Lilla és ami vele jár: Még élek...; Rotterdam

Kezdem onnan, ahol abbahagytam, ne maradjon ki semmi...bár ez lehetetlen, azért csak figyeljetek, hátha... :)

Hétfő, április 21. (Hú, de rohan az idő)

Kortrijk-suli; rohanás a vonathoz, ezúttal lekéstem :) azonban mindenképpen ott kellett lennem, mert az osztrákok voltak soron a prezentációval és ugyebár, nem törhetem meg ezt a szép barátságot, meg kellett néznem őket. Főleg miután a két dinka osztrákunk (értem ezalatt a fiúkat, akik kétszer indultak el Barcelonába és kétszer késték le a gépet, most autóval akarnak menni újra)...szóval nem meglepő, hogy háromszor csinálták meg és törölték le az egész prezentációjukat véletlenül. Végül sikeresen lejátszották. Azt nem mondhatnám, hogy előadták. Ezután hatalmas ünneplésbe kezdtek, íme pár fotó, azóta hagyománnyá lett (immár 2. alkalommal), hogy ünnepelünk a prezentációk után, így magyarok és osztrákok, végülis az mindegy, hogy melyik ország prezentációja van soron.

A német lányok is bemutatkoztak, maga a prezentáció jó volt, de az előadásmód olyanra sikeredett, hogy Peti nem tudta megállni, hogy ne vegyen fel videót róluk.
Az utolsó mondatuk ez volt:

It is harder to crack a prejudice than an atom.

(ALBERT EINSTEIN)

/Könnyebb eloszlatni egy atomot, mint egy előítéletet./

Az ünneplés után képzelhetitek hogy mentünk a "Tündérmesék és mítoszok" órára...a Schnaps mosolygóssá tett minket kicsit. Egyébiránt volt is min mosolyogni, lásd az aktuális török fiatalembert, aki előadott, Mustafa. (Egy görög színész a háttere a lap-topján, a kedvenc színei: piros és rózsaszín)

Ezután a suli udvarán napoztunk, el sem hiszem, hogy ilyen gyönyörű idő van. Szinte nyár!

Megint belógtunk a moziba, csak ezúttal heten :D Senki nem kérdezi hol a jegyünk, melyik filmre akarunk menni, így a 7 euro megspórolását vegyétek úgy, mint diákoknak nagyon is szükséges OKOS megoldást. A 21 című filmet néztük meg. Ajánlom mindenkinek!

Aztán Irish Pub és ismét ingyen hot-dogozás :) ugyancsak heten, jól belaktunk (bolgár fiúk, Lisi, Emilija, Zoli, Peti, én). Közben Peti magyarul tanította Emiliját, aki előszeretettel gyakorolta frissen szerzett tudását Zolin. Már tudja énekelni a "Jóska, levelet hozott a posta c. számot:D

április 22. kedd

Megint Mustafa és még szerdán is vele volt óránk :D elmondta, hogy ő "marginal person", igen, magunktól is észrevettük. Interkulturális kommunikáció témában adott elő. A videókért lehet licitálni, életre szóló élmény, higgyétek el!

Ezután kénytelen voltam elmenni az erdőbe és relaxálni, különben elborította volna az agyam a 21. század "divat-heteroinak" megállás nélkül áramló hulláma.

A bolgár fiúk megmutatták a törzshelyüket, egy hatalmas farönk, napoztunk, még el is szenderültem a gyönyörű napsütésben:) Beavattak, most már törzs-tag vagyok én is, nevem is van: Great Vice-Chief Pinky-Bunny-Pole :D indián név. Ők pedig a nagyfőnökök, de az erdő jobb oldala az enyém.

