utolsó napok, itthon

Miután eme bejegyzést HARMADSZOR írom újra, már önmérséklet gyakorlásában is előrébb vagyok és mikor megint egy órát dolgoztam rajta és ismét kilépett egy pillanat alatt, már szemrebbenés nélkül realizáltam. Ez az! Így az érzelmekkel és hosszú körmondatokkal teletűzdelt beszámolót most elhagyom, annál is inkább, mert majdnem éjfél van és kb. 32 fok a szobában :S Éljen a magyar klíma!

Íme néhány kép az utolsó napjaimból. Amit valamiért nagyon-nagyon nem akar a blogom megjeleníteni :S nem akart ő sem búcsúzni, úgy tűnik.

Péntek este, június 13. utolsó este Torhout-ban, lengyel lányok elbúcsúztatása, búcsú a belga barátoktól, akiket még a legelső hétvégén ismertem még és akik segítettek elindulni az úton... ami akkor még nagyon kilátástalannak és rögösnek tűnt...

Június 14, szombat BON JOVI koncert



















Az az érzés kapott el, ami már nem volt új, a sok újdonsággal kapcsolatban, nevezzük csak "ezt-nem-hiszem-el" érzésnek... Belgium és ez a félév rengeteg újat adott nekem, csodálatos, utánozhatatlan, fantasztikus élményeket. Olyan helyeket, tájakat, embereket láthattam meg a saját szememmel, akiket eddig csak a TV-ben vagy hallomásból.

Felcsendültek az It's my life első dallamai :) akkor is, mint sokszor azt éreztem, mennyire szerencsés vagyok :) (Egyébiránt, hogy anyagi dolgokról is szót ejtsünk, Gábor kapott három jegyet a munkahelyéről, ingyen, amúgy 220 euro lett volna darabonként) A magyar delegáció megmaradt tagjai tehát nyakukba vették a lábuk és irány Brüsszel :)

Majd visszavonatoztunk Kortrijkba, ott elbúcsúztattuk a görögjeinket, görög tánc, elénekeltünk mindent, amit tőlük tanultunk a félév alatt :) Majd BB Ház, amit már nyílván mindenki tud, miért is érdekes...
Ahol mindig nevetéstől és zenétől, buliktól volt hangos a konyha, most mély sóhajok szálltak, ültünk, néztünk... ilyenkor nehéz beszélni. Pár embert nagyon megszerettem, nagyon. És sokakkal csak később találkoztam, már nem volt idő jobban megismerni őket, nagyszerű emberek. Így hát újabb ígéretek, azért nagyon jó tudni. hogy bármikor kedvem támad meglátogatni őket, mindig szívesen látnak és Spanyolországtól Törökországig mindenhol vannak barátaim, akiket felkereshetek :) Eszméletlen érzés!

Hajnal 5 kor Emilija-val még bementünk a városba, ahol jó spanyol mentalitás szerint reggel 9-ig buliztunk a spanyoljainkkal :D mások már dolgozni mentek, mi még az asztalon táncoltunk :D

(Megint kilépett a blog és megint kitörlődött minden, így negyedszerre már végképp nincs kedvem semmit újraírni…)

Pakolás, hétfőn utolsó Global Issues, utolsó házik leadása és jegyek begyűjtése. Utolsó ebéd a menzán, utolsó kirándulás Brugge-be, majd hétfőn este megkaptuk a nyelvkurzusokról a bizonyítványt. 80%-os francia vizsga, nem semmi.

Utolsó vacsora az Irish Pub-ban, némi focival, Mihalis-szal és Vytas-szal, akiket nagyon megszerettem.
Míg éjszaka pakoltam, Emilija hallgatta a verseimet, rádiós felvételek. Nem értett egy szót sem, de sírt. Neki nincsenek otthon barátai, tényleg szerencsés vagyok.



Indulás haza, nagyon nem szerettem volna bármilyen rossz benyomást szerezni az otthonomról az első órákban.

Az első, amit megláttam és nagyon boldog lettem tőle, a Duna felülről, gyönyörű. Majd megcsapott a meleg kissé, azóta dupla annyi a hőmérséklet, mint Belgiumban volt. Nem tudom megszokni, még lassan egy hét után sem, nagyon szenvedek.

Hasonló káosz a szobámban, mint ami bennem is, megszokhattuk.

Nagyon sokat tapasztaltam és változtam, sokminden még folyamatban van, alakul.
Ha lesz erőm és energiám, leírom, amit már négyszer írtam le, valami oka csak van, valóban, hogy nem akarja közzétenni.
Abba is hagyom az írást, ugyanis a vizsgaidőszak utolsó hetébe belecsöppenve, illene még levizsgázni itthon, ami igazán nehezemre esik, ugyanis teljesen máshogy követeltek kinn, elszoktam a GB-nyi helyeket foglaló információ-tömegek agyamba tárolásától. Később erről is írok.

Technikai dolgok: képtelen vagyok forinttal fizetni, átszámolok mindent Euroba, majd visszaosztok.
Nem értem a többiek poénjait és ők is néznek nagyokat, amikor mesélni próbálok, érdekesen töröm a magyar nyelvet.
De alakul. Úgy írok körbe mindent, ahogyan körbeírtam a dolgokat angolul, amikor Belgiumba érkeztem. Fura, hogy mindent értek az utcán, amit az emberek beszélnek, mégsem bírom kifejezni magam rendesen.
Az első este otthon nagy furcsa volt, majd visszajöttem a koliba, egy fokkal jobb. Üdvözlések, sok mosoly. Eltűntek emberek és jöttek újak. Sok időre van szükségem, gondolkodnom kell, napirendre térnem minden felett. Ez egy ilyen időszak. Utána talán jobban fogom tudni ki voltam, ki lettem, illene már tudnom.
Pénteken hajnalig együtt voltunk a régi barátokkal otthon, csak nevettünk megállás nélkül :D régi és új viccek, nagyon-nagyon jól éreztem magam. Más barátság ez, mint amiket kinn szereztem, több éves, vagy évtizedes barátságok. Nagy beszélgetések, ajándék-osztogatás és érdeklik őket a történeteim. Mindenki azt mondta még eddig, akik Erasmus-ról hazamentek, hogy nem találják a helyüket, ez igaz is… rám is. Azonban kérdeztek, sokat, érdeklődtek, meséltem, kicsit nemzetközies magyarsággal, végül mindig megértették.
Közben elkezdtem hiányolni a jól megszokott kinti poénokat, mondatokat, embereket, az a banda ugyanúgy sohasem lesz már együtt. Csak részletekben.
Dogucan-nal Ausztriában találkozunk Lisi-nél, valószínűleg már jövő héten.
Közben elmentem egy igazi jó kis magyar lagziba és Bogácsra is, amit ugyancsak hiányoltam már.
Most pedig, nosza, vissza a politikatörténethez, úgyis annyira érdekel :D Képek folyamatban.

Jó éjt! … és némi hűvöset, köszi!