Lille, Irish Pub

Hétfőn óra keretében Lille-be mentünk, ez már Franciaország:) nincs messze (itt semmi nincs messze) Szóval egy óra vonatozás után megtekinthettük a Palais de Beux Arts kincseit. Többek között találtunk két pénzérmét II. Lajos korából, Magyarországról. Engem inkább a ó-, és középkori leletek érdekeltek, mint a modern festészet, már megint. Ez a harmadik múzeum és még lesz pár, amit meg kell néznünk a Modern Arts óra keretében.
Nagyon, de nagyon hideg volt hétfőn, valószínű ezért nem élveztem a városnézést sem és ezért nem vágyom vissza, pedig tényleg szép volt. Mindig csak azon mesterkedtem, hogy egyik meleg bevásárlóközpontból a másikba fussak át (zuhogott az eső is, mostanában jég is esik elég gyakran). A többiek vissza szeretnének menni, lehet, ráveszem magam... Megnéztük az "új" Notre Dame-ot, modern kivitelben. Gáz...
(Képek megint később, ha lesz rendes net).


A torokfájás miatt és amiatt, hogy a múlt hetem 9 naposra nyúlt, nem cseréltem Thomas-szal, azt hiszem ilyen körülmények között nem bírtam volna ki egy estét sem a BB Házban. Inkább ő jött ide :) Azért mégiscsak más így "cserélni", mint külön-külön tölteni az időt...

Többek között ráébredtem, hogy az angol nyelv sajnos csak addig hasznos, míg az élet lehető legegyszerűbb dolgait kívánod megosztani másokkal. Ha bármi komolyabbat szeretnél mondani, már vagy nincsenek olyan szavak, amik fednék a mondandód, vagy mást jelentenek... nem csak a párkapcsolatokban van ez így. Filozofálni vagy elmélkedni sem lehet angolul!
Véleményem szerint azért lett világnyelv, mert a legegyszerűbb nyelvtanja van a világon, könnyen tanulható. De ha már ott megakad a tudománya, hogy ismerkedni sem lehet a segítségével, akkor nagy gondok vannak, tán ez lehet az oka, hogy az Erasmus-os diákok inkább testbeszédet használnak helyette :D:D:D á, nem...
Szóval, ha az ember még azt sem tudja, hogy neki írják-e, hogy hiányzol, vagy többesszámban, hogy hiányoztok, akkor a nyelv gátat szab az ismerkedésnek :D vagy ha azt kapod, hogy 'kisses', és nem tudod, hogy puszit vagy csókot jelent :D átkozott egy nyelv...

Még egy dolog, az elmúlt napok tükrében: ha valakit közel engedünk magunkhoz, akár csak egy hajszállal közelebb, mint másokat, már sebezhetővé válunk... a szeretet és a szerelem csodákra képes...de akár egy kis szikrája is meg tud égetni, veszélyes.
Hétfőn megint kalitkában éreztem magam...amit régen annyira szerettem, biztonságban, harmóniában...áldozatot hozni a másik boldogságáért és ebben lelni örömöd... többet nem, a közeljövőben biztos nem. Amíg nincs függés, egy kicsi sem, addig vagyok szabad.
Néha magányosnak érezhetem magam tán, de ahogy Gáborral jól kiötlöttük, ha magányos vagy, ott van a több millió ellenkező nemű lény, aki segíteni tud rajtad, azonban ha egy valaki miatt vagy magányos és csak ő tud enyhíteni a bánatodon, akkor az esély nagyban leredukálódik, hogy belátható időn belül boldog légy. Persze ennek is van több oldala.
Nem gondoltam, hogy valaha is az fog nekem örömöt okozni, ha magam lehetek, függés és számadás nélkül...ha ezen ellenkezőjének akár gyanúja is femerülni látszik, menekülök és taszítok...
Nem volt könnyű a saját lábamra állni, most nincs szükségem másik félre (Gábor szerint ez csak jó duma). Ha elveszne a másik felem megint, nem menne még a lélegzetvétel sem...és ugye arra nagy szükségem van, ezt mindenki megértheti :D
November óta nem sok párkapcsolattal próbálkoztam, de amivel igen az is megrekedt, hogy szépen fogalmazzak a YOU egyesszámú és többesszámú félreértelmezhetőségénél, vagy a 'kiss' igazi jelentésénél.
Meg kell tanulnom németül, a francia már-már feladhatónak látszik :D (tekintve a holland-francia vicc-mesélés hetenkénti ismétlődését iskolai kereteken belül)
Nos, eme eszmefuttatás után csak annyi, hogy Thomas épp jókor megy haza 2 hétre és én épp jókor megyek tavaszi szünetelni, mert így helyrerakhatom a fejemben (és a szobámban egyaránt) eluralkodott káoszt. Szívügyekről nem beszélünk.

