Visszatértem. Nagy nehezen vettem magam rá, hogy írjak. Nem tudom, miért... annyi minden jár a fejemben... majd ha egyszer kiadom az élményeim, akkor összegyűjtöm a privát leveleket, úgy úgyis izgalmasabb lesz ;)
Ennyire rossz utam még sosem volt, mint a tegnapi Madridba és a mai Almeríába. Ha nem bánjátok, meg a Kedvesem sem bánja, inkább bemásolok egy-két részletet a neki írt levelemből, mert nem vagyok sztoriteller kedvemben, amit nagyon sajnálok. Felszínesen írni pedig vétek. Jobb, mint a semmi? Nem tudom.
Anyukám! Ne ijedj meg, attól, hogy mindezen dolgok megtörténtek tegnap, még épségben megérkeztem. És már a puha ágyamban vagyok.
2010.01.13.
" {...} Annyi mindent szerettem volna leírni, gondolkodtam az úton végig, meg történtek sorra az események, de nem jutottam el addig a gondolatig, hogy ettől már nem lehet rosszabb. Szóval akkor, annyira nem volt vészes, nem?
Tűrtem. Kicsi a bors, de erős. Csodálkoztam is magamon.
A mai utam akkor kezdett gyanússá válni, amikor egy szőke fa***na (*a szerk.:D) bemondta a mikrofonba a beszállás előtt, a kapunál, hogy akinek egynél több kézipoggyásza van, az nem szállhat fel. Mellém csapódott egy lány, Olívia. Neki is kettő volt. Mondom, próbázzuk be. Persze, elvették az útlevelünket és pakolnunk kellett. Bár amilyen "kedves" volt az boarding-os csaj, még szerencsénk is volt. Egy nő ellenkezett és visszaküldték.
Szóval a zöld táskámat, ami tudjuk, hogy nem kicsi, belepasszíroztam a bőröndbe, ami amúgy is nagyobb a megengedettnél, pláne nehezebb is, felvettem a bőrdzsekim még a kabát alá, így befért, egy dobozt ott kellett hagynom, de üres volt. Olívia viszont sehogy sem tudta elrakni a dolgait, teletömtük a zsebem, meg a táskám, ami még fért, el is szakadt amúgy. És az ő válltáskáját, ami már üres volt, még belenyomtuk a bőröndöm hátuljába, ahol a húzóka van, oda pakolni se lehet elvileg. A nagy szívem! Az! ;) Üresen sem engedtek táskát felvinni, kézben sem. Bele kellett rakni mindent egybe.
Szóval felengedtek minket. Fönt meg mondták a légikísérők, hogy szét lehet pakolni a táskát. De akkor mire jó hogy egyet lehet felvinni? Ha fent úgyis 2 lesz belőle??? Azt mondta a csaj, hogy túl sok csomagot vittek az emberek. Nem baj, hogy minden hármas széken max ketten ültek. Tök sok helyen csak egy ember. Alig voltunk a gépen.
Szóval csak nem indultunk, csak nem… bemondták, Madridban havas eső esik, vihar van, kevesebb gép tud leszállni, úgyhogy várnunk kell. Utána 20 perccel bemondták, nem repülhetünk francia légtérben, mert sztrájkol a francia légiirányítás. Azaz, Afrika partjai felé fogunk repülni, jóval hosszabb menetidővel. De akkor már kezdett a fejem megfájdulni. Nagyon nehezen viseltem a repülést, a gyomrom főleg. Sosem hánytam még, de azt hittem, most vagy az lesz, vagy beájulok. Végül nem.
Még lenn mondták, hogy kapcsoljuk ki az öveket és odatolták a lépcsőt is, mert tankolt a gép. Jó, mi, hogy tudjunk repülni meg menekülni, ha robban? Vagy minek? Katapultálunk.
Végül 3 óra helyett 4 körülit repültünk, de nem mondtak egyszer se semmit, hogy hol vagyunk.
Többször is megrázott a gép, oké, ez még nem volt gáz. De utána be is mondták, hogy turbulenciába kerültünk, kapcsoljuk be az öveket. Nagyon rázott és nagyon-nagyon sokáig ereszkedett, akkor voltam rosszul. A végén annyira dobálta a szél, meg billegett, hogy már összeszedtem utolsó gondolataimat, de nem pánikoltam be. Csak meredtem magam elé. Aztán leszálltunk.
Ekkor hívni szerettem volna Pablo-t, de nem engedte a spanyol telóm. Ma reggel külön megkértem José-t, a munkatársamat, hogy töltse fel nekem és odaadom az 5 eurót holnap. És nem töltötte fel. De egy sms-t sem írt, hogy nem tölti fel vagy valami. Happy Movil Almeríában is alig van, állandóan keresni kell, hülye egy társaság. Azt mondták, ne is keressem, mert Madridban nem lesz.
Aztán a következő lépés: megpróbáltam bank automatával feltölteni a mobilom és nem fogadta el a spanyol kártyám :S azt írta, nem érvényes :( én ezt nem értem. Mondták az elején, hogy 15 eurót kell fizetnem, mert külföldi vagyok és ezt majd levonják, ha lesz rajta pénz. Megkaptam a fizum, nem vonták le. Utána is volt rajta 40 euró még elég sokáig. Nem vonták le. Megszüntették volna? Nem tudom. De elég rosszul kezdtem érezni magam, nem műkszik a telefonom, nem műkszik a bankkártyám. És már volt vagy fél 11. Azt sem tudtam, járnak-e még a metrók, hogy Pablo itthon van-e, hogy megvár-e.
Aztán mentem a metróhoz, be volt zárva az infó pult, tudod, ahol segítettek nekünk. Akkor majdnem elszakadt a cérna, hogy metró térkép nélkül képtelen vagyok idetalálni. Nem tudom fejből. Nagy nehezen találtam egy térképet a pult mellett.
Következő meglepetés: a 10 alkalmas jegy, amit még együtt vettünk nem működött, pedig nem használtunk el 10 alkalmat. Tutira nem.
Így hát vettem jegyet. Azon kívül, hogy mindenhol felújítanak és le vannak zárva a liftek és félreérthető a kitáblázás, viszonylag simán ment az utazás. Még sok ember volt az utcákon, így nem féltem annyira. A Quintana-nál feljöttem végre lentről és esett az eső. Szétázott a kabátom és a táskám. Tök másfele írta Pablo, hogy menjek, mint amerre legutóbb mentünk, vagy máshol jöttünk fel a metróból, én nem tudom. De ott még viszonylag könnyen ment, utána megkérdeztem egy bácsit, segített, meg is lett az utca, ahol Pablo azt mondta, forduljak jobbra. Fordultam is. Nagyon sokat sétáltam, kerestem a Plaza Maliciosa-t, emlékeztem, kis táblákra volt kiírva. Szétáztam teljesen. Sötét volt, egy lélek se volt az utcán. Jött egy nő, otthagytam a táskám, átszaladtam, megkérdeztem, nem akart megállni, nem akart válaszolni, azt hitte, valami bűnöző lehetek. Nagy nehezen kinyögte, nem tudja. Jöttek a rendőrök, meg akartam kérdezni, nem álltak meg, biztos nem láttak. A taxis látott, de akkor sem állt meg. Szóval felhívtam Pablo-t, jó pár euróért a magyar telómról és közölte, hogy balra forduljak annál az utcánál, amit emailben írt, hogy jobbra menjek… :( jófej. Így lett meg.
{...}
2010.01.14.
Már reggel van és nem akarok kikelni az ágyból, lassan indulnom kell a géphez. 15.35-kor megy és előtte akadt még egy kis dolgom, mivel tegnap a gépen hagytam egy könyvet, ami ráadásul könyvtári :( Az egy dolog, hogy fizetnem kell érte, de a súlyosabb dolog, hogy végre úgy éreztem, el tudom kezdeni a szakdogám ennek alapján és egyre több ötlet gyúlt a fejemben, amíg olvastam a gépen.
Betettem az ülésbe, tudod, az újságokhoz és ma reggel arra ébredtem, valahogy, hirtelen, hogy ottmaradt.
Most banánt és túró rudit eszek szíverősítőnek.
Kisütött a nap is, szerintem elindulok, ténfergek a városban kicsit. Álmodozom.
José és Dulce azt mondták, kijönnek értem ma Almeríában. De nem tudom. A telómat se töltötte fel, nem megbízhatóak ezek a spanyolok. Még szerencse, hogy Pablo az.
Jó lesz megint az almeríai szobámban lenni, legalább az csak az enyém és így a messzeségben még ad valami kis otthon érzetet, ahol nyugodtan lehetek.
Bár biztosan hideg lesz."
Bocsi, hogy erősen cenzúrázott :D Lásd: {...} Azért nagyjából leírja mily csodás események történtek velem tegnaptól fogva.
A mai repcsizés sem volt sokkal jobb. Annyira rázott a gép, hogy minden erőmmel kapaszkodni kellett az ülésbe és rámjött a sírás, nagyon féltem. Dobálta a szél a repülőt, láttam a szárnyait, ahogy remegtek, nem is kicsit. Megéri ez nekem?
Legújabb hírek: egy horribilis összegű villanyszámla és telefonszámla, amelyet nem tudunk mire vélni, hisz nincs is telefonunk, valamint alig vagyunk itthon. Első hónapban 32 eurós villanyszámla, következő hónapban ennek mintegy az ötszöröse :S holnap utánajárunk.
Holnap buli a görögöknél. Hát nincs nyugta az embernek ;)
A szobám a régi, otthonos. De csak lesek ki a fejemből és nem hiszem, hogy megint itt vagyok. Úgy fúj a szél, hogy mindjárt letépi a redőnyt. Félelmetes. Napközben egyébként meleg volt.
Március 5-én megyek haza végleg, március 6. spanyol nyelvvizsga. Április 12. szakdoga leadási határidő. Jah, előtte még március 16. idegenvezetős suli vizsga 34 ezer FT-ért. De jó. Akkor már csak tanulok rá. Utána vizsgaidőszak egy szigorlattal, majd államvizsga időszak. Tudom, titeket ez nem érdekel, nem is azért írom, csak naptár helyett ;)
Vigyázzatok magatokra és örvendjetek, hogy nem kell repülőre ülnötök és tengerparti széllel harcolnotok! Küldjetek nekem áldást, én küldök nektek...mit is... a túró rudiból nem adok :D mit kértek?
Feltöltekeztem otthoni szeretettel, ízekkel, illatokkal... meleggel... (indoor persze). S holnaptól indul a nemulasss... szakdogák és spanyol nyelvvizsgára készülés, na meg este fiesta ;)
Jó éjt! :*
