Reggel 6-kor indulás, magammal vittem a hálózsákom és legközelebb a Csalagút előtt ébredtem fel, mivel le kellett szállnunk és ellenőrizték az útleveleket. Utána megint alvás és Londonban ébredtem fel, hazafele ugyanígy. Nem csoda, az előző napok eseményeinek tükrében. Ennyit aludtam csak, hosszú napok óta.
Talán az is okozhatta az "áll-leesés hiányát", hogy legalább százszor tartottam kiselőadást Londonról és tanultuk meg az iskolában egytől-egyig a nevezetes épületeket, azok történetét és annyiszor láttam képeken, hogy olyan volt, mintha már sokadszorra látnám élőben is.
Másik lehetőség, hogy valóban immunissá lettem az új dolgok iránt. Annyi új impulzus ért, hogy már nem hat meg. Vagy csak a városokkal vagyok telítődve, ma például egy gyönyörű parkban voltunk, tavacska, fák, heverészés...sokkal jobban tetszett. 
Először a Trafalgar Square-en éreztem, hogy igen, ez valami nagy dolog, amit még sosem láttam. Öt percig tartott az érzés és egyben az utolsó is volt. Heverésztünk a Hyde Park-ban, mintha természetes lenne mindennap, úgy éreztem. Akárcsak, amikor az Eiffel-torony előtt feküdtünk a fűben.
Egész nap rohanás, arra figyelés, hogy ne vesszek el. Mindeközben én csak szerettem volna leülni és nézni az eget, sütkérezni. Gyönyörű idő volt, le is égtünk kicsit a naptól.
A Buckingham Palota előtt rengeteg ember, vártak az őrségváltásra, ami nem is volt :D mi tudtuk, így nem vártunk. Sajnálom szegény királynőt, kinéz az ablakán és százak ücsörögnek az udvarán. Nem találkoztam Vilmos herceggel, nem szúrt ki a tömegből és nem szeretett belém. Így feleségül sem fog venni. Bocsánat, akik csalódtak. 
Gábor idegenvezetett. Egyszer elvesztünk, mire Vytas hangos káromkodásban tört ki magyarul. Szeretem, ahogy magyarul beszélnek, nagyon jó érzés. Emilija is egyre többet tud, le kell neki írnom. A litvánok nagyon ügyesek és kedden portugálokkal is találkoztam, akik előszeretettel utasítgattak: 'Let s go under the takaró!" valamint már teljesen jól ejti mindenki, hogy EGÉSZSÉGEDRE. A portugálok olyan cifrán káromkodnak magyarul, mint még apukám sem (na ez azért nem teljesen igaz:D) 
A National Gallery ingyenes volt, ellátogattunk a Picadilly Circus-re, Tower, Tower Bridge, Big Ben, Parlament, Downing Street, St. Paul Cathedral...etc. 
Két lányt elhagytunk, úgy értem, végleg, Londonban hagytuk őket. Annyira nem bántam.
(:D most ilyen kedvemben vagyok, ilyen "nem érdekelsz világ, én se érdekeljelek :D)
Párszor rámjött a szívbaj, amikor kinéztem az ablakon és jobb oldalon szembe jöttek. Végül nem jöttek nekünk :D ez a közlekedés a járdákon is gondot okoz, a több napos nem alvás miatt csak másfél óra után jöttem rá, mért jön nekem mindenki, ha az út jobb oldalán megyek :D 
Fura volt, hogy mindenki angolul beszél, mindent értek és mindent értenek, amit mondok. Nagyon frusztráló tud lenni, ha például francia nyelvterületen angolul próbál beszélni az ember és csúnyán néznek rá. 
Mindenhol tüntetnek az emberek, többnyire a Közel-Kelet képviselői és jobbára minden ellen. Autókkal vonulnak, transzparensekkel.
Nyomaszt ez a nyüzsgés, a rengeteg ember, nagyon jó lesz hazamenni a kis nyugalmas falumba, csend, csend...
Azonban utána egész Magyarország-szerte nem fogok ilyen pezsgést találni, mint itt.
London közlekedése sokkal jobban szervezett, mint Párizsé, bonyolult, de átlátható.
Egy teljesen más kultúra, olyan nem európai és olyan semmihez sem hasonlítható.
Vasárnap délben keltünk, Emilija, Zoli, én. Majd Zolival ketten neki láttunk a prezentációnak, mivel mi voltunk soron hétfőn a Global Issues-on. Elég annyit elmondani, hogy egyiken sem feküdtünk le vasárnap éjszaka, hétfőn reggel 7-kor Zoli elküldte a végleges változatot, ekkor már itthon voltam. Ő volt a műszaki szakértő, én a tartalmi koordinátor..JPG)
Nagyon nagy sikert arattunk, sorban jöttek oda gratulálni az emberek, hogy a legjobb prezentáció volt az évben. Tapsoltak, nevettek, ha kérdeztem őket, együttműködtek. Azzal kezdtük, hogy mindenki elmondta a saját nyelvén hogy van az, hogy Magyarország :D Igyekeztem mindenkinek megköszönni ugyancsak a saját nyelvén. Majd egy kis kvíz, tetszett nekik, nem csak ülni kell és nézni az unalmas power poin-ot és a hatszázadik képet a gyönyörű tájakról.
