogy :D

A buszról leszállva már hallani a tanárnők kiabálását, amint minden sarokról próbálják visszatartani az éppen ellógni készülő gyerekeket. (14-től 22 éves gyerekek :))
Az iskola előtt újabb tanár, próbálja betessékelni a kifelé szökő vagy bemenni nem akarókat. Csodálatos, hogy azon a rövid útszakaszon hányszor fordul meg a jó nebuló fejében, hogy mégsem ez lenne az ő életcélja. De szegényeket mindig megakadályozza valaki a távozásban. Külön tanárt alkalmaznak arra, hogy a szünetekről visszaterelje a diákokat az osztályokba. Nos, ezek a tanárok inkább néznek ki kidobó bácsiknak, velem kedvesek voltak. A visszaterelés szó helyett a mentorom a PUSH kifejezést használta, hogy kicsit árnyaltabb értelmét adjam a szituációnak.

Két épülete van a sulinak, egymástól 10 perc sétára. Első nap eltévedtem, mondanom sem kell. A titkárnő konyhaasztalnál ül és támla nélküli kisszéke van. Tanári szoba nincs, a tanárok jófejek. A diákok akkor mennek iskolába, amikor felébrednek, az igazgató ma pl azért veszekedett egy anyukával, mert most jutott eszébe a lányát beiratni, október 6-án. Hát ilyen ez. Egyébiránt nagyon kedvesek a diákok, amit tudnak angolul azt előszeretettel kiabálják utánam a folyosón, ez nem terjed ki többre a : Nice to meet you-nál és az I speak English-nél. Nekem tetszenek.

Bátrak voltak, nagy nehezen megkérdezték hány éves vagyok, honnan jöttem. Azt hiszem, meg kell tanulnom franciául. Végül bemutattak Gaby-nak, aki egy velem egyidős tanár lehet, nagyon vagány, elbánik 23 bevándorló gyerekkel is :) Mivel nagyok az osztályai, főként vele fogok dolgozni, megosztjuk majd a csoportokat és kommunikációt kell gyakorolnom a gyerekekkel. Turizmust tanulnak ezek a felsőbb osztályok, szerintem nem lesz gond. Játszani és beszélgetni mindig szeretnek, azt érdekessé lehet tenni. Max. 16 órát taníthatok így bőven marad(na) időm másra is. Voltam pl. két órán, ahol franciául tanították a hollandot, de felajánlották ennek a fordítottját is, ez örvendetes, nemde?

Ma "welcome day" volt, ahol csak franciául beszéltek, nagyjából megértem a dolgokat, részletekbe menően nem, megszólalni meg pláne nem. De kénytelen leszek lassan. mindenhol spanyolul beszélnék, nem értik, sok helyen az angolt sem, ha franciául mondom, akkor a kiejtésem nem értik... így hát hiába próbálkozok négy nyelven, nem jutok előre. Marad a metakommunikáció, az jól megy.

Végre vettem bérletet, így bejárhatom a várost, sikerült eltévednem a metrón már kétszer, a sight seeing varázslatos volt alulról, most már szeretném felülről is megnézni Brüsszelt.

Keddenként és csütörtökönként 3 tündéri kislányra fogok vigyázni, házit csinálunk együtt, fürdés, vacsi, alvás. Nem tudnak csak franciául, de jól elbeszélgettünk elsőre, kulcsszavak: Lady Gaga, Hanna Montana... a 4 évesnél Lulu-nál pedig a puszi a kommunikáció :) azt hiszem, szeret engem.

Hétvégén Emilie-hez megyek Charleroi-ba, ott találkozom két Comenius-ossal is, egy szlovák lánnyal és egy lengyel sráccal, ma ismertem meg őket. Brüsszelben én vagyok egyedül Comenius-os és Belgiumban én vagyok egyedül magyar asszisztens.

A héten még csak figyelem az órákat, jövő héttől indul a banzáj.

Végeredményben tetszik itt, szeretnék már végre elmenni a Grand Place-re és a szép helyekre, hogy kicsit megnyugodjon a lelkem. Sokat nézelődöm, magamba szívom a látottakat. Nem is tudom mit fogok már kezdeni ennyi világlátással :) lehet remete leszek.

Jó éjt!

Re

2010-08-29T15:55:00.000+02:00

						A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

2010-08-28T13:16:00.000+02:00

"Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem."

Oliver Wendell Holmes

Megint...

2010-08-22T22:28:00.001+02:00

Ha azért mondasz vagy teszel valamit, hogy valakit vagy valamit megszerezz, megtarts, befolyásolj vagy irányíts, az ok mindig a félelem, az eredmény pedig a fájdalom. A manipuláció egyenlő a szeparációval, a szeparáció pedig a szenvedéssel. Lehet, hogy a másik közben teljes szívéből szeret, de neked esélyed sincs, hogy ezt felismerd. Ha félelemből cselekszel, képtelen vagy befogadni a szeretetet, hiszen egy olyan gondolat fogságában élsz, ami arról szól, hogy mit kellene tenned a szeretetért. Éppen ezért minden aggodalmas gondolatod csak elszigetel a többi embertől. De amint megkérdőjelezed a gondolataidat, máris rájössz, hogy nem kell tenned semmit a szeretetért. Ez az egész csupán ártatlan félreértés, nem több. Ha szeretnél lenyűgözni másokat, és elnyerni az elismerésüket, olyan vagy, mint a hisztis gyerek, aki így kiabál: "Nézz rám! Nézz rám!" Az egész hajsza mögött valójában egy hisztis gyerek áll. Ha képes vagy szeretni ezt a gyereket és megölelni őt, a keresésnek vége szakad.
	Byron Katie

Járatlan út

2010-05-29T13:42:00.001+02:00

“Az egészséges elme nem más, mint a valósághoz való feltétlen ragaszkodás.

Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyű. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig. Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból. Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól. Erre különböző módszereket alkalmazunk, amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez. Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat, így korlátozva tudatosságunkat. Ha lustaságból vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz.”

(M. Scott Peck: A járatlan út)

Meleg

2010-01-17T11:05:00.002+01:00

Meleg van. Esténként 14-15 fok, napközben volt talán 20 is. Ha süt a nap, akkor elég egy póló. Még a bőrkabát is sok. Nem fúj a szél, mióta itt vagyok, úgyhogy nem hűti a levegőt. Ez jó.

Az ember valahogy tényleg boldogabb, ha süt a nap. Feltöltekezik. Van ebben igazság. A spanyolok ránk fogták, hogy azért vagyunk stresszesek és fehérek és olyan "ízetlenek", mert nem süt eleget a nap nálunk. Valami lehet benne.

Bár a szívem megint otthon maradt, ami darabját el is hoztam, az is egyesülni vágyik másik felével, a napsütés mégis jól esik neki... egy kicsit.

S mennyire jól esne, ha nem lenne magányos.

Örülök, hogy újra látom az ittenieket, de mindenki megy haza, hamarabb, mint én... Belgium után tudtam, hogy ebből jól már nem jövök ki. Megszeretek pár embert és aztán lehet, sosem látom többet őket. Mexikó kicsit messze van. És ha látom is őket, sosem lesz olyan, mint volt... Hihetetlen jó dolgunk van.

De már nem akarok integrálódni ebbe a "jódologba", mert tudom, csak dilemmákba és lelki tusákba vezet¸minden alkalommal.

Az otthont elhagyni is, de őket is... el kell hagyni. Mindig búcsúzunk...
Most egy időre elég volt a "közel engedni és azt elveszíteni" barátságokból :(

Hát, magamnak csináltam...

Nos, hogy írjak valami jót is. Tegnap elmentünk megnézni Nóri kézilabdameccsét, 10 góllal nyertek Granada ellen.
A buszon La Canada felé:

Transzparensek készítése közben:

Szurkoltam persze, de közben a telefon a kezemben, vajon kinek írtam? (hm)

Szurkolótábor :D egy része...

Nóriék csapata

A sztárral közös fotó :D

Utána elmentünk tapas-ozni, egy új bárba. Nagyon finomakat ettünk. Az a két szerény mennyiségű lé, tintó :D jól látjátok :D

Hasznos infó (nekem annyira nem volt hasznos) az egyetemi könyvtárban, ami itt állítólag a legjobb a környéken, semmit sem találtam. Alig van angol nyelvű könyv, de még történelem könyv is alig. Nemhogy kutatni a témámban... ah... kizárt. A város könyvtár ettől rosszabb, azt mondják. Nagyszerű.

Nem jó alig beszélni magyarul. Az ember társas lény. Egy idegen nyelven beszélni annyi szinte, mint a szükséges információkat megosztani valakikkel... ritkán több. Sosem tudnék külföldön élni. Vagy akkor bánatos lennék egész életemben. Szegény Magyarország... vagy szegény mi.

A bableves közepesre sikeredett :D
Ennyit elég is az infókból. Érdekes volt, ugye?

Pusz!

Volume 2.

2010-01-14T23:41:00.002+01:00

Visszatértem. Nagy nehezen vettem magam rá, hogy írjak. Nem tudom, miért... annyi minden jár a fejemben... majd ha egyszer kiadom az élményeim, akkor összegyűjtöm a privát leveleket, úgy úgyis izgalmasabb lesz ;)

Ennyire rossz utam még sosem volt, mint a tegnapi Madridba és a mai Almeríába. Ha nem bánjátok, meg a Kedvesem sem bánja, inkább bemásolok egy-két részletet a neki írt levelemből, mert nem vagyok sztoriteller kedvemben, amit nagyon sajnálok. Felszínesen írni pedig vétek. Jobb, mint a semmi? Nem tudom.

Anyukám! Ne ijedj meg, attól, hogy mindezen dolgok megtörténtek tegnap, még épségben megérkeztem. És már a puha ágyamban vagyok.

2010.01.13.

" {...} Annyi mindent szerettem volna leírni, gondolkodtam az úton végig, meg történtek sorra az események, de nem jutottam el addig a gondolatig, hogy ettől már nem lehet rosszabb. Szóval akkor, annyira nem volt vészes, nem?

Tűrtem. Kicsi a bors, de erős. Csodálkoztam is magamon.

A mai utam akkor kezdett gyanússá válni, amikor egy szőke fa***na (*a szerk.:D) bemondta a mikrofonba a beszállás előtt, a kapunál, hogy akinek egynél több kézipoggyásza van, az nem szállhat fel. Mellém csapódott egy lány, Olívia. Neki is kettő volt. Mondom, próbázzuk be. Persze, elvették az útlevelünket és pakolnunk kellett. Bár amilyen "kedves" volt az boarding-os csaj, még szerencsénk is volt. Egy nő ellenkezett és visszaküldték.

Szóval a zöld táskámat, ami tudjuk, hogy nem kicsi, belepasszíroztam a bőröndbe, ami amúgy is nagyobb a megengedettnél, pláne nehezebb is, felvettem a bőrdzsekim még a kabát alá, így befért, egy dobozt ott kellett hagynom, de üres volt. Olívia viszont sehogy sem tudta elrakni a dolgait, teletömtük a zsebem, meg a táskám, ami még fért, el is szakadt amúgy. És az ő válltáskáját, ami már üres volt, még belenyomtuk a bőröndöm hátuljába, ahol a húzóka van, oda pakolni se lehet elvileg. A nagy szívem! Az! ;) Üresen sem engedtek táskát felvinni, kézben sem. Bele kellett rakni mindent egybe.

Szóval felengedtek minket. Fönt meg mondták a légikísérők, hogy szét lehet pakolni a táskát. De akkor mire jó hogy egyet lehet felvinni? Ha fent úgyis 2 lesz belőle??? Azt mondta a csaj, hogy túl sok csomagot vittek az emberek. Nem baj, hogy minden hármas széken max ketten ültek. Tök sok helyen csak egy ember. Alig voltunk a gépen.

Szóval csak nem indultunk, csak nem… bemondták, Madridban havas eső esik, vihar van, kevesebb gép tud leszállni, úgyhogy várnunk kell. Utána 20 perccel bemondták, nem repülhetünk francia légtérben, mert sztrájkol a francia légiirányítás. Azaz, Afrika partjai felé fogunk repülni, jóval hosszabb menetidővel. De akkor már kezdett a fejem megfájdulni. Nagyon nehezen viseltem a repülést, a gyomrom főleg. Sosem hánytam még, de azt hittem, most vagy az lesz, vagy beájulok. Végül nem.

Még lenn mondták, hogy kapcsoljuk ki az öveket és odatolták a lépcsőt is, mert tankolt a gép. Jó, mi, hogy tudjunk repülni meg menekülni, ha robban? Vagy minek? Katapultálunk.

Végül 3 óra helyett 4 körülit repültünk, de nem mondtak egyszer se semmit, hogy hol vagyunk.

Többször is megrázott a gép, oké, ez még nem volt gáz. De utána be is mondták, hogy turbulenciába kerültünk, kapcsoljuk be az öveket. Nagyon rázott és nagyon-nagyon sokáig ereszkedett, akkor voltam rosszul. A végén annyira dobálta a szél, meg billegett, hogy már összeszedtem utolsó gondolataimat, de nem pánikoltam be. Csak meredtem magam elé. Aztán leszálltunk.

Ekkor hívni szerettem volna Pablo-t, de nem engedte a spanyol telóm. Ma reggel külön megkértem José-t, a munkatársamat, hogy töltse fel nekem és odaadom az 5 eurót holnap. És nem töltötte fel. De egy sms-t sem írt, hogy nem tölti fel vagy valami. Happy Movil Almeríában is alig van, állandóan keresni kell, hülye egy társaság. Azt mondták, ne is keressem, mert Madridban nem lesz.

Aztán a következő lépés: megpróbáltam bank automatával feltölteni a mobilom és nem fogadta el a spanyol kártyám :S azt írta, nem érvényes :( én ezt nem értem. Mondták az elején, hogy 15 eurót kell fizetnem, mert külföldi vagyok és ezt majd levonják, ha lesz rajta pénz. Megkaptam a fizum, nem vonták le. Utána is volt rajta 40 euró még elég sokáig. Nem vonták le. Megszüntették volna? Nem tudom. De elég rosszul kezdtem érezni magam, nem műkszik a telefonom, nem műkszik a bankkártyám. És már volt vagy fél 11. Azt sem tudtam, járnak-e még a metrók, hogy Pablo itthon van-e, hogy megvár-e.

Aztán mentem a metróhoz, be volt zárva az infó pult, tudod, ahol segítettek nekünk. Akkor majdnem elszakadt a cérna, hogy metró térkép nélkül képtelen vagyok idetalálni. Nem tudom fejből. Nagy nehezen találtam egy térképet a pult mellett.

Következő meglepetés: a 10 alkalmas jegy, amit még együtt vettünk nem működött, pedig nem használtunk el 10 alkalmat. Tutira nem.

Így hát vettem jegyet. Azon kívül, hogy mindenhol felújítanak és le vannak zárva a liftek és félreérthető a kitáblázás, viszonylag simán ment az utazás. Még sok ember volt az utcákon, így nem féltem annyira. A Quintana-nál feljöttem végre lentről és esett az eső. Szétázott a kabátom és a táskám. Tök másfele írta Pablo, hogy menjek, mint amerre legutóbb mentünk, vagy máshol jöttünk fel a metróból, én nem tudom. De ott még viszonylag könnyen ment, utána megkérdeztem egy bácsit, segített, meg is lett az utca, ahol Pablo azt mondta, forduljak jobbra. Fordultam is. Nagyon sokat sétáltam, kerestem a Plaza Maliciosa-t, emlékeztem, kis táblákra volt kiírva. Szétáztam teljesen. Sötét volt, egy lélek se volt az utcán. Jött egy nő, otthagytam a táskám, átszaladtam, megkérdeztem, nem akart megállni, nem akart válaszolni, azt hitte, valami bűnöző lehetek. Nagy nehezen kinyögte, nem tudja. Jöttek a rendőrök, meg akartam kérdezni, nem álltak meg, biztos nem láttak. A taxis látott, de akkor sem állt meg. Szóval felhívtam Pablo-t, jó pár euróért a magyar telómról és közölte, hogy balra forduljak annál az utcánál, amit emailben írt, hogy jobbra menjek… :( jófej. Így lett meg.

{...}

2010.01.14.

Már reggel van és nem akarok kikelni az ágyból, lassan indulnom kell a géphez. 15.35-kor megy és előtte akadt még egy kis dolgom, mivel tegnap a gépen hagytam egy könyvet, ami ráadásul könyvtári :( Az egy dolog, hogy fizetnem kell érte, de a súlyosabb dolog, hogy végre úgy éreztem, el tudom kezdeni a szakdogám ennek alapján és egyre több ötlet gyúlt a fejemben, amíg olvastam a gépen.

Betettem az ülésbe, tudod, az újságokhoz és ma reggel arra ébredtem, valahogy, hirtelen, hogy ottmaradt.

Most banánt és túró rudit eszek szíverősítőnek.

Kisütött a nap is, szerintem elindulok, ténfergek a városban kicsit. Álmodozom.

José és Dulce azt mondták, kijönnek értem ma Almeríában. De nem tudom. A telómat se töltötte fel, nem megbízhatóak ezek a spanyolok. Még szerencse, hogy Pablo az.

Jó lesz megint az almeríai szobámban lenni, legalább az csak az enyém és így a messzeségben még ad valami kis otthon érzetet, ahol nyugodtan lehetek.

Bár biztosan hideg lesz."

Bocsi, hogy erősen cenzúrázott :D Lásd: {...} Azért nagyjából leírja mily csodás események történtek velem tegnaptól fogva.

A mai repcsizés sem volt sokkal jobb. Annyira rázott a gép, hogy minden erőmmel kapaszkodni kellett az ülésbe és rámjött a sírás, nagyon féltem. Dobálta a szél a repülőt, láttam a szárnyait, ahogy remegtek, nem is kicsit. Megéri ez nekem?

Legújabb hírek: egy horribilis összegű villanyszámla és telefonszámla, amelyet nem tudunk mire vélni, hisz nincs is telefonunk, valamint alig vagyunk itthon. Első hónapban 32 eurós villanyszámla, következő hónapban ennek mintegy az ötszöröse :S holnap utánajárunk.

