2010. január 17., vasárnap

Meleg

Meleg van. Esténként 14-15 fok, napközben volt talán 20 is. Ha süt a nap, akkor elég egy póló. Még a bőrkabát is sok. Nem fúj a szél, mióta itt vagyok, úgyhogy nem hűti a levegőt. Ez jó.

Az ember valahogy tényleg boldogabb, ha süt a nap. Feltöltekezik. Van ebben igazság. A spanyolok ránk fogták, hogy azért vagyunk stresszesek és fehérek és olyan "ízetlenek", mert nem süt eleget a nap nálunk. Valami lehet benne.

Bár a szívem megint otthon maradt, ami darabját el is hoztam, az is egyesülni vágyik másik felével, a napsütés mégis jól esik neki... egy kicsit.

S mennyire jól esne, ha nem lenne magányos.

Örülök, hogy újra látom az ittenieket, de mindenki megy haza, hamarabb, mint én... Belgium után tudtam, hogy ebből jól már nem jövök ki. Megszeretek pár embert és aztán lehet, sosem látom többet őket. Mexikó kicsit messze van. És ha látom is őket, sosem lesz olyan, mint volt... Hihetetlen jó dolgunk van.

De már nem akarok integrálódni ebbe a "jódologba", mert tudom, csak dilemmákba és lelki tusákba vezet¸minden alkalommal.

Az otthont elhagyni is, de őket is... el kell hagyni. Mindig búcsúzunk...
Most egy időre elég volt a "közel engedni és azt elveszíteni" barátságokból :(

Hát, magamnak csináltam...

Nos, hogy írjak valami jót is. Tegnap elmentünk megnézni Nóri kézilabdameccsét, 10 góllal nyertek Granada ellen.
A buszon La Canada felé:


Transzparensek készítése közben:
 
Szurkoltam persze, de közben a telefon a kezemben, vajon kinek írtam? (hm)

Szurkolótábor :D egy része...

 

Nóriék csapata









A sztárral közös fotó :D

Utána elmentünk tapas-ozni, egy új bárba. Nagyon finomakat ettünk. Az a két szerény mennyiségű lé, tintó :D jól látjátok :D




Hasznos infó (nekem annyira nem volt hasznos) az egyetemi könyvtárban, ami itt állítólag a legjobb a környéken, semmit sem találtam. Alig van angol nyelvű könyv, de még történelem könyv is alig. Nemhogy kutatni a témámban... ah... kizárt. A város könyvtár ettől rosszabb, azt mondják. Nagyszerű.

Nem jó alig beszélni magyarul. Az ember társas lény. Egy idegen nyelven beszélni annyi szinte, mint a szükséges információkat megosztani valakikkel... ritkán több. Sosem tudnék külföldön élni. Vagy akkor bánatos lennék egész életemben. Szegény Magyarország... vagy szegény mi.

A bableves közepesre sikeredett :D
Ennyit elég is az infókból. Érdekes volt, ugye?

Pusz!

Nincsenek megjegyzések: