Még élek...; Rotterdam

Kezdem onnan, ahol abbahagytam, ne maradjon ki semmi...bár ez lehetetlen, azért csak figyeljetek, hátha... :)

Hétfő, április 21. (Hú, de rohan az idő)

Kortrijk-suli; rohanás a vonathoz, ezúttal lekéstem :) azonban mindenképpen ott kellett lennem, mert az osztrákok voltak soron a prezentációval és ugyebár, nem törhetem meg ezt a szép barátságot, meg kellett néznem őket. Főleg miután a két dinka osztrákunk (értem ezalatt a fiúkat, akik kétszer indultak el Barcelonába és kétszer késték le a gépet, most autóval akarnak menni újra)...szóval nem meglepő, hogy háromszor csinálták meg és törölték le az egész prezentációjukat véletlenül. Végül sikeresen lejátszották. Azt nem mondhatnám, hogy előadták. Ezután hatalmas ünneplésbe kezdtek, íme pár fotó, azóta hagyománnyá lett (immár 2. alkalommal), hogy ünnepelünk a prezentációk után, így magyarok és osztrákok, végülis az mindegy, hogy melyik ország prezentációja van soron.

A német lányok is bemutatkoztak, maga a prezentáció jó volt, de az előadásmód olyanra sikeredett, hogy Peti nem tudta megállni, hogy ne vegyen fel videót róluk.
Az utolsó mondatuk ez volt:

It is harder to crack a prejudice than an atom.

(ALBERT EINSTEIN)

/Könnyebb eloszlatni egy atomot, mint egy előítéletet./

Az ünneplés után képzelhetitek hogy mentünk a "Tündérmesék és mítoszok" órára...a Schnaps mosolygóssá tett minket kicsit. Egyébiránt volt is min mosolyogni, lásd az aktuális török fiatalembert, aki előadott, Mustafa. (Egy görög színész a háttere a lap-topján, a kedvenc színei: piros és rózsaszín)

Ezután a suli udvarán napoztunk, el sem hiszem, hogy ilyen gyönyörű idő van. Szinte nyár!

Megint belógtunk a moziba, csak ezúttal heten :D Senki nem kérdezi hol a jegyünk, melyik filmre akarunk menni, így a 7 euro megspórolását vegyétek úgy, mint diákoknak nagyon is szükséges OKOS megoldást. A 21 című filmet néztük meg. Ajánlom mindenkinek!

Aztán Irish Pub és ismét ingyen hot-dogozás :) ugyancsak heten, jól belaktunk (bolgár fiúk, Lisi, Emilija, Zoli, Peti, én). Közben Peti magyarul tanította Emiliját, aki előszeretettel gyakorolta frissen szerzett tudását Zolin. Már tudja énekelni a "Jóska, levelet hozott a posta c. számot:D

április 22. kedd

Megint Mustafa és még szerdán is vele volt óránk :D elmondta, hogy ő "marginal person", igen, magunktól is észrevettük. Interkulturális kommunikáció témában adott elő. A videókért lehet licitálni, életre szóló élmény, higgyétek el!

Ezután kénytelen voltam elmenni az erdőbe és relaxálni, különben elborította volna az agyam a 21. század "divat-heteroinak" megállás nélkül áramló hulláma.

A bolgár fiúk megmutatták a törzshelyüket, egy hatalmas farönk, napoztunk, még el is szenderültem a gyönyörű napsütésben:) Beavattak, most már törzs-tag vagyok én is, nevem is van: Great Vice-Chief Pinky-Bunny-Pole :D indián név. Ők pedig a nagyfőnökök, de az erdő jobb oldala az enyém.