Mindeközben keményen dolgoztam a beadandóimon, meg lett az eredménye, mindenhonnan csak dícséretet kapok. Szeretem a dolgokat máshonnan megközelíteni és valami újat csinálni. Unalmas már a sok ugyanolyan power point-os prezentáció és a lassú, vontatott, hosszú magyarázatok. Nem akarok untatni senkit, magamat pláne nem :D És úgy tűnik jó módszer:) Azt még hozzá kell tennem, minden fennhéjázás nélkül, hogy a legokosabbak között vagyunk. Talán nem a mi érdemünk, hanem a csodás magyar oktatási rendszeré és neveltetésé, azért mi is benne vagyunk (egy kicsit:)) A belgák nagyon okosak, az Erasmus-osok között akiben még megcsillan az értelem, azok a németek, osztrákok, litvánok, lengyelek, a többi nemzet képviselői között pedig megoszlik az arány, természetesen nem lehet általánosítani, de a legtöbben nem tudják a történelmet, az irodalmat, a földrajzot. olyan alapvető dolgokat, hogy hogy néz ki Európa és hol van Portugália például, Magyarországot pláne nem tudják, nincsenek tisztában a fővárosokkal, az azonban szerintem mindennek a teteje, ha a saját országuknak nem tudják a szomszédait!!! Eleinte csak hüledeztem, aztán eszméletlen bosszantó tud lenni, el sem hiszitek. Mi végre vannak a világon...ha...ah, hagyjuk. Tegnap például vizsgáztattak a portugálok és litvánok a saját országukból és nem hitték el, hogy ennyit tudok róluk. Erre csak annyit mondtam: "Magyar vagyok." "Á, akkor már értjük." Előtte kérdezték meg a görögöket és Portugáliát valahova Afrikába tették :S Eszméletlen. Azonban idáig sem kell elmenni, 100 %-ig biztos vagyok benne, hogy egyesek haza sem találnának innen, el vannak veszve... egy ideig könnyű mindig követni valakit, azonban mi lesz, ha nem jár előttük senki? Egyedül maradnak egy világban, amit nem ismernek egyáltalán. "Embernek maradni oly nehéz..." Annyira nem is.

Április 23. szerda

Az egész nap beadandók írásával telt. Este pedig elbúcsúztattuk Peterist :( Melissa még múlt héten hazament.
A másik két vallon lány pedig ma :( Utálok búcsúzni! Nem akarom, hogy vége legyen :S Annyira gyorsan telik az idő, rohan... Írtam Lisi-nek egy üzenetet...vasárnap megy haza. Nem tudom, hogy mihez kezdek nélküle, valószínű jobban szeretnék majd hazamenni, ha nem lesz itt. Igazából ő az egyetlen, akivel beszélgetni tudok komolyabb témákról is, mindenről. Petivel is, de csak más egy nővel való társalgás, nagyon-nagyon fog hiányozni. Már megvolt az első megsiratás... többet nem akarok. Inkább reménykedek a 10 hónapos ösztöndíjamban Ausztriába :P (kitalálhatjátok, nem csak miatta :D)

Április 24. ROTTERDAM, HOLLANDIA

Egy busznyi belga fiatallal Rotterdamba mentünk csütörtök este. Szokásuk minden évben szervezni utakat olyan városokba, ahol a legtöbb buli-hely van. Kaptunk térképet a coffee shop-okról és bulikról. A buszon végig angolul beszéltek, csak a mi kedvünkért, kilenc Erasmus-os diák miatt hatvan belga angolul beszél:) Nagyon kedvesek, nyitottak, segítőkészek, hihetetlen. Még mindig meglepődök.
Rotterdam nem lett szebb :D de a maga túlzott modernségével is lehet kedvelni, pláne éjszaka, énekelve végig az úton.

Április 25. péntek

Reggel 10-re haza is értünk Rotterdamból... Indulás Tielt-be, Ann megdícsérte az esszémet, "excellent" :)
Este pedig irány Kortrijk, Zolinál kellett aludnunk, mert szombaton Londonba mentünk :)
Kis séta a városban...majd hajnalig röhögés, hálózsák-party...