Németország és "miegymás"...

KATHO az élet habos oldala:
http://www.youtube.com/watch?v=Nip4SHLPYhw&feature=related

Azért írok most, mert véletlenül akadt egy szabad napom, ami igazából nem szabad, mert beadandókat kellene írnom ezerrel, de ha most nem írok ide, akkor legközelebb június közepén tudok, addigra pedig elfelejtek mindent, ami fontos. A többiek Valloniában vannak Mr. Thermos-szal, nagyon szerettem volna menni, de tegnap és egész éjszaka is mondhatni "kutyául" voltam... csütörtök óta nem voltam itthon, kezdenek kimerülni az alapvető szükségleteim, ráadásul hétfőn este, amikor a francia vizsga után a vonathoz mentünk, rájöttünk, hogy 22.00-től van vasúti sztrájk, a mi vonatunk pedig 22.02, szóval ismét Zolinál kellett aludnunk. Tegnap pedig busszal zötykölődhettünk hazáig 2 óra alatt. Ritkán érzem magam ilyen rosszul, nem is kívánom senkinek. Majd este 7-től ma délig aludtam egy "keveset", amire már igencsak szükségem volt.

Az elmúlt napok eseményei:

- éjszakai bicajtúra Petivel, két alkalommal, Peti barátságot kötött a tehenekkel, még sohase látta őket közelről. Nos, ennek az lett az eredménye, hogy 5 perc után kb. 20 tehén gyülekezett körülötte, nagyon jól elbeszélgettek, én inkább tisztes távolból figyeltem az eseményeket.
Az életem főbb eseményei mind áthelyeződtek éjszakai üzemmódba, valahogy felborult a rend, most próbálok visszaszokni, mivel már elég keményen kell dolgoznom és a feladatok csak egyre jönnek, jönnek. Remélem, még ebben az életben befejezem őket.

Május 14. szerda, Leuven

Petivel elmentünk Leuven-be, a híres diákvárosba, egy kicsit kutakodni a könyvtárban. Én kicsit később érkeztem, mint ő, térkép alapján próbáltam volna megkeresni a könyvtárat, eredeti terv szerint, de amint megláttam az első utcákat, már nem érdekelt annyira a térkép, sem a könyvek, elindultam és hagytam, hogy a forgatag és a szemem vezessen. Annyira csodálatos az a város, hogy el sem hiszitek. Így átvette Brugge-től a vezetést a toplistán. Csak sétáltam, sétáltam, mint egy kisgyerek, aki ha meglát valamit, akkor utánaszalad... szerintetek hol lyukadtam ki? Hát nem a könyvtárnál??? Miután kicsodálkoztam magam, hogy milyen hatalmas és mennyire nem könyvtárnak tűnik, be is mentem. Ingyenes diákigazolvánnyal egyébként és mondanom sem kell, gyönyörű belülről is.

Kánaán azoknak, akik kutatni akarnak. Rengeteg könyvet találtam magyarul, vagy más nyelveken magyarokról, le is fénymásoltam egy rakatot, 1922-es kiadás arról, hogy mi hangzott el a Lordok Házában Angliában Magyarországról a trianoni szerződés ügyében. Sokat fog ez segíteni a közel 45 odalnyi beadandómhoz, amit otthonra kell csinálnom. Tudjátok arról vagyok híres, hogy hiába nem vagyok szőke, előszeretettel tűnök annak mégis, így persze, hogy az egyetemes töri szemináriumokat csináltam meg első félévben és a magyart hagytam második félévre, így hát keresgethetek véleményeket és megítéléseket a magyarokról naphosszat, mire valahogy el tudom kezdeni a szemináriumi dogákat. Egyébiránt érdekes. Biztosan hasznát veszem majd. Ha jutottam valamire, akkor megmutatom :D
http://hu.wikipedia.org/wiki/Leuven -> lentebb találtok képeket

Némi kutakodás után megint belevetettük magunkat a városba, majd csak visszaültünk a padokba, nézzétek meg, ilyen környezetben öröm tanulni.
Azután 8-kor záróra és a könyvtár előtti téren százak és százak táncolnak. Mi meg csak állunk és csodálkozunk. Járókelők csak beállnak és táncolnak, mindenki ugyanazt, ugyanúgy, végül több hatalmas körben és tele már a tér. Itt élmény lehet lakni, mindennap.










Május 15. csütörtök

Semmi különös... Hugo-óra, amit, mint mindig, most is élveztem, ő az egyetlen, aki még plusz órákat is fog adni nekünk, amikor már vizsgaidőszak lesz, vagyis mostantól. A saját kocsijával elvisz majd ide-oda, vallástörténet óra keretében meglátogatunk majd mindenféle templomokat és vallási közösségeket.

