Ki minek gondol...

Weöres Sándor:

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

Figyelj és hallgass meg

Ha arra kérlek, hogy hallgass rám
és Te tanácsot adsz,
nem teljesítetted kérésemet....

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg
érzéseimet és Te elmagyarázod,
miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te úgy érzed, hogy valamit
tenned kell, hogy problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem,
hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj
és hallgass rám.
Nem kértem, hogy tanácsolj,
sem hogy tegyél,
nem kértem mást csak hogy
meghallgass.

Nem vagyok tehetetlen,
csak gyenge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
amit nekem kellene tenni,
csak alátámasztod félelmeimet és gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,
még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,
lehetõvé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.

Talán azért használ sok embernek az imádság,
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.

Tehát Te is, kérlek, figyelj és hallgass rám.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor én is tudok Rád figyelni.

(Agnes Beguin)