Felhők felett, Brugges

Megérkeztem...már most látom, hogy nem fogok tudni mindent leírni, amit szeretnék. Most is szerencse, hogy el tudtam kapni egy vezeték nélküli hálózatot egy pub-ban :)ami egyébiránt a szállásunk lett mára, mivel nem jutottunk el Torhout-ba, ahogy terveztük. Andries ugyanis azt hitte, hogy holnap jövünk és elfelejtett kijönni elénk. Így csöveltünk eleget a reptéren, mire el tudtuk érni és indultunk is Brüsszelbe busszal, majd Brugges-be vonattal. Mondanom sem kell mennyit cipekedtünk és mennyire tele volt a hócipőm. Mostanra kicsit megnyugodtam...egy Snuffle nevű pub-ban ülök, kellemes a zene, a szállásunk is itt van. Négyen vagyunk egy szobában. Andries ide jött el, elvitt minket enni, ami abból állt, hogy elmondta: a sültkrumpli nem is 'French fries', tévedés, hanem 'Belgian fries', hát hogyne :D és hogy kóstoljuk meg, mert ez belga találmány. Nem mondtam neki, hogy az elmúlt pár kolis évemben mást sem ettem, csak sültkrumplit :D mert vajas kenyéren kívül mást nem tudok "főzni":D Itt azonban azért is különleges még, mert Brugges festőien szép főterén fogyaszthattam el egy kolbász kíséretében, potom 5 euróért :S Holnap városnézés itt, majd indulás Torhoutba végre, remélem nagyobb biztonságérzetem lesz, ha a saját albérletemben térhetek nyugovóra. Így olyan "ágrólszakadt világjáró" képzetem van magamról... A repülés...hjajj...le sem szerettem volna jönni...bár ott lakhatnék...gyönyörű. A reptéren le is írtam a gondolataim (volt időm rá), megosztom veletek, ha lesz alkalmam:) Annyira közel éreztem magam a tökéletes boldogsághoz...közelebb Istenhez, mintha mellettem ült volna:) közelebb a mennyországhoz, ha van...egy karnyújtásnyira. Nézzétek meg a képet...nem laknátok itt? Mi több, RÓZSASZÍN volt a gép (Igi, megmondtam :) látod) Andries annyira a szívére vette, hogy elfelejtett minket, hogy fizette a szállásunkat és a taxit:) Olyan 55 év körüli "bácsi" lehet, amíg várt ránk, lehajtott pár deci bort, jófej, mindig poénkodik :D Azóta már csütörtök reggel van, reggelizünk, jól telt az éjszaka. Puha volt az ágy. Bár ebben az állapotban, ilyen nap után szinte minden ágy puhának számított volna. A két spanyol lányka még parádézott párat éjszaka, az egyik nagy igyekezetében leesett az emeletes ágyról :D viccesek. Most, míg mi a forró teánkat isszuk, látni lehet őket az ablakból, amint a viharos szélben bicajoznak :D Tudnak élni. Tegnap nem engedte elküldeni az írásom ez a gépezet. Hamarosan írok még. :* _____________________________________________________________________________________ 2008. január 30. CHARLEROI AIRPORT Itt ülök közel 80 kg cuccal, ennek több, mint a fele a Petié. A fülemben jó zene, a szívemben még az otthon melege, a lábamban fáradtság, zsibbadás. De nyugodt vagyok. Aludtam a repülőn. 11 ezer méter magasan 760 km/h sebességnél - 62 fokban odakinn a tejfehér mindenséggel... Közelebb az Istenhez, de talán máris a mennyországban. A kapuját legalábbis láttam, gyönyörű volt. Peti elment megkeresni Andriest. Ugyanis nem várt itt minket, ahogyan ígérte. Ennek oka remélhetőleg az, hogy tegnap nyitották meg ezt az új épületet, ami nekünk a passanger exit. Tíz percre van busszal a régi, Peti odament. A Valahol Európában szól. Én is így vagyok most... valahol Európában.

