2 hete

Nem írtam, hol ezért, hol azért... (ezt le sem kellett volna írnom, biztos rájöttetek)

Nos, amit egy hónapig oly nagyon vártam, hogy Robi ideérjen, most már múlt, sőt el is múlt, oly hamar múlt el, hogy észre sem vettem, csak egy álomnak tűnik régvolt csodája... Ó... úgy érzem, ma nem kellene blogot írnom, kicsit elvittem magam... más tájakra. Lehet ennek oka a betegség, vagy az ingerszegény környezet, ami ugyancsak a betegségből fakad, történt ugyanis, hogy pénteken Róbert hazautazott, míg én ide, Madrid, nagy spanyol fővárosból. 


A hajam, táskám, lelkem, mindenem csupán csak libegett utánam, annyira rohantam, még az aurám is lemaradt, "last call" után szálltam fel a gépre, s mindezek után nem volt éppen a legkellemesebb és szívmelengetőbb megoldás a légkondi bekapcsolása, amikor odakinn amúgy is - 60 fok volt az ég magasában. S bár odabenn nyilván nem, én mégis ugyanezen hőfokot véltem felfedezni minden porcikámban, így értem haza egy nagy futás után csonttá fagyva. Nos, nem csoda, ha lebetegedtem, csak remélni tudom, hogy csupán ezen tényezők nyavalyám okozói, nem pedig a sokféle ember, aki körülvesz mostanában mexikóitól kezdve, Amerika minden apró államát számba véve. És majdhogynem szó szerint SZÁMBA véve, hiszen Ivan az argentin fiú sokszori felszólítás után sem állt át a 'másik oldalra', miszerint hihetetlen mennyire nem érzi a nekem és majdnem minden európainak normálisnak számító és tűnő távolságot test és test között. Tartotta az 5 cm-es távolságot arcomtól, s ő ezt barátságos beszélgetésnek szánta, mindenkihez így közeledett, s én hátráltam-hátráltam, már majdnem átfúrtam magam a szomszédhoz, jártam rajta körbe, várván, hogy mondókája végére érjen, s ő ebből mit sem értett! Nos, ennyire nem akartam közel kerülni senkihez, pláne nem egy Haloween estjén kalóznak öltözött, de kalóz ruha nélkül is rémítő argentin fiúhoz. A többiek is így voltak ezzel. Kulturális sokszínűség, interkulturális ellentétek. Hihetetlen rossz, amikor még azt is érzed, hogyan vesz levegőt, akivel beszélgetsz, főleg, ha taszít, fent említett okok miatt. Így hát, nem töltöttem társaságában 3 percnél többet, de a szobában sem. (Felvázolt esemény a nappalinkban történt szombat éjszaka, amikor is kb. 50 számomra addig ismeretlen ember állított be mindenféle jelmezekben, hihetetlen hangerővel és egy raklapnyi "üdítővel". ) 


Nos, előző példa kapcsán szeretném megemlíteni, hogy pusztán csak reményem pislákoló lángocskája tartja még bennem a lelket, hogy nem lettem áldozata semmiféle olyan kórnak, betegségnek, nyavalyának, mely manapság a levegőben van világszerte. A lakótársam, a mexikói lány állandó orrfújkálása és tüsszögése, szétlődözvén a benne rejlő ki tudja mennyi ki tudja mit aggodalommal tölt el nap, mint nap. Szegény mexikóiaknak nagyon rosszul esett, hogy számos orvosi vizsgálaton kellett túlesniük, mielőtt betehették lábukat Európába. Nos, én ezt annyira nem bánom.

Mindebből a lényeg: beteg vagyok, remélem, hamar elmúlik.

Mióta nem írtam, történt jó pár dolog. Meghódítottuk a környék legszebb strandjait személyes csak-szívem-boldogságáért-felelős Ámorommal, voltunk NB I-es focimeccsen, amit kiderült, hogy még otthon is közvetítettek, de még senki nem számolt be rólunk, miszerint látott volna őrülten őrjöngeni az Almeríának szurkolva. Bár Robi próbálkozott lelkiekben, én jobban koncentráltam a makuka elfogyasztására. Jártunk Granadában, persze, nem az autópályán mentünk, hanem a Sierra Nevada ziges-zugos kis hegyi útjain, oda is értünk négyszer annyi idő alatt, mérföldekkel több szépséget látva. Jártunk a sivatagban, s a Mini Hollywood-ban, ahol számtalan western filmet forgattak már. Búvárkodásra oly mértékben került sor, ahogyan a strucc fejét a homokba dugja :D Kedvesem ugyanis úgy érezte, a hideg víz nem tenne jót testfelépítésének, így csupán a fejét dugta bele a vízbe, hogy lásson némi szépséget odalenn. 

Részt vettünk salsa oktatáson és becipeltem egy spanyol órára, amit megemlegetett :) Remélem, nem hagytam ki semmit.

Kezdjük az elejéről:

Főztem gulyás levest a legényem üdvözlésére, bár valamilyen spanyol ételt kellett volna, magamra is gondolnom kellett kicsit, egy hónapja nem ettem magyar ételt. El is fogyott majdnem még a pörkölt alap, annyira ízlett, hogy veszélybe került a vacsora.

