Németország és "miegymás"...

KATHO az élet habos oldala:
http://www.youtube.com/watch?v=Nip4SHLPYhw&feature=related

Azért írok most, mert véletlenül akadt egy szabad napom, ami igazából nem szabad, mert beadandókat kellene írnom ezerrel, de ha most nem írok ide, akkor legközelebb június közepén tudok, addigra pedig elfelejtek mindent, ami fontos. A többiek Valloniában vannak Mr. Thermos-szal, nagyon szerettem volna menni, de tegnap és egész éjszaka is mondhatni "kutyául" voltam... csütörtök óta nem voltam itthon, kezdenek kimerülni az alapvető szükségleteim, ráadásul hétfőn este, amikor a francia vizsga után a vonathoz mentünk, rájöttünk, hogy 22.00-től van vasúti sztrájk, a mi vonatunk pedig 22.02, szóval ismét Zolinál kellett aludnunk. Tegnap pedig busszal zötykölődhettünk hazáig 2 óra alatt. Ritkán érzem magam ilyen rosszul, nem is kívánom senkinek. Majd este 7-től ma délig aludtam egy "keveset", amire már igencsak szükségem volt.

Az elmúlt napok eseményei:

- éjszakai bicajtúra Petivel, két alkalommal, Peti barátságot kötött a tehenekkel, még sohase látta őket közelről. Nos, ennek az lett az eredménye, hogy 5 perc után kb. 20 tehén gyülekezett körülötte, nagyon jól elbeszélgettek, én inkább tisztes távolból figyeltem az eseményeket.
Az életem főbb eseményei mind áthelyeződtek éjszakai üzemmódba, valahogy felborult a rend, most próbálok visszaszokni, mivel már elég keményen kell dolgoznom és a feladatok csak egyre jönnek, jönnek. Remélem, még ebben az életben befejezem őket.

Május 14. szerda, Leuven

Petivel elmentünk Leuven-be, a híres diákvárosba, egy kicsit kutakodni a könyvtárban. Én kicsit később érkeztem, mint ő, térkép alapján próbáltam volna megkeresni a könyvtárat, eredeti terv szerint, de amint megláttam az első utcákat, már nem érdekelt annyira a térkép, sem a könyvek, elindultam és hagytam, hogy a forgatag és a szemem vezessen. Annyira csodálatos az a város, hogy el sem hiszitek. Így átvette Brugge-től a vezetést a toplistán. Csak sétáltam, sétáltam, mint egy kisgyerek, aki ha meglát valamit, akkor utánaszalad... szerintetek hol lyukadtam ki? Hát nem a könyvtárnál??? Miután kicsodálkoztam magam, hogy milyen hatalmas és mennyire nem könyvtárnak tűnik, be is mentem. Ingyenes diákigazolvánnyal egyébként és mondanom sem kell, gyönyörű belülről is.

Kánaán azoknak, akik kutatni akarnak. Rengeteg könyvet találtam magyarul, vagy más nyelveken magyarokról, le is fénymásoltam egy rakatot, 1922-es kiadás arról, hogy mi hangzott el a Lordok Házában Angliában Magyarországról a trianoni szerződés ügyében. Sokat fog ez segíteni a közel 45 odalnyi beadandómhoz, amit otthonra kell csinálnom. Tudjátok arról vagyok híres, hogy hiába nem vagyok szőke, előszeretettel tűnök annak mégis, így persze, hogy az egyetemes töri szemináriumokat csináltam meg első félévben és a magyart hagytam második félévre, így hát keresgethetek véleményeket és megítéléseket a magyarokról naphosszat, mire valahogy el tudom kezdeni a szemináriumi dogákat. Egyébiránt érdekes. Biztosan hasznát veszem majd. Ha jutottam valamire, akkor megmutatom :D
http://hu.wikipedia.org/wiki/Leuven -> lentebb találtok képeket

Némi kutakodás után megint belevetettük magunkat a városba, majd csak visszaültünk a padokba, nézzétek meg, ilyen környezetben öröm tanulni.
Azután 8-kor záróra és a könyvtár előtti téren százak és százak táncolnak. Mi meg csak állunk és csodálkozunk. Járókelők csak beállnak és táncolnak, mindenki ugyanazt, ugyanúgy, végül több hatalmas körben és tele már a tér. Itt élmény lehet lakni, mindennap.










Május 15. csütörtök

Semmi különös... Hugo-óra, amit, mint mindig, most is élveztem, ő az egyetlen, aki még plusz órákat is fog adni nekünk, amikor már vizsgaidőszak lesz, vagyis mostantól. A saját kocsijával elvisz majd ide-oda, vallástörténet óra keretében meglátogatunk majd mindenféle templomokat és vallási közösségeket.

Mostanában az órák témája: a cipősdoboz, bele kell tennünk pár dolgot, ami leginkább jellemez minket, majd csoportosítani, melyik a legfontosabb, miért. Múlt héten kérdéseket kellett feltennünk egymás tárgyaival kapcsolatban, tegnap pedig a tárgyak beszélgettek egymással rólunk. Sokmindent meg lehet tudni a másikról és saját magunkról is ezzel a módszerrel. Ezenkívül Belgiumról, az itteni emberekről, mentalitásról, a mi országainkról szólnak az órák, tegnap bemutatta az itteni iskola múltját, fel fogom tenni a power point-ot, ígérem...
Rohanás az életem... lélegezni még van időm, mert közben mást is tudok csinálni.






Május 16-18. Németország, Düsseldorf, Duisburg

Csütörtökön Zolinál kellett aludnunk, mert csak Kortrijkból tudtunk eljutni Brüsszelbe péntek hajnalban. Kortrijk felé, a vonaton beszélgetésbe elegyedtem az ellenőrrel, aki hibátlanul ejtette a legnehezebb magyar városneveket és az egyik kedvenc országa Magyarország, bélyeggyűjteménye van magyar bélyegekből és barackpálinkája otthon. Az pedig általános tapasztalat, hogy a legtöbben nagyon szépnek tartják Budapestet.
4:15-kor indult a vonatunk, Gent-ben természetesen elrontottuk az átszállást, a lassú vonatra szálltunk, így 6:15-kor, amikor már a buszon kellett volna ülnünk Düsseldorf felé, még a vonaton ültünk, közel sem Brüsszel-hez. A kalauz elkezdett telefonálgatni, hogy várjanak ránk, odarendelte a kalauzok főnökét a peron mellé, hogy vegyen pártfogásába és segítsen nekünk. Mi jobbnak láttuk inkább futni Emilija-val, mire közölte a fiúka a recepción, hogy két órát késik a busz, mivel Londonból jön. Huh... így 8 körül elindultunk Düsseldorfba, de az események tükrében biztosnak tűnt, hogy vasárnap nem érjük el az utolsó vonatot vissza Kortrijkba, mivel 10 percünk lett volna az átszállásra. Elindult a szervezkedés, még jó, hogy lassan Belgium minden részén van ismerős, barát, akinél tudunk aludni :) Egyébiránt nem volt rá szükségünk, mert 3/4-ed órával hamarabb értünk Brüsszelbe vasárnap, most mondjátok, nem vagyunk szerencsések?

Először Haalen-ben ébredtem fel, Hollandiában. Azért jó érzés, hogy már eleve a feliratokból és a nyelvből tudom merre járok, rengeteg tepasztalatot szereztem ittlétem alatt. Máshogy állok az emberekhez, nyitottabb lettem és mivel azért szeretném tudni a nyelvüket, mert jól esik velük a saját nyelvükön kommunikálni, jobban megy annak az elsajátítása. A német srácok, akikkel a hétvégét töltöttük, csak csodálkoztak, hogy hány nyelven tudunk szavakat vagy mondatokat, köszönni, megköszönni valamit, énekelni, vagy csak azt mondani, egészségedre, ha mást nem :D így van ez, ha Erasmus-os az ember és sok időt tölt más nemzetiségűekkel.