Holnap buli a görögöknél. Hát nincs nyugta az embernek ;)

A szobám a régi, otthonos. De csak lesek ki a fejemből és nem hiszem, hogy megint itt vagyok. Úgy fúj a szél, hogy mindjárt letépi a redőnyt. Félelmetes. Napközben egyébként meleg volt.

Március 5-én megyek haza végleg, március 6. spanyol nyelvvizsga. Április 12. szakdoga leadási határidő. Jah, előtte még március 16. idegenvezetős suli vizsga 34 ezer FT-ért. De jó. Akkor már csak tanulok rá. Utána vizsgaidőszak egy szigorlattal, majd államvizsga időszak. Tudom, titeket ez nem érdekel, nem is azért írom, csak naptár helyett ;)

Vigyázzatok magatokra és örvendjetek, hogy nem kell repülőre ülnötök és tengerparti széllel harcolnotok! Küldjetek nekem áldást, én küldök nektek...mit is... a túró rudiból nem adok :D mit kértek?

Feltöltekeztem otthoni szeretettel, ízekkel, illatokkal... meleggel... (indoor persze). S holnaptól indul a nemulasss... szakdogák és spanyol nyelvvizsgára készülés, na meg este fiesta ;)

Jó éjt! :*

Hírek

2009-12-01T22:32:00.000+01:00

Hogy hírt adjak magamról...

Izomlázam van. Mostanában mindennap. vettünk kondibérletet egy hónapra és mivel nem vagyunk itt addig, ezért be kell hoznunk előre a majdan karácsonyi lakomázással és szilveszteri dajdajozással töltött időt, mindennap edzés van.

Ezért sem írtam. De legalább jól alszom, erőre kapok. Léleknek, testnek egyaránt kiváló. A sportkomplexum hatalmas, uszoda is van benne különféle szaunákkal, pezsgőfürdővel, egyszer voltam úszni, ki is úsztam magam rendesen. Eszembe jutottak a régi szép idők, Kata, amikor olyan volt, mint egy kis béka, evickélt, levegőért kapkodva, de csinálta, ment, ment... :) Szép idők voltak. A víz a gyomromban, az úszószemüveg nyoma a szemem körül, állandó jelleggel, a finom szendvicsek, a benti meleg és hogy télen is jártunk mindig, mindig. Rengeteget leúsztunk egy nap, gyorsaságomat növelte, hogy cápát képzeltem a medencébe, sok volt anno a Baywatch-ból, azt hiszem. Anya meg Apa meg vártak, úsztak... Hmm... még számos emlék visszatér... Jó volt gondolkodni. Úszás közben lehet igazán. Az ember egyedül van teljesen a gondolataival.

No de, vannak különböző órák, mindig, mikor odaérünk, aarra állunk be, amire szeretnénk, van egy hatalmas tábla, kiírják melyik teremben mit lehet csinálni.
Végigpróbáltam már majdnem mindent, a biciklis órát még nem mertem, mert a görög lányok, akikkel járok, nagyon edzésben vannak és mégis kifulladnak. Van tánc, aerobik, hastánc (na, ezt nem fogom kipróbálni), zenés súlyzós erősítés (a múltkor kitikkasztott), fel sem tudom sorolni miket lehet még csinálni, a lényeg, hogy mind zenés és sokan vagyunk, így élmányszámba megy.

A kedvencünk a Body Cobat, boxolós-rúgós, egy-percre-sem-megállós, állandóan-ugrálós, nagyon intenzív egy óra. Ma egy fiatal csajszi volt az edző, már 20 perc után kezdtem érezni, hogy eltel vagy 2 óra hossza :D de azért kibírtam.
Ezen felül van egy külön konditere, ahol egy részen körbe van téve pár gépezet, piros és zöld lámpa mutatja, hogy mikor mehetünk, mert annyian vannak, hogy sorba kell állni. Nagyon jó, mert az ember nem unja meg a gyakorlatokat, bizonyos idő után piros a lámpa és akkor menni kell a következő gépre.

Nos, ebből elég is ennyi. De legalább tudjátok, mért nem írtam.

Múlt héten elmentünk kirándulni a munkatársammal, Javier-rel és Dulce-vel, Bécivel. Granada tartományban van egy szép kis falu: CALAHORRA. A képek megszerzése még folyamatban van. Ellátogattunk Guadix-ba is, ahol rengeteg barlanglakás található.

Ezen a hétvégén valószínűleg Granadába megyünk ismét, mert magyar találkozó lesz ;)

December 11. spanyol vizsga. Ez a nő még mindig hihetetlen, már az összes últ időt megtanultuk, holnap befejezzük az összes jelent. Azt hiszi zsenik vagyunk. HA megtanulom a vizsgára, az is leszek. Ha kellően lassan beszélnek hozzám, akkor már megértem a dolgokat, elmondani több időbe telik, mire kigondolom a nyelvtani szabályokat.

Megérkezett a 2 hónapja várt új munkatárs, akivel az igazi projectet csináljuk majd, amiért idejöttem. Holnaptól kezdve beindul a nagy meló, így már nem lehet majd munka közben spanyolt tanulni. Pedig úgy belejöttünk José-val, a munkatársammal, ő spanyolban segített, én angolban neki. Legújabb hobbija, hogy magyarul tanul és kiragasztgatja mindenhova az irodában amiket tanult, hogy jobban lássa. Már mondja mindig, hogy KÖSZI :) Egyébként három nyelvet tanul egyszerre jelenleg, a magyar a negyedik, úgy hobbi képpen.

Közben volt egy-két buli, nem emlékszem mennyi :) Bécinél többek között. Valamint Paco egyik barátjának házában (Paco Nyíregyházán volt Erasmus-os). Odaértem és rámcsodálkozott a tulaj-fiú, végül kiderült, ott lakhattam volan először, ha nem mondok nemet. Fényképekről nem tűnt bíztatónak a lakás. De nagyon szép és otthonos és a környék gyönyörű, az óvárosban van. Már kicsit bánom, sőt eléggé, hogy nem mondtam igent. De már valamiért így kellett lennie. Jó nekem a vasút mellett, csúnya, de jó :D Mióta itt van ay equador-i fiú, nem tudom mondtam-e, hogy van egy új lakótársunk, azóta nem jó annyira, mert a nappali az ő szobája lett, zárható egyébként. TV-vel, mindennel. És előszeretettel eszik más étkeiből. Embere válogatja.

December 16-án megyek haza. 17-én felolvasóest Kautzky Armanddal.

Jövő héten hétfőn-kedden senki sem dolgozik, mily meglepő, nemde?

Mostanában 20 fok körül van a hőmérséklet, esett egyszer az eső, meglepődött mindenki, nem szokott.

Írok még!

Üdv.!

David Bisbal

2009-11-19T16:59:00.001+01:00

Ez a fiatalember, legény, gyerék :D fiú innen származik Almeríából és egész sokra vitte. Nézzétek meg a videókat :)

Az itteniek nagyon büszkék rá!

Na, ezen a vidéken, mi is jártunk :)
Ez a közös klipje Rihanna-val, amiben ő spanyolul énekel:
http://www.youtube.com/watch?v=jrFH1dR9s-c&feature=related

Sokan hallottátok már szerintem: Hate that I love you...

Ez a klip pedig Monsúl-ban készült ahova mi is ellátogattunk a kedvesemmel és életre szóló élményeket szereztünk ... :) tényleg gyönyörű hely, hatalmas, érdekes formájú sziklák, szebb, mint aminek a videón látszik:

http://www.youtube.com/watch?v=7EJNR-0N0vo

A dal már annyira nem jó :D

Ezt pedig azért érdemes megnézni, mert TIPIKUS ANDALÚZ TÁJ LÁTHATÓ BENNE, ilyenek itt a hegyek, "ez az a hely, itt élek"... szép, szép... de talán nem csodáljátok, ha a szép zöld hegyeimet szeretném vissza, ugyi?
http://www.youtube.com/watch?v=ZRhGwRG0YK8

...és ez pedig maga a város ALMERÍA, ahol lakom... az elején az állomást láthatjátok, aztán az Alcazaba, a város felülről, majd Granada, amit ugyancsak meglátogattun :)
Majd Malaga, szintén...
Cádiz, Cordóba és Sevilla még hátra van. Jaén-ben szállt le a repcsim, illetve nem messze.
http://www.youtube.com/watch?v=M8nN_0MPlCk

Tetszik Andalúzia? Akkor gyertek meglátogatni! ;)

Na elég is ennyi, szegény fiúból...
Adios!
Üdvözlet!

Ahol jártam...

2009-11-18T09:36:00.001+01:00

Create your own travel map or travel blog
TripAdvisor: airfare deals

Szárny

2009-11-17T23:32:00.001+01:00

Ady Endre

A kék tenger partján

Ahol mások élnek, szeretnek,

Én eljöttem ide betegnek,
Csókot temetni, álmot dobni,
Nyugodt partokon nem nyugodni.

Mindig a holnapra mosolygok,
Elvágyom onnan, ahol bolygok,
Úgy vágytam ide s most már szállnék.
Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

..................................................................................................................

Aggódásnak helye nincs :) ám kétség nem fér hozzá, nem véletlenül került ide ez a vers. Részben igaz, részben nem. Csókot temetek egy időre, s álmokat is, másrészről EGY ÁLOM hozott ide, ami most megvalósult és sokszor fel sem fogom. Csak jött, igent mondtam... mert tudtam, hogy ezt kell tennem. Megint akarattal állítottam akadályokat magamnak, amiket az előző hasonló kalandom alkalmával egyre büszkébben és erősebben léptem át... de ha az embert a szíve sok száz km-re húzza, már nem olyan gyerekjáték a pálmafák alatt, november közepén is 25 fokban kirándulgatni, éldegélni... bármennyire is úgy tűnik.

S közeledik a következő tanév (jövő szeptemberben:)), ami lehet, már nem is lesz tanév számomra. Azért még rajta vagyok az ügyön :) (szegény ügy... még edzenem kell, hogy ne nyomjam agyon) Miközben arra vágyom, hogy végre megnyugodjak, egy meleg takaró alatt, kandallótűznél, forró kakaóval a kezemben nézzem a hóesést bentről (itt nincs is hó) fejemet egy erős, biztonságot és otthont adó mellkasra hajtva...( nem árt, ha több testrésze is van :D ) mégis ösztöndíjakat keresek. Magam sem értem magamat, de tudom, hogy mennem kell... honnan került belém ez az elkötelezettség? Mért nem nyugszom addig, míg az nem lesz belőlem, akit elképzeltem? Mért nem megyek csak haza, pici, hideg, de nekem mindennél többet érő Magyarországunkra és állok be a sorba dolgozni, élni, szeretni és szenvedni is a NAGYBETŰS ÉLETBEN, amit még csak tervezek... ? Mert akkor elkezdődne? Nem lenne többé álom és terv...?

Itt mindenki könnyen veszi az életet... persze Erasmus-os diákok, egyetemi dolgozók és fiatalok között vagyok többnyire. Minden könnyebbnek tűnik...

Nem is kellene túl sokat tennem, hogy az is legyen. De nem tudnék itt élni...más nyelven beszélni örök életemben, ahogy Hobo mondja...

"Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz,
De magyarul álmodsz, magyarul sírsz."

Így nehéz közöttük... boldog, mindig mosolygó, hangos, el nem fáradó spanyolok... s én, a fakó (szó szerint is fehér, a sorba még erőszakkal sem beilleszthető) halk, kicsit mosolygós, mindig időre-ott-levős, szorgalmasan tanulós-és-dolgozós, mindenen aggódós-és-rágódós, szerelmét és családját hiányoló lány, akinek a nyelve senkiéhez nem hasonló, s az ösztöndíja mindenkinél kevesebb :D itt éldegélek köztük. Befogadnak, néha furán néznek, néha nem is olyan néha :D
Úgy érzem magam, mint ahogy a németek, osztrákok és különböző északibb népek érezhették volna magukat, ha tudják, hogy mit gondoltam róluk akkor, amikor azt gondoltam, hogy hidegek, feszültek, kimértek, pontosak, nincs bennük fűszer, élet, vagányság, kalandvágy... ( a pénzzel nem tudok párhuzamot vonni:))
Nem olyan jó érzés... pedig nem aggódom többet, mint otthon, nem vagyok pontosabb, sem kimértebb... mégis rám fogják... vagyis tán így is van, hozzájuk képest. Azért szeretnek :)

...nyugodt partokon járok, de mégsem nyughatok... várom, hogy végre eljöjjön az idő, amikor igen.

S az 1-2 kisebb megfázásomat leszámítva, ha jól is érzem magam és ÉPPEN EGY ÁLMOM MEGVALÓSÍTÁSÁN MUNKÁLKODOM, akkor is .... a lelkem beteg, mint minden embernek, aki az otthonától messze kerül... ezt már írtam egyszer nektek:

"Távol hozzátartozóinktól, távol nyelvünktől, elvesztve minden támaszunkat, megfosztva minden álarcunktól..., teljesen saját magunk felszínén találjuk magunkat. De mivel az az érzésünk, hogy lelkünk beteg, szemünkben minden ember és minden dolog csodaként nyeri vissza értékét."
Albert Camus

Próbatételnek vetettem alá magam megint, kellett nekem... van bennem valaki, aki dirigál, űz, hajt, küzdésre buzdít, csak visz, visz előre... utána a vízözön... a honvággyal, a szívfájdalommal, a sok ember közt mégis magánnyal, s nem mellékesen a mosógép által tönkretett ruhák foltjaival is... nekem kell megküzdeni...

De van szárnyam, nem ragadtam a földhöz... csak nehogy túl messze vigyen, vagy túl közel repítsen a Naphoz... ezért félévente mindig visszatérek :) ;)

A spanyolról, hogy valami értelmeset is írjak ma... egyre jobban megy, igaz, rengeteget tanulok, be is kattan az agyam néha tőle. Mivel a munkatársaim nem beszélnek angolul, az egyik egyáltalán nem, a másikkal is jobban megértetem magam spanyolul, olyan a kiejtése :D így kénytelen voltam először mondatokat összerakosgatni lassacskán, szavanként kikeresgetve innen-onnan... aztán eljöttek velünk bulizni, elmentünk ide-oda... egyre több dolgot tanultam meg.

Az elmúlt két hétben többet fejlődtem, mint előtte egy hónapon át, akkor kicsit elzárkóztam, szabotáltam, hogy a nyelv akarattal/akaratlanul is beírja magát a fejembe.

Ma ugyancsak a munkatársaimmal voltam ebédelni barátaiknál, másfél óra erős koncentrálás után azonban lefáradtam, de addig viszonylag mindent megértettem, ha nem, akkor kérdeztem, körülírták... elmondták. Sokat segítenek. És ha körülöttem nem tud senki angolul, próbálkoznom kell, máskülönben, csak szép mosolygás lesz a beszélgetésből :)

A tanfolyamon őrült a tempó, minimum két napot kell töltenem utána egy-egy óra anyagával, hogy megértsem teljesen, megtanuljam... más o menos... ahogy itt mondják Andalúziában: má o meno :D hogy fogok én nyelvvizsgázni, ha itt tanulok meg spanyolul, minden -s nélkül... Madre mía!!!

BUENAS NOCHES! ADIOS!

Kellenek a gyökerek: van egy hely a földön, ahol megszületünk, megtanulunk egy nyelvet és fölfedezzük, hogyan boldogultak őseink a nehézségekkel. Eljön az idő, amikor felelősek leszünk ezért a helyért. Kellenek a szárnyak. Megmutatják nekünk a képzelet végtelen horizontjait, elvisznek minket az álmainkhoz, elvezetnek távoli helyekre.
	Paulo Coelho

Hola!

2009-11-12T23:54:00.005+01:00

Eltelt újabb kis idő, már nem is számolom, néha úgy rohan, de összességében vánszorog.

Az elmúlt hét például elrohant, biztosan, mert jó társaságban voltam.

Eljöttek meglátogatni Szisziék :) (szerk.: Sziszi csop.társam otthon és szívem csücske, a többieket pedig hozta magával, jó kis csapat ;)

Belgiumból. Erasmus-osok, akárcsak én voltam ugyanott. S mint tudjuk, az Erasmus egy más életstílus, nem okozott hát gondot nekik elugrani Dél-Spanyolországba. El is hiszem, szegényeknek hogyan kellett a napsütés, mint egy falat gulyás... a hosszú otthontól távol hetek után. No ezzel nem volt gond :) Mármint a gulyással, bár lassan azt hiszitek, hogy mást nem is tudok főzni. Azért egy-két dolgot tudok, vajas kenyér paradicsommal, tea, például elég jól megy már a popcorn pattogtatás is ;) na jó, minden viccnek fele igaz.

Lényeg a lényeg, szerda este gulyással vártam őket, s gondolván, hogy az Erasmus egyenlő a fáradhatatlansággal, be is szerveztem egy jó kis bulit hozzánk. Jöttek is szépen, sorjában az emberek, végre a görögök is részt vettek. Nem nagyon tudnak görögön kívül semmilyen nyelven, így nehéz nekik. Jöttek a németek is és Javier, az új munkatársam, egy üveg rummal és egy zacskó jéggel, aki egyébiránt fordító programmal írogat nekem munka közben, mert nem tud angolul :) Itt voltak a portugálok, akik két ággyal is kisegítettek minket, lévén plusz négy fő kis hajlékunkban egy hétig. Eljött Nóri és egy-két pár mexikói. Páran megkóstolták a gulyást, annyira ízlett nekik, hogy még másnap az üres levét is megették :)

TAPAS

Mivel magyar barátaimat megviselte az utazás Belgiumból, a lakás különböző részein kidőltek, talpalatnyi alvóhelyet keresve. Másnap azonban nekivágtak Almería felderítésének. Sajnos nem tudtam csatlakozni délelőttönként, a melóból már nem hiányozhatok többet. De hétvégén elmentünk MALAGA-ba, ami csodás volt :) Túl sok látnivaló nincs, az óváros pici, de annál szebb! A tengerpart is különleges. A víz hideg, de a srácokat Belgium után ez nem zavarta.

