Zeebrugge, Knokke-Heist; tengerpart

Tegnap Petivel elmentünk világotlátni, mivel délután nem volt óránk. Illetve "tengertlátni", természetesen ahogyan kiléptünk a kapun, elkezdett esni az eső, miért is ne?! Kezd kicsit elegem lenni az állandó esőből és elázásból, még az Amsterdamban vásárolt 'hiperszupermenő' esernyőm sem ér semmit, mert elviszi a szél...

Azért csak odaértünk...
Brugge, majd Zeebrugge...

... felfedeztünk egy villamosvonalat, ami végigmegy a belga tengerparton majdnemhogy a határokig. Így úgy terveztük, hogy Oostende-ből jövünk haza, azonban miután egy hatalmas fadarab megmászása kardinális problémát jelentett mindkettőnknek a tengerparton és meghiúsította mindennemű vágyainkat ama elérhetetlen álomkép felé, hogy még valaha is kulturált és jó egzisztenciális háttérrel megáldott magyar fiatalok képét nyújtsuk, letettünk erről. A továbbiakban mindenki csövesnek nézett. Ha nem is azért, mert bőrigáztunk, akkor azért, mert az oszlop, mivel előszeretettel ölelgettem és mivel se le, se fel nem tudtam többé mászni rajta, tán örök életre szóló nyomokat hagyott elülső felemen :D valamint Peti lába és térde a 'felülső felemen' (ilyen szavak nem is léteznek:D, ez már az interkulturalizmus hatása, úgy vélem) ... és mindezt betetőzve Peti 4 XL-es pulcsija is jól mutatott rajtam...KIRÁNDULUNK, EZ AZ!

Nos, elég is erről ennyi...azért menő volt...

Knokke-Heist

A tenger csodás volt, bár, hogy nem halott a természet errefelé, azt csak a víz mozgása próbálta bizonygatni, nem sok sikerrel. Ahogy fújta a szél a homokot (és minket) mintha másik dimenzióban lettünk volna...(képek megintcsak később, a net elszállt)

Kíváncsi vagyok, lehet-e egyáltalán erős szél és eső nélkül fürdeni az Északi-tengerben, nagyon várom már a jobb időt.

Láttunk tengeralattjárót és hatalmas dokk-okat, amit eddig csak a filmekben. Zeebrugge Európa legnagyobb halpiacával büszkélkedhet:)

Most meg átfúj még a házon is a szél...ülök a szobában és érzem, hogy az asztal alatt légáramlatok mozognak, egyik falon be, másikon ki...

Tegnap este Tielt-be mentünk, Münire biztosított szállást nekem :) belecsöppentünk egy igazi egyetemista buliba (itt az 1etemisták úgy néznek ki, mint otthon a középiskolások, úgy is viselkednek).



Thomas írt, hogy elhagyták Belgiumot, szerintem nem kell aggódni, estére megint itt lesznek, mint mondtam, messze földön híresek orientációs képességeikről :D ha rajtuk múlik, sosem érnek haza Ausztriába :D

Holnap érkezik Tomi és Joci :) (és a kenőmájasaim:D) ... izgalmas két hétnek nézünk elébe. Először velük, majd irány Hollandia, Anglia, Franciaország, Luxemburg...a kisbusz lefoglalva...

...mostanában ilyen hangulatom van:

Ha itt maradnál, nem indulnék még én sem,
Ha elindulnál, nem lenne érkezésem,
Hová is mennék, hová is lennék egyedül én,
Nélküled nem kell útlevél.

Az otthon ott volt ahol bejártunk, mindent százezerszer már,
S apánkat kértük hogy vegyen fel most az egyszer, mert magasról más lesz a táj,
[...]
Az otthon itt van ha jössz mellettem, még ha nem is nézel rám,
Tudod már régen észrevettem, hogy szemedben én hazáig látok simán,
Ellátok simán.
Rád nézek néha némán, S az otthon visszanéz rám.
[...]
Az otthon ott van ameddig ellát, vaksötétben két szemünk,
Vak lovak vagyunk az éjben nincsen út és nincs kötél sem, de mi el mégsem tévedünk,
Hazajár, minden emlék hazaszáll...
Hazaértünk hidd el...

(még nem értünk haza...)

Lille, Irish Pub

Hétfőn óra keretében Lille-be mentünk, ez már Franciaország:) nincs messze (itt semmi nincs messze) Szóval egy óra vonatozás után megtekinthettük a Palais de Beux Arts kincseit. Többek között találtunk két pénzérmét II. Lajos korából, Magyarországról. Engem inkább a ó-, és középkori leletek érdekeltek, mint a modern festészet, már megint. Ez a harmadik múzeum és még lesz pár, amit meg kell néznünk a Modern Arts óra keretében.
Nagyon, de nagyon hideg volt hétfőn, valószínű ezért nem élveztem a városnézést sem és ezért nem vágyom vissza, pedig tényleg szép volt. Mindig csak azon mesterkedtem, hogy egyik meleg bevásárlóközpontból a másikba fussak át (zuhogott az eső is, mostanában jég is esik elég gyakran). A többiek vissza szeretnének menni, lehet, ráveszem magam... Megnéztük az "új" Notre Dame-ot, modern kivitelben. Gáz...
(Képek megint később, ha lesz rendes net).