Még a buszon megismerkedtünk két román fiúval, az egyik elhitette velünk, hogy magyar, majd miután magyarul kezdtem el vele beszélni, beégett, mert semmit sem értett :D

Első állomásunk egy Burger King volt, ahol a gyerek menü kikérése után Iron Man-t kaptunk ajándékba, gondolhatjátok, hogy mindenki rajtunk röhögött :D majd Burger King-es koronában végigsétáltunk pár közeli utcán, irány Agi munkahelye, aki Emilija tesója, hat éve él Németországban.

Egész délután lett népdalokat énekeltek, végül Aginak nem volt hangja egész hétvégén. A kedvenc dalom tőlük, vizilovakról szól :)

Este megérkeztek a barátaik, Agi barátja, Mike, az ő testvére, Lars és még néhány nagyon jófej, nyitott, kedves és vicces német legény.
Ez volt az első látogatásom Németországban, szerintem miattuk szerettem meg elsőre. Nem voltak előítéleteim, de nem tudtam hova tenni őket. Egy nagyon jól szervezett országban, mondhatni kellemes közegben élnek, legalábbis három nap alatt ennyit tudtam leszűrni. Nagyon fiatalon már kitűnő egzisztenciával rendelkeznek, szilárd jövőképpel és mindemellett élvezik az életet, minden percét. Keményen is dolgoznak, tegyük hozzá, de mennyivel nagyobb kedve van az embernek keményen dolgozni, ha megfizetik, pláne, ha többet is kap, mint "megfizetés".

Düsseldorf különösebben nem varázsolt el, de végig egy kellemes érzés volt bennem, amíg séltálgattunk az utcáin.
...és vannak ám a németeknek is csillagszemű fiaik :D :P nyárra meginvitáltam őket. Egész nyáron nemzetközi átjáró lesz kis falunk.

Szóval péntek este, Mike szülinapja:)

és a félév egyik slágere, íme:

http://www.youtube.com/watch?v=9nmLGcRMrrs&feature=related

Egy másik, Belgiumban ugyancsak népszerű, nem csak Németországban:

http://www.youtube.com/watch?v=6JnPlgau6u0&feature=related

Szombaton Duisburg-ba mentünk, folk fesztivál, Markus-szal már készenálltunk, hogy beleugorjunk a színpadról a tömegbe, én lelkileg még közel sem álltam készen, amikor vége lett a koncertnek, azért örültem neki :D

Gyülekező Lars házában, mindeki írt egy kis üzenetet a haza küldendő képeslapomra és a német kisokosomba, amiben ugye csak csupa hasznavehetetlen információ volt, ki kellett egészíteni hasznos dolgokkal:) Az éjjelt Mike szüleinél töltöttük, majd vasárnap BRUNCH, ez ilyen ebéd és reggeli közötti átmenet, annyit eszel amennyi belédfér :) Mindez egy hatalmas várban történt, ami éjszaka diszkóként funkcionál, nappal étterem. Középkori hangulatban telt hát a vasárnap, majd társalgás és Mike papája elvitt minket Düsseldorf-ba a buszhoz. Szívesen maradtunk volna még mindketten. A mi buszunk előtt beérkezett egy másik, megkérdeztem a sofőrt, hogy mikor jön a brüsszeli busz, nem tudja, ő Magyarországra megy, aztán 2 perc után tévedt a szemem a névjegyére, hát nem magyar volt. :D Nagy örömködés, mondtam, hogy vigyen el, mondta, hogy szívesen, fel is szálltam majdnem :D dehát...mégsem.


Az új "Németország"-os pólómban, Emilija pedig Lisa :D




Lars és néhány sör



Kezd honvágyam lenni... amikor az utcákon ismerős arcok jelennek meg otthonról, feltűnnek 1-2 másodpercre, az már a honvágy első jele, vagy tán a sokadik. Idegenekben ismerőst vél az ember felfedezni, biztosan mert inkább őket szeretné már látni. Már nem bánnám, hogyha mehetnék. Elfáradtam. Túl sok új dolog. Vasárnap indulunk Spanyolországba, Barcelona, Madrid... sohasem gondoltam volna, hogy szívesebben mennék végig a sályi kis utcákon, mint Barcelona utcáin. Most így van ám. Biztosan nagyon jó lesz és örök élmény, de annyi örök élményt szereztem az elmúlt négy hónap alatt, mint még életemben eddig soha, kicsit sok, túl gyorsan jöttek a dolgok és új események, mindig pörgés a maximum fordulatszámon.