Holnap indulunk

Holnap reggel fél 8-kor indulunk. Petiék az autópálya mezőkeresztesi elágazásánál fognak felvenni. A bátyja a reptérig visz. A szobám káosz, ahogyan most bennem is az van. Nem tudom, hogy a 20 kg poggyász + 10 kg kézipoggyász hogy lesz ténylegesen is annyi, most körülbelül 56, 7 kg-nál járok :) még nincs benne a lap-top és maga a bőrönd :D A plafonig állnak a ruhák.
A lányok ma megbőgettek a koliban :( ennyire még sosem éreztem jól magam az egyetemen, mint ebben az évben, velük. Megtaláltam a helyem, végre úgy érzem...remélem, nem is veszítem el. Anna szavaival élve: "most jöttél és már mész is, hogy képzeled?" :) Kaptam szép ajándékokat:) és nagyon praktikusakat ;), mint Lajbi csatja a bakancsáról. Köszönöm Nektek! Vigyázzatok magatokra és a helyemet tartsátok fenn, bármi áron.
A gondnoknő azt mondta, hogy kötelesek nekem helyet biztosítani a koliban, ha visszajöttem, mert tanulmányi útra megyek. :)
Fényképeken láttam a kis utcánkat és a házat, ahol lakni fogunk. Olyan, mint a sétáló utca Miskolcon. Magas, patinás épületek :) Várom, de félek is.
Elsőként a repüléstől, az a következő akadály, miután megbírkóztam a bőröndömmel :)
Tegnap búcsúbuli 2. felvonás volt sok kedves baráttal :)
Amit ehhez az estéhez hozzá tudnék még fűzni, természetesen a Kispáltól :D nem meglepő, ugye?

"A szív körül félhomály van, de valamelyik kamrájában a poros villanykörte alatt alszik egy fiú..."

...tegnap felfénylett az a poros kis villanykörte...ezzel is megnehezítve a búcsúzást. Amin még mindig nem vagyok túl. Ma itthon, Sályban járok még körbe pár barátot és rovom le tartozásaim:) képek, CD-k, mosolyok formájában...hjajj...kellett nekem.

:D De nem, biztosan nagyon jó lesz! Alig várom! Februárban megyünk Párizsba és Amszterdamba is:)Mi móka lesz itt:)

Papírok elintézve, Andries, a kinti kapcsolattartó, aki egyben tanár is, kijön értünk Charleroi-ba. Ott száll le a gép. Autóval elvisz minket Torhoutba, nagyon rendes tőle. A többiek mind maguknak keresték meg a szállást rengeteg vonatozás és cipekedés után. Nem lesz netünk az albérletben, de igyekszünk majd mihamarabb beköttetni. Vendégeket sem lehet fogadni, de akkor hogy jön majd a több tíz turnus, akik beígérkeztek itthonról? :D Szerintem egy kis TOKAJI segíteni fog a házinéninek, hogy engedékenyebb legyen:)
Nem tudom mikor jutok nethez, de üzenjetek nekem, jól esik minden hozzászólás :) kicsit magam leszek egy darabig...de sebaj...kicsi vagyok, de bátor :D mi duma :)
Kiugrom még a faluba, mélyen magamba szívom a bükki levegőt, ahogy délelőtt még mélyen az agyamba (szívembe) véstem az Egyetemváros képét is, nehogy elfelejtsem :) aztán irány a nagyvilág :D Little Lilla kalandjai címen fut a blog ezentúl :D

Vigyázzatok magatokra, amíg nem leszek itt, hogy vigyázzak Rátok! :) :*

Felolvasóest

Köszönöm szépen, Árpád, hogy ilyen kreatív plakátot szerkesztettél a felolvasóestre! Biztosan nagyon tetszene a kinti egyetem vezetőségének is, amint egy gépfegyverrel állok az iskolájuk előtt :D
Nos, a belga hadjárat előtt még verselünk egy jót! Remélem azért nem csináltok belőlem kultuszt még mielőtt elmegyek :D Miss Törpeterrorista néven vagy valami ilyesmi. Ezt a meghívót küldjem el a tanáraimnak is? :S Ebből stand up comedy lesz, úgy látom:)
Szeretettel várok Mindenkit!

Egy vers, ami után nagyon régóta kutatok, s amit holnap hallhattok tőlem, többek között :)

Szép Ernő: Várjon

Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje már el a kezem.
Nem! Idelátnak. Ne vaduljon.
Megmondtam: nem. Bolond maga?
"Mért nem, hogy mért nem, mért nem?"
Csak. Nem. Maga nem érti,
mert maga férfi.
Mert maga harcos, maga rabló,
Mert maga gyilkos. Maga férfi.
Ha ha! haragszik.
Jaj ne gyötörje szegény
Ártatlan cigarettjét.
Nem is felel már. Gyűlöl. Ideges.
"Nem tehet róla, mit csináljon."
Megmondom, kedves, mit csináljon:
Várjon. Várjon.

"Mi az az egy csók?" Hm. Mi az.
Az az, hogy behúnyom a szemem,
És álomért imádkozom.
Nincsen tegnap, nincsen nevem.
Az élet égő rózsatenger.
"Egy csók, mi az?" Maga nem érti,
Mert maga férfi.
Az az, hogy leszakadt az ég,
Meghaltam, itt a másvilág.
Csók...bűvöl messzi-messziről,
Ó, az mesés korallsziget,
Utazni kell oda hajón.
A csók...az fél elájulás.
Az egy kis megbolondulás.
Csók...csók...letörve és alélva
A forróságtól, influenzás
Testtel, felszökött
A hőmérő...olyan az, a csók.
Nem, nem szabad még, semmi áron.
Várjon. Várjon.