A torokfájás miatt és amiatt, hogy a múlt hetem 9 naposra nyúlt, nem cseréltem Thomas-szal, azt hiszem ilyen körülmények között nem bírtam volna ki egy estét sem a BB Házban. Inkább ő jött ide :) Azért mégiscsak más így "cserélni", mint külön-külön tölteni az időt...

Többek között ráébredtem, hogy az angol nyelv sajnos csak addig hasznos, míg az élet lehető legegyszerűbb dolgait kívánod megosztani másokkal. Ha bármi komolyabbat szeretnél mondani, már vagy nincsenek olyan szavak, amik fednék a mondandód, vagy mást jelentenek... nem csak a párkapcsolatokban van ez így. Filozofálni vagy elmélkedni sem lehet angolul!
Véleményem szerint azért lett világnyelv, mert a legegyszerűbb nyelvtanja van a világon, könnyen tanulható. De ha már ott megakad a tudománya, hogy ismerkedni sem lehet a segítségével, akkor nagy gondok vannak, tán ez lehet az oka, hogy az Erasmus-os diákok inkább testbeszédet használnak helyette :D:D:D á, nem...
Szóval, ha az ember még azt sem tudja, hogy neki írják-e, hogy hiányzol, vagy többesszámban, hogy hiányoztok, akkor a nyelv gátat szab az ismerkedésnek :D vagy ha azt kapod, hogy 'kisses', és nem tudod, hogy puszit vagy csókot jelent :D átkozott egy nyelv...

Még egy dolog, az elmúlt napok tükrében: ha valakit közel engedünk magunkhoz, akár csak egy hajszállal közelebb, mint másokat, már sebezhetővé válunk... a szeretet és a szerelem csodákra képes...de akár egy kis szikrája is meg tud égetni, veszélyes.
Hétfőn megint kalitkában éreztem magam...amit régen annyira szerettem, biztonságban, harmóniában...áldozatot hozni a másik boldogságáért és ebben lelni örömöd... többet nem, a közeljövőben biztos nem. Amíg nincs függés, egy kicsi sem, addig vagyok szabad.
Néha magányosnak érezhetem magam tán, de ahogy Gáborral jól kiötlöttük, ha magányos vagy, ott van a több millió ellenkező nemű lény, aki segíteni tud rajtad, azonban ha egy valaki miatt vagy magányos és csak ő tud enyhíteni a bánatodon, akkor az esély nagyban leredukálódik, hogy belátható időn belül boldog légy. Persze ennek is van több oldala.
Nem gondoltam, hogy valaha is az fog nekem örömöt okozni, ha magam lehetek, függés és számadás nélkül...ha ezen ellenkezőjének akár gyanúja is femerülni látszik, menekülök és taszítok...
Nem volt könnyű a saját lábamra állni, most nincs szükségem másik félre (Gábor szerint ez csak jó duma). Ha elveszne a másik felem megint, nem menne még a lélegzetvétel sem...és ugye arra nagy szükségem van, ezt mindenki megértheti :D
November óta nem sok párkapcsolattal próbálkoztam, de amivel igen az is megrekedt, hogy szépen fogalmazzak a YOU egyesszámú és többesszámú félreértelmezhetőségénél, vagy a 'kiss' igazi jelentésénél.
Meg kell tanulnom németül, a francia már-már feladhatónak látszik :D (tekintve a holland-francia vicc-mesélés hetenkénti ismétlődését iskolai kereteken belül)
Nos, eme eszmefuttatás után csak annyi, hogy Thomas épp jókor megy haza 2 hétre és én épp jókor megyek tavaszi szünetelni, mert így helyrerakhatom a fejemben (és a szobámban egyaránt) eluralkodott káoszt. Szívügyekről nem beszélünk.

