Hírek

Hogy hírt adjak magamról...

Izomlázam van. Mostanában mindennap. vettünk kondibérletet egy hónapra és mivel nem vagyunk itt addig, ezért be kell hoznunk előre a majdan karácsonyi lakomázással és szilveszteri dajdajozással töltött időt, mindennap edzés van.

Ezért sem írtam. De legalább jól alszom, erőre kapok. Léleknek, testnek egyaránt kiváló. A sportkomplexum hatalmas, uszoda is van benne különféle szaunákkal, pezsgőfürdővel, egyszer voltam úszni, ki is úsztam magam rendesen. Eszembe jutottak a régi szép idők, Kata, amikor olyan volt, mint egy kis béka, evickélt, levegőért kapkodva, de csinálta, ment, ment... :) Szép idők voltak. A víz a gyomromban, az úszószemüveg nyoma a szemem körül, állandó jelleggel, a finom szendvicsek, a benti meleg és hogy télen is jártunk mindig, mindig. Rengeteget leúsztunk egy nap, gyorsaságomat növelte, hogy cápát képzeltem a medencébe, sok volt anno a Baywatch-ból, azt hiszem. Anya meg Apa meg vártak, úsztak... Hmm... még számos emlék visszatér... Jó volt gondolkodni. Úszás közben lehet igazán. Az ember egyedül van teljesen a gondolataival.

No de, vannak különböző órák, mindig, mikor odaérünk, aarra állunk be, amire szeretnénk, van egy hatalmas tábla, kiírják melyik teremben mit lehet csinálni.
Végigpróbáltam már majdnem mindent, a biciklis órát még nem mertem, mert a görög lányok, akikkel járok, nagyon edzésben vannak és mégis kifulladnak. Van tánc, aerobik, hastánc (na, ezt nem fogom kipróbálni), zenés súlyzós erősítés (a múltkor kitikkasztott), fel sem tudom sorolni miket lehet még csinálni, a  lényeg, hogy mind zenés és sokan vagyunk, így élmányszámba megy.

A kedvencünk a Body Cobat, boxolós-rúgós, egy-percre-sem-megállós, állandóan-ugrálós, nagyon intenzív egy óra. Ma egy fiatal csajszi volt az edző, már 20 perc után kezdtem érezni, hogy eltel vagy 2 óra hossza :D de azért kibírtam.
Ezen felül van egy külön konditere, ahol egy részen körbe van téve pár gépezet, piros és zöld lámpa mutatja, hogy mikor mehetünk, mert annyian vannak, hogy sorba kell állni. Nagyon jó, mert az ember nem unja meg a gyakorlatokat, bizonyos idő után piros a lámpa és akkor menni kell a következő gépre.

Nos, ebből elég is ennyi. De legalább tudjátok, mért nem írtam.

Múlt héten elmentünk kirándulni a munkatársammal, Javier-rel és  Dulce-vel, Bécivel. Granada tartományban van egy szép kis falu: CALAHORRA. A képek megszerzése még folyamatban van. Ellátogattunk Guadix-ba is, ahol rengeteg barlanglakás található.

Ezen a hétvégén valószínűleg Granadába megyünk ismét, mert magyar találkozó lesz ;)

December 11. spanyol vizsga. Ez a nő még mindig hihetetlen, már az összes últ időt megtanultuk, holnap befejezzük az összes jelent. Azt hiszi zsenik vagyunk. HA megtanulom a vizsgára, az is leszek. Ha kellően lassan beszélnek hozzám, akkor már megértem a dolgokat, elmondani több időbe telik, mire kigondolom a nyelvtani szabályokat.