Orsi, Balázs, George, aki Gyuri :) és Sziszi 30 fokban örülnek :)

Vasárnap elmentünk Cabo de Gata-ba, ahol nem maradhatott ki a hullámokkal való harcolás, persze mi lányok csak szolidan, a parton sütkérezve követtük az eseményeket. Megszoktam a jót, a meleget, elég könnyen ment. Már hidegnek tűnik a 20 fok is.

Közben volt egy kis kalandunk a tengerparton az autóval :) nem is mi lennénk... szerencse, hogy volt segítségünk, így nem kellett megvárni a dagályt a homokban...

Ettünk tapast, kihagyhatatlan, majd a többiek elmentek Granadába szétnézni és el is szaladt a hét :( utolsó este a mexikóiak házában áldoztunk Dionüszosz oltárán, búcsú-buli gyanánt. Újabb ismeretségek olaszokkal, lengyelekkel, németekkel, ágyba fél 5 körül kerülhettünk.

Bocsánatot kérek a nem túl költői eszmefuttatásokért, éjnek évadján sebtiben írom beszámolóm.

Egyre többet tanulok spanyolt miután rájöttem, hogy többnyire időkitöltésként adnak nekem újabb és újabb szerződéseket ellenőrizni, megírni, postázni. Így szépen le is maradtam az egyetemi teendőimmel, viszont lassacskán rakosgatom össze a spanyol mondatokat és megértetem magam. Egyetlen oka: kénytelen vagyok! Nincs más lehetőségem, ők pedig nem fognak angolul tanulni itthon a kedvemért. Így már az irodában is többet tudok kommunikálni, mióta ifj. Juan Carlos elment, szinte semmit nem tudtam beszélni a többiekkel. Nem nehéz a spanyol, bár még az elején vagyok. A múlt idő sötét homály, de jelenben és jövőben már mennek a dolgok, csak a szókincsem iszonyatosan kevés. Megérteni sokkal könnyebb őket, mint mondani bármit is. Más szempontból is rá vagyok kényszerítve, hogy foglalkozzak vele, mert a tanárunk a Holdról jött. Már az első hónap végén Spanyolország gazdasági helyzetét feszegeti órán, spanyolul persze, nem tud angolul. Szerencse, hogy megértem. Az angol és a francia sokat segít. Most jöttem rá milyen hihetetlenül könnyű dolgunk volt Belgiumban, mindenki tudott angolul.

Néha a levegőben lógok. Még nem szeretnék haza menni, de ide sem tartozom. Még nehezebb, ha a szívem máshova húz... ráadásként. Néha rádöbbenek mit csinálok, hol vagyok, bolond vagyok én? :) Felültem egy repülőre és messze szálltam... lehet, hogy tényleg bátor vagyok. Nem tudom. Néha megijedek mennyire az voltam. Most már muszáj annak lenni :)

Képeket holnap teszek fel... a hiperszuper netünk csak arra jó, hogy fizessük, másra nem.

Jó éjt!

2 hete

2009-11-02T22:26:00.005+01:00

Nem írtam, hol ezért, hol azért... (ezt le sem kellett volna írnom, biztos rájöttetek)

Nos, amit egy hónapig oly nagyon vártam, hogy Robi ideérjen, most már múlt, sőt el is múlt, oly hamar múlt el, hogy észre sem vettem, csak egy álomnak tűnik régvolt csodája... Ó... úgy érzem, ma nem kellene blogot írnom, kicsit elvittem magam... más tájakra. Lehet ennek oka a betegség, vagy az ingerszegény környezet, ami ugyancsak a betegségből fakad, történt ugyanis, hogy pénteken Róbert hazautazott, míg én ide, Madrid, nagy spanyol fővárosból.

A hajam, táskám, lelkem, mindenem csupán csak libegett utánam, annyira rohantam, még az aurám is lemaradt, "last call" után szálltam fel a gépre, s mindezek után nem volt éppen a legkellemesebb és szívmelengetőbb megoldás a légkondi bekapcsolása, amikor odakinn amúgy is - 60 fok volt az ég magasában. S bár odabenn nyilván nem, én mégis ugyanezen hőfokot véltem felfedezni minden porcikámban, így értem haza egy nagy futás után csonttá fagyva. Nos, nem csoda, ha lebetegedtem, csak remélni tudom, hogy csupán ezen tényezők nyavalyám okozói, nem pedig a sokféle ember, aki körülvesz mostanában mexikóitól kezdve, Amerika minden apró államát számba véve. És majdhogynem szó szerint SZÁMBA véve, hiszen Ivan az argentin fiú sokszori felszólítás után sem állt át a 'másik oldalra', miszerint hihetetlen mennyire nem érzi a nekem és majdnem minden európainak normálisnak számító és tűnő távolságot test és test között. Tartotta az 5 cm-es távolságot arcomtól, s ő ezt barátságos beszélgetésnek szánta, mindenkihez így közeledett, s én hátráltam-hátráltam, már majdnem átfúrtam magam a szomszédhoz, jártam rajta körbe, várván, hogy mondókája végére érjen, s ő ebből mit sem értett! Nos, ennyire nem akartam közel kerülni senkihez, pláne nem egy Haloween estjén kalóznak öltözött, de kalóz ruha nélkül is rémítő argentin fiúhoz. A többiek is így voltak ezzel. Kulturális sokszínűség, interkulturális ellentétek. Hihetetlen rossz, amikor még azt is érzed, hogyan vesz levegőt, akivel beszélgetsz, főleg, ha taszít, fent említett okok miatt. Így hát, nem töltöttem társaságában 3 percnél többet, de a szobában sem. (Felvázolt esemény a nappalinkban történt szombat éjszaka, amikor is kb. 50 számomra addig ismeretlen ember állított be mindenféle jelmezekben, hihetetlen hangerővel és egy raklapnyi "üdítővel". )

Nos, előző példa kapcsán szeretném megemlíteni, hogy pusztán csak reményem pislákoló lángocskája tartja még bennem a lelket, hogy nem lettem áldozata semmiféle olyan kórnak, betegségnek, nyavalyának, mely manapság a levegőben van világszerte. A lakótársam, a mexikói lány állandó orrfújkálása és tüsszögése, szétlődözvén a benne rejlő ki tudja mennyi ki tudja mit aggodalommal tölt el nap, mint nap. Szegény mexikóiaknak nagyon rosszul esett, hogy számos orvosi vizsgálaton kellett túlesniük, mielőtt betehették lábukat Európába. Nos, én ezt annyira nem bánom.

Mindebből a lényeg: beteg vagyok, remélem, hamar elmúlik.

Mióta nem írtam, történt jó pár dolog. Meghódítottuk a környék legszebb strandjait személyes csak-szívem-boldogságáért-felelős Ámorommal, voltunk NB I-es focimeccsen, amit kiderült, hogy még otthon is közvetítettek, de még senki nem számolt be rólunk, miszerint látott volna őrülten őrjöngeni az Almeríának szurkolva. Bár Robi próbálkozott lelkiekben, én jobban koncentráltam a makuka elfogyasztására. Jártunk Granadában, persze, nem az autópályán mentünk, hanem a Sierra Nevada ziges-zugos kis hegyi útjain, oda is értünk négyszer annyi idő alatt, mérföldekkel több szépséget látva. Jártunk a sivatagban, s a Mini Hollywood-ban, ahol számtalan western filmet forgattak már. Búvárkodásra oly mértékben került sor, ahogyan a strucc fejét a homokba dugja :D Kedvesem ugyanis úgy érezte, a hideg víz nem tenne jót testfelépítésének, így csupán a fejét dugta bele a vízbe, hogy lásson némi szépséget odalenn.

Részt vettünk salsa oktatáson és becipeltem egy spanyol órára, amit megemlegetett :) Remélem, nem hagytam ki semmit.

Kezdjük az elejéről:

Főztem gulyás levest a legényem üdvözlésére, bár valamilyen spanyol ételt kellett volna, magamra is gondolnom kellett kicsit, egy hónapja nem ettem magyar ételt. El is fogyott majdnem még a pörkölt alap, annyira ízlett, hogy veszélybe került a vacsora.

Almería - strandolás és Alcazaba

Az Alcazaba története valahol 995-ben kezdődött, amikor Almería ennek a komplexumnak köszönhetően városi rangot kapott. Ez a hely nem csak egy hatalmas erődítmény volt, hanem az akkori államvezetés székhelye, lakóházak, fürdők, templom ugyanúgy megtalálhatóak voltak benne. Arab kalifák rezidenciája volt ez, míg Dél-Spanyolország arab fennhatóság alatt volt, egészen a katolikus királyok megjelenéséig.

Remélem örültök :) mi is örültünk. Íme képek:

Majd a kihagyhatatlan tapas bár következett,a menüt nem sikerült végigkóstolni, megnéztük a katedrálist is újra, illetve én újra.

Még mindig hihetetlen számomra ez a látvány, katedrális pálmafákkal.

Salsa oktatás, buli a mexikóiaknál:

Ezután ellátogattunk Fabian és Tania társaságában a Mini Hollywood-ba, ami Tabernas közelében található, a sivatag közepén.

1965-ben építették ezt a kis "filmvárost", Sergio Leone Egy maréknyi dollárért című filme kedvéért, kezdetben. Majd a spagetti westernek számos remek darabjának adott otthont, így például Clint Eastwood számos filmjének: A Jó, a Rossz és a Csúf; aztán Frenchie King legendája Brigitte Bardot főszereplésével, ha jól fordítom a címet :), Conan a barbár Schwarzi-val... és még számtalan film, de már elültem a fenekem és nem bírok írni :)

Meglátogattuk Cabo de Gata-t, útközben találtunk egy kis falusi piacot, 6 euróért egész ruházatot vásároltam.

Majd San José:

Genoveses és Monsúl (utóbbit már csak éjszaka értük el), mindkét helyen számos filmrészletet és videóklipet forgattak már.

Csatangolás a városban és FOCIMECCS, Valencia-Almería (3:0)

S elindultunk Granada irányába, útba ejtettünk egy churros-ozót, kis hegyi tavak, hatalmas gátak, szakadékok, gyönyörű tájak, róttuk Granada utcáit. Arab bazárok, katedrális...

Végül QUENTAR-ban szálltunk meg, egy mesés kis házikóban, fehér kis, tipikus spanyol, egy udvarról nyílt vagy hat ilyen házikó, minden pici, minden lejt, hatalmas hegyek között. Régóta álmodtam egy ilyen helyről.

Másnap arab fürdőztünk (HAMMAM), ahol masszázst is kaptunk, teát és nagyon jó illatot :)

S az ALHAMBRA következett. Az Alhambra építését 1233-ban, az első Naszrida uralkodó, I. Muhammad idején kezdték meg. 1984 óta az UNESCO Világörökség része.

Mórok és keresztények is építettek bizonyos épületeket a komplexumon belül, az Alcazaba, a Naszridák palotái és a Generalife arab munka, míg V. Károly palotája és a Szűz Mária-templom már a keresztény spanyoloké.

A palotákhoz külön időpontot kaptunk, a jegyet is neten kellett lefoglalni előre, hihetetlen mennyien látogatják ezt a helyet, még októberben is, hétköznapokon is. Beszéljenek a képek helyettem.

Granada

Majd visszatértünk Almeríába, s következett a repcsizés Madridba, ahol Pablo-nál szálltunk meg, akit még tavaly nyáron láttam vendégül, amikor Romániából tartott haza, Spanyolországba biciklivel. A bikaviadalos arénában egy sörfesztiválba csöppentünk, majd másnap még maradt kis időnk megnézni a királyi rezidenciát és a Retiro Parkot.

:D :D :D

Azóta volt egy kirándulás a sulival, de a betegség már folyamatban volt, így nem tudtam annyira élvezni, vagy lehet a vulkános, kőzetes múzeum nem kötötte le annyira a figyelmem.

Ma, november 2-án munkaszüneti nap van, nem tudom milyen alapon. Mióta itt vagyok, kicsit több, mint egy hónap, már volt vagy 3-4 munkaszüneti nap. Tudnak élni. Holnaptól megint meló.

Közben a lakótársaim megismerkedtek még vagy 7-8 mexikóival, plusz németekkel, görögökkel, egy lánnyal Equador-ból, brazilokkal és az említett argentin kalózzal. Többen vagyunk és egyre kevesebben beszélnek angolul a csapatból, ez talán csak jó lehet nekem, bár most kihagytam két spanyol órát, nem tudom mire visszük majd, kaptunk egy új tanárt, aki UGYANCSAK nem beszél angolul, hadar-hadar, nem érdekli, hogy kezdők vagyunk. Szerintem két óra alatt már a passzív szerkezetnél jár, ha a spanyolban van olyan. Hihetetlen ez a mentalitás, október végén beindul a tanfolyam. A diákoknak még mindig nincs diákigazolványa és még egy hónapig nem is lesz. Október végére kaptak kódot a net hozzáférhetőséghez. Nem hiszem, hogy ezt bírnám hosszútávon. A mosógépünk elromlott, pénteken mondta a tulaj, hogy majd kedden eljönnek megnézni. És addig mibe öltözködjek? Kaptunk netet, havi 15 ezer Ft-ért, a kezdő részlet 30 ezer Ft volt, persze a szomszédtól ingyenesen igénybe vett internet jobb volt ettől ezerszer, állandóan megszakad, semmit sem nyit meg. És minderre a fogyasztókhoz intézett válasz: egész Spanyolországban ilyen az internet, lassú és drága. Köszönjük!

Továbbra is meleg van, 30-33 fok, éjszaka már hűvösebb kicsit.

Üdvözlet! Gyertek ápolni!

Itt még nyár van

2009-10-31T23:46:00.001+01:00

Készülj a hosszú télre, kedvesem
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem
A szíved melegét tedd el nekem
Én majd a szemed fényét őrizem

Szedd össze mindazt, ami megmarad
Csak lassan égesd el a vágyakat
Csavard a lángot lejjebb, kedvesem
A tűzre szükség lesz még, úgy hiszem

Ne várd a májust, hiszen közelít a tél
Ne várd a májust, kedvesem
Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz
S ha fázol, bújj az ágyba velem

Szelíd legyél, derűs és hallgatag
És bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
Legyél folyó, s ha támad majd a tél
Páncélod lesz kemény és hófehér

(Ijesztő szelek fújnak, kedvesem
Nem hoznak több tavaszt el fényesen
Fejünkre hullanak a csillagok
Rémülten ébrednek az álmodók)

Készülj a hosszú télre, kedvesem

Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem...

http://www.youtube.com/watch?v=ZahB_RMdrAg&feature=player_embedded

Hm

2009-10-18T19:15:00.000+02:00

“Otthon minden sokkal egyszerűbb, de titokzatosabb, sejtelmesebb is, mert a legmutatványosabb külföld sem nyújtja azt az élményt, amit az elhagyott otthon szobái rejtegetnek. Ez az élmény a gyermekkor. A várakozás emléke. Ez van minden élet alján. Erre emlékezünk akkor is, amikor később egyszer a Gaurizankárt látjuk, vagy a Michigan-tavat. Az a világítás, azok a hangok, azok az örömek és meglepetések, az a reménykedés és félelem, melyet a gyermekkor zárt magába.”

(Márai Sándor: Az igazi)

Playa

2009-10-17T22:11:00.002+02:00

A heti feladatomat két nap alatt elkészítettem és le is adtam az egyetemen. Csak csodálkoznak, hogy miért ilyen gyorsan. Még hétfőn megyek dolgozni, aztán két hét szünet :)

Megérkezett a fizetés.

Piacon voltunk, tengerparton.

Most jönnek a többiek mulatni.

Holnap kirándulás, ha fel bírunk kelni fél 10-kor.

Hétfőn spanyol kurzus.

Adios!

Tania a vízben

én :D

Portugálok: Marcos és David

Guapa

2009-10-14T21:54:00.000+02:00

Meleg van, pálmafák, napsütés, tengerpart... mi kell még?

A homok nem fehér, de azért jó.
A víz tiszta.
A munka nem feszít meg.
A magyar nyelv nem a sajátom többé teljes egészében.
Zavar az angol együgyűségével és tárgyilagosságával, befészkelte magát ide az agyamba.
Spanyolul szebb, jobb, nehezebb... igyekszem.

Hétfőtől spanyol tanfolyam. Hétfő és szerda 14-16 h
Mostantól 8-ra járok dolgozni. 8-kor még sötét van és hideg, 15 fok.
3-ig kell maradnom.

De cserébe kapok két hét szabadságot.

Jövő hét hétfőn jön a szerelmem :) Olyan közel van, olyan hamar eljött. Mint ahogy el is fog múlni. Aztán eljön a karácsony, hazamegyek kívülről megfagyni, belülről feltöltekezni.

És vége ennek a félévnek is. Most tengődöm néha. Érzem az otthoni gyökereim egyre erősebbek, persze a szívem is odahúz.
De mi lesz, ha hazamegyek?

Vége az egyetemnek. Vége a diákéveknek.

Egy új élet vár. AZ ÉLET VÁR.

Remélem, ott kötök ki végül, ahol a helyem.

No, de amilyen hamar el fog jönni, olyan messzi még most.

Elfelejtettem mi történt a héten, annyi minden történik.

A tapas bárban a legkülönfélébb furi ételeket lehet kapni, pl ezt:
A fejemet ne nézzétek, a kaja a lényeg. (Ezek után mindenki megnézte a fejem, gondolom:)

Találtam kozmetikust, a házunk aljában, olcsóbb, mint otthon.

Jövő hétre nagy móka ígérkezik.
Néha van net, néha nincs. Majd írok, ha tudok. Várjátok! :)

Anyuci, küldd már el a családtagok címeit? :D Évről-évre elfelejtem ... PUSZI!