A hétfő így nagyon hosszúra sikeredett...9kor, francia után még BB House, este pedig Irish Pub, mivel Szent Patrick napját ünnepelték az írek, így nem volt nehéz nagyszabású rendezvényt találni hétfő éjszaka Kortrijkban. Thomas kocsiján furikáztunk, s bár négy osztrákkal töltöttem az egész éjszakát, nem éreztem magam kirekesztve (Lisi, a húga: Maria, barátnője: Verena és Thomas, volt az öt is, míg Daniel is velünk volt; Daniel vicces, mindenét elhagyja, a többiek mindig utána viszik és alkut kötnek vele a visszaszolgáltatásért, már vérre megy; egyébként nagyon elvont feje van :D leírni nem lehet, fotót kell róla csinálnom...)
Szóval megalapítottuk az Osztrák-Magyar Monarchiát újra, azonban most teljesen más értelemben :D és ez azt hiszem, mindkét félnek hasznos tapasztalat és felettébb vidám időtöltést eredményez majd(vámunió és úrbérrendelet nélkül reményeim szerint). Úgy látom, tényleg kénytelen leszek megtanulni németül, ne beszéljen öt osztrák miattam angolul, vagy akkor beszéljenek magyarul :D

Szóval ír zene, ír tánc, Guiness és őrült belgák, vagy félig írek, egy rakat Erasmus-os diákkal fűszerezve. 4-re haza is értünk, miután megjártuk Ypern-t is :D Ez azonban nem meglepő, ha elmesélem Thomas és Daniel barcelona-i útját :D Kétszer indultak el, mindkétszer lekésték a repcsit. Ide csak egyszer indult el egyedül, aztán végül hazament, mert nem találta az utat, de hazafele is eltévedt... :D erre a mentsége pedig csak ennyi volt: I'm Austrian :D( ~ osztrák vagyok; még jó, hogy tisztában vannak a képességeikkel, önkritika). Így éjszaka még "fedezzük fel új kishazánkat" túrát tartottunk

Tegnap elmaradt minden órám, így végre vehettem némi ennivalót és intézkedhettem rég elhalasztott dolgokban. Ma megint nagyon élveztem Hugo óráját: Value education and citizenship.
Ígérem, mostmár tényleg közzéteszem az órarendem... ha elvonulnak az osztrák csapatok, lesz időm egy kis lélegzethez jutni.

Este bementünk a suliba, Peti zongorázni tanított, már megy a Boci, boci tarka minden tempóban, négykezesen és lábasan :D majd youtube-on magyar 'videómutogatás' Lisinek. A borsólevesem és rántott sajtos rizi-bizim pedig nagyon jól sikerült :) nyami.
Amit eddig sosem mondtam, de akár mindennap is mondhattam volna: NINCS TEJFÖL ÉS NINCS RENDES PAPRIKA!!!! A túró sem az igazi és nincs kenőmájas!!! Mihez kezdjen itt egy magamfajta magyar leány ízek nélkül? Ez jellemzi egész Belgiumot... "fűszertelenség". Néha kezdem azt hinni, hogy azért ilyen jó itt, mert mi vagyunk a fűszer :D nekik!
Jó éjt!

7-ből 7 és Amsterdam :)

Megint lemaradtam, tudom, igen...
Hjaj...
Nos, az elejétől kezdem, majd megkoronáznám Amszterdammal :P Remélem, mindenkinek megfelel... mint a cím is mutatja eddig a hét hét napjából minden este voltam valahol, ma van a hetedik, ma is megyünk (természetesen), mert Lisi húga és barátnője megérkezett Ausztriából, ismerkedünk, megmutatjuk a várost. A hét minden napja úgy értendő, hogy éjfél és reggel fél 7 között kerültem ágyba. Köszönöm, még élek. És jelentem, suliban is voltam rendesen mindennap!

Nos, kedd este prezentáció Egerről. Szerintem jól sikerült, Mr. Thermos is mosolygott, a diákok tapsoltak, a végén még megtanítottam Dennis-t (akivel van pár közös óránk) csárdásozni. Thermos még adott pár tanácsot, hogy hova menjünk a tavaszi szünetben kis utazásunk keretében, majd irány Kortrijk. Biliárd, csocsó, majd Big Brother House :D ami annyit tesz, hogy van egy lakás kifejezetten Erasmus-os diákoknak, 20-25-en laknak benne kb, mint egy kisebb koli. Ezt nevezik Big Brother Háznak, itt lakik Thomas is. Nagyon tetszett, régi kolis hangulatot idéz:D bár sokan panaszkodnak, hogy nem bírják a mindennapos hangzavart, meg a sok embert. Nekem meg sem kottyanna, ez a 10. évem, hogy kolis vagyok. Nekem inkább az a zavaró és nehéz, hogy egy ekkora hatalmas szoba az egyém, egyedül.

Ezután szerdán suli délután 4-ig, majd megint Kortrijk. Sörkóstolás a tanárokkal a suliban, kicsit bizarr, nem?:D Egyébként négyféle csapolt sört lehet kapni a suli menzáján, otthon ilyen sincs. Szóval a tanárok mindent szépen elmagyaráztak pontról-pontra, mit hogyan kell inni, a sörök történetét. Már jó ideje beszélgettem egy emberkével, amikor a melettem ülő lány megkérdezte, honnan jöttem: Komolyan, magyar vagy? Ő is! És mutat az emberkére, akivel angolul beszélek egy ideje :S:S:S :D:D:D Menő...szóval tanár és magyar, majd kiderült, hogy egy másik tanár is körünkben volt kishazánkból, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájáról jöttek.