Mindeközben keményen dolgoztam a beadandóimon, meg lett az eredménye, mindenhonnan csak dícséretet kapok. Szeretem a dolgokat máshonnan megközelíteni és valami újat csinálni. Unalmas már a sok ugyanolyan power point-os prezentáció és a lassú, vontatott, hosszú magyarázatok. Nem akarok untatni senkit, magamat pláne nem :D És úgy tűnik jó módszer:) Azt még hozzá kell tennem, minden fennhéjázás nélkül, hogy a legokosabbak között vagyunk. Talán nem a mi érdemünk, hanem a csodás magyar oktatási rendszeré és neveltetésé, azért mi is benne vagyunk (egy kicsit:)) A belgák nagyon okosak, az Erasmus-osok között akiben még megcsillan az értelem, azok a németek, osztrákok, litvánok, lengyelek, a többi nemzet képviselői között pedig megoszlik az arány, természetesen nem lehet általánosítani, de a legtöbben nem tudják a történelmet, az irodalmat, a földrajzot. olyan alapvető dolgokat, hogy hogy néz ki Európa és hol van Portugália például, Magyarországot pláne nem tudják, nincsenek tisztában a fővárosokkal, az azonban szerintem mindennek a teteje, ha a saját országuknak nem tudják a szomszédait!!! Eleinte csak hüledeztem, aztán eszméletlen bosszantó tud lenni, el sem hiszitek. Mi végre vannak a világon...ha...ah, hagyjuk. Tegnap például vizsgáztattak a portugálok és litvánok a saját országukból és nem hitték el, hogy ennyit tudok róluk. Erre csak annyit mondtam: "Magyar vagyok." "Á, akkor már értjük." Előtte kérdezték meg a görögöket és Portugáliát valahova Afrikába tették :S Eszméletlen. Azonban idáig sem kell elmenni, 100 %-ig biztos vagyok benne, hogy egyesek haza sem találnának innen, el vannak veszve... egy ideig könnyű mindig követni valakit, azonban mi lesz, ha nem jár előttük senki? Egyedül maradnak egy világban, amit nem ismernek egyáltalán. "Embernek maradni oly nehéz..." Annyira nem is.

Április 23. szerda

Az egész nap beadandók írásával telt. Este pedig elbúcsúztattuk Peterist :( Melissa még múlt héten hazament.
A másik két vallon lány pedig ma :( Utálok búcsúzni! Nem akarom, hogy vége legyen :S Annyira gyorsan telik az idő, rohan... Írtam Lisi-nek egy üzenetet...vasárnap megy haza. Nem tudom, hogy mihez kezdek nélküle, valószínű jobban szeretnék majd hazamenni, ha nem lesz itt. Igazából ő az egyetlen, akivel beszélgetni tudok komolyabb témákról is, mindenről. Petivel is, de csak más egy nővel való társalgás, nagyon-nagyon fog hiányozni. Már megvolt az első megsiratás... többet nem akarok. Inkább reménykedek a 10 hónapos ösztöndíjamban Ausztriába :P (kitalálhatjátok, nem csak miatta :D)

Április 24. ROTTERDAM, HOLLANDIA

Egy busznyi belga fiatallal Rotterdamba mentünk csütörtök este. Szokásuk minden évben szervezni utakat olyan városokba, ahol a legtöbb buli-hely van. Kaptunk térképet a coffee shop-okról és bulikról. A buszon végig angolul beszéltek, csak a mi kedvünkért, kilenc Erasmus-os diák miatt hatvan belga angolul beszél:) Nagyon kedvesek, nyitottak, segítőkészek, hihetetlen. Még mindig meglepődök.
Rotterdam nem lett szebb :D de a maga túlzott modernségével is lehet kedvelni, pláne éjszaka, énekelve végig az úton.





Április 25. péntek

Reggel 10-re haza is értünk Rotterdamból... Indulás Tielt-be, Ann megdícsérte az esszémet, "excellent" :)
Este pedig irány Kortrijk, Zolinál kellett aludnunk, mert szombaton Londonba mentünk :)
Kis séta a városban...majd hajnalig röhögés, hálózsák-party...

Nagy kedvenceink:

http://www.dailymotion.com/relevance/search/Bathwater/video/xawhe_no-doubt-bathwater

http://www.youtube.com/watch?v=sF84pIhP5UM

http://www.youtube.com/watch?v=L4pxfkR1gP8&feature=related

Ez a klip, huh, a hideg kiráz...
http://www.dailymotion.com/relevance/search/Wild%2Broses/video/x44u1p_where-the-wild-roses-grow_music

Les réalités de tous les jours

Szerdán Brüsszelbe mentem és találkoztam Dorinával :) majdnemhogy két éve nem láttam, otthon, csöppnyi kis Magyarországunk határain belül nehezebben tudunk találkozni, mint itt...hihetetlen és onnan kilépve, a nagyvilágban, 1600 km-re az otthontól, valahogy mindig összetalálunk. Ilyenkor ösztönösen keresik egymást az 'együvé tartozók', biztonságot és jó érzést ad, magyarul beszélhetsz, összetartoztok! Még akkor is, ha előtte sosem láttátok egymást, eszméletlen erős kapocs tud lenni gyönyörű magyar nyelvünk és a tudat, hogy Te is magyar vagy!!!
Így volt ez 'Hóhérral' is :) akinek tudom, nem valami bizalomkeltő a beceneve, azonban a látszat csal :) Későbbiekben írok róla is.

