utolsó napok, itthon

Miután eme bejegyzést HARMADSZOR írom újra, már önmérséklet gyakorlásában is előrébb vagyok és mikor megint egy órát dolgoztam rajta és ismét kilépett egy pillanat alatt, már szemrebbenés nélkül realizáltam. Ez az! Így az érzelmekkel és hosszú körmondatokkal teletűzdelt beszámolót most elhagyom, annál is inkább, mert majdnem éjfél van és kb. 32 fok a szobában :S Éljen a magyar klíma!

Íme néhány kép az utolsó napjaimból. Amit valamiért nagyon-nagyon nem akar a blogom megjeleníteni :S nem akart ő sem búcsúzni, úgy tűnik.

Péntek este, június 13. utolsó este Torhout-ban, lengyel lányok elbúcsúztatása, búcsú a belga barátoktól, akiket még a legelső hétvégén ismertem még és akik segítettek elindulni az úton... ami akkor még nagyon kilátástalannak és rögösnek tűnt...

Június 14, szombat BON JOVI koncert



















Az az érzés kapott el, ami már nem volt új, a sok újdonsággal kapcsolatban, nevezzük csak "ezt-nem-hiszem-el" érzésnek... Belgium és ez a félév rengeteg újat adott nekem, csodálatos, utánozhatatlan, fantasztikus élményeket. Olyan helyeket, tájakat, embereket láthattam meg a saját szememmel, akiket eddig csak a TV-ben vagy hallomásból.

Felcsendültek az It's my life első dallamai :) akkor is, mint sokszor azt éreztem, mennyire szerencsés vagyok :) (Egyébiránt, hogy anyagi dolgokról is szót ejtsünk, Gábor kapott három jegyet a munkahelyéről, ingyen, amúgy 220 euro lett volna darabonként) A magyar delegáció megmaradt tagjai tehát nyakukba vették a lábuk és irány Brüsszel :)

Majd visszavonatoztunk Kortrijkba, ott elbúcsúztattuk a görögjeinket, görög tánc, elénekeltünk mindent, amit tőlük tanultunk a félév alatt :) Majd BB Ház, amit már nyílván mindenki tud, miért is érdekes...
Ahol mindig nevetéstől és zenétől, buliktól volt hangos a konyha, most mély sóhajok szálltak, ültünk, néztünk... ilyenkor nehéz beszélni. Pár embert nagyon megszerettem, nagyon. És sokakkal csak később találkoztam, már nem volt idő jobban megismerni őket, nagyszerű emberek. Így hát újabb ígéretek, azért nagyon jó tudni. hogy bármikor kedvem támad meglátogatni őket, mindig szívesen látnak és Spanyolországtól Törökországig mindenhol vannak barátaim, akiket felkereshetek :) Eszméletlen érzés!

Hajnal 5 kor Emilija-val még bementünk a városba, ahol jó spanyol mentalitás szerint reggel 9-ig buliztunk a spanyoljainkkal :D mások már dolgozni mentek, mi még az asztalon táncoltunk :D

(Megint kilépett a blog és megint kitörlődött minden, így negyedszerre már végképp nincs kedvem semmit újraírni…)

Pakolás, hétfőn utolsó Global Issues, utolsó házik leadása és jegyek begyűjtése. Utolsó ebéd a menzán, utolsó kirándulás Brugge-be, majd hétfőn este megkaptuk a nyelvkurzusokról a bizonyítványt. 80%-os francia vizsga, nem semmi.

Utolsó vacsora az Irish Pub-ban, némi focival, Mihalis-szal és Vytas-szal, akiket nagyon megszerettem.
Míg éjszaka pakoltam, Emilija hallgatta a verseimet, rádiós felvételek. Nem értett egy szót sem, de sírt. Neki nincsenek otthon barátai, tényleg szerencsés vagyok.



Indulás haza, nagyon nem szerettem volna bármilyen rossz benyomást szerezni az otthonomról az első órákban.

Az első, amit megláttam és nagyon boldog lettem tőle, a Duna felülről, gyönyörű. Majd megcsapott a meleg kissé, azóta dupla annyi a hőmérséklet, mint Belgiumban volt. Nem tudom megszokni, még lassan egy hét után sem, nagyon szenvedek.

Hasonló káosz a szobámban, mint ami bennem is, megszokhattuk.