Mostanában az órák témája: a cipősdoboz, bele kell tennünk pár dolgot, ami leginkább jellemez minket, majd csoportosítani, melyik a legfontosabb, miért. Múlt héten kérdéseket kellett feltennünk egymás tárgyaival kapcsolatban, tegnap pedig a tárgyak beszélgettek egymással rólunk. Sokmindent meg lehet tudni a másikról és saját magunkról is ezzel a módszerrel. Ezenkívül Belgiumról, az itteni emberekről, mentalitásról, a mi országainkról szólnak az órák, tegnap bemutatta az itteni iskola múltját, fel fogom tenni a power point-ot, ígérem...
Rohanás az életem... lélegezni még van időm, mert közben mást is tudok csinálni.






Május 16-18. Németország, Düsseldorf, Duisburg

Csütörtökön Zolinál kellett aludnunk, mert csak Kortrijkból tudtunk eljutni Brüsszelbe péntek hajnalban. Kortrijk felé, a vonaton beszélgetésbe elegyedtem az ellenőrrel, aki hibátlanul ejtette a legnehezebb magyar városneveket és az egyik kedvenc országa Magyarország, bélyeggyűjteménye van magyar bélyegekből és barackpálinkája otthon. Az pedig általános tapasztalat, hogy a legtöbben nagyon szépnek tartják Budapestet.
4:15-kor indult a vonatunk, Gent-ben természetesen elrontottuk az átszállást, a lassú vonatra szálltunk, így 6:15-kor, amikor már a buszon kellett volna ülnünk Düsseldorf felé, még a vonaton ültünk, közel sem Brüsszel-hez. A kalauz elkezdett telefonálgatni, hogy várjanak ránk, odarendelte a kalauzok főnökét a peron mellé, hogy vegyen pártfogásába és segítsen nekünk. Mi jobbnak láttuk inkább futni Emilija-val, mire közölte a fiúka a recepción, hogy két órát késik a busz, mivel Londonból jön. Huh... így 8 körül elindultunk Düsseldorfba, de az események tükrében biztosnak tűnt, hogy vasárnap nem érjük el az utolsó vonatot vissza Kortrijkba, mivel 10 percünk lett volna az átszállásra. Elindult a szervezkedés, még jó, hogy lassan Belgium minden részén van ismerős, barát, akinél tudunk aludni :) Egyébiránt nem volt rá szükségünk, mert 3/4-ed órával hamarabb értünk Brüsszelbe vasárnap, most mondjátok, nem vagyunk szerencsések?

Először Haalen-ben ébredtem fel, Hollandiában. Azért jó érzés, hogy már eleve a feliratokból és a nyelvből tudom merre járok, rengeteg tepasztalatot szereztem ittlétem alatt. Máshogy állok az emberekhez, nyitottabb lettem és mivel azért szeretném tudni a nyelvüket, mert jól esik velük a saját nyelvükön kommunikálni, jobban megy annak az elsajátítása. A német srácok, akikkel a hétvégét töltöttük, csak csodálkoztak, hogy hány nyelven tudunk szavakat vagy mondatokat, köszönni, megköszönni valamit, énekelni, vagy csak azt mondani, egészségedre, ha mást nem :D így van ez, ha Erasmus-os az ember és sok időt tölt más nemzetiségűekkel.

Még a buszon megismerkedtünk két román fiúval, az egyik elhitette velünk, hogy magyar, majd miután magyarul kezdtem el vele beszélni, beégett, mert semmit sem értett :D

Első állomásunk egy Burger King volt, ahol a gyerek menü kikérése után Iron Man-t kaptunk ajándékba, gondolhatjátok, hogy mindenki rajtunk röhögött :D majd Burger King-es koronában végigsétáltunk pár közeli utcán, irány Agi munkahelye, aki Emilija tesója, hat éve él Németországban.

Egész délután lett népdalokat énekeltek, végül Aginak nem volt hangja egész hétvégén. A kedvenc dalom tőlük, vizilovakról szól :)

Este megérkeztek a barátaik, Agi barátja, Mike, az ő testvére, Lars és még néhány nagyon jófej, nyitott, kedves és vicces német legény.
Ez volt az első látogatásom Németországban, szerintem miattuk szerettem meg elsőre. Nem voltak előítéleteim, de nem tudtam hova tenni őket. Egy nagyon jól szervezett országban, mondhatni kellemes közegben élnek, legalábbis három nap alatt ennyit tudtam leszűrni. Nagyon fiatalon már kitűnő egzisztenciával rendelkeznek, szilárd jövőképpel és mindemellett élvezik az életet, minden percét. Keményen is dolgoznak, tegyük hozzá, de mennyivel nagyobb kedve van az embernek keményen dolgozni, ha megfizetik, pláne, ha többet is kap, mint "megfizetés".

