Felhők felett, Brugges

Megérkeztem...már most látom, hogy nem fogok tudni mindent leírni, amit szeretnék. Most is szerencse, hogy el tudtam kapni egy vezeték nélküli hálózatot egy pub-ban :)ami egyébiránt a szállásunk lett mára, mivel nem jutottunk el Torhout-ba, ahogy terveztük. Andries ugyanis azt hitte, hogy holnap jövünk és elfelejtett kijönni elénk. Így csöveltünk eleget a reptéren, mire el tudtuk érni és indultunk is Brüsszelbe busszal, majd Brugges-be vonattal. Mondanom sem kell mennyit cipekedtünk és mennyire tele volt a hócipőm. Mostanra kicsit megnyugodtam...egy Snuffle nevű pub-ban ülök, kellemes a zene, a szállásunk is itt van. Négyen vagyunk egy szobában. Andries ide jött el, elvitt minket enni, ami abból állt, hogy elmondta: a sültkrumpli nem is 'French fries', tévedés, hanem 'Belgian fries', hát hogyne :D és hogy kóstoljuk meg, mert ez belga találmány. Nem mondtam neki, hogy az elmúlt pár kolis évemben mást sem ettem, csak sültkrumplit :D mert vajas kenyéren kívül mást nem tudok "főzni":D Itt azonban azért is különleges még, mert Brugges festőien szép főterén fogyaszthattam el egy kolbász kíséretében, potom 5 euróért :S Holnap városnézés itt, majd indulás Torhoutba végre, remélem nagyobb biztonságérzetem lesz, ha a saját albérletemben térhetek nyugovóra. Így olyan "ágrólszakadt világjáró" képzetem van magamról... A repülés...hjajj...le sem szerettem volna jönni...bár ott lakhatnék...gyönyörű. A reptéren le is írtam a gondolataim (volt időm rá), megosztom veletek, ha lesz alkalmam:) Annyira közel éreztem magam a tökéletes boldogsághoz...közelebb Istenhez, mintha mellettem ült volna:) közelebb a mennyországhoz, ha van...egy karnyújtásnyira. Nézzétek meg a képet...nem laknátok itt? Mi több, RÓZSASZÍN volt a gép (Igi, megmondtam :) látod) Andries annyira a szívére vette, hogy elfelejtett minket, hogy fizette a szállásunkat és a taxit:) Olyan 55 év körüli "bácsi" lehet, amíg várt ránk, lehajtott pár deci bort, jófej, mindig poénkodik :D Azóta már csütörtök reggel van, reggelizünk, jól telt az éjszaka. Puha volt az ágy. Bár ebben az állapotban, ilyen nap után szinte minden ágy puhának számított volna. A két spanyol lányka még parádézott párat éjszaka, az egyik nagy igyekezetében leesett az emeletes ágyról :D viccesek. Most, míg mi a forró teánkat isszuk, látni lehet őket az ablakból, amint a viharos szélben bicajoznak :D Tudnak élni. Tegnap nem engedte elküldeni az írásom ez a gépezet. Hamarosan írok még. :* _____________________________________________________________________________________ 2008. január 30. CHARLEROI AIRPORT Itt ülök közel 80 kg cuccal, ennek több, mint a fele a Petié. A fülemben jó zene, a szívemben még az otthon melege, a lábamban fáradtság, zsibbadás. De nyugodt vagyok. Aludtam a repülőn. 11 ezer méter magasan 760 km/h sebességnél - 62 fokban odakinn a tejfehér mindenséggel... Közelebb az Istenhez, de talán máris a mennyországban. A kapuját legalábbis láttam, gyönyörű volt. Peti elment megkeresni Andriest. Ugyanis nem várt itt minket, ahogyan ígérte. Ennek oka remélhetőleg az, hogy tegnap nyitották meg ezt az új épületet, ami nekünk a passanger exit. Tíz percre van busszal a régi, Peti odament. A Valahol Európában szól. Én is így vagyok most... valahol Európában.