Nagyon sokat tapasztaltam és változtam, sokminden még folyamatban van, alakul.
Ha lesz erőm és energiám, leírom, amit már négyszer írtam le, valami oka csak van, valóban, hogy nem akarja közzétenni.
Abba is hagyom az írást, ugyanis a vizsgaidőszak utolsó hetébe belecsöppenve, illene még levizsgázni itthon, ami igazán nehezemre esik, ugyanis teljesen máshogy követeltek kinn, elszoktam a GB-nyi helyeket foglaló információ-tömegek agyamba tárolásától. Később erről is írok.

Technikai dolgok: képtelen vagyok forinttal fizetni, átszámolok mindent Euroba, majd visszaosztok.
Nem értem a többiek poénjait és ők is néznek nagyokat, amikor mesélni próbálok, érdekesen töröm a magyar nyelvet.
De alakul. Úgy írok körbe mindent, ahogyan körbeírtam a dolgokat angolul, amikor Belgiumba érkeztem. Fura, hogy mindent értek az utcán, amit az emberek beszélnek, mégsem bírom kifejezni magam rendesen.
Az első este otthon nagy furcsa volt, majd visszajöttem a koliba, egy fokkal jobb. Üdvözlések, sok mosoly. Eltűntek emberek és jöttek újak. Sok időre van szükségem, gondolkodnom kell, napirendre térnem minden felett. Ez egy ilyen időszak. Utána talán jobban fogom tudni ki voltam, ki lettem, illene már tudnom.
Pénteken hajnalig együtt voltunk a régi barátokkal otthon, csak nevettünk megállás nélkül :D régi és új viccek, nagyon-nagyon jól éreztem magam. Más barátság ez, mint amiket kinn szereztem, több éves, vagy évtizedes barátságok. Nagy beszélgetések, ajándék-osztogatás és érdeklik őket a történeteim. Mindenki azt mondta még eddig, akik Erasmus-ról hazamentek, hogy nem találják a helyüket, ez igaz is… rám is. Azonban kérdeztek, sokat, érdeklődtek, meséltem, kicsit nemzetközies magyarsággal, végül mindig megértették.
Közben elkezdtem hiányolni a jól megszokott kinti poénokat, mondatokat, embereket, az a banda ugyanúgy sohasem lesz már együtt. Csak részletekben.
Dogucan-nal Ausztriában találkozunk Lisi-nél, valószínűleg már jövő héten.
Közben elmentem egy igazi jó kis magyar lagziba és Bogácsra is, amit ugyancsak hiányoltam már.
Most pedig, nosza, vissza a politikatörténethez, úgyis annyira érdekel :D Képek folyamatban.

Jó éjt! … és némi hűvöset, köszi!

...indulni kell megint

... indulni kell megint és az álom búcsút int,

őrizd tovább a csodát egy életen át!

Hazaértem...tegnap még Belgiumban aludtam el, ma pedig itthon, a kis falumban térek nyugovóra, kicsit idegenkedve az ágyamtól és a szobámtól. Jövőbeli találkozások reménye, egyetem, barátok, élmények, történetek áramlása, értékelés, átértékelés, napirendre-térés... elmélyedés következik.
Valószínűleg hosszú hetek munkája lesz.

Visszaszokni... hangos vonatok, viszonylag kedves, füstös kalauz, bácsika, aki szentségel, hogy az ország veszve, cipekedés, egy csoda magam mögött hagyása, egy újabb elkezdése, ölelések, mosoly, szótlanság, örülök neked, alig várom, holnap, igen, vagy holnapután, siess, egy séta, hívj, örülök neked, nagyon... hiányoztál... hiányoznak, mások, megint, újra, mikor? hogyan? ölelj meg, nincs könny, indulni kell, megint közel a mennyekhez, haza, Duna, nagy beszélgetések, ajándék, várom, várlak, mondd el, nem hiszem, csoda, csoda, csoda, el sem hiszem, megtörtént? majd mesélek, túl sok, túl új, idegen, szokom, hiszem, nem, segíts, boldog...

A nagy ölelések még csak holnaptól jönnek igazán:) Hiányoztatok! Nagyon!

És ők is hiányozni fognak...tervek :) sok terv! :)

Mivel fél 4-re jár az idő, holnap elmesélem, hogyan utaztam, mit-kit hagytam ott és mit hoztam magammal, mit kaptam és mit adtam... (vonatkoztassunk el a materiális világtól :D kérlek)

Elmesélem az utolsó napjaim, a búcsút, a BON JOVI KONCERTET :D a "várva-várást", a beletörődést, az indulást... nagyszerű emberek körülöttem itt is, ott is. Szerencsés vagyok.

