Brugge, Gent, Oostende

Jelentem, jól vagyunk! Ne aggódjatok, kedves otthoniak! Csak a netünk szállt el egy időre sajnos. A 10 napos utazás után remélhetőleg visszajön. Szerdán Brugge-ben voltunk, gyönyörű volt, ahányszor visszamegyek, csak mindig szebb lesz. A fiúk is nagyon élvezték. Befizettünk egy hajókirándulásra. Beszéljenek a képek helyettem. (Beszélnének, ha fel tudnám tölteni őket, ígérem mindent pótolok majd!)



Csütörtök GENT...nagyon-nagyon hideg volt...sajnáltam, hogy a srácok pont most jöttek...mikor szinte a második telet éljük. Felmentünk egy hatalmas torony tetejére. Szép a város, de nem lett a kedvencem.

Péntek pihi, Torhout, este metal bar. Már messze földön híresek a csocsóban való verhetetlenségükről...nem akad emberfia, aki megverné őket

Ma végre, végre, végre tavasz volt, kiskabát megint, napsütés, meleg...irány a tengerpart! Oostende-vel is ugyanúgy vagyok, mint Brugge-zsel, ahányszor visszamegyek, mindig annál jobban tetszik. Ücsörgés a homokban, viháncolás, nevetés, ha több időm lesz, kifejtem :)












Nem szeretném, hogy hazamenjenek. Most, hogy meggyógyultam, jobban tudom élvezni a szünetet :) és eltelt egy hét, végre az idő is jobb lett...azonban már nincs sok időnk együtt.
Nagyon-nagyon jó érzés megint velük lenni. Megidézik a többieket is, Joci például behaluzta Dávidot is ide egyik este :D Tegnap hajnal 6 kor sikerült is nyugovóra térni, visszarázódtam az otthoni 'szleng'-be...és kimondhattalan jó érzés volt hallgatni őket, amint a Kronos legújabb számát éneklik nekem privátba itt Európa másik végén...barátok :) Boldogság...:)
Hétfőn együtt indulunk Amsterdamba, két estét ott töltünk, majd tovább Luxemburgba, ők kiszállnak itt valahol Belgiumban és hazajönnek a csomagokért. Csütörtökön mennek haza :(
Mi pedig tovább Franciaorszég felé :)

Mi móka lesz itt...
Tényleg nem pihenek július elejéig. Augusztusban irány Litvánia, csak egy hétre, de legalább viszontláthatom Emiliját, átugrunk hozzá Lettországba ... már regiztünk az egy hetes uniós projectre.



Nézzétek meg az Amsterdamos bejegyzést, többek között:) Képekkel bővült :P Jó éjt!

Barátok otthonról, France

Magyar delegáció:

Jelentem, Tomi és Joci szerencsésen megérkezett, igaz, kisebb kitérő után, mert a gép leszállt Olaszországban. Így szegényeknek kétszer kellett fel- és leszállniuk, az egytől is rettegtek már napok óta. Egy kereket kellett elszállítani Treviso-ba, cserébe megígérte a pilóta, hogy megmutatja Velencét felülről...semmit nem láttak belőle. A késés három óra, ami azzal járt, hogy Kortrijkban kellett aludnunk Zolinál. Legalább megnéztünk pár dolgot ott is. Szombat éjszaka, kezdve a kihagyhatatlan Irish Pub-bal, majd vasárnap a város nevezetességeivel.
A belgák úgy ünneplik a Húsvétot, hogy karnevált rendeznek, minden valamire való város telerakja a nagyobb tereit körhintákkal, bódékkal, mindenféle mulattató haszontalansággal. Ebből is kaptunk ízelítőt.

Mekkora felespohár!!!

