Félelem

Mert ami az utazás értékét adja, a félelem... Távol hozzátartozóinktól, távol nyelvünktől, elvesztve minden támaszunkat, megfosztva minden álarcunktól..., teljesen saját magunk felszínén találjuk magunkat. De mivel az az érzésünk, hogy lelkünk beteg, szemünkben minden ember és minden dolog csodaként nyeri vissza értékét. Egy asszony, aki önfeledten táncol, egy függöny mögül kikémlelt, asztalon álló üveg: minden kép szimbólummá válik. És amennyire saját életünk benne van ebben a pillanatban, annyira látjuk az egész létet benne tükröződni.

Albert Camus

Alcazaba

kilátás

négy mexikói, két magyar

Marcella-val

a katedrálisnál

(új képek az előző bejegyzésekben is:))

Levél a központtól

Tisztelt L ügynök!


E rejtjeles címzésre kizárólag az Ön inkognítója miatt van szükség.


Beszámolójából örömmel értesültünk (Szervezetünk) arról , hogy túljutva a kezdeti nehézségeken, egyre mélyebben sikerül beépülnie az Andalúz kisváros egyetemének vezető beosztású káderei közé .


Amint első leveleiből világossá vált – ahogy azt mi előre sejtettük - : VALAMI BŰZLIK ALMERIÁBAN!

Nagyon helyesen tette, hogy nem nevezte nevén a dolgot, csupán titkosan kódolva, szemétként határozta meg a probléma forrását. Bár később egy kutyát is említ, ami kicsit zavarólag hat, s mivel -sajnos - a megfejtési kódot elfelejtette elküldeni, így eltarthat egy ideig míg szakembereink kibogozzák üzenetét.


Mélyen becsülendő, hogy még szülinapján sem kímélve önmagát, álruhában vegyült a nép közé, akárcsak a legendás Mátyás király, s értékes információkat szolgáltat arról, hogy a helyi egyetemisták miféle veszélyes lépésekre (salsa) szánták el magukat.
Az útépítő brigád titkos tevékenységében kívánja zavarni: de Önt ez ne zavarja.
Rendkívül furcsa, hogy a spanyolok a tapas fogyasztását a kulináris élmények között tartják számon.
Nekem jelenleg három tapasz van a testemen sérüléseimet elrejtendő, de eszembe nem jutna ezeket étkezés céljából bárkinek is felkínálni.

A központi irányítssal alaposan megvitatva a dolgot, arra a következtetésre jutottunk, hogy az Ön által említett Alca-zaba egy várnak álcázott kultikus zabálda, ahol furcsa szertartások közepette tekercs-és dobozszámra fogyasztanak sebtapaszt. Óva intem ettől! A tapasz-talat beszél belőlem.


Maradjon inkább a hamburgernél!


Fontos lenne még, hogy tudósítson bennünket az éjszakai élet árnyoldalairól (feltéve, hogy ott éjszaka is vannak árnyak), ezért arra kell ösztökélnem, hogy gyakorta látogasson éjszakai szórakozóhelyeket, még akkor is ha ez ellenkezik elveivel.
Fényképei felbecsülhetetlen értékűek Andalúzia felderítése tekintetében.
Ha ez a Juan Carlos ilyen problémás, csak jelezze, rövid úton likvidáljuk.
Eddig kitűnő munkát végzett, jelentései tökéletesek. Csak így tovább!


A Központ

(Ezen levél egy baráttól érkezett, kilétét kitalálni nem nehéz, azoknak, akik ismerik :))

(a képek Cabo de Gata-ban készültek: Enrique, Magda, Philip, Karolina - lengyelek és én)

Csend

Küldjetek nagy dobozban egy kis csendet, jó nagy legyen a doboz, hogy jól elférjen a kis csendem, míg idér! Tegnap már azt hittem, hogy megbolondulok. Szerintem meg is bolondultam. Alig vártam a reggelt, nem is a reggelt, valamit... ami megvált.

Tudok még egy helyet, ahol soha nem tudnék és nem is akarnék élni. Ez az. Miután María, a tulajunk átjött egy nagyon profi-szerelőnek látszó öregbácsival, összeszerelni az új székeinket és asztalainkat, magával hozva a két gyerekét, akik 140 decibellel játszottak bikaviadalt, úgy gondoltam, ilyen fejfájásom még sosem volt. Arról nem beszélve, hogy lány létemre haamrabb összeraktam a széket, mint ezek ketten. Hihetetlen mennyire bambák voltak. Aztán megérkezett María férje is, összerakta az asztalom, de egy-két darab még így is hiányzik, csak remélem, hogy nem dől össze. A gyerekek ordítottak, a nő ordított rájuk, a bácsi nem szólt semmit, csak azt mondta, hogy kézzel húzzuk meg a csavarokat az asztalban, ennyi elég is volt.

Nos, éjszaka fél 1-kor hallani, ahogyan a nagy autók még szállítgatják a különböző anyagokat az építkezéshez, majd az emberek lelapátolják róla, csörgés-csattogás. Fél 3-kor jöttek most a szemétért. 4-5 óra körül éreztem, hogy csend van, annyira nem hittem el, hogy hallgattam... a tök sötétben, mert a redőnyt teljesen le kell húzni, az ablakot be kell zárni, különben megkattan az ember a zúgástól. A zaj helyett a sötétet és állott levegőt választottam, a kettő, amit utána következik a nem kívánatos dolgok listáján.
A reggeli tumultust sikerült kiküszöbölnöm Esther segítségével, aki hoz-visz kocsival mindig munkába és haza, mert itt lakik nem messze. Ő az új lány, aki olyan viccesen beszél angolul, hogy már csak ezért is megéri vele menni. Szeretne tanulni, ezért barátkozik annyira.

(az új lakás, nem álmaim netovábbja, de modernnek modern és kicsit luxus, nem ér fel az erdőszéli faházikóval, ahol életem hátralevő részét fogom tölteni... és még tenger sem lesz:)

Ma megkóstoltam a paella-t, bár sokkal kecsegtetőbbnek látszott a sültkrumpli és a hal a másik oldalon, a menzán. Gondoltam, ha már itt vagyok, meg kell próbálnom, kötelező. Bár ne tettem volna. Már a szagától is fejreálltam, leeröltettem pár falatot, de még délután is rosszul voltam, ha rágondoltam, mindenhol azt a szagot éreztem. Szörnyű. Plusz hideg paradicsomleves, annyi fokhagymával, hogy az már bűn.

Nos, hogy legyen valami jó is... még élek :) Vettem egy cipőt, nagy nehezen, papucsban már hidegek az esték, de mire beértem munkába, mehettem is az EÜ-centrumba, ahol kértem két darab sebtapaszt, mire a kis buzgó doki behívott, levetette a cipőmet, lefertőtlenítette, úgy csípett, hogy beleszédültem, majd akkora kötést tett rá (az 1cm x 1 cm-es apró sebemre :)) hogy a cipőbe nyilván nem tudtam visszatenni :D De cuki, biztos nincs sok ember, aki arrajár, szerencsére, és ha segítséget kérnek tőle, erőn felül teljesít. El lettem látva.

A napokban öreg-bagósszájú-lusta Juan Carlos-szal dolgoztam csicskaként. Az összes Erasmus-os dokumentumot rendbe kellett tenni, az új diákokat beregisztrálni. Új szerződéseket felcímkézni. Unalmas. Megcsinálom mindig gyorsan, aztán lelépek, ő meg nem győz csodálkozni, hogy milyen gyorsan dolgozom, igen hapikám, én magyar vagyok. Nem telik egy hétbe néhány papír szétválogatása. Gondban vannak a feladatok terén, remélem, hamarosan kezdenek valamit magukkal és velem, mert azért nem éri meg felkelni, hogy ott netezzek. Azt itthon is tudok :)

Ezenkívül Tania hazament, így most nyugalom van. Kicsit flúgos (finoman fogalmazok). Jövő héten jön vissza.

Dulce-vel jókat beszélgetünk, tegnap vásároltunk, sétáltunk, ebédeltünk.

Ma van Nóri szülinapja és Erasmus-os buli :) Hamarosan lesznek képeim ;)

Vándor

“Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”

(Márai Sándor)

Pöttyös

Ma volt víz, volt buszon nyomorgás, volt kulcs és banán. Röviden. Ez annyit jelent, hogy legalább volt busz, még ha nyomorogni kellett is. Szörnyű. Amúgy sem bírom az itteni szagokat, de a buszon, összezsúfolódva a fura szagú/illatú fiúkkal, méginkább sanyargató. Alig vártam, hogy leszálljunk és ne ordítsanak, még a napszemüvegem sem tudtam felvenni, így hát 3 érzékszervemnek lőttek, míg az egyetemre értem. A fülem megfájdul, ahogy röhögnek és ordítva beszélgetnek. Nem hiszem, hogy valaha megszokom.

Mint ahogy az éjszakai szeméthordást és állandó zúgást sem.

Nórát tegnap elkapta egy fickó az utcán, hátulról megfogta és szorongatta, fényes nappal. Tetszett neki a fehér bőr, vörös haj. Jól megijedt, de ő legalább profi kézilabdás és jutott valamire.

Tegnap bejött köszönni a rektornő, furák ezek a spanyolok. Csak azonos neműek fognak kezet, a nők puszit is adnak, kettőt és balról kezdik. Én mindig jobbról kezdeném, na meg alapból nem puszilnám le a rektor asszonyt, de neki így esett jól. Kérdezte, hogy van-e valamire szükségem, ha igen, azonnal szóljak. Nem akartam már mondani neki, hogy egy vasaló jól jönne, esetleg citromfacsaró, strandpapucs... :)

Ma meg idősebb Juan Carloshoz küldtek, akit nem bírok, mert tegnap óta halogatja, hogy egyáltalán foglalkozzon velem. Ma adott egy listát a partner egyetemekről, miután fél Európa egyetemeit felderítettem a délelőtt folyamán, akikkel kapcsolatba lehetne lépni. Azt mondta, nézegessem a listát és otthagyott egy órára, amit persze nem vártam meg, hanem rutinosan elmentem ebédelni, listát ebéd közben is lehet nézegetni. Mire visszaértem, még mindig nem volt ott. Nem sokat dolgozik ez a fickó, remélem, hamarosan végzek vele :) mármint a vele való munkával. Holnap egész nap ott kell lennem, rendszerezni az Erasmus-os dokumentumokat, de megcsinálom, amint tudom és lelépek. Nem bírom. Ifj. Juan Carlos-nak kell bevezetnie a 'Plurilinguismo'-ba, a project, amiért itt vagyok, mert októberben elmegy és nekem kell átvennem a feladatait. Nem egyszerű. Ma is elém rakott néhány oldal spanyol szöveget, teszteket, kérdőíveket, pár szót kellett csak szótáraznom és megértettem a dolgokat.

Elkezdtem magamtól tanulni szabadidőmben spanyolul, mert nem bírom kivárni, hogy elkezdődjön végre a tanfolyam, nekem pedig létszükség, hogy megértessem magam. Ezt sem szervezik jól. Belgiumban az első 3 hét nyelvtanfolyam volt, hogy legalább a boltban tudjunk kenyeret kérni, vagy eljutni valahova. Itt meg egy hónap után akarják beindítani, addig elvesznek az emberek ezerszer, meg átvágják őket, mire lesz fogalmuk valamiről.

Minden fel van túrva, az egész város, ha esik az eső, sártenger van. Dinamikusan fejlődik a régió, oké, de pont most kell fejlődnie? Amikor itt vagyok?

A munkatársaim egyre kedvesebbek, érdeklődnek, kérdezgetnek, tényleg idő kellett nekik csak.

Az árak barátságosabbak, mint Belgiumban.
Miről szeretnétek olvasni? Sosem tudom miről írjak.

A cím azért pöttyös, mert a pöttyös takarómon ülve írok, ingyen netről :) így olvasni is kellemesebb, nem?
Üdv.

FOLYT.KÖV:

Ma elmentünk vásárolni, végre megvan a buszbérletem is. A városban vacsoráztunk.

Az előbb hozta a tulaj az asztalokat és székeket, nekik semmi sem késő, a múltkor éjfélkor állított be a szomszéd valamiért. Én még este 8-kor is gondolkodtam, hogy bekopogjak-e avagy már késő van. Nem volt.

A portugál lány még flúgosabb, mint eddig. A mexikói jófej. Mexikóban 45 fok van nyáron és akinek nincs kocsija, annak vége, olcsók az autók. Nincs zebra, csak hidak az utak felett, ha nem ott mész, elütnek. Nos, ez itt is megtörtént majdnem, hiába volt zebra. Belgiumban, akkor is megállt a kocsisor, ha nem akartam átmenni, itt akkor sem, ha már az út közepén vagyok. A másik oldalról szemlélve, a gyalogosokat sem érdekli a piros jelzés, mennek, szét se néznek.

Nagyon tetszik a spanyol lányok stílusa. És rengeteg boltot találtam menőbbnél menőbb dolgokkal, nem is drágák, de nem akartam vásárolgatni, majd meglátom, hogy alakul a büdzsé. Most 350 eurót be kell fizetni a tulaj néninek, októbert és egy hónap kauciót, amit majd a végén visszad. Ez kicsit sok. De vett új bútorokat és egyébként is minden új, adott vasalót és küldi a férjét meg a haverjait összeszereleni az asztalainkat.

A mexikóiak már Marokkóba akarnak menni, nekem még ez túl sok így az elején, nem is voltam szinte még sehol a környéken.

Már csak 22-t kell aludni ;) <3

Jó éjt!