Jó éjt!

"Maradt még a táncunk után pár emlék s egy szép színes álom.

Maradnék, ha tudnám hogyan, ha volna még egy dalunk,

ha lenne még egy lassú tánc...

Egy éjjel s egy reggeli után elindulsz hogy új csoda várjon,

de lesz még egy szép délután, mi úgy lesz majd a miénk,

hogy nem zavar hogy késő már...

Nem vagyok sem ördög, sem angyal,

de remélem, hogy eljössz elém

Majd felveszem a szép kék kabátom,

s így futok majd eléd,

Újra körbejárjuk a várost

és benézünk a felhők mögé,

Keresve a szép régi álmot...

Míg elmúlik a varázs

és véget ér a lassú tánc...

Keresném az ellopott időt, maradnék de nincs mire várnom

Elfutnék a kérdés elől, hogy merre visz az utam, ha véget ér a lassú tánc......

és tudom, hogyha hideg lesz, én biztos, hogy fázom,

de remélem, hogy eljössz elém...

Majd felveszem a szép kék kabátom, s úgy futok majd eléd

Így újra körbejárjuk a várost és benézünk a felhők mögé,

Így keresve a szép régi álmot, míg elmúlik a varázs

és véget ér a lassú tánc ..."

Bruges- film, BON JOVI

Ezt nézzétek! Wao! Egy 2008-as film Bruges-ből, Colin Farrell-el. Huh, érdekes ugyanazokat a helyszíneket látni, ahol mi is hajókáztunk és sétáltunk, nem is egyszer:)
http://www.youtube.com/watch?v=7mR-sIf-w1w


http://www.apple.com/trailers/focus_features/inbruges/trailer1/

...ééééééééés.... hova megyünk holnap, na hova, na hova? :D:D:D:D

BON JOVI KONCERTRE Brüsszelbe!!!! Gábor, köszönöm!!!! :D:D :P

http://www.worldticketshop.com/concerts/bon_jovi_tickets/16811_bon_jovi_brussels

Összezavarva

Emis & Lilla

Aytac & Lilla, török-magyar barátság

...elmúlt...múlik...

Tegnap Ahmed, a francia fiúnk szülinapját ünnepeltük, lot of fun, ahogyan mindig is... utánozhatatlan Erasmus bulik... ezt nem lehet elmesélni, ennyiféle nemzetiség, együtt, mostanra már rengeteg közös dalt tudunk, minden nyelven "egészségedre"-t mondani :)és beszélni is pár szót, játszva tanulunk a másik kultúrájáról, nyelvéről, mert a személye miatt akarjuk tudni!

Íme a portugál fiúnk magyar pólóban :D és érti!!!

Azonban végig érezni lehetett a nyomást mindenkin, a legtöbb embernek már mentek el "legjobb barátai" innen, egyre nehezebb... be-beszökött a búcsúzás hangulata a szobákba és az, hogy bármennyire is fáj, lesz, akit talán soha nem látunk viszont. Ennyi embernek képtelenség kapcsolatban maradnia. Tervezünk, ígérünk, nagy ölelés, hamarosan találkozunk... így legyen! Sosem lesz ugyanaz.

...és ilyen sem lesz soha az életben mégegyszer. Ez megismételhetetlen és utánozhatatlan, a világ legszerencsésebb diákjai, akik így tanulhatnak és tölthetnek el pár hónapot, együtt!
Jogos lehet:

Oh when I look back now
That was seems to last forever
And if I had the choice
Ya - I'd always wanna be there
Those were the best days of my life...

Evy-vel, 'my Greece'Szülinaposunk, Ahmed:) csak 21 még :D

Miután a francia házból továbbindultunk, tömegesen, a sok sárga biciklivel, ki-ki ketten-hárman egy bicajon :D, hajnalig hallgattuk a francia fiainkat gitározni, a magyar lányok házában kötöttünk ki végül, ettünk kolbászt és hallgattam a portugál fiúkat, hogy mit is sajátítottak el a lányoktól fél év alatt:) Odáig jutottak, hogy már magyar feliratú pólót hordanak :D A litvánok és a spanyol "bátyóm", aki húgának fogadott, benyakalták a maradék pálinkát. Még a körtét is kiették belőle :D A legtöbb ember azonban már a szó hallatára, pálinka, menekülni kezdett :D és csak a válluk felett kiáltották vissza nagy sietségükben, hogy nem akarják megölni magukat és soha az életben nem ittak még annál erősebb piát:) Aztán mondom, nem olyan erős az, a válasz: MERT TE MAGYAR VAGY :D

Ma még együtt és nincs tovább,
átkozottul kemény a világ...