Öt éve nem esett hó Belgiumban, mikor a srácok leszálltak a vonatról, elkezdett esni :D a télikabátot is vissza kellett vennem, valamint kötött sapka, sál. Érdekes, hogy februárban nyári cipőben és kiskabátban jártam :S
Vasárnap este, miután az Irish Pub-ban még megnéztük a Manchester United-Liverpool meccset (a fiúk voltak többségben, nem tehettem mást) végre beköltöztek Torhoutba. Majd az 'Other Side' nevű szórakozóhelyen nagy lelkesedéssel vertek el mindenkit csocsóban :D Megismerkedtek szűkebb baráti körömmel: Lisi (barátja, David is itt "nyaral"), Hatice, Emilija, bolgárok. Joci új neve Josi :D Tomi meg mikor mi, többnyire Thomas, csak így jó angolosan. Egyébként büszke vagyok a kis balekomra, nem csak azért, mert ma úgy kellett levadászni a belga éjszakában, hogy végre hazaindulhassunk, hanem, mert egy nap elteltével meg is mert szólalni angolul :D és ma már önállóan, egyedül beszélgetett. Így van ez, ha az ember rá van kényszerítve vagy ha egyszerűen csak ismerkedni akar.
A hétfő nagyon tetszett, 'Along Flemish roads', ezt a nevet adták neki a flamand családok, akik szárnyaik alá vettek. Nem tudják hova tenni a pénzüket így jót tesz a presztízsnek, ha Erasmus-os diákokat furikáznak, a flamand kultúra népszerűsítése címen.
Ami eddig még nem volt soha, a magyarok voltak többségben a kiránduláson, számszerint öt fővel :) Gábor és Zoli is eljöttek, Peti nem, ő Charleroi-ban töltötte a Húsvétot Emilie-éknél. Szegény három napig ott volt, végülis tetszett neki, elhalmozták mindennel, vitték kirándulni, azonban jóból is megárt a sok :D neki főként a rákból és a tengeri herkentyűkből ártott meg:D Emilie azt mondta (ő is Erasmus-os diák velünk, eljött az ország másik részéből tanulni), hogy nem szeretik, ha valaki egyedül van az ünnepekkor, így mindenkit kollektívan meghívtak hozzájuk. Kedvesek.
Szóval Húsvét hétfőn az állomáson vettek fel minket a családok, elindultunk flamand tájat látni, első állomás Passchendaele mellett, egy angol temető volt ( Tine-cot Cemetery, az I. világháborúból)

Majd újra megnéztük Ypern-t is, örültem neki, mert a fiúk még sosem jártak itt, nagyon szép város. Bárhova ültünk be, kedves flamand barátaink mindent fizettek :D
(képek megintcsak később, ha találok rendes netet végre)
Majd Jean, a házigazda elvitt a farmjára, annyit ettünk, hogy mozdulni sem bírtunk.

Irány Franciaország. Útközben hóviharba keveredtünk, senki nem hitt a szemének. Szerintem nekünk hihetőbb volt mindez, mint a belgáknak...évek óta nem láttak havat és március 24-én, Húsvétkor IGEN, szegények...a dolgokat más oldalról szemlélve, lassan elkezdtem örülni a hónak, hógolyózás, ugrándozás.
Azonban nem élvezhettük sokáig, ugyanis, ahogy Zoli fogalmazott, itt egy nap alatt 4 évszak minden lehetséges időjárási formája előfordul. Kisütött a nap és elkedzett olvadni, majd szél és megint nap.
Monte Cassel-ben Carneval d'Été (Nyári Karnevál) néven banzájt rendeztek, jól mutatott a sok színes jelmez a hóban :) Végre láttunk hegyeket is! Igaziakat! A francia tájak mindig jobban megfognak, mint a flamand látkép, ami igazából nem is látkép...nincs mit nézni rajta.

Majd Poperinge ...

Míg a havazástól és sok sétától kifáradva Joci , Tomi és Emilija a lett-magyar kapcsolatokat ápolta a hátsó ülésen egy nagy közös alvással, én a sofőrünkkel diskuráltam. Kurt tájékoztatást adott pár dologról, többek között arról is, hogy spórolniuk kell a hellyel, mivel Belgium nagyon kicsi. Hát igen, ugyanannyi ember él itt, mint Magyaroszágon, azonban a területe harmad akkora. Nekik még akkor is engedélyt kell kérniük a kormánytól, ha a tetőre egy újabb tetőablakot szeretnének csinálni, építkezni már nem nagyon lehet. Nincs hely.