Szeretnék a kis falumba hazamenni és megpihenni, minden rég nem látott barátomat és szerettemet addig ölelni, míg csak lehet... ennyi ölelést még kiosztani is lehetetlen lesz. Azért majd igyekszem.

Amiért tényleg gondban vagyok az a saját anyanyelvem, szerintem egész doktori értekezést lehetne írni a blogomból, nyelvészeti szempontból, azaz különböző nyelvek hogyan amortizálják le a gyönyörű magyar nyelvet napról-napra hétről-hétre. Már gondot okoz a fogalmazás, biztosan észrevettétek, remélem, ez hamar elmúlik majd, ha hazamegyek.

Úgy döntöttem, ahelyett, hogy stresszelem magam a beadandókkal, inkább élvezem még a maradék időt és ha nincs mit élvezni, akkor írom a házikat :D jó felfogás, nem?

Azért még mindig zajlik az élet :D sőt... Íme:
A kedvenc videóm :D
Mihalis, a görög fiúnk még mindig Mich Bucanan szerepében, egész jól kirugdossa a megmentett lengyel lányt a medencéből és ugyancsak elintézi a "lengyel cápát" is :D
http://www.youtube.com/watch?v=ugjwbtk_Q3g&feature=related

Majd ugyancsak Mihalis, görög nótát énekelve: http://www.youtube.com/watch?v=yPwINk53_28&feature=related

...és mindennapok a Big Brother Házban, aki jövőre idejön, annak ezt a házat ajánlom, ha egy nyugodt percet sem szeretne: http://www.youtube.com/watch?v=GaLPqfSNICU&feature=related Adriano épp üzen olaszul és minden más nyelven, ami eszébe jutott :D

Itt egy BB Ház buliban görög táncot táncolnak, ahogy azt illik: http://www.youtube.com/watch?v=vS-0YB5PRWY&feature=related

Rohan az idő...

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg

A hangod akkor a legszebb,

ha kerete a csöndnek,

a hajad akkor a legszebb,

ha cseléde a napsugárnak,

az arcod akkor a legszebb,

ha emlékszem rája sírva,

a sorsod akkor a legszebb,

ha elszáll, mint az ének.

Rohan az idő, kegyetlenül, csak kapkodom a fejem, nem győzök napirendre térni a dolgaim felett, nincs időm gondolkodni, elmélkedni, így az emlékek nagyrésze ki is esik hamar. Nem találom a helyem, egyre inkább nem. A szobám megint káosz. Mióta Lisi elment csendes szomorúság szállt meg, persze élvezem az ittlétet, mindent kihozunk belőle, amit lehet... amennyien még maradunk. A vigyort nem lehet letörölni az arcomról... de tudjátok "Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk." és rengetegszer eszembe jutott a vers is, amit annyiszor szavaltam...

Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megáll a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom nektek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.

Megint bele kell vetnem magam a tanulásba, holnap egész nap Leuven-ben leszünk (hacsak nem a tengerparton...megint:D ) szóval könyvtárba megyünk, hatalmas könyvtár és ingyenes:)

Rengeteg dolog történt, már nem tudom összefoglalni...cikáznak a gondolatok bennem, de főként az érzések...össze-vissza. Utakat keresve ki-be, helyet keresve.. nem találnak... most nehéz...

Röviden leírom mikről fogok beszámolni, amint kilátok majd a szememen, aludtam eleget és visszatértem a tengerpartról, avagy a könyvtárból holnap.

Szóval Lisi elment vasárnap...
Hétfő suli, görög prezentáció, Irish Pub, kacsa-etető park, kastély megint, ezúttal éjszaka és tényleg romantikusabb hangulatban:), tanulás, Aytac szülinapja, rengeteg vidámkodás közepette, 2 napos barbecue Emilie-nél Charleroi-ban, két nap tengerpart Oostende-ben, hihetetlen időjárás, 35 fok, valamint egy speciális iskola meglátogatása, nagyon érdekes élmény volt...végsősoron a bolgárjaink otthagyása az állomáson :(

Közelgő utazásainkról...legközelebb jövő hét péntek Dusseldorf, Németország, már lefoglaltuk a jegyeket. Majd május 25-29, Spanyolország, Barcelona, Madrid, ide is lefoglaltuk a jegyeket. Ne gondoljátok ám, hogy annyira gazdag vagyok :D összesen 34 euro volt 3 repülőjegy. (8500 Ft) Tervezzük, hogy elrepülünk Írországba és Skóciába, ugyancsak három repülés kerülne 15 euroba!!! :) Okosan kell csinálni!

