Brüsszel; kerékvágás, az a régi

Brüsszel

Régiség piac, séta a városban.

Palais de Justice

És múzeum újra…

Az utazás utóhatásai: nehéz végtagok, folyton lecsukódó szemek.

Gyönyörű idő
Evy-vel, görög lány

Ahogy visszaérkeztünk Torhout-ba, nem hittünk a szemünknek, emberek vannak az utcákon, sétálnak, fagyit esznek a padon ücsörögve, bicajoznak. Megélénkült a város, úgy tűnik 15 fok alatt nem élnek, téli álmot alszanak. Tavaszi hangulat, napsugárban sütkérezés.

Este Kortrijk…
Minden buliban legalább egy belga, ’ha meglátom, hanyatt-homlok menekülök’ – fiú a nyomomban van. Nem csodálom, a belga lányok, annyira…semmilyenek, hogy szegény belga fiúk az Erasmus-os diákok érkezését várják minden évben. Kár, hogy mindegyikük második mondata az, hogy két háznyira lakom és van autóm, alhatsz nálam.
- Én 1600 km-re lakom, van egy Wartburg-om és akkor se aludnék nálad, ha te lennél az egyetlen férfi a világon. Azért jót táncoltam. Emilija és újdonsült spanyol Alfonso-ja, aki egyébiránt a levelezőtársam francia órán :D
Dogucan-nal; nem láttuk egy hónapja legalább, itt épp ártatlan fejet vágok, amilyen vagyok is, ugye :D

Péntek suli Tielt-ben, ahol is a kommunikációs készségfejlesztő órán ’Gipsy hercegnőt’ alakítottam, ami igazából nem tudom milyen, de szép virágos szoknyám is volt és elvetettem magam Kostantin-nal, a bolgár fiúval, aki egy kalandor volt (és akit ki nem állhatunk, mióta ellopta a prezentációnkat!!!) Peti bérgyilkos volt, de a jósnőtől, a nagymamán át, egészen a hajléktalanig mindenki megtalálható volt a teremben. ’Fájósra’ nevettem a ’hasamat’. Na, ugye, hogy nincsenek is ilyen szavak…nem felejthetek el magyarul!

Szombaton a Mast-ban voltunk, itt Torhout-ban. Ellopták a bicajom. Hm. Ennek ellenére nagyon-nagyon jó hangulat volt, Lisi-nél kezdtünk, elénekeltük megint szinte minden nemzet dalát, amit nagy nehezen megtanultunk, megint ’fájósra’ nevettük a hasunk, Lisi ’land-lady’-je és az ő hetven éves barátja is csatlakozott. Majd bicikli-verseny a Mast-ig, ahol az átlagéletkor megint 15 volt, azt is mi húztuk fel annyira. És csak mi táncoltunk, eleinte félszegek voltak a belgák, amikor a bolgár fiúk felemeltek a fejük felé és körbeadtak a termen, kicsit én is félszeg voltam :D a levegőben…á, nem, nagyon élveztem. Nos, ezután egyre több belga csatlakozott hozzánk, csak bátorítás kell nekik.

Emilija&Lilla :)

Lisivel;

május 3-án megy haza :( két hét múlva :( neki csak három hónapra szólt az Erasmus... lassan elkezdünk majd fogyni :(

Vasárnap pedig elkezdtem házikat írni nagy erőkkel, a 0,9 %-át meg is csináltam, ugyanis Emilija és Peteris lett-házi feladat-megoldó társasága csődöt mondott és egész délután segítettem nekik a Thermos-os óra power-point-jában. Modert Művészetek. Annál tovább nem jutottak maguktól, hogy „a nő szép a képen és biztosan szomorú”. No, de ezt nem firtatom.

Tegnap már Fairy tales and myth óra is volt, végre egy kis változatosság, tündérmesék, mondák, mítoszok, a világ eredetét magyarázó történetek, mindet ismerem, úgyhogy nem lesz nehéz. Lisi-vel kell prezentációt csinálnom, Dante Isteni színjátéka alapján kell bemutatnunk a Beatrice és Dante szerelmét és találkozását a mennyben. Tudok pár érdekes dolgot róla, köszönhetően Bánfalvi tanárnő felejthetetlen óráinak és felejthetetlen vizsgáinak :D

Este francia, Peti tágra nyitott szemei és a lassan ’ezt nem hiszem el’ arckifejezésbe forduló vonásain nem lehet nem nevetni :D Ez a nő dilis, már azon gondolkodtunk a spanyolokkal vajon mit szedhet? Vagy csak egyszerűen hiperaktív? Hollandul magyarázza a franciát, továbbra is vicceket mesél, minden órára kisebb nehezéknek is beillő papírstócot tesz elénk, tananyag gyanánt, majd a második oldal után elkezd nevetni, mindenen :D mi meg vele vagy rajta, ők meg rajtunk, mert semmit nem értünk. Így egyre hamarabb hagyjuk el a kurzust, ahogy telnek a hetek. Biztosított róla, hogy mindenki le fog vizsgázni és használhatunk minden anyagot, amit az órákon is. Nos, köszönjük, Franciaországban ennyivel még egy jól nevelt háziállat sem értene meg, a múltkor is próbálkoztunk egy csacsival, de miután nem válaszolt, gondoltuk, nem olyan jó a franciánk, de hollandul sem értett és angolul sem, lehet utált minket. A nyelvvizsgához meg pláne nem lesz elég…még addig eljutunk minden boltban, hogy Bonjour! :D

Annyira volt érdekes a francia, hogy naplót írtam közben:

14.04.2008. Kortrijk

Immunis lettem az új impulzusokra, most így érzem, nem kell több.