Ezután Jean házába mentünk, csupán vagy harminc ember, nem okozott gondot a feleségének, tip-top kiszolgált mindenkit. Az udvaron grilleztek, barbecue...:) Három-négyszer érkezett utánpótlás az ízletesebbnél ízletesebb fogásokból, majd desszert. Közben csevegés és az úszó EB közös nyomonkövetése. Mivel a jelenlévő nemzetek közül szinte senkit nem képviseltek úszók, többnyire mindenki a magyaroknak szurkolt :D:D:D együtt izgultunk Cseh Laciért és mi büszkék voltunk, ők pedig osztoztak az örömünkben. Magyar Himnuszt is hallgattunk. Az este végére egy-két belgával és Emilijával kiegészülve magyar beszélgetőkört alakítottunk :D rég éreztem ezt, felhőtlen nevetés, míg az ember bírja levegővel. Ennek oka a magyar nyelv is, de leginkább az, hogy végre megint IGAZI barátokkal voltam. Jelenlétük méginkább felerősítette bennem a többiek hiányát, otthonról...az ember bárhol jól érezheti magát, ha nyitott az új ismeretségekre, ha felszabadult új környezetben, azonban az igazi, több évtizedes barátságokat nyílvánvalóan nem pótolja semmi. Hiába nem találkoztunk két hónapja, minden perc olyan, mint mielőtt eljöttem, semmi sem változott és nagyon-nagyon örülök nekik :)
Most kis életközösséget alkotunk, hárman a szobámban. Együtt főzünk, ma végre Peti is megérkezett...egész nap vendégünk volt Peteris és Emilija, lett-magyar konföderáció:) később a bolgárok is csatlakoztak.
Örömömet csupán egy dolog árnyékolta/árnyékolja be, az, hogy bármennyire is tömtem magam vitaminokkal és próbáltam túlélni ezt a lehetetlen időt, lebetegedtem. Pár éjszaka lázasan, torok, majd "minden-fájás" ...mára már embernek éreztem magam...egy kicsit. Tegnap a vendéglátó néni ellátott gyógyszerekkel. Remélem, ez a betegség a pech-sorozatom vége, ugyanis múlt héten már komolyan elkezdtem félteni az életem :S Legutóbbi bejegyzésem direkt sikerült visszafogottra, mert ha nem ezt írom, akkor kis esszé formájában leírtam volna a ma létező összes magyar káromkodási formát. Csak röviden és a teljesség igénye nélkül felsorolva a következők történtek: leves odaégetése (LEVES!!!); edény felrobbantása a tűzhelyen; a legjobb: a ruháim 6 óra hosszán át való mosása, mivel nem tudtam kiszabadítani a görög-török lányok mosógépéből őket, így a fehérneműket ki kellett dobnom, szétmosódtak, a többi ruhám mind fekete lett, újabb 3 mosás után, darabonkét 4 euroért már nem keltik felmosórongy látványát; tüsszögés, betegség kezdete; az ujjam elvágása :S:S ez a legveszélyesebb, ugyanis elég mélyre sikerült és ömlött belőle a vér, Peti nem volt itthon, így a lengyelt támadtam le, hogy mentse meg az életem; a farmerom konvektorra tevése és füstölése; lépcsőről való leesés, kétszer...mi is még...de hát ennyi elég nem?:S Ezután aludtam, mert Viki megmondta, ha úgy érzed, hogy lúzer vagy, aludj pár órát...de ekkor kaptam egy sms-t, hogy: "Treviso-ban vagyunk és ez NEM VICC!" ...ekkor gondoltam, el kellene mennem valami táltoshoz, hogy levegye rólam az átkot...vagy bezárni magam valahova, esetleg ágyban maradni pár napig. De ezt ugye nem lehetett... Indulás Kortrijkba (ami Thomas nélkül elég üresnek hatott) és HÓ, HÓ, HÓ!!!

Ma este a srácok énekeltek, magyarul, Kronos-t, mi mást :) Emilija pedig velük énekelt, dúdolta a legújabb Kronos dalt, hiába nem értette a szöveget. Kész kis előadást produkáltak. A videó pedig, amit 'Josi' forgat itt tartózkodásukról, akár kiadásra is kerülhet :D kabarét lehet belőle rendezni.
Holnap Brugge-be megyünk, holnapután Gent, majd tengerpart. Nincs idő pihenni :) Hétvégén Vallonia, hegyekkel és erdőkkel, hétfőtől pedig irány Hollandia...egy darabon még csatlakozik a sályi delegáció is:)
Mama, köszönöm a sütit és Anya, a KENŐMÁJAST!!! Valamint a ruháimat is otthonról, ennek köszönhetően már alig fér a szekrényembe, hogy fogok hazamenni??? Négyszer annyi cuccom van, mint amivel eljöttem két hónap után. Hogy rohan az idő...
Jött a Nyuszi is :D Kellemes Húsvétot! :*

Zsákmányállat

A tegnapról, finoman;

- első két versszak: általános hangulatjelentés
- harmadik versszak: szószerint értendő tegnapra, azaz az elmúlt 22 év egyik legsz***bb napjára
- a többi: Kispál...mert szeretem...

Úgyse hiszi senki el magának
Hogy amit lát az tényleg van
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelzõ kürtszó felharsan

Szól a kürt, ellibben a függöny
Amit most látsz az tényleg van
Kár, hogy mikor körbenéznél
A szélben a mécsesed ellobban

És támad akkor olyan sötét
Amiben az élõk kezét
Többet nem találod
És ami elér azt ütöd-vágod

Zsákmányállat máját mosod
Egy névtelen patakban
Körülötted olajfoltok
Mézeskalács szívalakban
És úgy nézed az arcod benne
Mint régen a céllövöldében
Az a lány akinek lõttél egyet
Finom utalásféleképpen

Biztos helyrõl, régrõl tudom
hogy a Föld egy tányér és hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret.