San José

2009-10-11T02:08:00.002+02:00

Mielőtt elmesélném a mai nap történetét, el kell mondanom, hogy rájöttem (kis rásegítéssel), hogy itt NINCS FŰTÉS a házakban!!! NINCS FŰTÉS! Még egyszer elismételjem? Komolyan mondom. Semmi erre való alkalmatosság. Kispórolták a házakból az efféle dolgokat. Eddig nem hittem el, hogy télen is 15 fok a minimum, de így már elhiszem. Csak nem akarnak ők sem megfagyni. Nos, ez sokkhatásként ért.

Miután Esther, a munkatársam lemondta az utat San Joséba, Enrique szólt, hogy nála van két hely. Természetesen a két magyar srác nem kapta meg az sms-eimet, a telefonom más dimenzióban működik, napokkal később kapják meg az emberek az sms-eket, ráadásként hiába hívtam őket, nem is csöngött ki nekik... szóval itt toporogtak teljes menetfelszerelésben 10.30-kor az ajtó előtt, szegények.

Nos, nem telt el sok idő, Enrique is lemondta az utat, mondván, két lengyel lány helyett, hirtelen négy szeretne vele menni, nem baj, hogy nekünk már megígérte. Tele a hócipőm a spanyolokkal, az biztos, hogy soha semmit nem kérek tőlük többet. Ennyire könnyedén azért mégsem kellene venni a dolgokat. Mi több, nem is én kértem, hanem felajánlották, hogy elvisznek.

Így végső elkeseredésemben, már letettem a hosszú hétvége kellemes eltöltéséről, amikor is végre NAGY NEHEZEN megtaláltam a buszmenetrendet, egész véletlenül lehet csak rálelni a neten...

Így Nórival fogtuk magunkat és felültünk a 14.15-ös buszra, elmegyünk ketten is, gondoltuk, ennyi vacakolás után.

A busz úttalan utakon vitt, végül megérkeztünk egy csodálatos helyre, San Joséba, ami kicsit civilizáltabb volt, mint Cabo de Gata, tele kis fehér házakkal, sziklákkal, különleges növényekkel. Kalandos kedvünk a parton vezetett végig minket, sziklákon mászva, öblökön átkelve. Természetesen nem a strand felé indultunk el, így hatalmas sziklák között találtuk magunkat. Eldugott kis öblök, barna homokkal, ahol senki nem lát, vagy egy-egy pár tollasozik vagy napozik csak meztelen vagy monokiniben.

Most ágyba dőlök, a magyar-portugál meccs fáradalmait kell kipihennem, négy magyar és három portugál részvételével folyt a küzdelem a nézőtereken a nappalinkban. Hiába voltunk hangosabbak, az első gól lelombozott, na meg, nem is az volt a lényeg. De jó volt hallani a Himnuszt és a neveket kibogarászni a spanyol közvetítésből.
Jó éjt!

Köv. fejezet:

Ma churros-t ettünk Tania-val (aki közben megérkezett és ugyanolyan flúgos, mint előtte)

Churros: forrócsokiba mártogatott, hosszúkás lángosszerű képződmény:

Ezt a házat útközben láttam, csúnya, graffitis erkélyek:

Újabb

2009-10-10T00:23:00.003+02:00

"Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá."
Selma Lagerlöf
...

A spanyolok nem szeretnek cipekedni...de hát ki szeret? Mi mégis csináljuk. Ők például nem hordanak táskát. Olyan jó kis, békebeli, kerekes, maguk-után-húzós táskát hordanak, ami nagyon csövesnek néz ki és csúnya, de legalább könnyű.

Tegnap összegyűltünk nálunk, a földön ültünk körbe és játszottunk, kártyát kellett húzni, minden szám mást jelentett, ez egy mexikói játék, volt, hogy rímeket kellett faragni, énekelni, megitatni valakit, sokat nevettünk. A két portugál fiú még mindig itt lakik nálunk, holnap Tania is megérkezik, éppen jókor, nézhetjük együtt a magyar-portugál meccset :)

Tegnap 5-re kellett menni megírni a spanyol szintfelmérő tesztet. Persze fél 6-kor még a tanár kisasszony a folyosó közepén tipegett hihetetlen magas tűsarkújában és piros alapon fehér pöttyös legyezőjével legyezgette magát, így lépett oda EGYENKÉNT minden diákhoz, hogy 'Tu?', 'Tu?', 'Tu?'... persze, nem voltam rajta a listán, pedig feljelentkeztem és e-mailt is kaptam, hogy csütörtök 5 óra. Várnom kellett még 30 diákkal egyetemben.

Végül egy óra múlva megtalált a listán, kipipált és eljöhettem. Nagyszerű!

Ami megemlítendő ezen várakozással kapcsolatban: ahogyan ott ültem, megsülve, fáradtan a földön egyszer csak elsétált előttem egy Tisza cipős egyén. Több se kellett, utánaeredtem :) először azt hittem, mégiscsak tévedtem, de végül nagy nehezen bemutatkoztunk Bécivel, aki Corvinus-os és Phd hallgató Almeríában. Így estére már meg is hívtam őket hozzánk az imént említett összejövetelre.

Reggel negyed 6-kor sikerült ágyba kerülnöm, 8-kor kelés. A munkában végre van valamirevaló tennivalóm, csütörtökön Nyíregyházára telefonáltam, újra aláírták velük az Erasmus-os szerződést és most kapóra jön nekik egy magyar itt, hogy mindent tisztázhassanak. Sok régi szerződést meg kell újítani, ezeken dolgozom most, e-maileket kell írni, plusz magukat a szerződéseket. Nem a legizgalmasabb munka ez sem, de legalább hasznos. Ramon már kérdezett a Miskolci Egyetemről, talán sikerül kapcsolatot kialakítani.

Most épp az ablakom alatt lapátolnak 0:05 perckor. Nagyszerű. Úgy látom, visszatért az útfelújító brigád.

Holnap San José-ba megyünk fürdeni, legalábbis remélem. Esther, a munkatársam, megígérte, hogy elvisz autóval. Gondoltam, hogy gubanc lesz benne, írt is nemrég, hogy mégsem jön, kedves. A héten kétszer váratott meg reggel és nem szólt, hogy nem vesz fel. Így maradt a buszon nyomorgás.

Valamelyik nap, délelőtt negyed 10-kor még fenn volt a Hold az égen. Nem is akárhol, majdnem teljes magasságában. A nap még akkor bújt ki a hegyek mögül. Érdekes látvány volt.

A büfében mindent végigettem mostanra és a végére kedvencem is lett. De a nevét elfelejtettem :) Pikáns ízű, paprikás, sajtos, sonkás szendvics-szerű képződmény, amit nem szabad leszendvicsezni, ez itt szent dolog, mást nem is árulnak a büfében! Pedig egy kis sült kolbász elkelne...o, ó.

Hétfőn nincs suli, nemzeti ünnep van.

David (Portugália), Coral és Martha (Mexikó)

Fabian-nal (Mexikó)

Forróság

2009-10-07T21:35:00.001+02:00

Elevenen perzselt lettem. Tegnap 35 fok volt, tegnapelőtt 33. Este is 26-28. Nem bírom.

Reggel 8-kor 21-et mutatott kinn a hőmérő, pólóban is melegem volt, szóval ilyen napok lesznek decemberben. Azt hittem a 20 fok körüli hőmérséklet kevesebb... de nem. Küldhetem haza a ruháimat és küldhetitek utánam, amit otthon hagytam, vagy bevásárolok :) ez jobban tetszik.

Még mindig nem vagyok 100%-osan meggyógyulva, az időjárás kikészít. Mi lesz velem, ha hazamegyek karácsonyra? Megfagyok.

Ma elment az áram, még jó, hogy villanytűzhelyünk van és a lap-topomnak nincs aksija :) De így legalább tanultam spanyolt és kidíszítettem a szobám végre.

Ma José-val és ifjabb Juan Carlos-szal reggeliztem, kérdezgettek, hogy milyennek látom a spanyolokat. Ők másabbak, mint a legtöbb spanyol. Visszafogottak, csendesek, még jó, hogy a munkatársaim, bár munkaidőben is szól a zene az irodában, meg néha az asztalon fetrengve röhögnek, nem értem min, de azon is nevetnem kell, ahogy rájuk nézek.

Amúgy csendesek tényleg. Szóval elmondtam, hogy a spanyolok általában hangosak és ezt nem bírom. De tetszik, hogy lazák, életrevalók, könnyedén vesznek mindent. Persze, ez nincs mindenhol így az országban, sőt, a városban sem, én egy egyetemet látok csak, de ahol pénz van, ott minden könnyebb, még ha sokat is kell dolgozni érte.

Az egyetemen max. 6-7 órát dolgoznak az emberek, akkor reggeliznek, amikor akarnak, akkor ebédelnek, amikor akarnak, napközben bankba mennek, bevásárolnak, száz cigiszünet...és így tovább. Persze, van, aki keményebben dolgozik.
A spanyol kultúra tetszik, a sokfélesége... bár még közel sem ismerem az ország legtöbb részét.

Azt mondták, túl feszültek vagyunk és ezt nem először kapom meg, mióta itt vagyok. Bár meséltek japán és koreai ismerősökről, akik napi 18 órát dolgoznak, a másik véglet.

Próbáltak nyugtatgatni, hogy biztos azért stresszesek a magyar emberek, mert nem süt eleget a nap az országban :) oké, fogjuk erre, mondtam. Így nekem is könnyebb. Ennek át is vihetjük az értelmét. Úgy is igaz lesz.

Pablo-val is beszéltem, aki még tavaly nyáron töltött nálunk pár napot, Romániából jött haza bicajjal és megpihent nálunk, most Madridban lakik. Október végén megyek hozzá. Ő is azzal jött, hogy túl sokat aggódom, miközben csak azt szerettem volna megtudni, hogy meddig maradhatok nála és, hogy lehet e repülőjegy dátumot változtatni. Szerinte ez aggódás. Ha rengeteg pénzem lenne, nem érdekelnének az ilyesmi dolgok. De így, mindent előre meg kell gondolni, ők ezt nem értik.

Le kellene engednem, talán.

Ma elkerültem idősebb Juan Carlos-t, kicsit furdalt a lelkiismeret a nap első részében, de annyira fájt a fejem (lassan két napja), hogy nem bírtam volna a bagószagot és a papírtömegeket.

Holnap Erasmus-os buli. Menni kellene. Marokkóról most lemaradok, mert Madridban leszünk, mikor a többiek mennek. Majd legközelebb.

"Ha valaki egynapos túrára indul, akkor bolond lenne magával vinni egy egész életre való útravalót. Akkor hát nem furcsa, hogy vannak, akik az elkövetkezendő huszonöt év összes aggodalmát magukkal hordják, és csodálkoznak, hogy az élet miért olyan nehéz? Arra vagyunk teremtve, hogy egy nap 24 órát éljünk. Nem többet. Nincs értelme ma a holnap problémáin rágódni.

Ha legközelebb azon kapod magad, hogy kezdesz kétségbe esni, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
“Elég levegőm van hogy lélegezzek? Mára elég ételem van?” (Ha a válasz “igen”, akkor jó irányba haladnak a dolgok!)
Gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tényt hogy a legfontosabb szükségleteink ki vannak elégítve"

(Andrew Matthews – Élj vidáman!)

Mit gondoltok?

Napra nap és éjre éj

2009-10-07T00:22:00.002+02:00

Jelen. Kicsit zsibbadtan, elcsigázva... csiga... csiga... "nincsen veszély csiga, nincsen veszély..." (Kispál)

A hétvége óta nem történt semmi különös. Beteg lettem, meggyógyultam. Már csak tizenhármat kell aludni és jön a szerelmem.

Végre adtak lencsefőzeléket a menzán, volt benne krumpli és zöldbab is. Annyi kaját adnak 5 euróból, hogy két napra is elég.

Nagyon-nagyon meleg van. Esténként 26 fok, tegnap napközben 35 volt. Alig bírjuk. Csak este mozdulunk ki. Ma kellemes volt a séta a városban. Egyre rövidebb utakat fedezünk fel a városközpontba. Már 5 percre csökkentettük a korábbi 20-at. Tania még mindig nincs itt. De ránk küldött maga helyett két portugál fiút, akik itt laknak ideiglenesen, amíg találnak szállást.

Majdnem kaptam egy tanári állást egy középsuliban. A főnököm küldött egy üzenetet, hogy ha érdekel, akkor hívjam fel a sulit, aminek a neve: Colegio Stella Maris és a Ramblán található, pálmafák alatt, jobb munkahelyet nem is választhattam volna. Egyetem mellett is tudtam volna csinálni. A suli előtt megtisztelte a talpam egy egykor jobb időket is látott kutyaeledel... akkora nyilván már más alakban hevert az úton, bizonyos biológiai folyamatokat megtapasztalva. Ebből gondoltam, hogy szerencsém lesz és bár ha büdösen is, de szerencsésen távozom majd egy másik állással gazdagodva.Szóval ott álltam kicsípve, sokkban már-már az igazgató ajtaja előtt, amikor a titkárnővel való kellemes beszélgetés közben kiderült, hogy egy évre keresnek tanárt. Szóval ennyi. Kicsit olyan megsemmisülős, fejfájós, leengedős...majdnem szájgörbülős pillanatok voltak ezek. De talán jobb is. A kis lelkem nem biztos, hogy elviselte volna, amint 34 gyerek, esetenként több, spanyolul karattyol, ki tudja miket, nekem vagy rólam. Három osztályt kellett volna tanítani, nem baj, hogy a spanyolom egyenlő Hollandia tengerszint "feletti" magasságával. Csak angolul kellett volna beszélni. Füstbe ment terv.

Nem gondoltam, hogy melegebb is lehet annál, ami fogadott szeptember 20-án. A ruhatáramat tekintve, egyre hűvösödő időre számítottam, így szinte semmit sem tudok hordani, a fejemet tekintve, a nyomás egyre nő belül és eddig a zaj kísértett, most a hőség.

Hétvégén lebarnultam kicsit. De hiába is próbálkozom, nem az igazi.

Már megszoktam a zajt, amennyire csak lehet. 0 óra 24 perckor jön az első kukás kocsi, majd fél órával később a második, majd reggel is jön egy. Örvendetes. De már nem túrják az utcánkat. Itt nem. A környezőket igen, mindenem poros, ahányszor arra járok. Azaz minden délután.

Esther, a munkatársam hoz és visz munkába, közben angolt gyakorol én meg próbálok nem nevetni. Hétvégén elvisz minket San José-ba. Rendes tőle, bírom.

Idősebb Juan Carlos kikészít, de már nem annyira bagószagú. Mindennap vele kell dolgoznom, amíg nincsenek rendben az Erasmus-os dokumentumok. Azt mondta, holnap végre elkezdhetjük a szerződések megújítását, azaz e-maileket kell majd írogatnunk egyetemeknek. Mégiscsak jobb, mint papírokat címkézni, válogatni, rendezni.

Három havi fizumat elutalták egy hete, ennek örülök, annak nem, hogy még nem ért ide. Rendesek, szeptember 21-én mentem először dolgozni. Kapásból volt egy munkaszüneti nap, múlt hét pénteken beteg voltam, plusz a hétvégék. És egész havi fizut kaptam. De még így sem sok.

Szerencsémre a "fizetési-morál" nem hasonló a "munkamorálhoz". Káosz. Az egyetemen még mindig nincs diákigazolványa az embereknek, sem jelszavuk az internethez. A héten lesznek a spanyol felmérő tesztek, hogy ki melyik csoportba kerül. Éppen ideje elkezdeni a spanyol tanulást.
Juan Carlos is megjegyezte ma, miután egy lemásolandó dokumentumot inkább kitépett a helyéről, minthogy elmenjen a fénymásolóig, hogy ez a "Spanish way of working"... ahogyan ők dolgoznak. Király. Csak én nem tudok eligazodni a kismillió partner intézmény között, amiket "szépen" rendszerezett hosszú évek alatt.

Vettem egy webkamerát, nem működött a gépemmel, visszavittem, visszaadták a pénz, kérdés nélkül. Otthon ilyen nincs, ha nem tévedek.

A magyar éttermet megtaláltam: Restaurante Kárpátia. De ki is derült, hogy megszűnt. Egyetlen reményem oda az emberi ételre.

Sajnos, vagy talán nem sajnos, átálltam az itteni életvitelre, bár még fejfájással jár. Suli után képtelen vagyok ébren maradni. Kint nagyon meleg van. Inkább alszom. 6-7 körül felébredek, általában fejfájással, mert közben benn is meleg lesz, ablakot nem nyithatok, mert bedilizek a zajtól. Újra fel kell öltözni, újra embert kell csinálni magamból és jöhet a nap második része. Ez azzal jár, hogy hajnal 2-3-nál nem bírunk hamarabb elaludni, viszont 8-kor kelni kell. Ami otthon egy isteni időpont, itt még sötét van és alig járnak emberek odakinn. De 9-kor már beindul a nagy meleg. Egész nap zombi vagyok, majd megint szieszta.

Egyedül az este 7-8-9-es időpontokat kedvelem a városban. mindenhol jó zene szól, az idő kellemes (ha az ember nem cipekedik) és minden nyitva van 10-ig. Máskor nem bírok megmaradni odakinn.

Esther azt mondta, Almería biztonságos. Ahányszor beszállok a kocsijába, majd ki, mindig lezárja az összes ajtót. Akkor komolyan is gondolta.

Az árak mérsékelten magasak.

A fejem pedig kong...mint egy harang a zsibbadástól, a fülemmel együtt. Ó, 0 óra 16, mindjárt jön az első kukásturnus! Azt még megvárom, utána alszom.

Cabo de Gata

2009-10-03T18:47:00.000+02:00

Ma Cabo de Gata-t látogattuk meg, végre napsütésben, úgy nézek ki, mint egy rák...

(itt fürödtünk, leereszkedtünk a hegyről:))

Félelem

2009-10-02T13:28:00.005+02:00

Mert ami az utazás értékét adja, a félelem... Távol hozzátartozóinktól, távol nyelvünktől, elvesztve minden támaszunkat, megfosztva minden álarcunktól..., teljesen saját magunk felszínén találjuk magunkat. De mivel az az érzésünk, hogy lelkünk beteg, szemünkben minden ember és minden dolog csodaként nyeri vissza értékét. Egy asszony, aki önfeledten táncol, egy függöny mögül kikémlelt, asztalon álló üveg: minden kép szimbólummá válik. És amennyire saját életünk benne van ebben a pillanatban, annyira látjuk az egész létet benne tükröződni.