Igen, szenvedjen. Tán megéri.
Nem alszik majd. Nem hal bele.
Örüljön így is egy kicsit nekem.
Hadd érezzem, hogy emberszámba vesz.
Egy séta egyszer kis esőben.
Egy halk cigány. Egy halk sóhaj.
Egy halk szó. Egy elnémulás.
Ez a sok semmi, együtt,
Ez a boldogság. Ezt maga nem érti,
Mert maga férfi.
Kedves, fogadjon szót.
Ne higgye, hogy ez elveszett idő.
Olyan szép emlék lesz, meglássa, majd.
Dühöngjön néha. Csak meg ne útáljon.
Várjon. Várjon.

"Mikor, mikor már?" Én nem kérdeném.
Mit tudhatom. Egyszer, talán.
Talán a szellő a szívemre ejtett
Egy pötty porzót. És megfogan talán.
Tán egy darázs járt a szívem körül.
Felhólyagzik, megérzem majd, talán.
Hajnalba hallok egy hajósipot,
Álomszerűt...hozzám izen talán.
Úgy kell majd egyszer bukni a fejemnek,
Mint szeptemberben a virág...
Van annál szebb? Maga nem érti,
Mert maga férfi.
Majd egyszer...nagy bőgés után,
Vagy egy kacaj közt.
Vagy csak magára nézek, kedves,
Ha egy lemez lejárt. Vagy, vagy csak úgy,
Egy cigaretta közben. Este majd.
Vagy délután. Vagy délben. Nem tudom.
Holnap talán már. És talán soha.
Mi az? maradjon! csak tovább ne álljon.
Várjon. Talán csak percig.
Várjon. Várjon.

jeah

Sikerült!
Karbatett kézzel várhatom, hogy utalják végre az 1200 eurómat:) hm...:D (vagy csak hiszem?)
Begyűjtöttem két négyes vizsgát is ma. Valamint egy szép hosszú igazolást Lengyel Attilától:)
Már csak a nemzetközi diák hiányzik. Egyre kevesebb időm van:(
"és búcsúzni kezdtem mindentől, ami emlék, mi az, amit magammal vihetnék?" (V.I.)
Nagyon fogtok hiányozni...kezdek kicsit félni, de biztosan jó lesz! A lányok megígérték, hogy fenntartják a helyem a koliban:) ha máshogy nem, akkor hálózsákban fogok itt aludni, ha hazajöttem.
Január 17-én "visszaváró" felolvasóestem lesz.
Január 24-én "visszaváró" buli a Ligetben, gyertek!
Addig pedig még egy nyelvészet szigorlat, csak éljem túl, megspékelve egy-két kis vizsgácskával.
A negatív szabadság útjára léptem és élvezem :) bár még kicsit óvatos vagyok. (ha valakit érdekel a fogalom-meghatározás, szóljon!)
:*

Kilátás a koli ablakából by Anna

Bürokrácia

Eszméletlen!
A túlszervezett társadalomban a bürokrácia egyre nagyobb hatalomra jut. Egy lélektelen, gépies és hosszadalmas ügyintézés, agyonbonyolított igazgatási rendszer, melynek ma végképp elvesztem kanyargós útjain. Remélem, még kitalálok.
Sajnos nincs egyenes arányosságban az agyvizem felforrása a szükséges aláírások begyűjtésének ütemével. (ha már szükségszerű, hogy felforrjon) A mai napon 2, azaz kettő darab aláírást sikerült begyűjtenem, ami édes kevés ahhoz, hogy beadhassam végre a papíromat, mely lehetővé tenné, hogy átutalják az 1200 Euro ösztöndíjat. Hiányzik a dékáné, a rektoré, amit nem lesz könnyű munka beszerezni :S előre látom, és olyan embereké, akiket mégcsak azt sem tudom hol keressek. Valamint természetesen a nemzetközi diákomat sem tudtam kiváltani. Ahány kilómétert ma leróttam, beillett volna kisebb hegyi túrának.
Azt a mondatot sem hallottam még életemben ennyiszer, hogy "Jöjjön vissza később!" esetleg "Jöjjön vissza holnap!" a legrosszabb: "Mikor utazik?", mondom, január 30-án, azonban erre az igazolásra MA lenne szükségem, nem akkor...áh...súlyos.
Jelzem ma hétfő van, a hét első napja, utamat reggel 9-kor kezdtem és délután 4-kor fejeztem be (miközben holnap két vizsgám lesz), ezen időintervallumban szinte mindenhol zárt ajtókra találtam, ahonnan épp nem küldtek el.
Peti egész nap nem volt elérhető. Jól haladunk!
Kitartás!

A szállásfoglalót el tudtam utalni. Akkor hogy is állunk...143:1 a bürokrácia javára.