A hétfő így nagyon hosszúra sikeredett...9kor, francia után még BB House, este pedig Irish Pub, mivel Szent Patrick napját ünnepelték az írek, így nem volt nehéz nagyszabású rendezvényt találni hétfő éjszaka Kortrijkban. Thomas kocsiján furikáztunk, s bár négy osztrákkal töltöttem az egész éjszakát, nem éreztem magam kirekesztve (Lisi, a húga: Maria, barátnője: Verena és Thomas, volt az öt is, míg Daniel is velünk volt; Daniel vicces, mindenét elhagyja, a többiek mindig utána viszik és alkut kötnek vele a visszaszolgáltatásért, már vérre megy; egyébként nagyon elvont feje van :D leírni nem lehet, fotót kell róla csinálnom...)
Szóval megalapítottuk az Osztrák-Magyar Monarchiát újra, azonban most teljesen más értelemben :D és ez azt hiszem, mindkét félnek hasznos tapasztalat és felettébb vidám időtöltést eredményez majd(vámunió és úrbérrendelet nélkül reményeim szerint). Úgy látom, tényleg kénytelen leszek megtanulni németül, ne beszéljen öt osztrák miattam angolul, vagy akkor beszéljenek magyarul :D

Szóval ír zene, ír tánc, Guiness és őrült belgák, vagy félig írek, egy rakat Erasmus-os diákkal fűszerezve. 4-re haza is értünk, miután megjártuk Ypern-t is :D Ez azonban nem meglepő, ha elmesélem Thomas és Daniel barcelona-i útját :D Kétszer indultak el, mindkétszer lekésték a repcsit. Ide csak egyszer indult el egyedül, aztán végül hazament, mert nem találta az utat, de hazafele is eltévedt... :D erre a mentsége pedig csak ennyi volt: I'm Austrian :D( ~ osztrák vagyok; még jó, hogy tisztában vannak a képességeikkel, önkritika). Így éjszaka még "fedezzük fel új kishazánkat" túrát tartottunk

Tegnap elmaradt minden órám, így végre vehettem némi ennivalót és intézkedhettem rég elhalasztott dolgokban. Ma megint nagyon élveztem Hugo óráját: Value education and citizenship.
Ígérem, mostmár tényleg közzéteszem az órarendem... ha elvonulnak az osztrák csapatok, lesz időm egy kis lélegzethez jutni.

Este bementünk a suliba, Peti zongorázni tanított, már megy a Boci, boci tarka minden tempóban, négykezesen és lábasan :D majd youtube-on magyar 'videómutogatás' Lisinek. A borsólevesem és rántott sajtos rizi-bizim pedig nagyon jól sikerült :) nyami.
Amit eddig sosem mondtam, de akár mindennap is mondhattam volna: NINCS TEJFÖL ÉS NINCS RENDES PAPRIKA!!!! A túró sem az igazi és nincs kenőmájas!!! Mihez kezdjen itt egy magamfajta magyar leány ízek nélkül? Ez jellemzi egész Belgiumot... "fűszertelenség". Néha kezdem azt hinni, hogy azért ilyen jó itt, mert mi vagyunk a fűszer :D nekik!
Jó éjt!