Hola!

Eltelt újabb kis idő, már nem is számolom, néha úgy rohan, de összességében vánszorog.

Az elmúlt hét például elrohant, biztosan, mert jó társaságban voltam.

Eljöttek meglátogatni Szisziék :) (szerk.: Sziszi csop.társam otthon és szívem csücske, a többieket pedig hozta magával, jó kis csapat ;)

Belgiumból. Erasmus-osok, akárcsak én voltam ugyanott. S mint tudjuk, az Erasmus egy más életstílus, nem okozott hát gondot nekik elugrani Dél-Spanyolországba. El is hiszem, szegényeknek hogyan kellett a napsütés, mint egy falat gulyás... a hosszú otthontól távol hetek után. No ezzel nem volt gond :) Mármint a gulyással, bár lassan azt hiszitek, hogy mást nem is tudok főzni. Azért egy-két dolgot tudok, vajas kenyér paradicsommal, tea, például elég jól megy már a popcorn pattogtatás is ;) na jó, minden viccnek fele igaz.

Lényeg a lényeg, szerda este gulyással vártam őket, s gondolván, hogy az Erasmus egyenlő a fáradhatatlansággal, be is szerveztem egy jó kis bulit hozzánk. Jöttek is szépen, sorjában az emberek, végre a görögök is részt vettek. Nem nagyon tudnak görögön kívül semmilyen nyelven, így nehéz nekik. Jöttek a németek is és Javier, az új munkatársam, egy üveg rummal és egy zacskó jéggel, aki egyébiránt fordító programmal írogat nekem munka közben, mert nem tud angolul :) Itt voltak a portugálok, akik két ággyal is kisegítettek minket, lévén plusz négy fő kis hajlékunkban egy hétig. Eljött Nóri és egy-két pár mexikói. Páran megkóstolták a gulyást, annyira ízlett nekik, hogy még másnap az üres levét is megették :)

TAPAS

 

 

 

Mivel magyar barátaimat megviselte az utazás Belgiumból, a lakás különböző részein kidőltek, talpalatnyi alvóhelyet keresve. Másnap azonban nekivágtak Almería felderítésének. Sajnos nem tudtam csatlakozni délelőttönként, a melóból már nem hiányozhatok többet. De hétvégén elmentünk MALAGA-ba, ami csodás volt :) Túl sok látnivaló nincs, az óváros pici, de annál szebb! A tengerpart is különleges. A víz hideg, de a srácokat Belgium után ez nem zavarta.

Orsi, Balázs, George, aki Gyuri :) és Sziszi 30 fokban örülnek :)

 

 

 

 

 

 

 

Vasárnap elmentünk Cabo de Gata-ba, ahol nem maradhatott ki a hullámokkal való harcolás, persze mi lányok csak szolidan, a parton sütkérezve követtük az eseményeket. Megszoktam a jót, a meleget, elég könnyen ment. Már hidegnek tűnik a 20 fok is.

 

 

Közben volt egy kis kalandunk a tengerparton az autóval :) nem is mi lennénk... szerencse, hogy volt segítségünk, így nem kellett megvárni a dagályt a homokban...

Ettünk tapast, kihagyhatatlan, majd a többiek elmentek Granadába szétnézni és el is szaladt a hét :( utolsó este a mexikóiak házában áldoztunk Dionüszosz oltárán, búcsú-buli gyanánt. Újabb ismeretségek olaszokkal, lengyelekkel, németekkel, ágyba fél 5 körül kerülhettünk.

Bocsánatot kérek a nem túl költői eszmefuttatásokért, éjnek évadján sebtiben írom beszámolóm.

Egyre többet tanulok spanyolt miután rájöttem, hogy többnyire időkitöltésként adnak nekem újabb és újabb szerződéseket ellenőrizni, megírni, postázni. Így szépen le is maradtam az egyetemi teendőimmel, viszont lassacskán rakosgatom össze a spanyol mondatokat és megértetem magam. Egyetlen oka: kénytelen vagyok! Nincs más lehetőségem, ők pedig nem fognak angolul tanulni itthon a kedvemért. Így már az irodában is többet tudok kommunikálni, mióta ifj. Juan Carlos elment, szinte semmit nem tudtam beszélni a többiekkel. Nem nehéz a spanyol, bár még az elején vagyok. A múlt idő sötét homály, de jelenben és jövőben már mennek a dolgok, csak a szókincsem iszonyatosan kevés. Megérteni sokkal könnyebb őket, mint mondani bármit is. Más szempontból is rá vagyok kényszerítve, hogy foglalkozzak vele, mert a tanárunk a Holdról jött. Már az első hónap végén Spanyolország gazdasági helyzetét feszegeti órán, spanyolul persze, nem tud angolul. Szerencse, hogy megértem. Az angol és a francia sokat segít. Most jöttem rá milyen hihetetlenül könnyű dolgunk volt Belgiumban, mindenki tudott angolul.

Néha a levegőben lógok. Még nem szeretnék haza menni, de ide sem tartozom. Még nehezebb, ha a szívem máshova húz... ráadásként. Néha rádöbbenek mit csinálok, hol vagyok, bolond vagyok én? :) Felültem egy repülőre és messze szálltam... lehet, hogy tényleg bátor vagyok. Nem tudom. Néha megijedek mennyire az voltam. Most már muszáj annak lenni :)

Képeket holnap teszek fel... a hiperszuper netünk csak arra jó, hogy fizessük, másra nem.

Jó éjt!