Almería - strandolás és Alcazaba

Az Alcazaba története valahol 995-ben kezdődött, amikor Almería ennek a komplexumnak köszönhetően városi rangot kapott. Ez a  hely nem csak egy hatalmas erődítmény volt, hanem az akkori államvezetés székhelye, lakóházak, fürdők, templom ugyanúgy megtalálhatóak voltak benne. Arab kalifák rezidenciája volt ez, míg Dél-Spanyolország arab fennhatóság alatt volt, egészen a katolikus királyok megjelenéséig.

Remélem örültök :) mi is örültünk. Íme képek:

 

 

Majd a kihagyhatatlan tapas bár következett,a  menüt nem sikerült végigkóstolni, megnéztük a katedrálist is újra, illetve én újra.

Még mindig hihetetlen számomra ez a látvány, katedrális pálmafákkal.

Salsa oktatás, buli a mexikóiaknál:

 

Ezután ellátogattunk Fabian és Tania társaságában a Mini Hollywood-ba, ami Tabernas közelében található, a sivatag közepén.

1965-ben építették ezt a kis "filmvárost", Sergio Leone Egy maréknyi dollárért című filme kedvéért, kezdetben. Majd a spagetti westernek számos remek darabjának adott otthont, így például Clint Eastwood számos filmjének: A Jó, a Rossz és a Csúf; aztán Frenchie King legendája Brigitte Bardot főszereplésével, ha jól fordítom a címet :), Conan a barbár Schwarzi-val... és még számtalan film, de már elültem a fenekem és nem bírok írni :)

Meglátogattuk Cabo de Gata-t, útközben találtunk egy kis falusi piacot, 6 euróért egész ruházatot vásároltam. 

Majd San José:

Genoveses és Monsúl (utóbbit már csak éjszaka értük el), mindkét helyen számos filmrészletet és videóklipet forgattak már.

Csatangolás a városban és FOCIMECCS, Valencia-Almería (3:0)

S elindultunk Granada irányába, útba ejtettünk egy churros-ozót, kis hegyi tavak, hatalmas gátak, szakadékok, gyönyörű tájak, róttuk Granada utcáit. Arab bazárok, katedrális...

 

Végül QUENTAR-ban szálltunk meg, egy mesés kis házikóban, fehér kis, tipikus spanyol, egy udvarról nyílt vagy hat ilyen házikó, minden pici, minden lejt, hatalmas hegyek között. Régóta álmodtam egy ilyen helyről.

Másnap arab fürdőztünk (HAMMAM), ahol masszázst is kaptunk, teát és nagyon jó illatot :)

S az ALHAMBRA következett. Az Alhambra építését 1233-ban, az első Naszrida uralkodó, I. Muhammad idején kezdték meg. 1984 óta az UNESCO Világörökség része.

Mórok és keresztények is építettek bizonyos épületeket a komplexumon belül, az Alcazaba, a Naszridák palotái és a Generalife arab munka, míg V. Károly palotája és a Szűz Mária-templom már a keresztény spanyoloké. 

A palotákhoz külön időpontot kaptunk, a jegyet is neten kellett lefoglalni előre, hihetetlen mennyien látogatják ezt a helyet, még októberben is, hétköznapokon is. Beszéljenek a képek helyettem.

Granada

 

Majd visszatértünk Almeríába, s következett a repcsizés Madridba, ahol Pablo-nál szálltunk meg, akit még tavaly nyáron láttam vendégül, amikor Romániából tartott haza, Spanyolországba biciklivel. A bikaviadalos arénában egy sörfesztiválba csöppentünk, majd másnap még maradt kis időnk megnézni a királyi rezidenciát és a Retiro Parkot.

:D :D :D

Azóta volt egy kirándulás a sulival, de a betegség már folyamatban volt, így nem tudtam annyira élvezni, vagy lehet a vulkános, kőzetes múzeum nem kötötte le annyira a figyelmem.

Ma, november 2-án munkaszüneti nap van, nem tudom milyen alapon. Mióta itt vagyok, kicsit több, mint egy hónap, már volt vagy 3-4 munkaszüneti nap. Tudnak élni. Holnaptól megint meló.

Közben a lakótársaim megismerkedtek még vagy 7-8 mexikóival, plusz németekkel, görögökkel, egy lánnyal Equador-ból, brazilokkal és az említett argentin kalózzal. Többen vagyunk és egyre kevesebben beszélnek angolul a csapatból, ez talán csak jó lehet nekem, bár most kihagytam két spanyol órát, nem tudom mire visszük majd, kaptunk egy új tanárt, aki UGYANCSAK nem beszél angolul, hadar-hadar, nem érdekli, hogy kezdők vagyunk. Szerintem két óra alatt már a passzív szerkezetnél jár, ha a spanyolban van olyan. Hihetetlen ez a mentalitás, október végén beindul a tanfolyam. A diákoknak még mindig nincs diákigazolványa és még egy hónapig nem is lesz. Október végére kaptak kódot a net hozzáférhetőséghez. Nem hiszem, hogy ezt bírnám hosszútávon. A mosógépünk elromlott, pénteken mondta a tulaj, hogy majd kedden eljönnek megnézni. És addig mibe öltözködjek? Kaptunk netet, havi 15 ezer Ft-ért, a kezdő részlet 30 ezer Ft volt, persze a szomszédtól ingyenesen igénybe vett internet jobb volt ettől ezerszer, állandóan megszakad, semmit sem nyit meg. És minderre a fogyasztókhoz intézett válasz: egész Spanyolországban ilyen az internet, lassú és drága. Köszönjük!

Továbbra is meleg van, 30-33 fok, éjszaka már hűvösebb kicsit. 

Üdvözlet! Gyertek ápolni!