Megérkezett a munkavállalói engedélyem is, úgyhogy már csak válaszra várok a fordító irodától, ha az nem, akkor marad a kínai étterem :D

Gondolom, nagy izgalommal vártátok a beszámolót :D képeket is teszek fel, sokat :) bikiniseket :D :D (na, erre annyira büszke nem lehetek, meg sem mondom hány kilót szedtem fel mióta itt vagyok, tegnap megmértem magam Emilie-éknél, eldobtam az agyam, rendesen legyezni kellett, ennek örömére még betúrtam párat a barbecue-ból :D de legalább szép barna lettem, hihetetlen ez az időjárás.

Most pedig mennem kell a tetőre, filmet nézünk, piknikkel összekötve... :) Jó éjt!
________
Május 7. szerda Oostende

Ekkor még nem tudtuk, hogy ettől ezerszer melegebb is lesz, így a kis napsütésnek is örültünk, ekkor még a tengerbe is csak némileg merészkedtünk be.

Közben megtörtént a szokásos hot-dog vacsora az Irish Pub-ban, majd Zoli elszállított a "kacsás-parkba" bicajjal, ahol megkergettem néhány kacsát. Majd itthon megtekintettük egyik 'szomszéd országunkban lakó állampolgárral' a kastélyparkot éjszaka is, a romantikus kis fények helyett olyan sötét volt, hogy eltévedtünk az erdőben :D (tőle ez nem szokatlan, tőlem az nem, hogy félek a sötétben...szóval, ez az, hozzuk a formánkat!)
Múlt héten hivatalos ügyeket intéztem és igyekeztem minden iskolai kötelezettségemnek eleget tenni, ezen a héten lezárul minden gyakorlat, prezentáció, beadandók még lesznek bőven, azonban kezdődnek a vizsgák.

Pénteken Hugo elvitt minket a Freinetschool Reuzenhuis nevű iskolába, Tielt-be, nézzétek milyen csodás fotókat készítettem:






Alternatív módszerekkel dolgoznak itt, a kooperáción van a hangsúly, minden osztályteremnek külön ajtaja nyílik az udvarra és kis kertjük van, amit gondozniuk kell. Az osztálytermek sem hagyományosak, mindig két szintesek, kis kuckók, ahol az ember nagyon jól érzi magát. Művészbarlangok. Mindenkinek van feladata, délelőttönként tanulnak, de játékos formában, délután játék, de mindig valamilyen project köré csoportosítva. Minden pénteken fórumot tartanak, ahol a szülők, tanárok, gyerekek mind rséztvesznek, elmondják mit csináltak a héten, javaslatokat, ezt ne úgy képzeljétek el, hogy hosszú, unalmas szónoklások, végignevettük az egészet. Ezzel segítik a gyerekeket, hogy szokják a szerepelést. 2 és fél éves kortól vannak itt gyerekek, egészen 12-13-ig. A cél, hogy maguktól jöjjenek rá majdnem mindenre és összedolgozzanak. Tanuljanak meg alkotni és alternatív módon gondolkodni. A termekben nincsenek padok, kis beszélgetőszobák vannak.
A gyerekek szabadon játszanak, nem lóg mindig tanár a nyakukon.






Olyannyira beleéltük magunkat, hogy Petivel összefestettük egymás kezét :) Szerettem volna fürdeni a festékben, mint a gyerekek.
Hugo elvisz még más iskolákba is majd.