Albert Camus

Alcazaba

kilátás

négy mexikói, két magyar

Marcella-val

a katedrálisnál

(új képek az előző bejegyzésekben is:))

Levél a központtól

2009-10-02T12:37:00.003+02:00

Tisztelt L ügynök!

E rejtjeles címzésre kizárólag az Ön inkognítója miatt van szükség.

Beszámolójából örömmel értesültünk (Szervezetünk) arról , hogy túljutva a kezdeti nehézségeken, egyre mélyebben sikerül beépülnie az Andalúz kisváros egyetemének vezető beosztású káderei közé .

Amint első leveleiből világossá vált – ahogy azt mi előre sejtettük - : VALAMI BŰZLIK ALMERIÁBAN!

Nagyon helyesen tette, hogy nem nevezte nevén a dolgot, csupán titkosan kódolva, szemétként határozta meg a probléma forrását. Bár később egy kutyát is említ, ami kicsit zavarólag hat, s mivel -sajnos - a megfejtési kódot elfelejtette elküldeni, így eltarthat egy ideig míg szakembereink kibogozzák üzenetét.

Mélyen becsülendő, hogy még szülinapján sem kímélve önmagát, álruhában vegyült a nép közé, akárcsak a legendás Mátyás király, s értékes információkat szolgáltat arról, hogy a helyi egyetemisták miféle veszélyes lépésekre (salsa) szánták el magukat.
Az útépítő brigád titkos tevékenységében kívánja zavarni: de Önt ez ne zavarja.
Rendkívül furcsa, hogy a spanyolok a tapas fogyasztását a kulináris élmények között tartják számon.
Nekem jelenleg három tapasz van a testemen sérüléseimet elrejtendő, de eszembe nem jutna ezeket étkezés céljából bárkinek is felkínálni.

A központi irányítssal alaposan megvitatva a dolgot, arra a következtetésre jutottunk, hogy az Ön által említett Alca-zaba egy várnak álcázott kultikus zabálda, ahol furcsa szertartások közepette tekercs-és dobozszámra fogyasztanak sebtapaszt. Óva intem ettől! A tapasz-talat beszél belőlem.

Maradjon inkább a hamburgernél!

Fontos lenne még, hogy tudósítson bennünket az éjszakai élet árnyoldalairól (feltéve, hogy ott éjszaka is vannak árnyak), ezért arra kell ösztökélnem, hogy gyakorta látogasson éjszakai szórakozóhelyeket, még akkor is ha ez ellenkezik elveivel.
Fényképei felbecsülhetetlen értékűek Andalúzia felderítése tekintetében.
Ha ez a Juan Carlos ilyen problémás, csak jelezze, rövid úton likvidáljuk.
Eddig kitűnő munkát végzett, jelentései tökéletesek. Csak így tovább!

A Központ

(Ezen levél egy baráttól érkezett, kilétét kitalálni nem nehéz, azoknak, akik ismerik :))

(a képek Cabo de Gata-ban készültek: Enrique, Magda, Philip, Karolina - lengyelek és én)

Csend

2009-10-01T19:55:00.003+02:00

Küldjetek nagy dobozban egy kis csendet, jó nagy legyen a doboz, hogy jól elférjen a kis csendem, míg idér! Tegnap már azt hittem, hogy megbolondulok. Szerintem meg is bolondultam. Alig vártam a reggelt, nem is a reggelt, valamit... ami megvált.

Tudok még egy helyet, ahol soha nem tudnék és nem is akarnék élni. Ez az. Miután María, a tulajunk átjött egy nagyon profi-szerelőnek látszó öregbácsival, összeszerelni az új székeinket és asztalainkat, magával hozva a két gyerekét, akik 140 decibellel játszottak bikaviadalt, úgy gondoltam, ilyen fejfájásom még sosem volt. Arról nem beszélve, hogy lány létemre haamrabb összeraktam a széket, mint ezek ketten. Hihetetlen mennyire bambák voltak. Aztán megérkezett María férje is, összerakta az asztalom, de egy-két darab még így is hiányzik, csak remélem, hogy nem dől össze. A gyerekek ordítottak, a nő ordított rájuk, a bácsi nem szólt semmit, csak azt mondta, hogy kézzel húzzuk meg a csavarokat az asztalban, ennyi elég is volt.

Nos, éjszaka fél 1-kor hallani, ahogyan a nagy autók még szállítgatják a különböző anyagokat az építkezéshez, majd az emberek lelapátolják róla, csörgés-csattogás. Fél 3-kor jöttek most a szemétért. 4-5 óra körül éreztem, hogy csend van, annyira nem hittem el, hogy hallgattam... a tök sötétben, mert a redőnyt teljesen le kell húzni, az ablakot be kell zárni, különben megkattan az ember a zúgástól. A zaj helyett a sötétet és állott levegőt választottam, a kettő, amit utána következik a nem kívánatos dolgok listáján.
A reggeli tumultust sikerült kiküszöbölnöm Esther segítségével, aki hoz-visz kocsival mindig munkába és haza, mert itt lakik nem messze. Ő az új lány, aki olyan viccesen beszél angolul, hogy már csak ezért is megéri vele menni. Szeretne tanulni, ezért barátkozik annyira.

(az új lakás, nem álmaim netovábbja, de modernnek modern és kicsit luxus, nem ér fel az erdőszéli faházikóval, ahol életem hátralevő részét fogom tölteni... és még tenger sem lesz:)

Ma megkóstoltam a paella-t, bár sokkal kecsegtetőbbnek látszott a sültkrumpli és a hal a másik oldalon, a menzán. Gondoltam, ha már itt vagyok, meg kell próbálnom, kötelező. Bár ne tettem volna. Már a szagától is fejreálltam, leeröltettem pár falatot, de még délután is rosszul voltam, ha rágondoltam, mindenhol azt a szagot éreztem. Szörnyű. Plusz hideg paradicsomleves, annyi fokhagymával, hogy az már bűn.

Nos, hogy legyen valami jó is... még élek :) Vettem egy cipőt, nagy nehezen, papucsban már hidegek az esték, de mire beértem munkába, mehettem is az EÜ-centrumba, ahol kértem két darab sebtapaszt, mire a kis buzgó doki behívott, levetette a cipőmet, lefertőtlenítette, úgy csípett, hogy beleszédültem, majd akkora kötést tett rá (az 1cm x 1 cm-es apró sebemre :)) hogy a cipőbe nyilván nem tudtam visszatenni :D De cuki, biztos nincs sok ember, aki arrajár, szerencsére, és ha segítséget kérnek tőle, erőn felül teljesít. El lettem látva.

A napokban öreg-bagósszájú-lusta Juan Carlos-szal dolgoztam csicskaként. Az összes Erasmus-os dokumentumot rendbe kellett tenni, az új diákokat beregisztrálni. Új szerződéseket felcímkézni. Unalmas. Megcsinálom mindig gyorsan, aztán lelépek, ő meg nem győz csodálkozni, hogy milyen gyorsan dolgozom, igen hapikám, én magyar vagyok. Nem telik egy hétbe néhány papír szétválogatása. Gondban vannak a feladatok terén, remélem, hamarosan kezdenek valamit magukkal és velem, mert azért nem éri meg felkelni, hogy ott netezzek. Azt itthon is tudok :)

Ezenkívül Tania hazament, így most nyugalom van. Kicsit flúgos (finoman fogalmazok). Jövő héten jön vissza.

Dulce-vel jókat beszélgetünk, tegnap vásároltunk, sétáltunk, ebédeltünk.

Ma van Nóri szülinapja és Erasmus-os buli :) Hamarosan lesznek képeim ;)

Vándor

2009-10-01T00:20:00.002+02:00

“Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”

(Márai Sándor)

Pöttyös

2009-09-29T16:20:00.004+02:00

Ma volt víz, volt buszon nyomorgás, volt kulcs és banán. Röviden. Ez annyit jelent, hogy legalább volt busz, még ha nyomorogni kellett is. Szörnyű. Amúgy sem bírom az itteni szagokat, de a buszon, összezsúfolódva a fura szagú/illatú fiúkkal, méginkább sanyargató. Alig vártam, hogy leszálljunk és ne ordítsanak, még a napszemüvegem sem tudtam felvenni, így hát 3 érzékszervemnek lőttek, míg az egyetemre értem. A fülem megfájdul, ahogy röhögnek és ordítva beszélgetnek. Nem hiszem, hogy valaha megszokom.

Mint ahogy az éjszakai szeméthordást és állandó zúgást sem.

Nórát tegnap elkapta egy fickó az utcán, hátulról megfogta és szorongatta, fényes nappal. Tetszett neki a fehér bőr, vörös haj. Jól megijedt, de ő legalább profi kézilabdás és jutott valamire.

Tegnap bejött köszönni a rektornő, furák ezek a spanyolok. Csak azonos neműek fognak kezet, a nők puszit is adnak, kettőt és balról kezdik. Én mindig jobbról kezdeném, na meg alapból nem puszilnám le a rektor asszonyt, de neki így esett jól. Kérdezte, hogy van-e valamire szükségem, ha igen, azonnal szóljak. Nem akartam már mondani neki, hogy egy vasaló jól jönne, esetleg citromfacsaró, strandpapucs... :)

Ma meg idősebb Juan Carloshoz küldtek, akit nem bírok, mert tegnap óta halogatja, hogy egyáltalán foglalkozzon velem. Ma adott egy listát a partner egyetemekről, miután fél Európa egyetemeit felderítettem a délelőtt folyamán, akikkel kapcsolatba lehetne lépni. Azt mondta, nézegessem a listát és otthagyott egy órára, amit persze nem vártam meg, hanem rutinosan elmentem ebédelni, listát ebéd közben is lehet nézegetni. Mire visszaértem, még mindig nem volt ott. Nem sokat dolgozik ez a fickó, remélem, hamarosan végzek vele :) mármint a vele való munkával. Holnap egész nap ott kell lennem, rendszerezni az Erasmus-os dokumentumokat, de megcsinálom, amint tudom és lelépek. Nem bírom. Ifj. Juan Carlos-nak kell bevezetnie a 'Plurilinguismo'-ba, a project, amiért itt vagyok, mert októberben elmegy és nekem kell átvennem a feladatait. Nem egyszerű. Ma is elém rakott néhány oldal spanyol szöveget, teszteket, kérdőíveket, pár szót kellett csak szótáraznom és megértettem a dolgokat.

Elkezdtem magamtól tanulni szabadidőmben spanyolul, mert nem bírom kivárni, hogy elkezdődjön végre a tanfolyam, nekem pedig létszükség, hogy megértessem magam. Ezt sem szervezik jól. Belgiumban az első 3 hét nyelvtanfolyam volt, hogy legalább a boltban tudjunk kenyeret kérni, vagy eljutni valahova. Itt meg egy hónap után akarják beindítani, addig elvesznek az emberek ezerszer, meg átvágják őket, mire lesz fogalmuk valamiről.

Minden fel van túrva, az egész város, ha esik az eső, sártenger van. Dinamikusan fejlődik a régió, oké, de pont most kell fejlődnie? Amikor itt vagyok?

A munkatársaim egyre kedvesebbek, érdeklődnek, kérdezgetnek, tényleg idő kellett nekik csak.

Az árak barátságosabbak, mint Belgiumban.
Miről szeretnétek olvasni? Sosem tudom miről írjak.

A cím azért pöttyös, mert a pöttyös takarómon ülve írok, ingyen netről :) így olvasni is kellemesebb, nem?
Üdv.

FOLYT.KÖV:

Ma elmentünk vásárolni, végre megvan a buszbérletem is. A városban vacsoráztunk.

Az előbb hozta a tulaj az asztalokat és székeket, nekik semmi sem késő, a múltkor éjfélkor állított be a szomszéd valamiért. Én még este 8-kor is gondolkodtam, hogy bekopogjak-e avagy már késő van. Nem volt.

A portugál lány még flúgosabb, mint eddig. A mexikói jófej. Mexikóban 45 fok van nyáron és akinek nincs kocsija, annak vége, olcsók az autók. Nincs zebra, csak hidak az utak felett, ha nem ott mész, elütnek. Nos, ez itt is megtörtént majdnem, hiába volt zebra. Belgiumban, akkor is megállt a kocsisor, ha nem akartam átmenni, itt akkor sem, ha már az út közepén vagyok. A másik oldalról szemlélve, a gyalogosokat sem érdekli a piros jelzés, mennek, szét se néznek.

Nagyon tetszik a spanyol lányok stílusa. És rengeteg boltot találtam menőbbnél menőbb dolgokkal, nem is drágák, de nem akartam vásárolgatni, majd meglátom, hogy alakul a büdzsé. Most 350 eurót be kell fizetni a tulaj néninek, októbert és egy hónap kauciót, amit majd a végén visszad. Ez kicsit sok. De vett új bútorokat és egyébként is minden új, adott vasalót és küldi a férjét meg a haverjait összeszereleni az asztalainkat.

A mexikóiak már Marokkóba akarnak menni, nekem még ez túl sok így az elején, nem is voltam szinte még sehol a környéken.

Már csak 22-t kell aludni ;) <3

Jó éjt!

Hola!

2009-09-28T17:34:00.001+02:00

Kiegészítettem az előző epizódot szép képekkel és kommentárral :) Még mindig gyűjtögetem a képeket.
Átköltöztem és kezdetét vette a második hét, ami jobban nem is indulhatott volna, minthogy az új házban nem volt víz és Tania nem volt hajlandó órára menni, de nem magyarázta el előző este hol a buszmegálló, így addig-addig kerestem, míg fél óra múlva kilyukadtam a régi lakásnál, ahonnan már tudtam a járást. Utána rohanás a bankba, van bankszámlám, ott sem tud senki angolul, 15 eurot kell fizetni csak azért, mert külföldi vagyok.

Így hát késve értem megint a munkahelyre, ahol egy újabb lánnyal egészültünk ki, spanyol, Esther...érdekesen beszél angolul, de legalább beszél.

Ezután, mivel Juan Carlos II. "kisfőnök", aki 3 évtizeddel idősebb, mint Juan Carlos I., aki a munkatársam, nem jött értem, amikor megígérte, így utóbbi Juan Carlos-tól kértem feladatot, segítettem neki kikeresni néhány tantárgyat, persze a spanyol weboldalról, spanyolul, de ment minden. Ezekután végre megérkezett a "főnök", ideadta a listát, hogy milyen egyetemekkel vannak kapcsolatban és milyeneket kell még felkutatnunk és szerződést aláírni. Holnap 9-kor van a megbeszélés, szeretnének magyar egyetemeket is, valamint a KATHO-t, ahol Belgiumban tanultam. Mivel mondtam, hogy van pár ötletem. A feladatom az lesz, hogy felderítsem mindet, milyen órák vannak angolul, milyenek lesznek...stb.

A büfében olyan szendvicset kérek, aminek ki tudom mondani a nevét :) ez nem sül el mindig jól, mert azt nem tudom mit jelent. Ma így neki adtam Juan Carlos I.-nek a reggelimet. 2-kor találkoztam a lakótársaimmal, ebédeltünk. A menza már nem annyira szimpi, mert le akartak nyúlni, 5 eurot kértek a harmad annyi ebédért, mint a teljes menü. Mivel látták, hogy nem tudom magam kidumálni, így könnyedén átejthettek volna, de nem tágítottam, végül visszaadott 1 eurot, kérdezés nélkül, azaz: tudatosan akart átverni, tudta, hogy mért várok. Kedves.

Az uszoda és edzőterem sem olyan szimpi 30 euroert havonta. De azért menni fogunk, valahogy megoldjuk.

Szóval, miután Tania cserben hagyott reggel, délután azzal szembesültünk, hogy a kulcsot bezárta a házba. Így mehettünk a tulajhoz. Tania egyébként rendes, csak bal oldalon göndör a haja, jobb oldalon egyenes, az egyik lába kisebb, mint a másik alapól és ha mellette mész, neked megy, ha nem mész mellette, követ, ha jön az autó elétol, rélép a lábadra, leejti a telefonod, nem érted, amit angolul mond, de még csak 18 éves, majd kinövi :)

Tegnap elmentünk Cabo de Gata-ba a lengyelekkel és Enrique-vel, aki az olviabogyós chips-ét a hűtőben tárolja és nem haragudott, hogy leléptem tőle. Majd teszek fel képeket onnan is. Olyan utakon mentünk, amit eddig csak filmekben láttam, szerpentinek, habár elviekben kétirányú, csak egy autó fér el rajta, és nagyon kanyargós, nem látod ki jön szembe, egyik oldalon a hatalmas hegy, másik oldalon szakadék és tenger. Féltem egy kicsit, de Enrique mindig csak azt hajtogatta, hogy "don worri", így kimondva, spanyol akcentus.

Az új helyemen nem tudtam aludni. Itt is fúrnak és járnak az autók, de csillagos a plafon.

Sehol nincs WC ülőke, először azt hittem, nem telik rá, vagy letörték :), de nem, ezzel megspórolnak egy csomó anyagot és tisztítást, nemde?

A párnák hosszúkás alakúak és a huzat is rájuk. Van kétszemélyes párna, ez jó, erősíti a kohéziót a párok között, nem tudsz az ágy másik végére menni, különben nincs párnád. Na, de nekem nincs kivel megosztanom, a kohézió vonzásának tárgya 3500 km-re van.

Ma megint salsa est lesz, nem tudom bírom-e még. Leginkább a könyvtárban kellene ülnöm, de még oda sem mehetünk, mert nincs jelszavunk. Ez is a spanyol mentalitásra vall. Belgiumban már akkor volt, mikor még oda se értünk. Lakásunk is. Itt semmi sincs megszervezve, nem is látni Erasmus-os diákokat, a nyitóbulin kívül, ami egy 50 fős helyen volt megszervezve 300 diáknak, semmilyen esemény nincs, ami összehozna minket, ha csak mi magunk nem...