Megérkezett a 2 hónapja várt új munkatárs, akivel az igazi projectet csináljuk majd, amiért idejöttem. Holnaptól kezdve beindul a nagy meló, így már nem lehet majd munka közben spanyolt tanulni. Pedig úgy belejöttünk José-val, a munkatársammal, ő spanyolban segített, én angolban neki. Legújabb hobbija, hogy magyarul tanul és kiragasztgatja mindenhova az irodában amiket tanult, hogy jobban lássa. Már mondja mindig, hogy KÖSZI :) Egyébként három nyelvet tanul egyszerre jelenleg, a magyar a negyedik, úgy hobbi képpen.

Közben volt egy-két buli, nem emlékszem mennyi :) Bécinél többek között. Valamint Paco egyik barátjának házában (Paco Nyíregyházán volt Erasmus-os). Odaértem és rámcsodálkozott a tulaj-fiú, végül kiderült, ott lakhattam volan először, ha nem mondok nemet. Fényképekről nem tűnt bíztatónak a lakás. De nagyon szép és otthonos és a környék gyönyörű, az óvárosban van. Már kicsit bánom, sőt eléggé, hogy nem mondtam igent. De már valamiért így kellett lennie. Jó nekem a vasút mellett, csúnya, de jó :D  Mióta itt van ay equador-i fiú, nem tudom mondtam-e, hogy van egy új lakótársunk, azóta nem jó annyira, mert a nappali az ő szobája lett, zárható egyébként. TV-vel, mindennel. És előszeretettel eszik más étkeiből. Embere válogatja.

December 16-án megyek haza. 17-én felolvasóest Kautzky Armanddal.

Jövő héten hétfőn-kedden senki sem dolgozik, mily meglepő, nemde?

Mostanában 20 fok körül van a hőmérséklet, esett egyszer az eső, meglepődött mindenki, nem szokott.

Írok még!

Üdv.!

David Bisbal

Ez a fiatalember, legény, gyerék :D fiú innen származik Almeríából és egész sokra vitte. Nézzétek meg a videókat :)

Az itteniek nagyon büszkék rá!

Na, ezen a vidéken, mi is jártunk :)
Ez a közös klipje Rihanna-val, amiben ő spanyolul énekel:
http://www.youtube.com/watch?v=jrFH1dR9s-c&feature=related

Sokan hallottátok már szerintem: Hate that I love you...

Ez a klip pedig Monsúl-ban készült ahova mi is ellátogattunk a kedvesemmel és életre szóló élményeket szereztünk ... :) tényleg gyönyörű hely, hatalmas, érdekes formájú sziklák, szebb, mint aminek a videón látszik:

http://www.youtube.com/watch?v=7EJNR-0N0vo

A dal már annyira nem jó :D

Ezt pedig azért érdemes megnézni, mert TIPIKUS ANDALÚZ TÁJ LÁTHATÓ BENNE, ilyenek itt a hegyek, "ez az a hely, itt élek"... szép, szép... de talán nem csodáljátok, ha a szép zöld hegyeimet szeretném vissza, ugyi?
http://www.youtube.com/watch?v=ZRhGwRG0YK8



...és ez pedig maga a város ALMERÍA, ahol lakom... az elején az állomást láthatjátok, aztán az Alcazaba,  a város felülről, majd Granada, amit ugyancsak meglátogattun :)
Majd Malaga, szintén...
Cádiz, Cordóba és Sevilla még hátra van. Jaén-ben szállt le a repcsim, illetve nem messze.
http://www.youtube.com/watch?v=M8nN_0MPlCk

Tetszik Andalúzia? Akkor gyertek meglátogatni! ;)

Na elég is ennyi, szegény fiúból...
Adios!
Üdvözlet!

Ahol jártam...

1. Bruges, Belgium
2. Nice, France
3. Malaga, Spain

• Create your own travel map or travel blog
• TripAdvisor: airfare deals

Szárny

Ady Endre

A kék tenger partján

Ahol mások élnek, szeretnek,

Én eljöttem ide betegnek,
Csókot temetni, álmot dobni,
Nyugodt partokon nem nyugodni.

Mindig a holnapra mosolygok,
Elvágyom onnan, ahol bolygok,
Úgy vágytam ide s most már szállnék.
Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

..................................................................................................................