Péntek este: Aytac, a török fiú szülinapi bulija, a teraszon; 4 torta, egyik az arcán landolt, mindenki csupa pezsgő, szegény Aytac el is repült, 21-re eldobták... :) énekeltünk, szappanbuborékot fújtunk, el sem hiszitek milyen érzés ennyi féle nemzetiség között lenni, sosem unatkozol, sőt, csak áramlik, áramlik az információ végeláthatatlanul. Új szavak, szokások, szórakozva tanul az ember... szeretném még és még! Nemsokára vége :SA szülinapos:





Lengyel-magyar barátság


Odáig jutottam, hogy már oroszul is tanultam, a francia meg "tökéletesedik", ha ezt lehet annak nevezni :D


Szombaton elmentünk Oostende-be újra, 35 fok volt, először piros, majd szép barna lettem, nem hiszem el, de a belgák sem, május 10-én 35 fok! Plamen, Zoli, Emilija, én, ezúttal a tengerbe is belementünk :D annyira nem volt hideg.










Vasárnap indulás CHARLEROI-ba, a három bolgárunk már csomagostól, haza sem jöttek, ma este 7-kor megy a gépük :( így segítettünk cipekedni. Emilie meginvitált minket barbecue-ra és ottalvásra, Valloniába. Olyan szinten teletömött a nagymamája és az anyukája, hogy nem bírtunk mozdulni, ezt megismételték még négyszer ottlétünk alatt, annyira kedvesek voltak, hogy már alig vártam, hogy megmeneküljünk, az is fárasztó ám, ha 20 mp-enként kérdeznek, hogy mit kérsz még :D




Emilie nagymamája még álmában is büszke olasz eredetére:D
Charleroi belga közvélemény-kutatás szerint a legcsúnyább város a világon, egyetértek!

Ezt nem hittem el: Palais des Beux Arts; Roby Lakatos, musique tzigane

Nagyon kedvesek egyébként, Olaszországból származik a család egyik fele, így olasz dalokat hallgattunk, a nagymama énekelt, végül megérkezett néhány unokatesó, nagynéni, nagybácsi, túra az erdőben, tollas, ping-pong, városnézés, Emilija bevásárolt, mint mindig. Este mindannyian egy szobában aludtunk matracokon, párnacsata elalvás előtt, párnacsata elalvás után :D és közben végig ott a levegőben, hogy holnaptól nem látunk már többet titeket... persze, megegyezünk, hogy igen, jössz és mi is megyünk majd... de hogy mi lesz belőle, sosem lehet tudni. Gencho, aki három és fél hónapig játszotta a 'megrendíthetetlen keménylegényt', most csöndes és az állomáson a könnyeivel küzd, végig haza akart menni az Erasmus alatt, 'utálom Belgiumot' jelszavak kíséretében. Ami megviselt, megintcsak, az Plamen távozása volt. Lisi és ők ketten voltak, akikkel bármiről lehetett beszélni komolyan és nem komolyan is. Így, ahogy Timi mondta a tavalyi Erasmus-ról, az ember mindig talál 1-2 lelkitársat, aztán nagyon fáj, ha el kell válni, én megváltam mindkettőtől. Úgyhogy most hallgathatom még egy hónapig Emilija elmés beszólásait arról például, hogy a saját országa, Lettország Svájc mellett van és hasonszőrű okos megjegyzések. Peti is nemsokára indul, két hét alatt haza is ér bicajjal, bár megáll Lisi-nél, elmennek egy esküvőbe. Én is szeretnék!!!

Szóval megutáltam az állomásokat, mert a búcsúzás színhelyei mostanság számomra :S Lisi azt mondta, ugyanezért szeretni is lehet, mert lehetőséget ad, hogy újra láss valakit. Hát a szememben az első él most.
Alakulunk, változunk, megoldunk, átértékelünk, túlélünk...

Tegnap kivégeztük a Lakótársat keresünk második részét is a tetőn :)

Most pedig irány a munka... a maradék beadandóim elkészítése. Igen, valószínűleg megint tengerpart lesz ebből délután :D :*


Egy kis videó őrült görögjeinkről :D

http://www.youtube.com/watch?v=w-zS-EJNG8s

Azért a lengyelek is megérik a pénzüket:

http://youtube.com/watch?v=P9VJCTtQ0iU&feature=related