Düsseldorf különösebben nem varázsolt el, de végig egy kellemes érzés volt bennem, amíg séltálgattunk az utcáin.
...és vannak ám a németeknek is csillagszemű fiaik :D :P nyárra meginvitáltam őket. Egész nyáron nemzetközi átjáró lesz kis falunk.

Szóval péntek este, Mike szülinapja:)

és a félév egyik slágere, íme:

http://www.youtube.com/watch?v=9nmLGcRMrrs&feature=related

Egy másik, Belgiumban ugyancsak népszerű, nem csak Németországban:

http://www.youtube.com/watch?v=6JnPlgau6u0&feature=related

Szombaton Duisburg-ba mentünk, folk fesztivál, Markus-szal már készenálltunk, hogy beleugorjunk a színpadról a tömegbe, én lelkileg még közel sem álltam készen, amikor vége lett a koncertnek, azért örültem neki :D

Gyülekező Lars házában, mindeki írt egy kis üzenetet a haza küldendő képeslapomra és a német kisokosomba, amiben ugye csak csupa hasznavehetetlen információ volt, ki kellett egészíteni hasznos dolgokkal:) Az éjjelt Mike szüleinél töltöttük, majd vasárnap BRUNCH, ez ilyen ebéd és reggeli közötti átmenet, annyit eszel amennyi belédfér :) Mindez egy hatalmas várban történt, ami éjszaka diszkóként funkcionál, nappal étterem. Középkori hangulatban telt hát a vasárnap, majd társalgás és Mike papája elvitt minket Düsseldorf-ba a buszhoz. Szívesen maradtunk volna még mindketten. A mi buszunk előtt beérkezett egy másik, megkérdeztem a sofőrt, hogy mikor jön a brüsszeli busz, nem tudja, ő Magyarországra megy, aztán 2 perc után tévedt a szemem a névjegyére, hát nem magyar volt. :D Nagy örömködés, mondtam, hogy vigyen el, mondta, hogy szívesen, fel is szálltam majdnem :D dehát...mégsem.


Az új "Németország"-os pólómban, Emilija pedig Lisa :D




Lars és néhány sör



Kezd honvágyam lenni... amikor az utcákon ismerős arcok jelennek meg otthonról, feltűnnek 1-2 másodpercre, az már a honvágy első jele, vagy tán a sokadik. Idegenekben ismerőst vél az ember felfedezni, biztosan mert inkább őket szeretné már látni. Már nem bánnám, hogyha mehetnék. Elfáradtam. Túl sok új dolog. Vasárnap indulunk Spanyolországba, Barcelona, Madrid... sohasem gondoltam volna, hogy szívesebben mennék végig a sályi kis utcákon, mint Barcelona utcáin. Most így van ám. Biztosan nagyon jó lesz és örök élmény, de annyi örök élményt szereztem az elmúlt négy hónap alatt, mint még életemben eddig soha, kicsit sok, túl gyorsan jöttek a dolgok és új események, mindig pörgés a maximum fordulatszámon.

Szeretnék a kis falumba hazamenni és megpihenni, minden rég nem látott barátomat és szerettemet addig ölelni, míg csak lehet... ennyi ölelést még kiosztani is lehetetlen lesz. Azért majd igyekszem.

Amiért tényleg gondban vagyok az a saját anyanyelvem, szerintem egész doktori értekezést lehetne írni a blogomból, nyelvészeti szempontból, azaz különböző nyelvek hogyan amortizálják le a gyönyörű magyar nyelvet napról-napra hétről-hétre. Már gondot okoz a fogalmazás, biztosan észrevettétek, remélem, ez hamar elmúlik majd, ha hazamegyek.

Úgy döntöttem, ahelyett, hogy stresszelem magam a beadandókkal, inkább élvezem még a maradék időt és ha nincs mit élvezni, akkor írom a házikat :D jó felfogás, nem?

Azért még mindig zajlik az élet :D sőt... Íme:
A kedvenc videóm :D
Mihalis, a görög fiúnk még mindig Mich Bucanan szerepében, egész jól kirugdossa a megmentett lengyel lányt a medencéből és ugyancsak elintézi a "lengyel cápát" is :D
http://www.youtube.com/watch?v=ugjwbtk_Q3g&feature=related

Majd ugyancsak Mihalis, görög nótát énekelve: http://www.youtube.com/watch?v=yPwINk53_28&feature=related

...és mindennapok a Big Brother Házban, aki jövőre idejön, annak ezt a házat ajánlom, ha egy nyugodt percet sem szeretne: http://www.youtube.com/watch?v=GaLPqfSNICU&feature=related Adriano épp üzen olaszul és minden más nyelven, ami eszébe jutott :D

Itt egy BB Ház buliban görög táncot táncolnak, ahogy azt illik: http://www.youtube.com/watch?v=vS-0YB5PRWY&feature=related