Aggódásnak helye nincs :) ám kétség nem fér hozzá, nem véletlenül került ide ez a vers. Részben igaz, részben nem. Csókot temetek egy időre, s álmokat is, másrészről EGY ÁLOM hozott ide, ami most megvalósult és sokszor fel sem fogom. Csak jött, igent mondtam... mert tudtam, hogy ezt kell tennem. Megint akarattal állítottam akadályokat magamnak, amiket az előző hasonló kalandom alkalmával egyre büszkébben és erősebben léptem át... de ha az embert a szíve sok száz km-re húzza, már nem olyan gyerekjáték a pálmafák alatt, november közepén is 25 fokban kirándulgatni, éldegélni... bármennyire is úgy tűnik.

S közeledik a következő tanév (jövő szeptemberben:)), ami lehet, már nem is lesz tanév számomra. Azért még rajta vagyok az ügyön :) (szegény ügy... még edzenem kell, hogy ne nyomjam agyon) Miközben arra vágyom, hogy végre megnyugodjak, egy meleg takaró alatt, kandallótűznél, forró kakaóval a kezemben nézzem a hóesést bentről (itt nincs is hó) fejemet egy erős, biztonságot és otthont adó mellkasra hajtva...( nem árt, ha több testrésze is van :D )  mégis ösztöndíjakat keresek. Magam sem értem magamat, de tudom, hogy mennem kell... honnan került belém ez az elkötelezettség? Mért nem nyugszom addig, míg az nem lesz belőlem, akit elképzeltem? Mért nem megyek csak haza, pici, hideg, de nekem mindennél többet érő Magyarországunkra és állok be a sorba dolgozni, élni, szeretni és szenvedni is a NAGYBETŰS ÉLETBEN, amit még csak tervezek... ? Mert akkor elkezdődne? Nem lenne többé álom és terv...? 

Itt mindenki könnyen veszi az életet... persze Erasmus-os diákok, egyetemi dolgozók és fiatalok között vagyok többnyire. Minden könnyebbnek tűnik...

Nem is kellene túl sokat tennem, hogy az is legyen. De nem tudnék itt élni...más nyelven beszélni örök életemben, ahogy Hobo mondja... 

"Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz,
De magyarul álmodsz, magyarul sírsz."

Így nehéz közöttük... boldog, mindig mosolygó, hangos, el nem fáradó spanyolok... s én, a fakó (szó szerint is fehér, a sorba még erőszakkal sem beilleszthető) halk, kicsit mosolygós, mindig időre-ott-levős, szorgalmasan tanulós-és-dolgozós, mindenen aggódós-és-rágódós, szerelmét és családját hiányoló lány, akinek a nyelve senkiéhez nem hasonló, s az ösztöndíja mindenkinél kevesebb :D itt éldegélek köztük. Befogadnak, néha furán néznek, néha nem is olyan néha :D 
Úgy érzem magam, mint ahogy a németek, osztrákok és különböző északibb népek érezhették volna magukat, ha tudják, hogy mit gondoltam róluk akkor, amikor azt gondoltam, hogy hidegek, feszültek, kimértek, pontosak, nincs bennük fűszer, élet, vagányság, kalandvágy... ( a pénzzel nem tudok párhuzamot vonni:)) 
Nem olyan jó érzés... pedig nem aggódom többet, mint otthon, nem vagyok pontosabb, sem kimértebb... mégis rám fogják... vagyis tán így is van, hozzájuk képest. Azért szeretnek :)

...nyugodt partokon járok, de mégsem nyughatok... várom, hogy végre eljöjjön az idő, amikor igen.