Mi beszéltünk is, sokan megspórolják ezt. Petivel előadtuk a történelmünket, gazdasági helyzetet, oktatási rendszert, híres embereinket. Egy videót csináltunk, hogy minden egyben legyen. Jó kis magyar zenék, miniszterelnökünk elhíresült tánca, Tony Curtis ajánlása, csárdás, találmányok, Sziget, minden volt benne. És végül képek rólunk :D amin jót vidultak az emberek. Vytas külön megköszönte, hogy a Jóska, levelet hozott a posta videóval minden maradék esélyét elvettük azt illetően, hogy barátnőt találjon az Erasmus-os diákok körében :D Szerintem csak használt az imidzsének. Ha kiváncsiak vagytok, itt megnézhetitek a prezentációt, az elején nincs hang, mert beszéltünk:)
http://zo.atw.hu/prezi/prezi.avi
Végül az édesapám által küldött jóféle házi készítésű pálinkát is megízlelték a többiek, Evelyn, a tanár igen derűs hangulatban, pirospozsgás arccal vidult az óra további részében, ahogyan majdnem minden diák. .JPG)
Alig fogyott a pálinkából, de mindenki megérezte :D fiúk-lányok egyaránt. Ki-ki a padon feküdt, ki-ki a székeken, volt aki nevetett, volt aki szenvedett, ugyanis a cseh lányok prezentációja siralmasra sikerült. A mienk után meg pláne. .JPG)
Irány a bistro, mint azt megszokhattuk, eredménye, hogy elhagytam a magyar zászlót :D és Thomas és Emilija segítségével a BB Házban találtam egy helyet, ahol estig ejtőzhettem :D igen, erős a magyar pálinka, köszi Apa! :D
Mire felkeltem, egész kis vacsorát tálalt Mr. Austria, végül azt is elismerte, hogy a pálinka jobb a Schnaps-nál.
Este elbúcsúztattuk a vallon lányokat, Leslie-t és Emilie-t, nem mennek messzire, csak Belgium másik felébe. Emilie meginvitált minket jövő vasárnap hozzájuk barbecue-ra. Így azért nem veszítjük el őket...júniusig semmiképp. Utána...:S
.JPG)
Kedden nagyszabású ERASMUS BULI volt a svéd-francia házban, előre tudtam, hogy szappanopera veszi kezdetét :D és a fránya megérzéseim sosem csalnak, még nem tudtam eldönteni ez jó vagy nem :D minden úgy lett, ahogy gondoltam, percre pontosan és nem direkt csináltam :D
Lisi-vel álneveket adtunk az ominózus személyeknek, hogy senki ne tudja kiről beszélünk, azonban ezzel csak magunkat is összezavartuk :D így végül már nem tudtuk ki Al Bundy és Toyota vagy Bart és Fred Flinstones... :D kudarcba fulladt a jelbeszéd. Némi féltékenykedés és lelkibeszéd után helyreállt a harmónia :D
Az est fénypontja a portugál fiúkkal való találkozásom volt, akik mint kiderült a három magyar lánnyal laknak együtt Kortrijkban, ők egy másik suliba járnak. Reflektorfénybe állítottak és magyarul kellet beszélnem, míg kisfilmet forgattak rólam :D
Ezenkívül Mr. Austria kocsijában hazafele barátságot kötöttem a lengyelekkel is, akikkel eddig is jóban voltam, de most megpecsételtük a következő szöveg hangos "együtt-skandálásával":
"Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki."
"Lengyel, magyar két jóbarát, együtt issza búját, borát."
Kriszti barátném véleményét még megosztanám a nagyérdeművel, ezt azután mondta, hogy elmeséltem neki bonyolult kis érzelmi világom jelenlegi koordinátái alapján a folytatásos szappanopera újabb fejezetét: "Kezdesz felnőni. Harcolj ellene!" :D Jó tanács, nem?
Még egy apróság, ami öt percre letörölhetetlen széles mosolyt csalt az arcomra. Végül meglett a magyar zászló. Bementem a bistro-ba, megkérdeztem, hogy nem látták e. A pult fölött ki volt téve a zászlónk, két napig a KATHO minden diákja megcsodálhatta, hogyan lobog a magyar zászló. Nem, hogy ellopja valaki, vagy elteszi, vagy csak elkallódik...KITESZIK A BISTROBA! :) Szerintetek milyenek a belgák? :)
Jó éjt!
És...Zoli, ne menj világgá!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése