Ausztria

Eltelt 3 hét és nemhogy visszaalakultam volna, vagy visszailleszkedtem volna, de még jobban turistának néznek az emberek a saját országomban, mint előtte...

Egy hét az egyetemen, letudtam a letudható vizsgákat (a welcome party-k számával fordítottan arányosan sikerültek, előre jól láthatóan).

Egy lakodalom (nem az enyém), kis pihenés és indultam Ausztriába:) Lisi csak most ért rá és amúgy is leküzdhetetlen Erasmus-hiány vett rajtam erőt (még mindig nagy mértékben jelen van).

Így tehát Bécsben kötöttem ki, Dogucan, a török fiúnk is épp megérkezett, elindult Belgiumból és couch surfinggel megy végig egészen Törökországig, mindenkit meglátogat, aki az útjába esik:)
Így többé-kevésbé újra együtt volt a banda:) Nagyon-nagyon boldogok voltunk! Peti hiányzott, dehát aki egyszer megérzi az ízét, nem felejti el soha, így szerintem mondanom sem kell, hogy külföldön van. Emigrált 20 napra Angliába.

Két és fél nap Bécsben:) maga a város nem lepett meg nagyon, mintha Pesten éreztem volna magam.

Ezután tovább indultam Leoben-be, meglátogatni Könözsy Lacit, aki ott dolgozik, még a rádió kapcsán ismertem meg. Egyik kollégája a doktori címét ünnepelte, én pedig mintha megint Erasmus-on éreztem volna magam, hihetetlenül boldog voltam a marokkói-amerikai-orosz banda társaságában:) A pálinka megint megtette hatását:)

Már ekkor le voltam nyűgözve a csodás hegyektől, pedig ez még semmi volt ahhoz képest, amit Thomas-hoz tovább utazva láttam, Ausztria legnyugatibb csücskében lakik, a svájci határnál. Lenyűgöztek a hatalmas hegyek, gyönyörűek. A mintegy 1000 km átvonatozása alatt volt időm kis jegyzeteket írogatni róluk :D majd megosztom veletek. Most nincs időm, az életem az Erasmus után sem lett sokkal lazább :D Ugyanúgy káosz van a szobámban, de jó hír, az életemben már nem annyira :D Sőt, kezdenek körvonalazódni a dolgok, hogyan tudom megvalósítani őket, milyen segítséggel, mikor. Nem lesz könnyű az elkövetkező egy év. Kivéve, ha még megspékelem némi ösztöndíjjal újra, dehát ez a jövő zenéje.

Az osztrákok alapvetően nagyon kedvesek és segítőkészek, de távolságot tartanak és visszafogottak. Nem írok itt róluk értekezést, elég lesz beleírni az interkulturális kommunikáció szakdogámba :D majd közzéteszem azt is, hehe.

Hazafelé megálltam Salzburgban, de még mindig a vorarlberg-i hegyek viszik a pálmát:) Igen, itt tudnék élni, nem úgy, mint Belgiumban:) Sőt, boldognan tudnék élni:)Hegyek nélkül képtelen vagyok. Megnéztem magamnak Innsbruck-ot is, egyik lehetséges ösztöndíj helyszínemet a következő évre. Jóféle :D

Gyönyörködjetek a képekben.
Post-Erasmus :)
Zenét is hallgathattok hozzá :) ez ment egész héten:
http://www.youtube.com/watch?v=EMYrKBuxoaI

Ez meg csak úgy, hangulatjelentés:

"Kint állok az utca kövén,
várok egy újabb reményre...

Azt sem tudom, hogy merre tovább,
hangom sincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.

Felnőttem, de hangom kevés,
felnőttek a gyermeki álmok.

Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?

Felnőttem, de hangom kevés,
felnőttek a gyermeki álmok...

Látod, mennyire félek, elégtek az álmok!
...újra egy csavargó szél visz tovább."
(Lord)

http://www.youtube.com/watch?v=5xOjb5KDRZs