Most befekszem a pöttyös ágyamba. Adios!

Következő epizód

2009-09-26T17:27:00.008+02:00

A fotók beszerzése még folyamatban van. Gyönyörű képeket csináltunk a tengerparton. Pénteken nem volt suli, így délre beszéltük meg a találkát nem messze a házunktól, a parton. Késtem fél órát és még így is én voltam az első. Azután húsz perc múlva megérkezett Dulce (Mexikó) és Tania (Portugália), majd egy óra múlva a többi mexikói. Azt hittem, hogy már el is ment mindenki, mert késtem, nem... ők mexikói idő szerint jöttek:)

Tania és én

Nórival - első látásra mi tűnik fel?

Most mindenki azt hiszi, hogy a magyar lányok szőkés-vöröses és ráadásként göndör hajúak :D

Lebarnultam :) ez már régóta nem sikerült nekem. Ma is szerettem volna menni, hogy végre egy kis színt nyerjek, ne úgy járkáljak a spanyol lányok között, mint aki pincében napozott, tejfehéren, de ma fújt a szél és esett is kicsit, talán majd holnap.

A víz olyan tiszta, hogy ha nyakig is ér, lelátni az aljáig.

Este megérkezett Magda, a lengyel lány és a barátja, itt laknak majd pár napot, amíg találnak szállást. Én pedig holnap költözöm. Senki nem reagált, így kénytelen voltam magam eldönteni:) Alig várom!

Ma kimentünk a piacra és kicsit vásárolgattunk, viszonylag olcsó. Rájöttem, hogy nincs elég ruhám, addig, addig rakosgattuk ki a túl nehéz bőröndömből, hogy alig maradt. Vettem takarót, mert nincs az új házban, itt is csak egy nagyon vékonyat kaptam. Ettünk forrócsokiba mártogatott vékony, hosszúkás lángos szerű dolgot = churros.
Hétvégén nem fúrnak :)

Két lakótársam: Dulce, a mexikói lány a hordón és Tania (portugál)

Régi lakótársam, Enrique és Éilis, az ír lány

Tania, Nóri és én

Lakótársaim és Nóri

három mexikói, egy portugál, egy magyar, egy spanyol a nyitóbuliban

Első hét, szülinap

2009-09-25T11:46:00.003+02:00

Rég nem írtam...

Kedden volt a szülinapom és Lisi, az osztrák barátnőm, akivel együtt voltam Erasmus-os, már jóval előtte írt, hogy kedden 6-kor legyek a La Rambla végén, mert az "ügynöke" elhozza nekem az ajándékot, amit nekem szánt. Aludtam egész délután, nem voltam valami jó hangulatban, az első napok nehezen teltek, mindig sírásra állt a szám, s habár szép helyen vagyok, annyira nem hat meg.

El is indultunk Enrique-vel a La Rambla végére (ez egy nagyon hosszú utca, mondhatni sétáló utca, végig boltokkal és a tengerparton ér véget). Nézem, nézem, egy csövesnek látszó férfi fekszik a téren, senki más, érdekes ajándék :) Ahogy jobban megnéztem, kicsit arrébb, már láttam, amire titkon gondoltam, de aztán el is vetettem hamar: Lisi eljött meglátogatni :):):) Ő volt a szülinapi ajándékom. A legjobbkor érkezett és tényleg nagyon szép szülinapot varázsolt nekem. Azt hittem, hogy egyedül leszek, nem fogok ismerni senkit, de nem :) Segített kilábalni a kezdeti nehézségekből, amik már csak néha-néha térnek vissza.

Ahogy lepakolt, elindultunk megnézni az ALCAZABA-t, amiről mindig az Azkaban jut eszembe :) Ez egy hatalmas vár a hegy tetején, a város határában. Enrique profi fotós, legalábbis a felszerelése az, amint meglesznek a képei, közzéteszem, egyelőre a mieink:

Egyedi és érdekes látvány volt, bár ettől sem esett le az állam. Talán igaz, hogy ha az ember sok dolgot lát, vagy tapasztal, akkor már nehezebben tudja lenyűgözni valami.

Közben érzem, hogy megint eltűnik a magyar szókincsem, nem találok magyar kifejezéseket arra, amit szeretnék mondani. Na, nem a spanyol miatt :) az még távolabb van.

Továbbra is fúrnak-faragnak, megjegyzem. Ne gondoljátok, hogy nyugalomra leltem. És mi több, éjszaka viszik el a szemetet, de nem ám szépen, csendben, hajnal 3-kor, világít, szirénázik a kukás autó és tegnap útjavítókat is láttunk éjszaka 4-kor dolgozni. Az igaz, hogy nincs akkora forgalom, de hogy alszanak az emberek akkor? Erre a spanyol fiú azt mondta: ilyenkor senki nem alszik Spanyolországban. Csak én szeretnék...lehet. Kérdeztem, de akkor hogy kelnek fel reggel? Nem kelnek fel. Akkor csak én kelek fel???

A boltok 10-kor nyitnak, 1-ig, utána 5-ig szieszta (csak a ház előtti munkásoknak nem, biztos nem spanyolok), aztán este 10-kor zárnak. A bulik 1-2-kor kezdődnek éjszaka. Nem tudom átvenni ezt az időbeosztást, nagyon nehezemre esik, mindig valahogy rosszul időzítek és ezért mindig álmos vagyok.

Valamint nagyon-nagyon hangosak, a buszon, a bárban, az utcán kiabálnak, ordítanak, nevetnek, mikor már azt hinné az ember, hogy máris egymásnak ugranak, ők csak jól érzik magukat, azért kiabálnak. Remélem, ha hazamegyek, nem fogok ordítani veletek :D majd szóljatok rám! Már arra is gondoltam, hogy ha ennek vége, remete leszek, annyi zaj van itt, hogy nem heverem ki életem végéig.

Egyébként meglepődtem a spanyolokon, elsőre nyitottnak, barátságosnak tűnnek, temperamentumosak, de ez nem jelenti azt, hogy az idegenekkel is. Maguk között, nagyon zárt csoportot alkotnak és nagyon-nagyon nehezen fogadnak be bárkit is. Ezt már Belgiumban is tapasztaltam. A munkatársaimnak 2 napba tellett kérdezni tőlem 1-2 dolgot, ami nem munka, így, hogy hol lakom, honnan jöttem...stb. A lány, akinek nem tudom még mindig kimondani a nevét, egyre barátságosabb lett, tegnap már hívtak együtt reggelizni Juan Carlos-szal, a másik munkatársammal. Sokat nevettünk és a kedvemért angolul beszéltek, ez nagy dolog náluk. A negyedik napon, amikor beszélgettünk, már meginvitált karácsonyra magához, a barátaival, ha esetleg itt maradnék és tegnap az Erasmus-os partyn, mikor találkoztunk megszorította a kezem, biztató jelleggel :) Jó érzés volt nagyon, kedves tőle. Szóval a nulláról 3-4 nap alatt eljutottunk az együtt karácsonyozásig. Először elemeznek, lassan haladnak előre, de ha megszeretnek, akkor nagyon barátságosak.

Szóval a szülinapomon meginvitáltam mindenkit egy kiruccanásra, akit ismertem. Azaz nem sok embert, Enrique, Lisi, Tania, a portugál lány, ő elhozta a román barátnőjét, aki csak spanyolul tud, de azt jól, Isa, a német lány és a CouchSurfingen megismert Éilish, ír lány, így indultunk el egy bárba, ami elsőre uncsinak és nyugisnak tűnt.

DE aztán megjelent egy spanyol fickó, aki nem tűnt vérbeli spanyolnak, inkább vicces volt, mint tüzes, mikrofonnal salsa-oktatásba kezdett. Lassan gyűltek-gyűltek az emberek. Oda jutottunk, hogy tele volt a tánctér, kb. 10 zeneszámon keresztül mindig új és új lépéseket mutatva haladtunk előre, aztán lányok-fiúk szemben, majd párban, körbe.

Egyszercsak leállította a zenét és odajött, végig spanyolul beszélt, néha franciául, én meg bólogattam serényen. Megkérdezte honnan jöttem és milyen nap is ez a mai. Hu, mondom, itt baj lesz.

A következő pillanatban már a Boldog szülinapot énekelte nekem az egész bár spanyolul :) nagyon jó érzés volt, majdnem idegen emberek, az azutáni pillanat már annyira nem volt jó, amikor nekem kellett elénekelni magyarul ugyanezt, egyedül :D Ezután végig velem mutatta be a lépéseket, nagyon szép este volt :)

Másnap séta a városban Lisi-vel, majd végig a tengerparton, megnézte az egyetemet, a menzán akkora adag ebédet adtak 5 euróért, hogy este is azt ettem, a salátát még másnap is. Nagyon finom volt.

Este pedig elmentünk egy bárba, ahol 1 euró 1 sör és TAPAS-t adnak hozzá, egy kis tányér ennivalót, nagyon fura féléket. Sárgadinnye sonkával, chips sonkával, mindenféle spanyol specialitások, máj, rengeteg zöldség, találkoztunk a németekkel, jól eltelt az idő.

Tegnap végre leadtam a feladatomat Ramon-nak (az egyetemen csak a keresztnevén szólítják a "főnököt", így hát én is :D) utána pedig leléptem. Lisi továbbment Barcelonába a bátyjához én pedig a portugál lány házába.

Most gondolkodom, hogy átköltözzek-e. Dulce-vel, egy mexikói lánnyal lakik, aki szerintem nagyon jó barátom lesz:) Már az első beszélgetésekkor kiderül, hogy mennyire passzol két ember egymáshoz. Van egy szabad szobájuk. A lakás új, jól felszerelt (takaró nincs), van egy hatalmas nappali, hatalmas ülőgarnitúrával, TV-vel, 3 szoba, konyha, mosókonyha, két fürdő. 190 euro lenne mindennel együtt havonta. Pár utcányira van innen, a vasút mellett, de jártak-keltek a vonatok, amikor ott voltam, tényleg nem hallani fel. Azonban a kilátás szörnyű. A leendő szobámban nincs több bútor, mint a mostaniban, de kétszer ekkora. Nincs kutya és nincs zaj, viszont nincs tenger sem. Bár azt az utat igazán megtehetem napjában párszor. Közel a Lidl, ami nagyon olcsó. Viszont itt Enrique mindenben segít, kocsival elvitt vásárolni, használhatom a dolgait, de megőrít a zaj, ami ugyan időleges de nem szeretem a kutyát a házban, büdi, nem akarom megbántani Enrique-t, a szoba 170 Euro/hónap, annyi mint Belgiumban volt, csak 5-öd akkora :( Valamint Enrique azt mondta, hogy ha Robi (L) jön, akkor ő elmegy a barátnőjéhez, hogy elférjünk, ez rendes tőle. Mit tegyek??? Szavazásra bocsátom! Segítsetek, mert döntésképtelen vagyok.

Nos, befejezvén az eddig történteket: tegnap Erasmus buli volt a Lily Marlene Rock Klub-ban, lépni nem lehetett, de ha lehetett is, azonnal rám esett 1-2 illumnált Erasmus-os lány, magassarkújukról letántorodva. Így továbbálltunk. A mexikóiakkal, néhány spanyollal, Nórával, a magyar lánnyal és Dulce, Tania társaságában. Jókat beszélgettünk, kirándulásokat terveztünk. Nemsokára találkozunk a parton, megyünk fürdeni. Jövő héten Cabo de Gata-ba megyünk. Egyelőre ennyi. Írjatok nekem! ;)

Número 2

2009-09-22T16:09:00.000+02:00

A ház, mintha alapjaiban remegne, úgy fúrnak-faragnak odalenn, ez nekik szieszta? Fentről leöntöm őket valamivel... Éjszaka nem nagyon tudok aludni, viszont az egyetem lefáraszt teljesen, de délután mindig ásnak itt lenn, felújítanak, csöveket szerelnek...

A mai ütemterv ugyanaz volt, mint tegnap, kivéve, hogy szülinapom van :) 9-re beértem az egyetemre, 11-ig nincs is baj, akkor érkeznek a diákok. Azt a feladatot kaptam Juan-Carlos-tól, aki ugyanott dolgozik, mint én, hogy ellenőrizzem az angol nyelvű órák mintaterveit, mert rengeteg a hiba, a spanyol profok nem törődnek annyira az angol nyelvtannal. Így a délelőttöm azzal telt, hogy próbáltam kitalálni, mit szerettek volna leírni, spanyol szavakat ragoztak angolul.

Ezután a lányka, akinek nem tudom kimondani a nevét, ugyancsak a Diák Irodában dolgozik, körbevitt az egyetemen, megmutatott mindent. Az egész egyetem olyan, mintha egy filmnek a díszlete lenne, csak dekoráció. 1995 óta létezik, csupa új épület, a legtöbben még nem is folyik oktatás.

Amikor a diákok végleg eltulajdonították a számítógépemet és asztalomat, szállást és órarendeket keresve, fényképeztem párat odakinn, persze találkoztam Mr. Herrera-val, a "főnökkel" :D és rögtön adott feladatot. Madridban volt egy nagy találkozó a múlt héten, nemzetközi ösztöndíjak témakörben, rengeteg névjegyjártyát és címet ideadott, a neten utána kell néznem rengeteg európai egyetemnek, hogy milyen szakokon folyik angol oktatás, hol tervezik még. Készítenem kell egy listát és ez alapján veszik majd fel a kapcsolatot velük, hogy aztán csereprogramokat indíthassanak el, mint az Erasmus vagy Leonardo... ilyesmik. Szóval lesz dolgom.

A szagok, illatok, minek nevezzem, nem tűntek el. Nem rossz egyébként, nem mondanám, hogy kellemetlen, csak szokatlan. Amikor kérdeztem Enrique-t, hogy hova vihetem majd le a szemetet, az ablakon át kimutatott a ház mögé, rengeteg teli szemetszsák sorakozott, azt mondta oda. Kérdeztem, hogy elviszik-e majd, kukásautó vagy ilyesmi. Azt mondta nem. Ott marad. Örökre? Örökre. Nos, akkor talán megvan a szagok egyik komponense.

A buszmegállóba, ha új ember érkezik, köszön az ott várakozóknak, akkor is, ha nem ismer senkit.

Aztán a lány, akinek nem tudom kimondani a nevét mesélte, hogy nagyon lusták, és ha nem tudom befejezni a munkám, otthon nehogy folytassam! :) Egyetértettem :) Azt mondta, hogy meg sem próbálnak kevésbé erős akcentussal beszélni, mert arra is lusták. Bárhova mennek, úgy mondják, ahogy nekik tetszik. Ezért alig érteni, ha angolul beszélnek. Tapasztaltam már Belgiumban is az Erasmus-os diákok között, de itt Andalúziában még furábban beszélnek.

Képek az utcánkról, háttérben a tenger :) Jobbra a nagy, magas, fehér házban lakom, első emelet; előtte a vezeték-szerelés, megőrülöööööööööööööööök!!!

Úton az egyetemre:

Az egyetem egy része

Büfé az egyetemen

Látkép a teraszról

Az egyetem parkolója és háttérben a hegyek

Ez már itthonról, a ház elől

Ez a "porta", a bejáratunknál, mintha régen egy hotel lett volna:)

Konyhánk:

1. nap

2009-09-21T15:04:00.003+02:00

Az éjszakám forgolódással telt. Reggel egyből megtaláltam a buszmegállót és a megfelelő buszt az egyetemre, sikerült jegyet is vennem, rutinosnak tettettem magam, beálltam egy spanyol fiú mögé és azt csináltam, amit ő :)

A nemzetközi irodát is egyből megtaláltam, néhány mexikói, német és olasz diák mellett végre találkoztam egy magyar lánnyal is, Nórival, aki szegedi. Minden este 8-kor kézilabda edzése van, az itteni NB I-es csapatba szeretne bejutni. Hiába szeretnék én is kézizni, azért ezt mégsem vállaltam be, egyrészt, mert fel se vennének, de ha igen, akkor minden este edzés lenne és nagyon megsínyleném, mert mérföldekkel elmaradt a kondim az övékhez képest, hiába jártam otthon az egyetemi csapatba. Így erről lemondtam. Majd futok a tengerparton (utálok futni) a homokban.
Megismerkedtem Tania-val, aki portugál és talán még elveszettebbnek érezte magát, mint én, most mindenképpen velem akar lakni és percenként ír sms-t, hogy ezt meg is erősítse :) Este megyünk megnézni Iza-hoz a kis házat, amit bérel, még van három hely.

Hamar kiderült, hiába állok sorban a Nemzetközi Irodánál, már nem a diákok közé tartozom sajnos :( Felmentem Verónica-hoz, a koordintárhoz, aki az egész ösztöndíjamat intézte, megmutatta hol lesz az irodám, asztalom, kikkel fogok dolgozni. A Diákszövetség irodájában leszek, de csak jövő héttől, mivel ezen a héten még tumultus van, mindenki szállást keres, plusz az órarendjükkel vacakolnak. Ide álltam be segíteni, felírtam kinél van még hely, ki szeretne helyet találni... voltak, akik kifejezetten örültek, hogy angolul beszélhetnek végre, voltak, akik egy kukkot sem tudtak. Így telt a mai napom.

Később megérkezett a "főnök", aki a Nemzetközi Mobilitás Program vezetője az egyetemen, elmondta, hogy kiértesítik a professzorokat, hogy itt vagyok és elkezdődhet a munka. A project lényege, amiben részt veszek, hogy kidolgozzunk egy tanrendet az angol nyelvű kurzusokra, mivel eddig alig volt angol tanítási nyelvű óra ezen az egyetemen, ez az év az első.

Fel kell venni a kapcsolatot más európai egyetemekkel, megírni a változásokat, hogy már angolul is tanulhatnak itt, segíteni a professzoroknak az órák menetét összeállítani, a tanulmányi rendet. Röviden ennyi a következő egy hónapra. Utána más project lesz.