S az 1-2 kisebb megfázásomat leszámítva, ha jól is érzem magam és ÉPPEN EGY ÁLMOM MEGVALÓSÍTÁSÁN MUNKÁLKODOM, akkor is .... a lelkem beteg, mint minden embernek, aki az otthonától messze kerül... ezt már írtam egyszer nektek: 

"Távol hozzátartozóinktól, távol nyelvünktől, elvesztve minden támaszunkat, megfosztva minden álarcunktól..., teljesen saját magunk felszínén találjuk magunkat. De mivel az az érzésünk, hogy lelkünk beteg, szemünkben minden ember és minden dolog csodaként nyeri vissza értékét."
Albert Camus

 Próbatételnek vetettem alá magam megint, kellett nekem... van bennem valaki, aki dirigál, űz, hajt, küzdésre buzdít, csak visz, visz előre... utána a vízözön... a honvággyal, a szívfájdalommal, a sok ember közt mégis magánnyal, s nem mellékesen a mosógép által tönkretett ruhák foltjaival is... nekem kell megküzdeni... 

De van szárnyam, nem ragadtam a földhöz... csak nehogy túl messze vigyen, vagy túl közel repítsen a Naphoz... ezért félévente mindig visszatérek :) ;)

A spanyolról, hogy valami értelmeset is írjak ma... egyre jobban megy, igaz, rengeteget tanulok, be is kattan az agyam néha tőle. Mivel a munkatársaim nem beszélnek angolul, az egyik egyáltalán nem, a másikkal is jobban megértetem magam spanyolul, olyan a kiejtése :D így kénytelen voltam először mondatokat összerakosgatni lassacskán, szavanként kikeresgetve innen-onnan... aztán eljöttek velünk bulizni, elmentünk ide-oda... egyre több dolgot tanultam meg.

Az elmúlt két hétben többet fejlődtem, mint előtte egy hónapon át, akkor kicsit elzárkóztam, szabotáltam, hogy a nyelv akarattal/akaratlanul is beírja magát a fejembe. 

Ma ugyancsak a munkatársaimmal voltam ebédelni barátaiknál, másfél óra erős koncentrálás után azonban lefáradtam, de addig viszonylag mindent megértettem, ha nem, akkor kérdeztem, körülírták... elmondták. Sokat segítenek. És ha körülöttem nem tud senki angolul, próbálkoznom kell, máskülönben, csak szép mosolygás lesz a beszélgetésből :)

A tanfolyamon őrült a tempó, minimum két napot kell töltenem utána egy-egy óra anyagával, hogy megértsem teljesen, megtanuljam... más o menos... ahogy itt mondják Andalúziában: má o meno :D hogy fogok én nyelvvizsgázni, ha itt tanulok meg spanyolul, minden -s nélkül... Madre mía!!!

BUENAS NOCHES! ADIOS!

Kellenek a gyökerek: van egy hely a földön, ahol megszületünk, megtanulunk egy nyelvet és fölfedezzük, hogyan boldogultak őseink a nehézségekkel. Eljön az idő, amikor felelősek leszünk ezért a helyért. Kellenek a szárnyak. Megmutatják nekünk a képzelet végtelen horizontjait, elvisznek minket az álmainkhoz, elvezetnek távoli helyekre.
	Paulo Coelho

 

Hola!

Eltelt újabb kis idő, már nem is számolom, néha úgy rohan, de összességében vánszorog.

Az elmúlt hét például elrohant, biztosan, mert jó társaságban voltam.

Eljöttek meglátogatni Szisziék :) (szerk.: Sziszi csop.társam otthon és szívem csücske, a többieket pedig hozta magával, jó kis csapat ;)

Belgiumból. Erasmus-osok, akárcsak én voltam ugyanott. S mint tudjuk, az Erasmus egy más életstílus, nem okozott hát gondot nekik elugrani Dél-Spanyolországba. El is hiszem, szegényeknek hogyan kellett a napsütés, mint egy falat gulyás... a hosszú otthontól távol hetek után. No ezzel nem volt gond :) Mármint a gulyással, bár lassan azt hiszitek, hogy mást nem is tudok főzni. Azért egy-két dolgot tudok, vajas kenyér paradicsommal, tea, például elég jól megy már a popcorn pattogtatás is ;) na jó, minden viccnek fele igaz.