Nos, Dojival másképp volt, egy régi barátság... :)

Két magyar lány, a nagy belga fővárosban, Európa fővárosában, tűző napsütésben, mennyei gofrit zabálva és ugyancsak mennyei belga sört kóstolgatva...így sétálgattunk, sajnos nem volt sok időnk együtt. A Grand Place-en magyar zászló volt kifüggesztve, kaptunk az alkalmon és lefotózkodtunk. Mindennap más nemzet zászlaját teszik ki a belga mellé.

Ellátogattunk a Deliriumba, ahol 2004 féle sört árulnak, világrekord tartó ezzel! A grape fruit-os és sárgabarackos-mézes sörök tényleg finomak voltak. Brüsszel belvárosa nagyon szép :) jó érzés töltött el a kis utáckon bolyongva. Nem olyan, mint a külváros, ahol a szmogtól látni sem lehet, mindenhol építkezés, felújítás.

Megnéztük a Manneken Pis-t, a pisilő kisfiút, szegényt naponta ezrek fotózzák, anno megmentette a várost egy nagy robbanástól, tudni illik, lepisilte a kanócot. Azóta ez lett a város jelképe, van egy múzeum, ahol a ruháit tárolják, 650 féle jelmez. Szegényt állandóan beöltöztetik valaminek, alkalomtól függően, Mikulásnak, húsvéti nyúlnak. Agyament. Jó kis jelkép, mondjuk kéményseprő ruhában...hm...és a boltokban is rengeteget lehet belőle kapni.
A Delirium mellett található a testvére, lányban, Janneken Pis :)

Csütörtökön megint Brüsszel, a változatosság kedvéért :)

EURÓPAI PARLAMENT

Kora reggel indultunk Kortrijkból, Erasmus-os társaság lévén még érdekesebb volt így, együtt meglátogatni az Európai Parlamentet. Mindenki megrohamozta a zászlókat, így készülhetett fotó a magyar-osztrák barátság jegyében is :)

Konferencia terem

Kicsit álmos voltam, igen :D Belülről
"Hölgyeim és Uraim! Itt a kommentátor beszél az Erasmus-csapat éves gyűléséről, Brüsszel 2008. április 17. Európai Parlament tanácskozó terme..."
Huh, ezt a kocsit szépen elintézték...
Ez meg az én autóm a háttérben, csak heccből járok busszal...

Magyar delegáció, magyar zászlóval az EU Parlament előtt...




Este megint Chips és szomszédai...és megint ártatlanul nézek, mint mindig... (a rúd ne tévesszen meg senkit! csak mellé álltam véletlenül! és ez most komoly!)

Közben, hogy lássátok, tanulok is, elküldtem az esszé vázlatot Ann-nek, a Communicative skills órára. Nagyon tetszett neki, küldtem egy szép virágot is, mert késtem negyed órát:) Mondta, hogy inkább magamról küldjek:) Majd csinálunk közöset az órán, nagyon bírom a nőt, élvezem az óráit! Jövő héten oda is le kell adni a végleges esszét.

Készül a házi a Diversity órára is, eléggé nehéz tanulásban akadályozott gyerekekről írni úgy, hogy angolul kérdez definíciókat és arra kíváncsi, hogy magyarul ezt hogy nevezzük, hogy látjuk. Rengeteg kifejezés van, amit angolul teljesen tisztán és világosan értek, tudom mit takar, de magyarul visszaadni nehézséget okoz. Jövő héten lesz az utolsó óra.

Jövő hét hétfőn mi kerülünk sorra a Global Issues-on a prezentációval, valami teljesen újjal és szokatlannal készülünk :D unalmas már mindig adatokat és statisztikát hallgatni az egyes országokról.

A Modern művészetek kurzus holnap befejeződik, még két prezentáció és végre nem kell többet modern képeket nézegetni és beszélni róluk. Helyette olvashatjuk a mondákat és mítoszokat.

Közben Timi segítségével (ő tavaly erősítette a magyar delegációt Kortrijkban) valamivel könnyebben neki tudtam látni a maradék kismillió beadandómnak.

Péntek este terasz-partyra voltunk hivatalosak Gábor házába. :) Az idő már nagyon jó, meleg van és ettől sokkal jobb a kedvem is.

A francia fiú segítségével felelevenítettem kicsit francia tudásom, már nem lepődök meg azon, ha azt mondják, vicces az akcentusom, megszoktam :D úgy tűnik, minden nyelvvel így van ez nálam...ő meg nem hitte el, hogy az első magyar lány, akivel életében találkozott, beszél némi franciát. Az MSN-ezés már nehezebb volt, szinte mindent megértek, de leírni...huh... Ma pedig kaptam egy kedves üzenetet az otthoni francia tanár nénimtől :) nem hozhatok rá szégyent!

Szombat este pedig Hasselt-be utaztunk Emilija-val, hogy megnézzük hol lakik Zsolti, akinek a beceneve 'Hóhér' és felfedezzük Belgium ezen részét is egy kicsit. Már a vonaton egy spanyol bandába ütköztünk, akiknek volt egy üres bevásárlókocsijuk, vitték a vonaton :D és énekeltek is.

Hóhér Tomi barátja az ELTE-ről, végül két török és egy osztrák fiú is csatlakozott hozzánk :) Reggel fél 10-re sikerült is hazaérnünk:)

Hóhérnál még msn-ezés Tomival, aki magyar mulatós nótákat énekelt nekünk... magyar dalok, Edda, Kronos...összeborulós-éneklős...kicsit hazagondolós este... Emilija pedig együttérzett :D mást nem nagyon tehetett, dúdolt, mint mindig. Magyarul tanult...

Volt elmaradhatatlan SPAR-os Túró Rudi:) Reggel 6 körül, az állomáson várakozva még soha nem tapasztalt látvány fogadott, mégiscsak belevalók ezek a belgák! Olyan egyformák, de olyan kis aranyosak, mindegyikük tornacipőben, kapucniban, direkt összekócolt hajjal! Ülnek, fekszenek egymás mellett, egymás ölében, az állomáson. Körülbelül háromszázan lehettünk, hajnal, mégis nagyon jó a hangulat, trécselnek, énekelnek. Ahogy ott ültünk libasorban, senki sem fázott... ez is azok közé az érzések közé tartozik, amit szeretnék örökre bevésni az emlékeim közé, ha lehet újra átélni és átérezni. Nem éreztem idegennek magam:)

Küldjetek öleléseket! Én is küldök, aki szeretne!

Ma este a bolgár fiúkkal sétáltunk és ejtőztünk a kastélyparkban...nagyon meleg van :) találtak egy helyet az erdőben egy 2m átmérőjű hatalmas fatönkkel, már törzset is alapítottak és neveket adtak maguknak, mint az indiánok:D jól elvannak, kedden megnézem, piknikezünk egy kicsit.

Holnap Kortrijk, este francia és Irish Pub, megyünk vacsorázni, ingyen hot-dog megint, leleményesnek kell lenni :)

"Életbe maradunk, bebábozódunk,
Találunk valakit, valamit mondunk neki,
hogy úgyis mindegy, hát gyere, velem halálig - jobb híján - leszel-e?
Nem lesz egy fáklyás menet. Tudod mibe kerül annyi fáklya?

Hát te inkább csak belül gyújts egy gyertyácskát,
minden napra egyet, néha majd elfújom: olyankor szeretlek.

A sötétbe csöndesen, látod, a testnek is jó,
A léleknek meg egy kép a sötét mellékhajó oldalán,
vagy a gyüliben az aznapi csodán csüngeni,
mint Évának az almája a fán,
amely a fajtánkat gazdátlanná tette,
hogy akármit fog, az kéri, hogy eressze...
mink meg csak szoríjjuk, hogy érezzük, hogy meleg,
hogy nem vagyunk egyedül, nosza: öleljetek meg!

Addig is: kalandos a TV-ben az este,
Töltök a pohárba, hogy valaki szeresse szegény főhősnőt,
hamár a főhős nem ér rá, mert a világot pelenkázza éppen be,
hogy ne potyogjon rá a sz*r mindenre.

[...]
Csöndesen megvárjuk, míg eldől a gomba a rexasztalon, ha egy bátrat lökünk,
aztán oda se nézve a padlóra köpünk.
Ennyi volt, tényleg, tényleg csak ennyi, sakkban csak paraszt, kártyába betli."

(Kispál)