Zeebrugge, Knokke-Heist; tengerpart

Tegnap Petivel elmentünk világotlátni, mivel délután nem volt óránk. Illetve "tengertlátni", természetesen ahogyan kiléptünk a kapun, elkezdett esni az eső, miért is ne?! Kezd kicsit elegem lenni az állandó esőből és elázásból, még az Amsterdamban vásárolt 'hiperszupermenő' esernyőm sem ér semmit, mert elviszi a szél...

Azért csak odaértünk...
Brugge, majd Zeebrugge...

... felfedeztünk egy villamosvonalat, ami végigmegy a belga tengerparton majdnemhogy a határokig. Így úgy terveztük, hogy Oostende-ből jövünk haza, azonban miután egy hatalmas fadarab megmászása kardinális problémát jelentett mindkettőnknek a tengerparton és meghiúsította mindennemű vágyainkat ama elérhetetlen álomkép felé, hogy még valaha is kulturált és jó egzisztenciális háttérrel megáldott magyar fiatalok képét nyújtsuk, letettünk erről. A továbbiakban mindenki csövesnek nézett. Ha nem is azért, mert bőrigáztunk, akkor azért, mert az oszlop, mivel előszeretettel ölelgettem és mivel se le, se fel nem tudtam többé mászni rajta, tán örök életre szóló nyomokat hagyott elülső felemen :D valamint Peti lába és térde a 'felülső felemen' (ilyen szavak nem is léteznek:D, ez már az interkulturalizmus hatása, úgy vélem) ... és mindezt betetőzve Peti 4 XL-es pulcsija is jól mutatott rajtam...KIRÁNDULUNK, EZ AZ!

Nos, elég is erről ennyi...azért menő volt...

Knokke-Heist

A tenger csodás volt, bár, hogy nem halott a természet errefelé, azt csak a víz mozgása próbálta bizonygatni, nem sok sikerrel. Ahogy fújta a szél a homokot (és minket) mintha másik dimenzióban lettünk volna...(képek megintcsak később, a net elszállt)

Kíváncsi vagyok, lehet-e egyáltalán erős szél és eső nélkül fürdeni az Északi-tengerben, nagyon várom már a jobb időt.

Láttunk tengeralattjárót és hatalmas dokk-okat, amit eddig csak a filmekben. Zeebrugge Európa legnagyobb halpiacával büszkélkedhet:)

Most meg átfúj még a házon is a szél...ülök a szobában és érzem, hogy az asztal alatt légáramlatok mozognak, egyik falon be, másikon ki...

Tegnap este Tielt-be mentünk, Münire biztosított szállást nekem :) belecsöppentünk egy igazi egyetemista buliba (itt az 1etemisták úgy néznek ki, mint otthon a középiskolások, úgy is viselkednek).



Thomas írt, hogy elhagyták Belgiumot, szerintem nem kell aggódni, estére megint itt lesznek, mint mondtam, messze földön híresek orientációs képességeikről :D ha rajtuk múlik, sosem érnek haza Ausztriába :D

Holnap érkezik Tomi és Joci :) (és a kenőmájasaim:D) ... izgalmas két hétnek nézünk elébe. Először velük, majd irány Hollandia, Anglia, Franciaország, Luxemburg...a kisbusz lefoglalva...

...mostanában ilyen hangulatom van:

Ha itt maradnál, nem indulnék még én sem,
Ha elindulnál, nem lenne érkezésem,
Hová is mennék, hová is lennék egyedül én,
Nélküled nem kell útlevél.

Az otthon ott volt ahol bejártunk, mindent százezerszer már,
S apánkat kértük hogy vegyen fel most az egyszer, mert magasról más lesz a táj,
[...]
Az otthon itt van ha jössz mellettem, még ha nem is nézel rám,
Tudod már régen észrevettem, hogy szemedben én hazáig látok simán,
Ellátok simán.
Rád nézek néha némán, S az otthon visszanéz rám.
[...]
Az otthon ott van ameddig ellát, vaksötétben két szemünk,
Vak lovak vagyunk az éjben nincsen út és nincs kötél sem, de mi el mégsem tévedünk,
Hazajár, minden emlék hazaszáll...
Hazaértünk hidd el...

(még nem értünk haza...)