Mihalis-szal, MALAKA :D már foci-drukkoló dalt is tudok görögül :D

Igen, miután tegnap este hajnal háromig írtam kis bejegyzésemet és minden kitörlődött, próbálom megismételni a lehetetlent.

Elindultam haza, a város gyönyörű volt és megálltam egy percre, mért rohanok mindig, mindenhova, elfutok a dolgok mellett vagy azok futnak el mellettem?
Így hát csak lassan indultam tovább, reggel öt és hat óra között, figyelve a város minden apró rezdülését és ébredését, és ugyanazok az érzések kezdtek el keringeni bennem, mint anno, amikor az otthonomat hagytam el. Nem is olyan sokára már nélkülem fog ugyanígy felébredni a város...

"a világ nem áll meg veled, újul-születik, veled vagy nélküled..."

A hajnali félhomályban próbáltam ugyanúgy mindent a szívembe és a fejembe vésni, mint amikor majdnem öt hónappal ezelőtt utoljára szálltam fel a 22-es buszra az Egyetemvárosban, majd hagytam el kis falumat és az országot. Örökre akarok emlékezni mindenre, ami itt történt velem, erre a kicsit több, mint három napos csodára.
Csak merengtem és áztam...áztam...

Ahogy az állomás utcájára értem, a kis utcába, ahol annyiszor tértünk be valahova, csak együtt lenni és múlatni az időt, a sarkon megláttam a szülinapi csákót, elázva, a földön. Még Emilijaval vittüka buliba és nem egészen két órája hagyhatta el a szülinapos, amikor megálltunk nagy zsivaj közepette, hogy merre is menjünk tovább. Most csend volt, csak az eső kopogott... ez a kis csákó tudatta velem, hogy vége... ennyi volt.

Nos, azóta mérhetetlen magány hatalmasodott el rajtam. Üres ház, majdnem üres város. Aki fontos lett, már mind hazament, szerte Európába.

Azonban megtudtam kire számíthatok otthon és kik az igazi barátaim. Akikkel mindennapos kapcsolatban voltam, szinte nem is kerestek egyáltalán fél év alatt, vagy egyszer-kétszer. Nem, nincs semmi baj, ha hazamegyek, sem fogok haragudni vagy neheztelni, sőt, örülök, hogy tudom, hányadán állunk. Letisztult minden ezt illetően. Sokan pedig kerestek, akiktől nem is vártam volna. És azt is meglátom, itt melyik kapcsolat mennyit ért, ha hazamentünk. Akivel akarunk még találkozni, azzal fogunk is, ha nem, akkor pedig nem is kell eröltetni.

Sokat tapasztaltam és tanultam. Soha nem érzett érzések, élethelyzetek. Soha az életben nem kellett még ennyi embernek búcsút mondanom... nehéz, de mi nem az? Megszoktuk. És ugye tudjuk, hogy a lehetetlenhez is csak kicsivel kell több idő, mint a nehéz dolgokhoz, így hát... állok szilárdan a saját lábamon, immár egyedül.

Egy ideig nem voltak álmaim, mert benne voltam az álmomban, amit épp megvalósítottam, ilyen az ember, mindig többet akar. Pár hete, hónapja újabb álmaim lettek és most ugyanazért imádkozom, amiért akkor is, mielőtt eljöttem:

"...álmodtam egy világot magamnak
itt állok a kapui előtt,
adj erőt, hogy be tudjak lépni,
van hitem a magas falak előtt."

A játék végetért és ezután jön csak a munka, amihez igazán sokkal több erőre van szükségem, mint az eddigiekhez volt. A jövőm múlik rajta.
...és otthon, valljuk be, sokkalta kegyetlenebb a világ. Rossz helyre születtünk? Tán nem.

Sokkal jobb kedvem van, mint tegnap, úgyhogy tán jobb is, hogy a blogom szabotálta a tegnapi bejegyzést.

Közelremutató terveimről :)

Szeretettel várok mindenkit csütörtökön, június 19-én felolvasóestemre MISKOLCRA, a Nyilas Misi Házba, 6 órakor.