Lényeg a lényeg, szerda este gulyással vártam őket, s gondolván, hogy az Erasmus egyenlő a fáradhatatlansággal, be is szerveztem egy jó kis bulit hozzánk. Jöttek is szépen, sorjában az emberek, végre a görögök is részt vettek. Nem nagyon tudnak görögön kívül semmilyen nyelven, így nehéz nekik. Jöttek a németek is és Javier, az új munkatársam, egy üveg rummal és egy zacskó jéggel, aki egyébiránt fordító programmal írogat nekem munka közben, mert nem tud angolul :) Itt voltak a portugálok, akik két ággyal is kisegítettek minket, lévén plusz négy fő kis hajlékunkban egy hétig. Eljött Nóri és egy-két pár mexikói. Páran megkóstolták a gulyást, annyira ízlett nekik, hogy még másnap az üres levét is megették :)

TAPAS

 

 

 

Mivel magyar barátaimat megviselte az utazás Belgiumból, a lakás különböző részein kidőltek, talpalatnyi alvóhelyet keresve. Másnap azonban nekivágtak Almería felderítésének. Sajnos nem tudtam csatlakozni délelőttönként, a melóból már nem hiányozhatok többet. De hétvégén elmentünk MALAGA-ba, ami csodás volt :) Túl sok látnivaló nincs, az óváros pici, de annál szebb! A tengerpart is különleges. A víz hideg, de a srácokat Belgium után ez nem zavarta.

Orsi, Balázs, George, aki Gyuri :) és Sziszi 30 fokban örülnek :)

 

 

 

 

 

 

 

Vasárnap elmentünk Cabo de Gata-ba, ahol nem maradhatott ki a hullámokkal való harcolás, persze mi lányok csak szolidan, a parton sütkérezve követtük az eseményeket. Megszoktam a jót, a meleget, elég könnyen ment. Már hidegnek tűnik a 20 fok is.

 

 

Közben volt egy kis kalandunk a tengerparton az autóval :) nem is mi lennénk... szerencse, hogy volt segítségünk, így nem kellett megvárni a dagályt a homokban...

Ettünk tapast, kihagyhatatlan, majd a többiek elmentek Granadába szétnézni és el is szaladt a hét :( utolsó este a mexikóiak házában áldoztunk Dionüszosz oltárán, búcsú-buli gyanánt. Újabb ismeretségek olaszokkal, lengyelekkel, németekkel, ágyba fél 5 körül kerülhettünk.

Bocsánatot kérek a nem túl költői eszmefuttatásokért, éjnek évadján sebtiben írom beszámolóm.

Egyre többet tanulok spanyolt miután rájöttem, hogy többnyire időkitöltésként adnak nekem újabb és újabb szerződéseket ellenőrizni, megírni, postázni. Így szépen le is maradtam az egyetemi teendőimmel, viszont lassacskán rakosgatom össze a spanyol mondatokat és megértetem magam. Egyetlen oka: kénytelen vagyok! Nincs más lehetőségem, ők pedig nem fognak angolul tanulni itthon a kedvemért. Így már az irodában is többet tudok kommunikálni, mióta ifj. Juan Carlos elment, szinte semmit nem tudtam beszélni a többiekkel. Nem nehéz a spanyol, bár még az elején vagyok. A múlt idő sötét homály, de jelenben és jövőben már mennek a dolgok, csak a szókincsem iszonyatosan kevés. Megérteni sokkal könnyebb őket, mint mondani bármit is. Más szempontból is rá vagyok kényszerítve, hogy foglalkozzak vele, mert a tanárunk a Holdról jött. Már az első hónap végén Spanyolország gazdasági helyzetét feszegeti órán, spanyolul persze, nem tud angolul. Szerencse, hogy megértem. Az angol és a francia sokat segít. Most jöttem rá milyen hihetetlenül könnyű dolgunk volt Belgiumban, mindenki tudott angolul.

Néha a levegőben lógok. Még nem szeretnék haza menni, de ide sem tartozom. Még nehezebb, ha a szívem máshova húz... ráadásként. Néha rádöbbenek mit csinálok, hol vagyok, bolond vagyok én? :) Felültem egy repülőre és messze szálltam... lehet, hogy tényleg bátor vagyok. Nem tudom. Néha megijedek mennyire az voltam. Most már muszáj annak lenni :)

Képeket holnap teszek fel... a hiperszuper netünk csak arra jó, hogy fizessük, másra nem.

Jó éjt!

2 hete

Nem írtam, hol ezért, hol azért... (ezt le sem kellett volna írnom, biztos rájöttetek)

Nos, amit egy hónapig oly nagyon vártam, hogy Robi ideérjen, most már múlt, sőt el is múlt, oly hamar múlt el, hogy észre sem vettem, csak egy álomnak tűnik régvolt csodája... Ó... úgy érzem, ma nem kellene blogot írnom, kicsit elvittem magam... más tájakra. Lehet ennek oka a betegség, vagy az ingerszegény környezet, ami ugyancsak a betegségből fakad, történt ugyanis, hogy pénteken Róbert hazautazott, míg én ide, Madrid, nagy spanyol fővárosból. 


A hajam, táskám, lelkem, mindenem csupán csak libegett utánam, annyira rohantam, még az aurám is lemaradt, "last call" után szálltam fel a gépre, s mindezek után nem volt éppen a legkellemesebb és szívmelengetőbb megoldás a légkondi bekapcsolása, amikor odakinn amúgy is - 60 fok volt az ég magasában. S bár odabenn nyilván nem, én mégis ugyanezen hőfokot véltem felfedezni minden porcikámban, így értem haza egy nagy futás után csonttá fagyva. Nos, nem csoda, ha lebetegedtem, csak remélni tudom, hogy csupán ezen tényezők nyavalyám okozói, nem pedig a sokféle ember, aki körülvesz mostanában mexikóitól kezdve, Amerika minden apró államát számba véve. És majdhogynem szó szerint SZÁMBA véve, hiszen Ivan az argentin fiú sokszori felszólítás után sem állt át a 'másik oldalra', miszerint hihetetlen mennyire nem érzi a nekem és majdnem minden európainak normálisnak számító és tűnő távolságot test és test között. Tartotta az 5 cm-es távolságot arcomtól, s ő ezt barátságos beszélgetésnek szánta, mindenkihez így közeledett, s én hátráltam-hátráltam, már majdnem átfúrtam magam a szomszédhoz, jártam rajta körbe, várván, hogy mondókája végére érjen, s ő ebből mit sem értett! Nos, ennyire nem akartam közel kerülni senkihez, pláne nem egy Haloween estjén kalóznak öltözött, de kalóz ruha nélkül is rémítő argentin fiúhoz. A többiek is így voltak ezzel. Kulturális sokszínűség, interkulturális ellentétek. Hihetetlen rossz, amikor még azt is érzed, hogyan vesz levegőt, akivel beszélgetsz, főleg, ha taszít, fent említett okok miatt. Így hát, nem töltöttem társaságában 3 percnél többet, de a szobában sem. (Felvázolt esemény a nappalinkban történt szombat éjszaka, amikor is kb. 50 számomra addig ismeretlen ember állított be mindenféle jelmezekben, hihetetlen hangerővel és egy raklapnyi "üdítővel". ) 


Nos, előző példa kapcsán szeretném megemlíteni, hogy pusztán csak reményem pislákoló lángocskája tartja még bennem a lelket, hogy nem lettem áldozata semmiféle olyan kórnak, betegségnek, nyavalyának, mely manapság a levegőben van világszerte. A lakótársam, a mexikói lány állandó orrfújkálása és tüsszögése, szétlődözvén a benne rejlő ki tudja mennyi ki tudja mit aggodalommal tölt el nap, mint nap. Szegény mexikóiaknak nagyon rosszul esett, hogy számos orvosi vizsgálaton kellett túlesniük, mielőtt betehették lábukat Európába. Nos, én ezt annyira nem bánom.

Mindebből a lényeg: beteg vagyok, remélem, hamar elmúlik.

Mióta nem írtam, történt jó pár dolog. Meghódítottuk a környék legszebb strandjait személyes csak-szívem-boldogságáért-felelős Ámorommal, voltunk NB I-es focimeccsen, amit kiderült, hogy még otthon is közvetítettek, de még senki nem számolt be rólunk, miszerint látott volna őrülten őrjöngeni az Almeríának szurkolva. Bár Robi próbálkozott lelkiekben, én jobban koncentráltam a makuka elfogyasztására. Jártunk Granadában, persze, nem az autópályán mentünk, hanem a Sierra Nevada ziges-zugos kis hegyi útjain, oda is értünk négyszer annyi idő alatt, mérföldekkel több szépséget látva. Jártunk a sivatagban, s a Mini Hollywood-ban, ahol számtalan western filmet forgattak már. Búvárkodásra oly mértékben került sor, ahogyan a strucc fejét a homokba dugja :D Kedvesem ugyanis úgy érezte, a hideg víz nem tenne jót testfelépítésének, így csupán a fejét dugta bele a vízbe, hogy lásson némi szépséget odalenn. 

Részt vettünk salsa oktatáson és becipeltem egy spanyol órára, amit megemlegetett :) Remélem, nem hagytam ki semmit.

Kezdjük az elejéről:

Főztem gulyás levest a legényem üdvözlésére, bár valamilyen spanyol ételt kellett volna, magamra is gondolnom kellett kicsit, egy hónapja nem ettem magyar ételt. El is fogyott majdnem még a pörkölt alap, annyira ízlett, hogy veszélybe került a vacsora.

Almería - strandolás és Alcazaba

Az Alcazaba története valahol 995-ben kezdődött, amikor Almería ennek a komplexumnak köszönhetően városi rangot kapott. Ez a  hely nem csak egy hatalmas erődítmény volt, hanem az akkori államvezetés székhelye, lakóházak, fürdők, templom ugyanúgy megtalálhatóak voltak benne. Arab kalifák rezidenciája volt ez, míg Dél-Spanyolország arab fennhatóság alatt volt, egészen a katolikus királyok megjelenéséig.

Remélem örültök :) mi is örültünk. Íme képek:

 

 

Majd a kihagyhatatlan tapas bár következett,a  menüt nem sikerült végigkóstolni, megnéztük a katedrálist is újra, illetve én újra.

Még mindig hihetetlen számomra ez a látvány, katedrális pálmafákkal.

Salsa oktatás, buli a mexikóiaknál:

 

Ezután ellátogattunk Fabian és Tania társaságában a Mini Hollywood-ba, ami Tabernas közelében található, a sivatag közepén.

1965-ben építették ezt a kis "filmvárost", Sergio Leone Egy maréknyi dollárért című filme kedvéért, kezdetben. Majd a spagetti westernek számos remek darabjának adott otthont, így például Clint Eastwood számos filmjének: A Jó, a Rossz és a Csúf; aztán Frenchie King legendája Brigitte Bardot főszereplésével, ha jól fordítom a címet :), Conan a barbár Schwarzi-val... és még számtalan film, de már elültem a fenekem és nem bírok írni :)

Meglátogattuk Cabo de Gata-t, útközben találtunk egy kis falusi piacot, 6 euróért egész ruházatot vásároltam. 

Majd San José:

Genoveses és Monsúl (utóbbit már csak éjszaka értük el), mindkét helyen számos filmrészletet és videóklipet forgattak már.

Csatangolás a városban és FOCIMECCS, Valencia-Almería (3:0)

S elindultunk Granada irányába, útba ejtettünk egy churros-ozót, kis hegyi tavak, hatalmas gátak, szakadékok, gyönyörű tájak, róttuk Granada utcáit. Arab bazárok, katedrális...

 

Végül QUENTAR-ban szálltunk meg, egy mesés kis házikóban, fehér kis, tipikus spanyol, egy udvarról nyílt vagy hat ilyen házikó, minden pici, minden lejt, hatalmas hegyek között. Régóta álmodtam egy ilyen helyről.

Másnap arab fürdőztünk (HAMMAM), ahol masszázst is kaptunk, teát és nagyon jó illatot :)

S az ALHAMBRA következett. Az Alhambra építését 1233-ban, az első Naszrida uralkodó, I. Muhammad idején kezdték meg. 1984 óta az UNESCO Világörökség része.

Mórok és keresztények is építettek bizonyos épületeket a komplexumon belül, az Alcazaba, a Naszridák palotái és a Generalife arab munka, míg V. Károly palotája és a Szűz Mária-templom már a keresztény spanyoloké. 

A palotákhoz külön időpontot kaptunk, a jegyet is neten kellett lefoglalni előre, hihetetlen mennyien látogatják ezt a helyet, még októberben is, hétköznapokon is. Beszéljenek a képek helyettem.

Granada

 

Majd visszatértünk Almeríába, s következett a repcsizés Madridba, ahol Pablo-nál szálltunk meg, akit még tavaly nyáron láttam vendégül, amikor Romániából tartott haza, Spanyolországba biciklivel. A bikaviadalos arénában egy sörfesztiválba csöppentünk, majd másnap még maradt kis időnk megnézni a királyi rezidenciát és a Retiro Parkot.

:D :D :D

Azóta volt egy kirándulás a sulival, de a betegség már folyamatban volt, így nem tudtam annyira élvezni, vagy lehet a vulkános, kőzetes múzeum nem kötötte le annyira a figyelmem.

Ma, november 2-án munkaszüneti nap van, nem tudom milyen alapon. Mióta itt vagyok, kicsit több, mint egy hónap, már volt vagy 3-4 munkaszüneti nap. Tudnak élni. Holnaptól megint meló.

Közben a lakótársaim megismerkedtek még vagy 7-8 mexikóival, plusz németekkel, görögökkel, egy lánnyal Equador-ból, brazilokkal és az említett argentin kalózzal. Többen vagyunk és egyre kevesebben beszélnek angolul a csapatból, ez talán csak jó lehet nekem, bár most kihagytam két spanyol órát, nem tudom mire visszük majd, kaptunk egy új tanárt, aki UGYANCSAK nem beszél angolul, hadar-hadar, nem érdekli, hogy kezdők vagyunk. Szerintem két óra alatt már a passzív szerkezetnél jár, ha a spanyolban van olyan. Hihetetlen ez a mentalitás, október végén beindul a tanfolyam. A diákoknak még mindig nincs diákigazolványa és még egy hónapig nem is lesz. Október végére kaptak kódot a net hozzáférhetőséghez. Nem hiszem, hogy ezt bírnám hosszútávon. A mosógépünk elromlott, pénteken mondta a tulaj, hogy majd kedden eljönnek megnézni. És addig mibe öltözködjek? Kaptunk netet, havi 15 ezer Ft-ért, a kezdő részlet 30 ezer Ft volt, persze a szomszédtól ingyenesen igénybe vett internet jobb volt ettől ezerszer, állandóan megszakad, semmit sem nyit meg. És minderre a fogyasztókhoz intézett válasz: egész Spanyolországban ilyen az internet, lassú és drága. Köszönjük!

Továbbra is meleg van, 30-33 fok, éjszaka már hűvösebb kicsit. 

Üdvözlet! Gyertek ápolni!