Brüsszelbe sem szívesen megyek a következő két napban.

Túl nagy és én túl kicsi vagyok.
Nagyon fárasztó ennyi új élményt befogadni, el sem tudjátok képzelni.

Telítődik az ember. Nyugalmat szeretnék. Harmóniát, meleg ölet, forró teát, csendet. Rendet.
Csak nézek, szemlélődök. Látok világhíres tájakat, épületeket. Szép…vagy…csak úgy…van…és továbbállok. Ha a szeretteim is láthatnák, biztosan teljesen más lenne. Jól érzem itt magam, még annál is jobban, azonban ezek az emberek nem azok, akiket a sok év és akadály sem tántorít el mellőlünk, őket az élet sodorta mellénk, egy időre.
Azonban, igen… minden így kezdődik el…
Most minden túl nagy hozzám.

"...és boldog volnék és belesimulnék, mindegy mi mondaná: vackolj belém!"

Itt még a Fanta is sápadt :S

_____________

Francia után ingyen hot-dog az Irish Pub-ban, mint minden hétfőn és kedden, mi most próbáltuk ki először, majd irány haza a lengyel lányok társaságában az utolsó vonattal.

Ma óra Hugo-val, a kedvenc órám. Nagyon tetszik a stílusa, ahogyan tálalja a témákat, érdekes, lebilincselő (Education for citizenship volt ma). Íme a kedvenc képem, amiről beszéltünk és ami elgondolkodtatott.

Amit itt láttok egy szabadtéri kiállításra készült, Gent-ben, OVER THE EDGE a neve Jan Hoet-től. Ami rá van írva: WIR és NOUS, azt jelenti: MI.
Nos, ezerféle elméletet lehet gyártani erről, egy sarkot ábrázol a kép, egy ház sarkát...várom az ötleteket!
Nagyon érdekes...gondolkodtat és ezért tetszik. Belgiumban, holland nyelvterületen, két másik nyelven írta fel. Két különböző irányba...lehet össze, de szétfelé tartó is ez az irány. Jelenthet jót, de jelenthet rosszat is... mindenképpen van történelmi jelentése. Az évszázadok, amit ez a kicsi terület e két nagyhatalom morzsolójában töltött... egyszer ide tartozott, egyszer oda... rángatták, darabolták és mindig azt akarták, hogy MI legyen belőle. Másrészt utal az orszég három-nyelvűségére, a nemzetek (manapság nem annyira) békés együttélésére. Ez a kép teljes mértékben szimbolizálja számomra Belgiumot, minden előnyével és hátrányával együtt. Vitát lehet nyitni a megjegyzések rovatban :) kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Délután óra Denny-vel, Down-kóros és speciális nevelési igényű gyerekekről.

Most pedig az előttem tornyosuló kis híján hazáig elérő házi feladataim és beadandóim megíráshoz kezdek.

Thomas holnap érkezik vissza Ausztriából…hmmm…

“Autó fordul, széken a ruhád,

Nézed az utcát,
szerintem át fogsz ázni, mondom, ha ott állsz a gangon,

Dobsz a galamboknak, hadd dobogjon valamiért a szívük,

Legyen céljuk, ne mindig higgyük, hogy mind csak eszköz arra, hogy ez a város le legyen sz**va.
[…]
Érezd, hogy lehet, hogy most vagy,

És nemcsak egy tévedés hozhat változást…
[…]

Hadd álljon meg benned az élet, hogy megkérdezd:
-Élet mi végre kérlek, hogy annyira keményen meneteltél,

Engem mint birka lelegeltél,

Tisztellek, küzdesz, meg minden,

Csak valld be nekem, hogy nincsen szükséged immáron másra,

Csak a kezedben a dáma párra, hogy megemeld ismét a tétet,

Nyerjél még egy pár évet, csinálj még egy pár dolgot,

Amit valaki fontosnak mondott!

(Kispál)

…és még valamire rájöttem: mióta itt vagyok MÉG EGYSZER SEM UNATKOZTAM…ez szörnyű, nem? Egyik vasárnap nem tudtam mit csinálni és leültem tanulni :D de ennyi…

“Rövid az élet, ha gyorsítva éled…” - ebben van valami, rohan az idő…de hova?

Ezt hallgassátok meg, nagyon tetszik, igaz ez kicsit feldobott változat, az eredetit sehol sem találom, az jobb :)

http://video.miner.hu/?v=f27282b1a448cf128f7e7ad20ef48dfa

Már megint sokat írtam...írjatok véleményt, ha unjátok, ha nem, akkor is :D