2008. május 4., vasárnap

Good-byes

Ejtőzés a parkban... a búcsú-buli előtt...






Ne sírj, mert vége! Mosolyogj, mert átélted!


Sokkal nehezebb ezektől az emberektől búcsút venni, mint az otthoniaktól volt. Tudod, hogy talán soha többet nem látod őket újra. Eszméletlen nehéz lesz megszervezni bármilyen találkát, így közösen, ennyien.

Igen, THOSE WERE THE BEST DAYS OF MY LIFE :) mondhatjuk jogosan. Más, mint a többi, egyedülálló, ennyi nemzet, együtt...megértésben, barátságban. Rengeteget tanultunk egymástól és nagyon-nagyon kellemes időt töltöttünk/töltünk együtt. Egyre fogyunk. Most tettük fel Lisi-t a vonatra, énekeltünk neki, az osztrák dalt, amit ő tanított. Retete, retete... aztán álltunk, szó nélkül, néztük, ahogy elmegy a vonat...hosszú percekig. Ha egy ilyen emberrel találkozunk, mindig tudjuk, már az elejétől, hogy a találkozással kezdetét veszi a búcsú és minden, ami közben történik, csak többet, jobbat adhat nekünk mint előtte és annyival lesz nehezebb a búcsú. Azonban szerencsések vagyunk, hogy nehéz, ha nem lenne az, az egész nem is ért volna semmit. Lisi volt az egyetlen, akivel mindenről tudtam beszélni, bárhogy, bármikor... nagyon-nagyon remélem, hogy viszontlátom (bár ebben szinte biztos vagyok, Bécs nincs messze) inkább azt remélem, hogy több időre látom viszont. Legközelebb két hét múlva, ha minden jól megy, irány Barcelona!!!! :D


Nos, tegnap megvolt a kerti-party, barbecue-val összekötve. Éneklés, táncolás, Lisi-búcsúztatás. Néhány idézet, amit egy hatalmas poszterre írtunk neki. Készítettem neki egy kis füzetet, a karkötőmmel fűztem össze, amit Párizsban kaptam Hakuna-matata néven...:) Beleírtam minden lehetséges beszólásunkat, amiből aztán szállóige lett :)


Aztán Spoor 1 station Brussel... :( az utolsó állomás :(

(Bocs, Anya, ez most angolul, privátban elmondom mit jelentenek :)


Good-byes make you think. They make you realize what youve had, what you've lost and what you've taken for granted.

Don't be dismayed at goodbyes. A farewell is necessary before you can meet again. And meeting again, after moments or lifetime, is certain for those who are friends. ~Richard Bach
Where is the good in goodbye?
The best things said come last. People will talk for hours saying nothing much and then linger at the door with words that come with a rush from the heart. ~Alan Alda
Lisi barátai; Stefi beszél magyarul :)
A goodbye isn't painful unless you're never going to say hello again.
Can miles truly separate you from friends.... If you want to be with someone, aren't you already there? ~Richard Bach
És a kedvencem, amit még nagyobb betűkkel írtam ki Lisi poszterére, mint a többit :)
Don't cry because it's over. Smile because it's happened.
Utolsó képek egyike, a vonatindulás előtt...


Az utolsó két ember, aki az állomáson maradt... énekeltünk... mosolyogtunk... de közben... MÁR MOST HIÁNYZIK!!!!! Az arcunkon lehet látni, mennyire őszintén eröltettük a mosolyt ... közös erővel feltoltuk Lisit és csomagjait a vonatra... majd még emlékeztettük, hogy sör nélkül sosem ült még vonaton Belgiumban, ne törje meg a hagyományt.
Tegnap Peti nem jött suliba, elkísérte az anyukáját a reptérre. Egyedül voltam. Sokan, mégis egyedül... írtam egy levelet Lisi-nek... mért pont neki kellett elmennie ilyen hamar? :S

Igen, a búcsú gondolkodásra késztet... ez az élet rendje. Elgondolkodtam, még soha életemben nem álltam az állomáson így, búsan a vonat után nézve. Azért, mert akiket elvesztettem, azokat örökre elvesztettem...

Tegnap megnéztük a Lakótársat keresünk 1-et Petivel és Emilija-val ... ha most hallanátok mennyit sóhajtozok :D tele a szobám sóhajokkal...

I'll survive...

A fene egye meg...

Mint mindig :D

Nincsenek megjegyzések: