Litvánia, Balaton

Íme, még néhány kép Litvániából, valamint két link életem legjobb nyaralásáról Szigligeten:

http://picasaweb.google.hu/lilla.pinter/IRTBor2008Szigliget#

http://www.verslista.hu/IR08SZIGLIGET/

Ez már Krakkó:

Litvánia, Trakai:

Post-Erasmus

Régóta nem írtam, Belgium óta. Ami nem változott: nem lettem lustább, de nem-lustább se :D pedig megígértem, hogy megírom az összes post-Erasmus élményemet. Jelenleg az Uni-Hotelben ülök egy szobában egyedül ("ugyanúgy, mint régen" Kispál) - ez sem változott, Kispált idézgetek- ; pénteken Lovasi és a Csík zenekar a Vian-ban, gyertek!; - NOS :D megint, még mindig úgy érzem, nem találom a helyem... így, hogy nem beköszöntött, de bepofátlankodott az új tanév, megint alakulnom kell a helyzethez, főleg, hogy szétrobbantották a tavalyi szobánkat, hármunkat három külön koliba tettek, király! Köszi!

A nyár elrepült...elhúzott, mint a vadliba. Ausztria volt az utolsó bejegyzésem, ezután Emilie, a belga lány Magyarországra érkezett, s bár nem ő volt, akivel a legjobb kapcsolatot sikerült felépítenem, neki volt pénze eljönni :D Így egy nap pesti városnézés után eltávoztunk a Balatonra, nem győzött csodálkozni a két ablaktáblától kezdve, a kenőmájason át, a tóban fürdésig mindenen, sátorban sem aludt még soha és nem látott még paprikát, csak befőttes üvegben, nyomós sajtot sem és majdnem szívbajt kapott, mikor a BKV igen jól karbantartott busza nemes egyszerűséggel bezárta ajtaját, a belga leányzó azt hitte legalább bombáznak, de minimum valami összedőlt, vidult a metrón a zenére és bedugta a fülét a zajtól, megtanult csárdásozni, ízeseket szólni magyarul, pálinkát inni és egy kicsit ember módjára élni, hihetetlen mennyire anyámasszonykatonái a fiatalok, arra nyugat felé. (Akinek nincs inge, ne vegye magára :D)

A roma lagzi a hétvégén ugyancsak tetszett neki, íme képek :)

Ezután egy hétvége Sarudon, a Tisza-tónál a családdal, némi pihenés, visszarázódás az otthoni társaságba, majd elindultunk bérelt autóval a nagy litván kalandra.

Gábor volt olyan kedves és feltett minden fotót ide:

http://picasaweb.google.hu/trialarm

Így hát megspórolt nekem elég sok munkát :D spanyolokkal, görögökkel, litvánokkal voltunk, négy csapat, minden nemzetnek volt egy estje, mi gulyást és hortobágyi húsos palacsintát készítettünk, mindenki a csodájára járt.
A project Uniós pénzből volt finanszírozva, a lényege a környezetvédelem és a problémák megoldása Litvániában és a saját országainkban, prezentációt tartottunk, kirándultunk sokat, mocsárban, erdőben, tengerparton, majd az egy hét után a magyar csapat továbbindult felfedezni Litvánia minden szépségét és találkozni a rég nem látott Erasmus-os barátokkal, erről is láthattok képeket. Jártunk a tengerparton végig, Klaipeda környékétől egész dél felé, Kaunas, Vilnius, Trakai. Megpihentünk Jurgáéknál és Vytasék farmján, majd hazafelé megálltunk Krakkóban.



Mire hazaértünk, véget is ért a nyár. Jövő héten Irodalmi Rádiós tábor, majd, reményeim szerint elkezdhetem a munkát, beszámolok róla, mit sikerült találnom, jelentkeztem pár helyre, ami ennél is komolyabb munkát igényel majd, az pedig a három szakdolgozatom megírása. Köszönöm az erőt, amit küldötök nekem, igazán kedves. Üdvözlet.

Ausztria

Eltelt 3 hét és nemhogy visszaalakultam volna, vagy visszailleszkedtem volna, de még jobban turistának néznek az emberek a saját országomban, mint előtte...

Egy hét az egyetemen, letudtam a letudható vizsgákat (a welcome party-k számával fordítottan arányosan sikerültek, előre jól láthatóan).

Egy lakodalom (nem az enyém), kis pihenés és indultam Ausztriába:) Lisi csak most ért rá és amúgy is leküzdhetetlen Erasmus-hiány vett rajtam erőt (még mindig nagy mértékben jelen van).

Így tehát Bécsben kötöttem ki, Dogucan, a török fiúnk is épp megérkezett, elindult Belgiumból és couch surfinggel megy végig egészen Törökországig, mindenkit meglátogat, aki az útjába esik:)
Így többé-kevésbé újra együtt volt a banda:) Nagyon-nagyon boldogok voltunk! Peti hiányzott, dehát aki egyszer megérzi az ízét, nem felejti el soha, így szerintem mondanom sem kell, hogy külföldön van. Emigrált 20 napra Angliába.

Két és fél nap Bécsben:) maga a város nem lepett meg nagyon, mintha Pesten éreztem volna magam.

Ezután tovább indultam Leoben-be, meglátogatni Könözsy Lacit, aki ott dolgozik, még a rádió kapcsán ismertem meg. Egyik kollégája a doktori címét ünnepelte, én pedig mintha megint Erasmus-on éreztem volna magam, hihetetlenül boldog voltam a marokkói-amerikai-orosz banda társaságában:) A pálinka megint megtette hatását:)

Már ekkor le voltam nyűgözve a csodás hegyektől, pedig ez még semmi volt ahhoz képest, amit Thomas-hoz tovább utazva láttam, Ausztria legnyugatibb csücskében lakik, a svájci határnál. Lenyűgöztek a hatalmas hegyek, gyönyörűek. A mintegy 1000 km átvonatozása alatt volt időm kis jegyzeteket írogatni róluk :D majd megosztom veletek. Most nincs időm, az életem az Erasmus után sem lett sokkal lazább :D Ugyanúgy káosz van a szobámban, de jó hír, az életemben már nem annyira :D Sőt, kezdenek körvonalazódni a dolgok, hogyan tudom megvalósítani őket, milyen segítséggel, mikor. Nem lesz könnyű az elkövetkező egy év. Kivéve, ha még megspékelem némi ösztöndíjjal újra, dehát ez a jövő zenéje.

Az osztrákok alapvetően nagyon kedvesek és segítőkészek, de távolságot tartanak és visszafogottak. Nem írok itt róluk értekezést, elég lesz beleírni az interkulturális kommunikáció szakdogámba :D majd közzéteszem azt is, hehe.

Hazafelé megálltam Salzburgban, de még mindig a vorarlberg-i hegyek viszik a pálmát:) Igen, itt tudnék élni, nem úgy, mint Belgiumban:) Sőt, boldognan tudnék élni:)Hegyek nélkül képtelen vagyok. Megnéztem magamnak Innsbruck-ot is, egyik lehetséges ösztöndíj helyszínemet a következő évre. Jóféle :D

Gyönyörködjetek a képekben.
Post-Erasmus :)
Zenét is hallgathattok hozzá :) ez ment egész héten:
http://www.youtube.com/watch?v=EMYrKBuxoaI

Ez meg csak úgy, hangulatjelentés:

"Kint állok az utca kövén,
várok egy újabb reményre...

Azt sem tudom, hogy merre tovább,
hangom sincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.

Felnőttem, de hangom kevés,
felnőttek a gyermeki álmok.

Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?

Felnőttem, de hangom kevés,
felnőttek a gyermeki álmok...

Látod, mennyire félek, elégtek az álmok!
...újra egy csavargó szél visz tovább."
(Lord)

http://www.youtube.com/watch?v=5xOjb5KDRZs