Utána E/3 végreeeee és ROCKY :D:D de hiányzott már :):)
Nem is tudok majd ennyifelé szakadni majd :D mindenki az első perceket akarja, a reptérről nem akarnak hazaengedni :D mikor még el sem indultam. Aztán meglátjuk mi lesz utána... ha az első percek elmúltak.

Itt pedig szép volt, jó volt, épp elég volt :) Ideje hazamenni és megpihenni.

http://www.youtube.com/watch?v=C-kTBgk_kAc&feature=related

"...ha nincs hely, ahol élj, indulj hazafelé!"

Erasmus 2008, Belgium

Íme kis videóm, amin napokig dolgoztam, tudom, nem látszik, azért csak nézzétek meg:)

Ha szeretnétek nagyobban megnézni, ide csak lebutítva tudtam feltölteni, akkor Zoli "link-kamrája", szintén kicsit butítva, egyébiránt keddtől otthon lehet keresni, MAGYARORSZÁGON, addig itt: http://blgerasmus.extra.hu/main.php?cmd=image&var1=erasmus+2008+Belgium%2FBelgium+2008.wmv

FRANCE, Belgium :)

Ismét lemaradtam, úgy tűnik az utolsó négy bejegyzés szabadkozásból áll, bocsánat (és megint, ah).

Megpróbálok rövid lenni, mint mindig.
Spanyolországnál hagytam abba, ha minden igaz.
Nos, miután felvettem kis családom a reptéren, (egymás mellett gurult be a két gép a reptérre), úgy éreztem, mintha csak tegnap láttam volna őket utoljára. Szüleim, hugi és Mike, uncsitesóm megérkeztek.

Hazavonatoztunk és bedőltünk az ágyba. Pénteken Brugge :)






Este pedig Vytas szülinapja, elvittem Katát és Mikit, nagy sikert arattak :D Ki-ki melyik dimenzióban, igaz Mike? :D

Május 31-Június 1. Párizs harmadszor

Már idegenvezető módjára jártam-keltem, harmadszorra is találtam olyan helyeket, ahol még nem voltam és a leghíresebbek között van. Egyszer sem tévedtünk el :) benevezhettek hozzám, Európa legtöbb nagyvárosában már gond nélkül elkalauzollak titeket.
Éjszaka Sylvian-nél, couch surfing, mire nem jó :)






















Párizs minden gyönyörűségének megtekintése utána hazabuszoztunk a ködös kis Belgiumba. Hétfőn Oostende, s habár fürödni közel sem volt alkalmas az idő, Mike mégis 'tetőig' belement a tengerbe. Ekkor érkezett el a pont, amikor kis családom már ki akart nyírni és 'Ha utólérlek, neked véged' meg 'Csak érjünk haza...!' felkiáltások közepette próbáltak lépést tartani a bérelt bicajokkal :D Kérdés nem volt, most bicajjal megyünk és kész :D igen, realizálnom kellett, hogy kicsit felgyorsult az életritmusom és nekemúgy tűnt, hogy szinte egy helyben állnak Párizsban végig a két nap alatt, miközben ők már 2 méterenként padot kerestek, én még el közelében sem voltam a fáradtságnak. Talán ez így, ebben a formában nem igaz, mindenesetre mi kilómétereket leróttunk Európa különböző színterein a többiekkel, mind síkon, mind hegyen :D mindenféle közlekedési eszközzel és aludtunk ott, ahol a madár sem jár és akkor, amikor a nap se fenn, se lenn nincs :D Sokan el sem tudják képzelni, hogyan tudnám elmondani nekik, mekkora érzés ez és hogy ne hagyják ki?!







Míg diák az ember, megteheti, utána már nem igazán... és mindenkitől ezt hallom, aki Erasmus-os volt, nemrég váltottam levelet Katival, ő Gent-ben volt fél évig, pénteken ért haza. Úgy fogalmazott, hogy még lebeg a két életforma határán.

Tartok a hazameneteltől. Barátok elmaradoztak, akiktől vártam volna, talán egyszer sem kerestek fél év alatt, sokan pedig mindennap írtak és érdeklődtek, akiktől nem is vártam volna. Érdekes lesz, új. Megint új. Fárasztó. Új...

Ma nem mentem Dublin-ba a többiekkel és megkönnyebbültem, két nap a reptéren alvás, másfél nap városnézés megint egy hatalmas városban. Inkább élvezem a káoszt a szobámban :D és ha lehet mégjobban szétdobálok mindent. Ez még vagy két napig tart, utána elborul az agyam és takarító-mániám lesz :D valamint írom a beadandóimat még mindig. Ma suliban voltam reggeltől ötig.

