Rohan az idő...

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg

A hangod akkor a legszebb,

ha kerete a csöndnek,

a hajad akkor a legszebb,

ha cseléde a napsugárnak,

az arcod akkor a legszebb,

ha emlékszem rája sírva,

a sorsod akkor a legszebb,

ha elszáll, mint az ének.

Rohan az idő, kegyetlenül, csak kapkodom a fejem, nem győzök napirendre térni a dolgaim felett, nincs időm gondolkodni, elmélkedni, így az emlékek nagyrésze ki is esik hamar. Nem találom a helyem, egyre inkább nem. A szobám megint káosz. Mióta Lisi elment csendes szomorúság szállt meg, persze élvezem az ittlétet, mindent kihozunk belőle, amit lehet... amennyien még maradunk. A vigyort nem lehet letörölni az arcomról... de tudjátok "Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk." és rengetegszer eszembe jutott a vers is, amit annyiszor szavaltam...

Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megáll a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom nektek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.

Megint bele kell vetnem magam a tanulásba, holnap egész nap Leuven-ben leszünk (hacsak nem a tengerparton...megint:D ) szóval könyvtárba megyünk, hatalmas könyvtár és ingyenes:)

Rengeteg dolog történt, már nem tudom összefoglalni...cikáznak a gondolatok bennem, de főként az érzések...össze-vissza. Utakat keresve ki-be, helyet keresve.. nem találnak... most nehéz...

Röviden leírom mikről fogok beszámolni, amint kilátok majd a szememen, aludtam eleget és visszatértem a tengerpartról, avagy a könyvtárból holnap.

Szóval Lisi elment vasárnap...
Hétfő suli, görög prezentáció, Irish Pub, kacsa-etető park, kastély megint, ezúttal éjszaka és tényleg romantikusabb hangulatban:), tanulás, Aytac szülinapja, rengeteg vidámkodás közepette, 2 napos barbecue Emilie-nél Charleroi-ban, két nap tengerpart Oostende-ben, hihetetlen időjárás, 35 fok, valamint egy speciális iskola meglátogatása, nagyon érdekes élmény volt...végsősoron a bolgárjaink otthagyása az állomáson :(

Közelgő utazásainkról...legközelebb jövő hét péntek Dusseldorf, Németország, már lefoglaltuk a jegyeket. Majd május 25-29, Spanyolország, Barcelona, Madrid, ide is lefoglaltuk a jegyeket. Ne gondoljátok ám, hogy annyira gazdag vagyok :D összesen 34 euro volt 3 repülőjegy. (8500 Ft) Tervezzük, hogy elrepülünk Írországba és Skóciába, ugyancsak három repülés kerülne 15 euroba!!! :) Okosan kell csinálni!

Megérkezett a munkavállalói engedélyem is, úgyhogy már csak válaszra várok a fordító irodától, ha az nem, akkor marad a kínai étterem :D

Gondolom, nagy izgalommal vártátok a beszámolót :D képeket is teszek fel, sokat :) bikiniseket :D :D (na, erre annyira büszke nem lehetek, meg sem mondom hány kilót szedtem fel mióta itt vagyok, tegnap megmértem magam Emilie-éknél, eldobtam az agyam, rendesen legyezni kellett, ennek örömére még betúrtam párat a barbecue-ból :D de legalább szép barna lettem, hihetetlen ez az időjárás.

Most pedig mennem kell a tetőre, filmet nézünk, piknikkel összekötve... :) Jó éjt!
________
Május 7. szerda Oostende

Ekkor még nem tudtuk, hogy ettől ezerszer melegebb is lesz, így a kis napsütésnek is örültünk, ekkor még a tengerbe is csak némileg merészkedtünk be.

Közben megtörtént a szokásos hot-dog vacsora az Irish Pub-ban, majd Zoli elszállított a "kacsás-parkba" bicajjal, ahol megkergettem néhány kacsát. Majd itthon megtekintettük egyik 'szomszéd országunkban lakó állampolgárral' a kastélyparkot éjszaka is, a romantikus kis fények helyett olyan sötét volt, hogy eltévedtünk az erdőben :D (tőle ez nem szokatlan, tőlem az nem, hogy félek a sötétben...szóval, ez az, hozzuk a formánkat!)
Múlt héten hivatalos ügyeket intéztem és igyekeztem minden iskolai kötelezettségemnek eleget tenni, ezen a héten lezárul minden gyakorlat, prezentáció, beadandók még lesznek bőven, azonban kezdődnek a vizsgák.

Pénteken Hugo elvitt minket a Freinetschool Reuzenhuis nevű iskolába, Tielt-be, nézzétek milyen csodás fotókat készítettem:






Alternatív módszerekkel dolgoznak itt, a kooperáción van a hangsúly, minden osztályteremnek külön ajtaja nyílik az udvarra és kis kertjük van, amit gondozniuk kell. Az osztálytermek sem hagyományosak, mindig két szintesek, kis kuckók, ahol az ember nagyon jól érzi magát. Művészbarlangok. Mindenkinek van feladata, délelőttönként tanulnak, de játékos formában, délután játék, de mindig valamilyen project köré csoportosítva. Minden pénteken fórumot tartanak, ahol a szülők, tanárok, gyerekek mind rséztvesznek, elmondják mit csináltak a héten, javaslatokat, ezt ne úgy képzeljétek el, hogy hosszú, unalmas szónoklások, végignevettük az egészet. Ezzel segítik a gyerekeket, hogy szokják a szerepelést. 2 és fél éves kortól vannak itt gyerekek, egészen 12-13-ig. A cél, hogy maguktól jöjjenek rá majdnem mindenre és összedolgozzanak. Tanuljanak meg alkotni és alternatív módon gondolkodni. A termekben nincsenek padok, kis beszélgetőszobák vannak.
A gyerekek szabadon játszanak, nem lóg mindig tanár a nyakukon.






Olyannyira beleéltük magunkat, hogy Petivel összefestettük egymás kezét :) Szerettem volna fürdeni a festékben, mint a gyerekek.
Hugo elvisz még más iskolákba is majd.

Péntek este: Aytac, a török fiú szülinapi bulija, a teraszon; 4 torta, egyik az arcán landolt, mindenki csupa pezsgő, szegény Aytac el is repült, 21-re eldobták... :) énekeltünk, szappanbuborékot fújtunk, el sem hiszitek milyen érzés ennyi féle nemzetiség között lenni, sosem unatkozol, sőt, csak áramlik, áramlik az információ végeláthatatlanul. Új szavak, szokások, szórakozva tanul az ember... szeretném még és még! Nemsokára vége :SA szülinapos:





Lengyel-magyar barátság


Odáig jutottam, hogy már oroszul is tanultam, a francia meg "tökéletesedik", ha ezt lehet annak nevezni :D


Szombaton elmentünk Oostende-be újra, 35 fok volt, először piros, majd szép barna lettem, nem hiszem el, de a belgák sem, május 10-én 35 fok! Plamen, Zoli, Emilija, én, ezúttal a tengerbe is belementünk :D annyira nem volt hideg.










Vasárnap indulás CHARLEROI-ba, a három bolgárunk már csomagostól, haza sem jöttek, ma este 7-kor megy a gépük :( így segítettünk cipekedni. Emilie meginvitált minket barbecue-ra és ottalvásra, Valloniába. Olyan szinten teletömött a nagymamája és az anyukája, hogy nem bírtunk mozdulni, ezt megismételték még négyszer ottlétünk alatt, annyira kedvesek voltak, hogy már alig vártam, hogy megmeneküljünk, az is fárasztó ám, ha 20 mp-enként kérdeznek, hogy mit kérsz még :D




Emilie nagymamája még álmában is büszke olasz eredetére:D
Charleroi belga közvélemény-kutatás szerint a legcsúnyább város a világon, egyetértek!

Ezt nem hittem el: Palais des Beux Arts; Roby Lakatos, musique tzigane

Nagyon kedvesek egyébként, Olaszországból származik a család egyik fele, így olasz dalokat hallgattunk, a nagymama énekelt, végül megérkezett néhány unokatesó, nagynéni, nagybácsi, túra az erdőben, tollas, ping-pong, városnézés, Emilija bevásárolt, mint mindig. Este mindannyian egy szobában aludtunk matracokon, párnacsata elalvás előtt, párnacsata elalvás után :D és közben végig ott a levegőben, hogy holnaptól nem látunk már többet titeket... persze, megegyezünk, hogy igen, jössz és mi is megyünk majd... de hogy mi lesz belőle, sosem lehet tudni. Gencho, aki három és fél hónapig játszotta a 'megrendíthetetlen keménylegényt', most csöndes és az állomáson a könnyeivel küzd, végig haza akart menni az Erasmus alatt, 'utálom Belgiumot' jelszavak kíséretében. Ami megviselt, megintcsak, az Plamen távozása volt. Lisi és ők ketten voltak, akikkel bármiről lehetett beszélni komolyan és nem komolyan is. Így, ahogy Timi mondta a tavalyi Erasmus-ról, az ember mindig talál 1-2 lelkitársat, aztán nagyon fáj, ha el kell válni, én megváltam mindkettőtől. Úgyhogy most hallgathatom még egy hónapig Emilija elmés beszólásait arról például, hogy a saját országa, Lettország Svájc mellett van és hasonszőrű okos megjegyzések. Peti is nemsokára indul, két hét alatt haza is ér bicajjal, bár megáll Lisi-nél, elmennek egy esküvőbe. Én is szeretnék!!!

Szóval megutáltam az állomásokat, mert a búcsúzás színhelyei mostanság számomra :S Lisi azt mondta, ugyanezért szeretni is lehet, mert lehetőséget ad, hogy újra láss valakit. Hát a szememben az első él most.
Alakulunk, változunk, megoldunk, átértékelünk, túlélünk...

Tegnap kivégeztük a Lakótársat keresünk második részét is a tetőn :)

Most pedig irány a munka... a maradék beadandóim elkészítése. Igen, valószínűleg megint tengerpart lesz ebből délután :D :*


Egy kis videó őrült görögjeinkről :D

http://www.youtube.com/watch?v=w-zS-EJNG8s

Azért a lengyelek is megérik a pénzüket:

http://youtube.com/watch?v=P9VJCTtQ0iU&feature=related