Mindennap 9-től 2-ig kell benn lennem az irodában, amíg elcsendesedik a Diák Iroda, addig a "főnöknél" leszek.

Októbertől kezdődik a spanyol kurzus, amin ingyen részt vehetek.

Ma végre lesz spanyol tel.számom és buszbérletem.

Olyan fura illat van itt mindenhol. Reggel még nagyon zavart, d.u.-ra már nem is éreztem. A busz az egyetemre végig a tengerparton megy, a távolban hatalmas hegyek, 26 fok volt ma.

A zöldségek olcsók.

A ház előtt felújítanak, fúrnak-faragnak...

A képek hazafelé készültek.

Ezek pedig este:

Utazás

2009-09-20T22:35:00.002+02:00

Viszontagságos volt. Egyrészt, mert éjszaka fél 3-kor kellett elindulnunk otthonról, hogy elérjem a 6-os gépet, másrészt a repülés maga fárasztott le nagyon. A fejem, a fülem majd szétrobbant, próbáltam aludni, rágózni, ásítozni, semmi sem segített. Azt hittem a nyomástól felrobban az egész fejem azonnal. De nem :)
Az Alpok felett felébredtem és nem hittem el, amit látok, természetesen nem volt nálam fényképező. Hatalmas hegyek felett repültünk, a felhőkön túl értek, gyönyörűek voltak, jobban megnéztem újra és újra, hogy nem káprázik-e a szemem. Ekkor 880 km/h-val mentünk, -56 fok volt és Graz-nál már megkezdte a gép a süllyedést, pedig még épphogy felszálltunk Pesten. Éreztem egy nagy dobbanást, felriadtam, kiderült, semmi baj nincs csak épp leszálltunk, azt is átaludtam.

Ezután több órás várakozás Milánóban, majd tömörülés a Granada-Jaén csekkolónál, hihetetlen mennyien voltak a gépen, nem fértek el a poggyászok fenn. A milánói reptér nagyon csöves, a 25 kg csomagommal fel s alá mászkálva tudtam csak nagy nehezen ülőhelyet találni, az is koszos volt. Wifi persze nem volt, az infós lány nem tudott angolul túlzottan.

A következő meglepetés megint ereszkedőben ért, immár valahol Granada tájékán, akkor ébredtem fel. Sivatag felett szálltunk el, és még a kis oázisokat is láttam, majd kopár hegyek, majd lassan fákkal beültetett terület, ugyancsak homokos földdel, nagyon gyéren. Ilyet sem láttam még. Hatalmas hegyeken vezetett keresztül az út Granadából Almeriáig. A buszon is aludtam, de lefejeltem az ablakot, utána már nem volt kedvem annyira visszaaludni :) Cipekedés, meleg... ez jellemzi a mai napom, nagyon elfáradtam.
Megváltásként érkezett Enrique, a most már lakótársam és Iza, a német Erasmus-os lány, aki nálunk lakott ideiglenesen. Autóval hazaszállítottak.

A tengerpart pár lépésnyire van, kijövök az utcánkból és rögtön ott van, hatalmas sziklák, nem messze a vár, mindenhol pálmafák, barátságos sétány. Ami zavar, hogy egy kukkot nem értek spanyolul. Beültünk egy étterembe vacsizni Enrique-vel és Iza-val a pálmafák alá :) nekem mégis hazahúz a szívem minden pillanatban. Közben két lengyel lakótársunk is érkezett, de ők holnap már el is mennek, most átjáróház van.
A szobám kicsi, de otthonos, csak egymagamnak elég, a nappaliban tudok majd vendégeket fogadni, Chai, a kutyus most nem volt itthon, de holnaptól hárman leszünk.

Ha még találunk egy lányt, akkor lehet, hogy összeköltözöm Izával egy szép kis kertes házban. Meglátom még. Holnap egyetem. Lövésem sincs semmiről. Jó éjt!

(A képek a buszról készültek.)

Még 2 nap

2009-09-17T15:56:00.000+02:00

Universidad de Almería

ALMERÍA

2009-09-08T23:51:00.004+02:00

Már csak 12 napom van az utazásig, még fel sem fogtam. Rohannak a napok, s nyugtatgatom magam, még van időm. Nem, már nincs. Valahogyan fel kellene ráznom magam és visszaalakulnom a Belgium előtti pörgős, precíz önmagammá. Azt hiszem ez kizárt.
Van egy olyan érzésem, hogy a következő pár hónap ismét a "nagy ál-leesések" időszaka lesz. Spanyolország, tengerpart, 200 km-re Afrikától, télen is nyárban... tanársegédként. Rengeteg kihívás vár rám, sok új dolog, amiket most nem kívánok a hátam közepére sem, nem úgy, mint másfél éve, amikor a világot is megváltottam volna elemelkedvén a ferihegyi kifutóról belga tájak felé. Talán meg is váltottam kicsit :)

Szóval Spanyolországba, Almeríába nyertem el az Erasmus Training ösztöndíjat 6 hónapra (egyelőre), az ottani egyetem nyelvészet tanszékén veszek részt egy projectben, ami a többnyelvűség népszerűsítését tűzte ki elsődleges céljául. A spanyolok ugyanis nem szeretnek nyelveket tanulni, legalábbis a nagy többségük nem. Professzoroknak kell majd segítenem a project lebonyolításában, az óráik előkészítésében, programok szervezésében, valamint az Erasmus-os, nemzetközi diákok kooridnátora leszek, ami korántsem kis feladat.
Mindezért csekély, mindössze 200 Eurós fizetéssel jutalmaznak havonta, amit kiegészítek a Miskolci Egyetemtől kapott 1050 Eurós Erasmus ösztöndíjjal. Szerényen eléldegélek majd a pálmafák alatt :) télen is 20 fokban. Nem panaszkodom.

Szeptember 20-án indulok. Aminek köszönhetem ezt az ösztöndíjat, az kizárólag a kitartásom és menni akarásom, a lehetetlent is megpróbáltam, hogy kezdhessek valamit magammal az egyetem utolsó évében, ne csak a kis szobámban ücsörögjek, sóvárogva nézve a dalos madarakat az ablakomból (amíg dalolnak) szakdolgozataimon ügyködve. Ugyanis, igen... még kettő maradt. Angolból lediplomáztam májusban, a pedagógia és a történelem még hátra van. Ugye szerintetek is ötösre megírom mindkettőt a Földközi-tenger partján, ahol az egyetem íme, ilyen fekvést kapott áldottkezű építőitől?!
http://www.ual.es/

Almería itt található, irigykedhettek, cserébe meghívlak Titeket nyaralni hozzám, csak jelentkezzetek be idejében ;) :

http://maps.google.com/maps?hl=hu&q=ALmer%C3%ADa&um=1&ie=UTF-8&split=0&gl=hu&ei=TsymSsrIKM6c_AbptbH2Bw&sa=X&oi=geocode_result&ct=title&resnum=1

Az Erasmus Training ösztöndíj majdnem ugyanaz, mint az Erasmus, ami tanulmányi célokra szolgál, ez azonban szakmai gyakorlat. Eredetileg a Leonardo-ra szerettem volna jelentkezni, ami friss diplomásoknak ajánlott, azonban töriből még lesz hallgatói jogviszonyom, így nem mehettem. A listát, amit ott kaptam, kihasználtam legjobb tudásom szerint. Írtam rengeteg egyetemnek, hogy tudnak-e fogadni, ha igen, milyen ösztöndíjaik vannak. Ettől a spanyol egyetemtől kellett megtudnom, hogy mehetek Erasmus Training-re, hiába voltam már Erasmus-os. Ezt itthon nem egyszer kérdeztem meg a Nemzetközi Osztályon, sajnos nem annyira tájékozottak, mint az elvárható lenne egy ekkora egyetemen.

Így kis késéssel (a határidő március közepe volt), júliusban beadtam a jelentkezésem, elfogadták és nagy szerencsémre, még anyagi segítségre is futotta az egyetemünk ösztöndíj keretéből.

A kinti koordinátor már most meglepő segítőkészségről és barátkozóhajlamról tett tanubizonyságot, szobát foglalt nekem az érkezésem napjára egy diákszállón, amelynek költségeit az egyetem állja.
Lehet mégsem veszem igénybe ezen kedvességet, ugyanis couchsurfing-en keresgéltem és szerencsémre találtam is segítőkész embereket, Enrique egy spanyol fiú, akinek a kutyája az ismertetőjele, megosztaná velem két szobás kertesházát jó pénzért a tengerparton :) Ennek örülök, aggódtam, hogy nem lesz szállásom, mikor megérkezem. Minden spanyol egyetemen így van, a diákok maguknak keresnek albérletet, Belgiumban az egyetem intézte. Még így is találhatok jobbat, szebbet, olcsóbbat, az egyetemi diákszövetség segít, ezt írta Verónica, a koordinátor chica :D

Én leszek az egyetlen ilyen diák, aki lényegében munkaerőként fog funkcionálni az Almeríai Egyetemen, ez kicsit aggaszt. Azonban az, hogy nyelvész professzorok mellett dolgozhatom majd, reménnyel tölt el. Mindaz, amiért ide kerültem, a szakdolgozatom rövid leírásának köszönhető. Megtetszett neki, kérték küldjek bővebb önéletrajzot, motivációs levelet... és már mehetek is :)

Spanyolul nem tudok, mielőtt bárkiben egy hatalmas űr keletkezne eme majdnem megválaszolatlanul maradt kérdést illetően. Az első spanyol órám tegnap volt, a második holnap lesz. Nem nehéz nyelv és még szép is. Ha nagyon figyelek, megértem a lassan beszélő, szép magyar akcentusú tanár nénim mondatait spanyolul. Rengeteget segít a francia és az angol.

Mindezek ellenére biztos vagyok benne, hogy nagy szükségem lesz a metakommunikációs képességeim teljes tárházára, ugyanis éppen ezért utazom spanyol földre: nem tanulnak angolul, csak kevesen. Az első hetek folytonos Activity-vel fognak telni, majd viszek kártyákat is a boltba, az utcára, a ... bárhova és szúrópróbaszerűen előhúzom őket, ennek megfelelően fogom lerajzolni, elmutogatni, eltáncolni, elhegedülni amit szeretnék.

A papírmunka megint hihetetlen volt, de nem borított ki annyira, mint Belgium előtt. Prés alatt a gyerek...hogy is van...?

Kérdéseimre választ a "hozzászólás" rovatban várok. A magyarságom még mindig hiányos a fél éves belga tartózkodásom óta, erre rátesz, hogy angolt tanítottam az elmúlt egy évben az egyetem mellett. A szókincsem nagyban visszatért, de még mindig nem mennek a szólások, közmondások, szófordulatok... a passzív szerkezet kísért és ez fizikai fájdalommal jár. Segítsetek! ;)

ALMERÍA Andalúziában található, közel 190 ezer lakosa van, egy híres foci csapata, gyönyörű tengerpartja. A térség sokáig elmaradott volt, de a tenger és a kialakult sivatag közelsége fellendítette a turizmust. Itt található Európa EGYETLEN sivataga! Valamint a közelben a Sierra Nevada hatalmas fehér hegycsúcsai, ellentmodásba ütközve a tenger látványával és a nagy meleggel.

A várost két oldalról 1500-1600 m-es hegyek határolják, valamint tenger. Hihetetlen :)

Ez a kép kicsit félelmetes:

Íme néhány további kép, hogy várhassátok velem a nagy utazást! :) Üdv.

Almería tartomány: http://hms-spain.com/en/gallery/

Képek a városról az oldal alján: http://www.unique-almeria.com/photos-of-almeria-spain.html

Ha nem vagy itt

2009-07-03T10:48:00.003+02:00

Szilágyi Domokos - Ha nem vagy itt

Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, melyet visz a vér,
a látásom vagy - tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél;
vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni;
s mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

2009-04-01T14:48:00.007+02:00

Váci Mihály

Ha elhagynál...

Ha elhagynál engemet, - jobban
mi fájna?
hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya?
A csalódás kínjától félek,
vagy féltlek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Téged?

Ki minek gondol...

2009-02-02T15:04:00.001+01:00

Weöres Sándor:

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

Figyelj és hallgass meg

2009-02-02T15:00:00.001+01:00

Ha arra kérlek, hogy hallgass rám
és Te tanácsot adsz,
nem teljesítetted kérésemet....

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg
érzéseimet és Te elmagyarázod,
miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te úgy érzed, hogy valamit
tenned kell, hogy problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem,
hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj
és hallgass rám.
Nem kértem, hogy tanácsolj,
sem hogy tegyél,
nem kértem mást csak hogy
meghallgass.

Nem vagyok tehetetlen,
csak gyenge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
amit nekem kellene tenni,
csak alátámasztod félelmeimet és gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,
még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,
lehetõvé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.

Talán azért használ sok embernek az imádság,
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.

Tehát Te is, kérlek, figyelj és hallgass rám.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor én is tudok Rád figyelni.

(Agnes Beguin)

Kirohanásra és ölelésre készen

2009-01-29T11:23:00.002+01:00

"Az ember csak akkor lehet teljes, ha az, akivel együtt van, teljes. Olyan emberrel, aki nem tudja, vagy nem akarja önmaga teljességét, az ember nem tudhatja vagy nem akarhatja önmaga teljességét. Ezért rettenetesen áldatlan olyan másik féllel való együttlét, aki nem saját maga. Megakadályozza az embert abban, hogy saját maga lehessen. És ez az egzisztenciális főtörvény sehol sem olyan mélyről kötelező, mint a nemek között.

A nemek viszonyában csak az a tökéletesen megnyugtató, ha az ember találkozik szembejövő önmagával, elindul egy rejtett világ felé, és a feleúton megtalálja önmagát, mint aki közeledőben van onnan, találkozik és egyesül vele. Az ember csak önmagával egyesül teljesen szabadon, csak önmagának szolgáltatja ki magát teljesen, mert csak önmagától nem fél.

Csak annak adja magát az ember teljesen, akitől nem fél, ezért annak, aki onnan túlról jön, az embernek magának kell lennie. Minden egyéb odaadás részleges. Minden egyes egyesülés alkalmával marad a lényben belül egy rejtett őrség, felfegyverezve kirohanásra és ölelésre készen, tudja, hogy nem szolgáltathatja ki magát maradéktalanul. Van benne félelem, gyengeség, óvatosság, elővigyázat, tartózkodás, gát, fal, merevség, távolság, szakadék.

És ahol félelem, ott gyengeség, ott erődök és falak épülnek titkon, megkeményedik a sejt, ott elkezd minden üvegesedni és törni, ott van az erő: a szilárd és az erős a halálé, a puha és a gyenge az életé, ahogy Lao-ce mondja: a gyenge legyőzi az erőset, a lágy legyőzi a keményet, mindenki tudja a földön, de senki se mer eszerint tenni."
Hamvas Béla: Fák (részlet)

Három kívánság

2009-01-27T23:27:00.001+01:00

Kamarás Klára
Három kívánság

Lennék a szeretőd,
s míg átölelnél lágyan,
csókod nyomán pirosrózsák
borítanák vállam....

Inkább barátod lennék. Víg barát...
Boroskancsó állna az asztalon...
poharazgatnánk és együtt nevetnénk
a sok bolond, hiszékeny asszonyon...

Ó, legjobban anyád szeretnék lenni....
Tudom, ölembehajtanád fejed,
S én mindent, mindent megbocsájtanék...
De így? És most? Na nem! Ezt nem lehet!

Altató

2009-01-27T19:56:00.011+01:00

ALTATÓ
minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés

AXIÓMA
A szeretésen
kívül minden emberi
tett: romépítés.

MŰHELY-HAIKU
Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.

ARS POETICA
Ha síremléknél
szebbre, tartósabbra vágysz:
vers légy — ne költő.

AXIÓMA
Akiben Isten
hisz: teljesen mindegy, hogy
hisz-e Istenben.

Kamasz
nincstelen tékozló

Prés
Így, veledlen:
nélküleddel
- egyedül sem.
Még
egyedül sem.

Axióma
egyiknek fejre
kell állni, hogy jobbszeme
jobbszembe nézzen

Hipotézis
az angyalok a pokolban nyaralnak

Az utolsó szó

2009-01-22T16:00:00.006+01:00

http://www.youtube.com/watch?v=AratTMGrHaQ

Fodor Ákos

Az utolsó szó

Még

Szégyen

"Kibírhatatlan" mondjuk - és kibírjuk.

Meta–inferno

A rosszat is? – jó.
De, hogy a Legjobbat is
meg lehet szokni!

Érettség

Ismerek lehetetlent.

Sarkalatos
bizonytalanság

Ki mondaná meg:
mely tettünk hanyadszorra
lehet az Első?

Vetkezés

jó abbahagyni
s korábban, mint "időben":
nem tudunk mikor-t

A kérés

s ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves!

(Ugyanaz)

mert végösszegben
minden számlád vállalom:
sose részletezd

Biztosíték

bárhogy törekedj:
nem moshatod ma le a
holnapi mocskot

Társasélet

fölkerestelek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál

...ha mindenedet odaadnád érte - mit adhatnál neki?

Gyanú

hogyha részegnek
nézik az embert
– máris
tántorogni kezd

...annyira zárt egy ajtó sem lehet, mint a fal s ajtó hiánya

EPIKTÉTOSZ-VISSZHANG

Sohase mondd: "el-
veszítettem" s e m m i r ő l ;
mondd: "visszadtam".

Gyakorlatok

próbáld kiinni
borodból az alkoholt.
A többit hagyd ott

A FORMÁKRÓL

Vizet forralnál?
– Jó, ha edényt teszel a
tűz és víz közé.

HUMANITÁS

Kevésre
tartlak,
hogy ne kelljen túl nagyot
csalódnom benned

Vidám, gömbölyded,
zöld kis szagok ugrálnak:
borsóleves fő!

TŰNŐDÉS A KÜSZÖBÖN

kulcsa és zárja
mind kevésbé érdekel
– unom az ajtót.

A BŰN TRÓNFOSZTÁSA

Hazugságunkkal
is magunkat valljuk meg. Mindenkor gyónunk.