Mindennapos meccs-nézések :D
Tegnap pl. az Irish Pub-ban... felvettem a Deutschland-os pólómat :D aztán igencsak menekülnöm kellett a lengyeljeik elől a BB Házban :D

Miközben Spanyolországban múlattuk az időt, Peti hazautazott... Nagyon érzem a hiányát... :( de őt legalább újralátom hamarosan. Annyi programom van a nyárra és egész októberig be vagyok táblázva, hogy azt sem tudom mikor alszom legközelebb. Talán majd ha nyugdíjba mentem.
Csak röviden és csak a nemzetközi érdekeltségű kiruccanásaimról: első állomás Ausztria, három különböző embert kell meglátogatnom, augusztus közepére már jelentkeztünk egy litván EU-s projektre, szóval ez tuti, valamint október közepére lefoglaltuk a jegyeket Rigába, Lettországba, egy hétre, frankfurti kitérővel.
Aug.3-án hivatalos vagyok egy marocco-i esküvőre, de itt is két embert kell meglátogatnom, ha Emilija is jön, akkor még az ő rokonait is.

Lisi tervez egy utat szeptember végén Törökországba, szép számú törökjeinkkel való találkozás céljából :)

Plamen októberben jön Bulgáriából, igyekszünk a Roctoberfest idejére időzíteni. Lisi pedig bármikor átugorhat Bécsből, Emilija augusztusra tervezi a látogatást, ahogyan német barátaink is, akik egyébiránt itt töltötték nálunk a hétvégét :)

Emilija nővére, Agi, barátja, Mike, öccse, Lars, csillagszemű német fiúk egyike :), barátjuk Mali és Tomi.
Volt tehát programunk Emilija-val, vásároltunk, főztünk, szerveztünk. Apropo-buli, Oostende, közben karnevál Torhoutban, terasz buli Kortrijkban. Mint látjátok még mindig zajlik az élet :D

Ah, kihagytam, hogy péntek volt a határidő Ann-nek a kommunikációs készségfejlesztés órára, el is készült a kis videóm Spanyolországról, ehhez hozzá kell tenni, hogy nem aludtam. 12:20-kor indult a voant Tielt-be, olyan 12 körül kész is lettem a videóval, még két ember fog érte busás krediteket kapni. Felteszem ide is, ha Zoli segít lekicsinyíteni:)

Közben elkészültem a Focus on Europe végeláthatatlan kérdéssoraival és tejút hosszúságú véleménynílvánításommal az Unióról és hogy mit tesz nekem Európa és az országom, valamint Belgium és Magyaroszág összehasonlítása, ettől érdekesebb már csak Borsod megye és Flandria összevetése volt, vagy a KATHO és a Miskolci Egyetemé. Lassan minden kreditet begyűjtöttem, nem mondhatom, hogy megszakadtam a tanulásban.
Még a Global Issues esszém van hátra, két egetrengető globális témát kell választani és kifejteni. Ezzel kész is leszek és jöhetnek az otthoni dolgok, amik ezerszer komolyabbak és nehezebbek. Ha csak a töri beadandóimat nézzük, egy egész szakdolgozatnyi anyagot kellene megírnom a maradék nyolc napban magyar történelem témában. Hogyne menne! Nincs lehetetlen! MALAKA!!!!!!!! (ez görög volt)

Holnap Rooselare-t, a szomszéd várost látogatjuk meg, csak szégyen, hogy még nem voltunk ott és itt van nem messze.
Még el kell jutnom Wenduine-be, Belgium legszebb tengerparti városa állítólag. Antwerpen-ben még nem voltam, annyira nem is vágyom, ezzel kimerítettem azt hiszem minden várost és országot, ami Belgiumban és körülötte fellelhető, idestova majdnemhogy 1000 km hatótávolságban, ha nem több :D Madrid annyira nincs a szomszédban :)

Képeket később töltök fel, most nekilátok a közvélemények felkutatásának Magyarországról a két világháború idején. Érdekes lesz holland nyelvű könyvekkel és internettel csupán, azért csak nem tölthetem az utolsó hetem könyvtárban, nemde? :D

Ja és jövő hét csütörtök welcome party a koliban, majd a Rockyban :D:D Készüljetek!!!! Talán már felolvasóestem is lesz, még várok Árpi válaszára :)

Magyar nyelvórákat ingyen adni vágyó jelentkezőket keresek!

Jóccaka!