Barátok otthonról, France

Magyar delegáció:

Jelentem, Tomi és Joci szerencsésen megérkezett, igaz, kisebb kitérő után, mert a gép leszállt Olaszországban. Így szegényeknek kétszer kellett fel- és leszállniuk, az egytől is rettegtek már napok óta. Egy kereket kellett elszállítani Treviso-ba, cserébe megígérte a pilóta, hogy megmutatja Velencét felülről...semmit nem láttak belőle. A késés három óra, ami azzal járt, hogy Kortrijkban kellett aludnunk Zolinál. Legalább megnéztünk pár dolgot ott is. Szombat éjszaka, kezdve a kihagyhatatlan Irish Pub-bal, majd vasárnap a város nevezetességeivel.
A belgák úgy ünneplik a Húsvétot, hogy karnevált rendeznek, minden valamire való város telerakja a nagyobb tereit körhintákkal, bódékkal, mindenféle mulattató haszontalansággal. Ebből is kaptunk ízelítőt.

Mekkora felespohár!!!

Öt éve nem esett hó Belgiumban, mikor a srácok leszálltak a vonatról, elkezdett esni :D a télikabátot is vissza kellett vennem, valamint kötött sapka, sál. Érdekes, hogy februárban nyári cipőben és kiskabátban jártam :S
Vasárnap este, miután az Irish Pub-ban még megnéztük a Manchester United-Liverpool meccset (a fiúk voltak többségben, nem tehettem mást) végre beköltöztek Torhoutba. Majd az 'Other Side' nevű szórakozóhelyen nagy lelkesedéssel vertek el mindenkit csocsóban :D Megismerkedtek szűkebb baráti körömmel: Lisi (barátja, David is itt "nyaral"), Hatice, Emilija, bolgárok. Joci új neve Josi :D Tomi meg mikor mi, többnyire Thomas, csak így jó angolosan. Egyébként büszke vagyok a kis balekomra, nem csak azért, mert ma úgy kellett levadászni a belga éjszakában, hogy végre hazaindulhassunk, hanem, mert egy nap elteltével meg is mert szólalni angolul :D és ma már önállóan, egyedül beszélgetett. Így van ez, ha az ember rá van kényszerítve vagy ha egyszerűen csak ismerkedni akar.
A hétfő nagyon tetszett, 'Along Flemish roads', ezt a nevet adták neki a flamand családok, akik szárnyaik alá vettek. Nem tudják hova tenni a pénzüket így jót tesz a presztízsnek, ha Erasmus-os diákokat furikáznak, a flamand kultúra népszerűsítése címen.
Ami eddig még nem volt soha, a magyarok voltak többségben a kiránduláson, számszerint öt fővel :) Gábor és Zoli is eljöttek, Peti nem, ő Charleroi-ban töltötte a Húsvétot Emilie-éknél. Szegény három napig ott volt, végülis tetszett neki, elhalmozták mindennel, vitték kirándulni, azonban jóból is megárt a sok :D neki főként a rákból és a tengeri herkentyűkből ártott meg:D Emilie azt mondta (ő is Erasmus-os diák velünk, eljött az ország másik részéből tanulni), hogy nem szeretik, ha valaki egyedül van az ünnepekkor, így mindenkit kollektívan meghívtak hozzájuk. Kedvesek.
Szóval Húsvét hétfőn az állomáson vettek fel minket a családok, elindultunk flamand tájat látni, első állomás Passchendaele mellett, egy angol temető volt ( Tine-cot Cemetery, az I. világháborúból)

Majd újra megnéztük Ypern-t is, örültem neki, mert a fiúk még sosem jártak itt, nagyon szép város. Bárhova ültünk be, kedves flamand barátaink mindent fizettek :D
(képek megintcsak később, ha találok rendes netet végre)
Majd Jean, a házigazda elvitt a farmjára, annyit ettünk, hogy mozdulni sem bírtunk.

Irány Franciaország. Útközben hóviharba keveredtünk, senki nem hitt a szemének. Szerintem nekünk hihetőbb volt mindez, mint a belgáknak...évek óta nem láttak havat és március 24-én, Húsvétkor IGEN, szegények...a dolgokat más oldalról szemlélve, lassan elkezdtem örülni a hónak, hógolyózás, ugrándozás.
Azonban nem élvezhettük sokáig, ugyanis, ahogy Zoli fogalmazott, itt egy nap alatt 4 évszak minden lehetséges időjárási formája előfordul. Kisütött a nap és elkedzett olvadni, majd szél és megint nap.
Monte Cassel-ben Carneval d'Été (Nyári Karnevál) néven banzájt rendeztek, jól mutatott a sok színes jelmez a hóban :) Végre láttunk hegyeket is! Igaziakat! A francia tájak mindig jobban megfognak, mint a flamand látkép, ami igazából nem is látkép...nincs mit nézni rajta.

Majd Poperinge ...

Míg a havazástól és sok sétától kifáradva Joci , Tomi és Emilija a lett-magyar kapcsolatokat ápolta a hátsó ülésen egy nagy közös alvással, én a sofőrünkkel diskuráltam. Kurt tájékoztatást adott pár dologról, többek között arról is, hogy spórolniuk kell a hellyel, mivel Belgium nagyon kicsi. Hát igen, ugyanannyi ember él itt, mint Magyaroszágon, azonban a területe harmad akkora. Nekik még akkor is engedélyt kell kérniük a kormánytól, ha a tetőre egy újabb tetőablakot szeretnének csinálni, építkezni már nem nagyon lehet. Nincs hely.

Ezután Jean házába mentünk, csupán vagy harminc ember, nem okozott gondot a feleségének, tip-top kiszolgált mindenkit. Az udvaron grilleztek, barbecue...:) Három-négyszer érkezett utánpótlás az ízletesebbnél ízletesebb fogásokból, majd desszert. Közben csevegés és az úszó EB közös nyomonkövetése. Mivel a jelenlévő nemzetek közül szinte senkit nem képviseltek úszók, többnyire mindenki a magyaroknak szurkolt :D:D:D együtt izgultunk Cseh Laciért és mi büszkék voltunk, ők pedig osztoztak az örömünkben. Magyar Himnuszt is hallgattunk. Az este végére egy-két belgával és Emilijával kiegészülve magyar beszélgetőkört alakítottunk :D rég éreztem ezt, felhőtlen nevetés, míg az ember bírja levegővel. Ennek oka a magyar nyelv is, de leginkább az, hogy végre megint IGAZI barátokkal voltam. Jelenlétük méginkább felerősítette bennem a többiek hiányát, otthonról...az ember bárhol jól érezheti magát, ha nyitott az új ismeretségekre, ha felszabadult új környezetben, azonban az igazi, több évtizedes barátságokat nyílvánvalóan nem pótolja semmi. Hiába nem találkoztunk két hónapja, minden perc olyan, mint mielőtt eljöttem, semmi sem változott és nagyon-nagyon örülök nekik :)
Most kis életközösséget alkotunk, hárman a szobámban. Együtt főzünk, ma végre Peti is megérkezett...egész nap vendégünk volt Peteris és Emilija, lett-magyar konföderáció:) később a bolgárok is csatlakoztak.
Örömömet csupán egy dolog árnyékolta/árnyékolja be, az, hogy bármennyire is tömtem magam vitaminokkal és próbáltam túlélni ezt a lehetetlen időt, lebetegedtem. Pár éjszaka lázasan, torok, majd "minden-fájás" ...mára már embernek éreztem magam...egy kicsit. Tegnap a vendéglátó néni ellátott gyógyszerekkel. Remélem, ez a betegség a pech-sorozatom vége, ugyanis múlt héten már komolyan elkezdtem félteni az életem :S Legutóbbi bejegyzésem direkt sikerült visszafogottra, mert ha nem ezt írom, akkor kis esszé formájában leírtam volna a ma létező összes magyar káromkodási formát. Csak röviden és a teljesség igénye nélkül felsorolva a következők történtek: leves odaégetése (LEVES!!!); edény felrobbantása a tűzhelyen; a legjobb: a ruháim 6 óra hosszán át való mosása, mivel nem tudtam kiszabadítani a görög-török lányok mosógépéből őket, így a fehérneműket ki kellett dobnom, szétmosódtak, a többi ruhám mind fekete lett, újabb 3 mosás után, darabonkét 4 euroért már nem keltik felmosórongy látványát; tüsszögés, betegség kezdete; az ujjam elvágása :S:S ez a legveszélyesebb, ugyanis elég mélyre sikerült és ömlött belőle a vér, Peti nem volt itthon, így a lengyelt támadtam le, hogy mentse meg az életem; a farmerom konvektorra tevése és füstölése; lépcsőről való leesés, kétszer...mi is még...de hát ennyi elég nem?:S Ezután aludtam, mert Viki megmondta, ha úgy érzed, hogy lúzer vagy, aludj pár órát...de ekkor kaptam egy sms-t, hogy: "Treviso-ban vagyunk és ez NEM VICC!" ...ekkor gondoltam, el kellene mennem valami táltoshoz, hogy levegye rólam az átkot...vagy bezárni magam valahova, esetleg ágyban maradni pár napig. De ezt ugye nem lehetett... Indulás Kortrijkba (ami Thomas nélkül elég üresnek hatott) és HÓ, HÓ, HÓ!!!

Ma este a srácok énekeltek, magyarul, Kronos-t, mi mást :) Emilija pedig velük énekelt, dúdolta a legújabb Kronos dalt, hiába nem értette a szöveget. Kész kis előadást produkáltak. A videó pedig, amit 'Josi' forgat itt tartózkodásukról, akár kiadásra is kerülhet :D kabarét lehet belőle rendezni.
Holnap Brugge-be megyünk, holnapután Gent, majd tengerpart. Nincs idő pihenni :) Hétvégén Vallonia, hegyekkel és erdőkkel, hétfőtől pedig irány Hollandia...egy darabon még csatlakozik a sályi delegáció is:)
Mama, köszönöm a sütit és Anya, a KENŐMÁJAST!!! Valamint a ruháimat is otthonról, ennek köszönhetően már alig fér a szekrényembe, hogy fogok hazamenni??? Négyszer annyi cuccom van, mint amivel eljöttem két hónap után. Hogy rohan az idő...
Jött a Nyuszi is :D Kellemes Húsvétot! :*