HALOTTI BESZÉD
Isten álmai
volnánk? És ha: csoda-e,
hogy föl-fölriad?

EGY BÉKEFELTÉTEL

– a pénzt se vesd meg.
Szánalmas kurvázni azt,
ki épp mást szeret

EGY VIRTUÓZHOZ

Nem hallok olyan
gyorsan, ahogy te játszol
– köztünk nincs zene.

VALLOMÁS

úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele-aludni

EMPÁTIA

Ágyam, te kedves,
fáradtra-aludtalak?
Fölkelek. Pihenj.

EGY HIPOTÉZIS

Páncélunk arra
is jó, hogy a világot
megvédje. Tőlünk.

AXIÓMA

Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.

EGY HIPOTÉZIS

Lehet mindennél
súlyosabb terhed az, hogy
nem szorulok rád.

HIGIÉNÉ

elalvás előtt
tisztázd: tiszta vagy-e, vagy
csak mosakodtál

GYAKORLAT, GYEREKEKNEK

Meg tudod állni?
ne cuppantsd el a puszit:
akkor tovább tart!

MIKROMÁNC

meglátni és le-
mondani róla: egy pil-
lanat műve volt

EGY VISZONY-TÍPUS
életreszóló
távolmaradnivalónk
lehet egymástól

TÁVIRAT EGY ÉRETTSÉGI-TALÁLKOZÓ
RÉSZTVEVŐIHEZ

Nem jövök el: rossz
program, ha sajnálnak, vagy,
ha irigyelnek.

GYEREKMONDAT

– Akire nagyon
sokat gondolok, az nem
fárad el ettől?!

ÉDESSÉG

Mulatok rajtad.
– Ha komolyan vennélek:
megkeserülnénk.

ERKÖLCSI KÉRDÉS

– a rés méretén
múlna, hogy amit látsz: azt
nézed, vagy lesed?

A SZERETETRŐL

Kit, mit nem voltál
képes elengedni, azt
csupán használod.

AZ ELSŐ KEDVES DICSÉRETE

Megszabadított:
a világtól, először;
utóbb: magától.

KIS GYAKORLAT

gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet

PONT

szórakozottan
másvalaki arcával
mosolyodtam el

Axióma

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,
az nem is szeret.

Szerelem
ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.

A szépségrõl

Van, ki gyönyörû.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

Mind a ketten csak téged szeretünk.
én is - te is.

TALÁLKOZÓ

Úgy tervezem,
hogy ez búcsúzás volt.

Most még

2009-01-21T23:29:00.002+01:00

Benkő Péter - Most még /részlet/

Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél.
Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél.
Még ne mondj semmit, addig míg nem érted, mit tettél.
Ne mondj semmit még, mert nem vagy, nem jöttél.
Most még nem létezünk, csak játszunk, csak játszunk, hogy élünk.
Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk.
Most még ne add nekem, mit mástól elvettél,
Most még ne mondd, már akkor, már akkor szerettél.
Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat,
melyekből élet fakad, melyek vége nem a pokolba szakad,
majd ha megszültük egymást, nagy vajúdás után,
akkor mondd, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.
Most még legyünk csendben, hisz fut az út alattunk,
rohanó fák takarnak roncsokat, mit látni nem akartunk,
lerombolt vágyak mellettünk, melyek közt lelkek bolyonganak,
akik közt megszűnt a kapcsolat, csak látszat az, mi megmaradt.
Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár,
légy te a vándor, ki végül hazatalál. /.../

Litvánia, Balaton

2008-09-16T23:18:00.010+02:00

Íme, még néhány kép Litvániából, valamint két link életem legjobb nyaralásáról Szigligeten:

http://picasaweb.google.hu/lilla.pinter/IRTBor2008Szigliget#

http://www.verslista.hu/IR08SZIGLIGET/

Ez már Krakkó:

Litvánia, Trakai:

Post-Erasmus

2008-09-03T20:00:00.009+02:00

Régóta nem írtam, Belgium óta. Ami nem változott: nem lettem lustább, de nem-lustább se :D pedig megígértem, hogy megírom az összes post-Erasmus élményemet. Jelenleg az Uni-Hotelben ülök egy szobában egyedül ("ugyanúgy, mint régen" Kispál) - ez sem változott, Kispált idézgetek- ; pénteken Lovasi és a Csík zenekar a Vian-ban, gyertek!; - NOS :D megint, még mindig úgy érzem, nem találom a helyem... így, hogy nem beköszöntött, de bepofátlankodott az új tanév, megint alakulnom kell a helyzethez, főleg, hogy szétrobbantották a tavalyi szobánkat, hármunkat három külön koliba tettek, király! Köszi!

A nyár elrepült...elhúzott, mint a vadliba. Ausztria volt az utolsó bejegyzésem, ezután Emilie, a belga lány Magyarországra érkezett, s bár nem ő volt, akivel a legjobb kapcsolatot sikerült felépítenem, neki volt pénze eljönni :D Így egy nap pesti városnézés után eltávoztunk a Balatonra, nem győzött csodálkozni a két ablaktáblától kezdve, a kenőmájason át, a tóban fürdésig mindenen, sátorban sem aludt még soha és nem látott még paprikát, csak befőttes üvegben, nyomós sajtot sem és majdnem szívbajt kapott, mikor a BKV igen jól karbantartott busza nemes egyszerűséggel bezárta ajtaját, a belga leányzó azt hitte legalább bombáznak, de minimum valami összedőlt, vidult a metrón a zenére és bedugta a fülét a zajtól, megtanult csárdásozni, ízeseket szólni magyarul, pálinkát inni és egy kicsit ember módjára élni, hihetetlen mennyire anyámasszonykatonái a fiatalok, arra nyugat felé. (Akinek nincs inge, ne vegye magára :D)

A roma lagzi a hétvégén ugyancsak tetszett neki, íme képek :)

Ezután egy hétvége Sarudon, a Tisza-tónál a családdal, némi pihenés, visszarázódás az otthoni társaságba, majd elindultunk bérelt autóval a nagy litván kalandra.

Gábor volt olyan kedves és feltett minden fotót ide:

http://picasaweb.google.hu/trialarm

Így hát megspórolt nekem elég sok munkát :D spanyolokkal, görögökkel, litvánokkal voltunk, négy csapat, minden nemzetnek volt egy estje, mi gulyást és hortobágyi húsos palacsintát készítettünk, mindenki a csodájára járt.
A project Uniós pénzből volt finanszírozva, a lényege a környezetvédelem és a problémák megoldása Litvániában és a saját országainkban, prezentációt tartottunk, kirándultunk sokat, mocsárban, erdőben, tengerparton, majd az egy hét után a magyar csapat továbbindult felfedezni Litvánia minden szépségét és találkozni a rég nem látott Erasmus-os barátokkal, erről is láthattok képeket. Jártunk a tengerparton végig, Klaipeda környékétől egész dél felé, Kaunas, Vilnius, Trakai. Megpihentünk Jurgáéknál és Vytasék farmján, majd hazafelé megálltunk Krakkóban.

Mire hazaértünk, véget is ért a nyár. Jövő héten Irodalmi Rádiós tábor, majd, reményeim szerint elkezdhetem a munkát, beszámolok róla, mit sikerült találnom, jelentkeztem pár helyre, ami ennél is komolyabb munkát igényel majd, az pedig a három szakdolgozatom megírása. Köszönöm az erőt, amit küldötök nekem, igazán kedves. Üdvözlet.

Ausztria

2008-07-11T18:05:00.018+02:00

Eltelt 3 hét és nemhogy visszaalakultam volna, vagy visszailleszkedtem volna, de még jobban turistának néznek az emberek a saját országomban, mint előtte...

Egy hét az egyetemen, letudtam a letudható vizsgákat (a welcome party-k számával fordítottan arányosan sikerültek, előre jól láthatóan).

Egy lakodalom (nem az enyém), kis pihenés és indultam Ausztriába:) Lisi csak most ért rá és amúgy is leküzdhetetlen Erasmus-hiány vett rajtam erőt (még mindig nagy mértékben jelen van).

Így tehát Bécsben kötöttem ki, Dogucan, a török fiúnk is épp megérkezett, elindult Belgiumból és couch surfinggel megy végig egészen Törökországig, mindenkit meglátogat, aki az útjába esik:)
Így többé-kevésbé újra együtt volt a banda:) Nagyon-nagyon boldogok voltunk! Peti hiányzott, dehát aki egyszer megérzi az ízét, nem felejti el soha, így szerintem mondanom sem kell, hogy külföldön van. Emigrált 20 napra Angliába.

Két és fél nap Bécsben:) maga a város nem lepett meg nagyon, mintha Pesten éreztem volna magam.

Ezután tovább indultam Leoben-be, meglátogatni Könözsy Lacit, aki ott dolgozik, még a rádió kapcsán ismertem meg. Egyik kollégája a doktori címét ünnepelte, én pedig mintha megint Erasmus-on éreztem volna magam, hihetetlenül boldog voltam a marokkói-amerikai-orosz banda társaságában:) A pálinka megint megtette hatását:)

Már ekkor le voltam nyűgözve a csodás hegyektől, pedig ez még semmi volt ahhoz képest, amit Thomas-hoz tovább utazva láttam, Ausztria legnyugatibb csücskében lakik, a svájci határnál. Lenyűgöztek a hatalmas hegyek, gyönyörűek. A mintegy 1000 km átvonatozása alatt volt időm kis jegyzeteket írogatni róluk :D majd megosztom veletek. Most nincs időm, az életem az Erasmus után sem lett sokkal lazább :D Ugyanúgy káosz van a szobámban, de jó hír, az életemben már nem annyira :D Sőt, kezdenek körvonalazódni a dolgok, hogyan tudom megvalósítani őket, milyen segítséggel, mikor. Nem lesz könnyű az elkövetkező egy év. Kivéve, ha még megspékelem némi ösztöndíjjal újra, dehát ez a jövő zenéje.

Az osztrákok alapvetően nagyon kedvesek és segítőkészek, de távolságot tartanak és visszafogottak. Nem írok itt róluk értekezést, elég lesz beleírni az interkulturális kommunikáció szakdogámba :D majd közzéteszem azt is, hehe.

Hazafelé megálltam Salzburgban, de még mindig a vorarlberg-i hegyek viszik a pálmát:) Igen, itt tudnék élni, nem úgy, mint Belgiumban:) Sőt, boldognan tudnék élni:)Hegyek nélkül képtelen vagyok. Megnéztem magamnak Innsbruck-ot is, egyik lehetséges ösztöndíj helyszínemet a következő évre. Jóféle :D

Gyönyörködjetek a képekben.
Post-Erasmus :)
Zenét is hallgathattok hozzá :) ez ment egész héten:
http://www.youtube.com/watch?v=EMYrKBuxoaI

Ez meg csak úgy, hangulatjelentés:

"Kint állok az utca kövén,
várok egy újabb reményre...

Azt sem tudom, hogy merre tovább,
hangom sincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.

Felnőttem, de hangom kevés,
felnőttek a gyermeki álmok.

Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?

Felnőttem, de hangom kevés,
felnőttek a gyermeki álmok...

Látod, mennyire félek, elégtek az álmok!
...újra egy csavargó szél visz tovább."
(Lord)

http://www.youtube.com/watch?v=5xOjb5KDRZs

utolsó napok, itthon

2008-06-23T23:31:00.018+02:00

Miután eme bejegyzést HARMADSZOR írom újra, már önmérséklet gyakorlásában is előrébb vagyok és mikor megint egy órát dolgoztam rajta és ismét kilépett egy pillanat alatt, már szemrebbenés nélkül realizáltam. Ez az! Így az érzelmekkel és hosszú körmondatokkal teletűzdelt beszámolót most elhagyom, annál is inkább, mert majdnem éjfél van és kb. 32 fok a szobában :S Éljen a magyar klíma!

Íme néhány kép az utolsó napjaimból. Amit valamiért nagyon-nagyon nem akar a blogom megjeleníteni :S nem akart ő sem búcsúzni, úgy tűnik.

Péntek este, június 13. utolsó este Torhout-ban, lengyel lányok elbúcsúztatása, búcsú a belga barátoktól, akiket még a legelső hétvégén ismertem még és akik segítettek elindulni az úton... ami akkor még nagyon kilátástalannak és rögösnek tűnt...

Június 14, szombat BON JOVI koncert

Az az érzés kapott el, ami már nem volt új, a sok újdonsággal kapcsolatban, nevezzük csak "ezt-nem-hiszem-el" érzésnek... Belgium és ez a félév rengeteg újat adott nekem, csodálatos, utánozhatatlan, fantasztikus élményeket. Olyan helyeket, tájakat, embereket láthattam meg a saját szememmel, akiket eddig csak a TV-ben vagy hallomásból.

Felcsendültek az It's my life első dallamai :) akkor is, mint sokszor azt éreztem, mennyire szerencsés vagyok :) (Egyébiránt, hogy anyagi dolgokról is szót ejtsünk, Gábor kapott három jegyet a munkahelyéről, ingyen, amúgy 220 euro lett volna darabonként) A magyar delegáció megmaradt tagjai tehát nyakukba vették a lábuk és irány Brüsszel :)

Majd visszavonatoztunk Kortrijkba, ott elbúcsúztattuk a görögjeinket, görög tánc, elénekeltünk mindent, amit tőlük tanultunk a félév alatt :) Majd BB Ház, amit már nyílván mindenki tud, miért is érdekes...
Ahol mindig nevetéstől és zenétől, buliktól volt hangos a konyha, most mély sóhajok szálltak, ültünk, néztünk... ilyenkor nehéz beszélni. Pár embert nagyon megszerettem, nagyon. És sokakkal csak később találkoztam, már nem volt idő jobban megismerni őket, nagyszerű emberek. Így hát újabb ígéretek, azért nagyon jó tudni. hogy bármikor kedvem támad meglátogatni őket, mindig szívesen látnak és Spanyolországtól Törökországig mindenhol vannak barátaim, akiket felkereshetek :) Eszméletlen érzés!

Hajnal 5 kor Emilija-val még bementünk a városba, ahol jó spanyol mentalitás szerint reggel 9-ig buliztunk a spanyoljainkkal :D mások már dolgozni mentek, mi még az asztalon táncoltunk :D

(Megint kilépett a blog és megint kitörlődött minden, így negyedszerre már végképp nincs kedvem semmit újraírni…)

Pakolás, hétfőn utolsó Global Issues, utolsó házik leadása és jegyek begyűjtése. Utolsó ebéd a menzán, utolsó kirándulás Brugge-be, majd hétfőn este megkaptuk a nyelvkurzusokról a bizonyítványt. 80%-os francia vizsga, nem semmi.

Utolsó vacsora az Irish Pub-ban, némi focival, Mihalis-szal és Vytas-szal, akiket nagyon megszerettem.
Míg éjszaka pakoltam, Emilija hallgatta a verseimet, rádiós felvételek. Nem értett egy szót sem, de sírt. Neki nincsenek otthon barátai, tényleg szerencsés vagyok.

Indulás haza, nagyon nem szerettem volna bármilyen rossz benyomást szerezni az otthonomról az első órákban.

Az első, amit megláttam és nagyon boldog lettem tőle, a Duna felülről, gyönyörű. Majd megcsapott a meleg kissé, azóta dupla annyi a hőmérséklet, mint Belgiumban volt. Nem tudom megszokni, még lassan egy hét után sem, nagyon szenvedek.

Hasonló káosz a szobámban, mint ami bennem is, megszokhattuk.

Nagyon sokat tapasztaltam és változtam, sokminden még folyamatban van, alakul.
Ha lesz erőm és energiám, leírom, amit már négyszer írtam le, valami oka csak van, valóban, hogy nem akarja közzétenni.
Abba is hagyom az írást, ugyanis a vizsgaidőszak utolsó hetébe belecsöppenve, illene még levizsgázni itthon, ami igazán nehezemre esik, ugyanis teljesen máshogy követeltek kinn, elszoktam a GB-nyi helyeket foglaló információ-tömegek agyamba tárolásától. Később erről is írok.

Technikai dolgok: képtelen vagyok forinttal fizetni, átszámolok mindent Euroba, majd visszaosztok.
Nem értem a többiek poénjait és ők is néznek nagyokat, amikor mesélni próbálok, érdekesen töröm a magyar nyelvet.
De alakul. Úgy írok körbe mindent, ahogyan körbeírtam a dolgokat angolul, amikor Belgiumba érkeztem. Fura, hogy mindent értek az utcán, amit az emberek beszélnek, mégsem bírom kifejezni magam rendesen.
Az első este otthon nagy furcsa volt, majd visszajöttem a koliba, egy fokkal jobb. Üdvözlések, sok mosoly. Eltűntek emberek és jöttek újak. Sok időre van szükségem, gondolkodnom kell, napirendre térnem minden felett. Ez egy ilyen időszak. Utána talán jobban fogom tudni ki voltam, ki lettem, illene már tudnom.
Pénteken hajnalig együtt voltunk a régi barátokkal otthon, csak nevettünk megállás nélkül :D régi és új viccek, nagyon-nagyon jól éreztem magam. Más barátság ez, mint amiket kinn szereztem, több éves, vagy évtizedes barátságok. Nagy beszélgetések, ajándék-osztogatás és érdeklik őket a történeteim. Mindenki azt mondta még eddig, akik Erasmus-ról hazamentek, hogy nem találják a helyüket, ez igaz is… rám is. Azonban kérdeztek, sokat, érdeklődtek, meséltem, kicsit nemzetközies magyarsággal, végül mindig megértették.
Közben elkezdtem hiányolni a jól megszokott kinti poénokat, mondatokat, embereket, az a banda ugyanúgy sohasem lesz már együtt. Csak részletekben.
Dogucan-nal Ausztriában találkozunk Lisi-nél, valószínűleg már jövő héten.
Közben elmentem egy igazi jó kis magyar lagziba és Bogácsra is, amit ugyancsak hiányoltam már.
Most pedig, nosza, vissza a politikatörténethez, úgyis annyira érdekel :D Képek folyamatban.

Jó éjt! … és némi hűvöset, köszi!