Eztuán darts, billiárd, litvánokkal, finnekkel, Dogucan, Lisi és Thomas. Majd este újra BB Ház dilis románokkal, akik épp azt ünnepelték, hogy hazautaznak a tavaszi szünetre. (Mindig találnak okot ünneplésre)

Csütörtökön suli, pilledés, este megint Kortrijk :D (mindennapos, igen)

Dé Kiekenfuif, ami annyit jelent: Chicken party:D 2000 ember lehetett a helyen, a hangulatról elég annyit elmondani, hogy nem jöttünk haza az első vonattal, sem a másodikkal, így olyan fél 7-kor sikerült ágyba kerülnöm, hajmosással, mindennel együtt, ugyanis hóesés is volt odabenn :D

Másnap persze suli Tielt-ben, uncsi.

Este megint Kortrijk, szállás ezúttal a BB Házban és reggel indulás Amsterdamba:)

Útközben megálltunk Delft-ben. Hollandia sokban hasonlít Belgiumra, mégis sokkal de sokkal barátságosabb, ha tehetném, legközelebb odamennék hosszabb időre. Olyan nyugalom szállt meg és könnyedség, a madarak csiripelnek, az utcák csöndesek (ez persze Delft, nem Amszterdam), szép épületek, harmóniában. Jómód van, de valahogy mégis más volt a hangulat, mint Belgiumban. Olyan életteltelibb, vonzóbb, természetesebb. Az árak is "életteltelibbek" voltak :S kb. minden 2-3-szor annyiba került, mint itt.












No, igen, a nyugalom nem tartott sokáig...ugyanis Amszterdamba érkeztünk és 5 perc után elvesztettük a tanárt és a többieket a nagy forgatagban. Nem bántuk túlzottan, kis útmutató alapján megnéztünk mindent, ami érdekelt. Teljesen más világ és egyedülálló, elmesélni nem lehet, el kell menni. Sok gondolatot ébreszt az emberben... először azt éreztem, ez a mennyország, az ember eredendően szabad és amíg nem korlátozza mások szabadságát, addig azt csinál, amit gondol, amit szeretne. Azonban sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel a szabadsággal és korlátok közé szorítják magukat, akarattal. A hollandok tudnak vele mit kezdeni, de ha egy átlag európai beszabadul oda, akkor nincs megállás. Ezerszer is hallottam az emberek szájából: nem hiszem el, na, most vagyunk a mennyben :D Mintha nem ezen a világon lennél, igen.

A coffee shop-okba úgy járnak az emberek, mint a boltba vagy a pub-okba otthon. Ki van írva: tilos az alkohol :D Bemennek, megveszik amit éppen szeretnének, mintha egy sört vennének, megtekerik és elszívják, mintha csak dohányt szívnának... és így mennek aztán a dolgukra. Rendes árlap van, mint az itallap. Az utcán mindenki vigyorog, mosolyog. A taxi úgy néz ki, hogy egy-egy fiatal srác pedállal hajtja a két személynek való kis kocsit:D Az egyetem abban az utcában van, ahol végig cannabis-os dolgokat árulnak (keksz, sör, cukorka, pólók, nyalóka...) mindenféle szuvenírt és büszkék rá, hogy "mert itt legális!" Minden erről szól. Külön bolt van a kis növénykéknek, árlistával, eligazítanak, hogy termeszd otthon, mit csinálj vele.
A piacon így jönnek sorba az áruk: tulipánhagyma, virágok és fű!
Mindenféle gombákat is árulnak és külön boltok vannak a bogyóknak is. Egy emberke pedig nagy lelkesedéssel magyarázza, hogy mit mikor vegyél be és mi lesz veled, ha beveszed. A fiatalok sütiznek a coffee shop-okban...talán ezért olyan boldog mindenki. Mégis megy a szekerük. Nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki mindennap olyan tompa és tán nincs is tiszta perce, vagy kevés. Nem érzékeli a valóságot, kábultan járnak az utcákon? Mégis mindenük megvan. Vagy csak a turisták élnek ezzel olyan gyakran? Az állam leesett, amikor a mellettm lévő asztalnál egy középkorú nő akkora joint-ot szívott, amit még képeken sem látni. Egy idő után hozzászokik az ember szeme :D
















A másik a piros lámpás negyed, gyönyörű lányokkal, itt mindenki talál kedvére valót, az egész fiataltól kezdve, mindenféle típus, nemzetiség. A kis kabinokba be lehet látni: egy ágy és egy fürdőkád, tükör. Ha valaki választott, akkor függöny el, majd ugyanúgy vissza az utcára. A lányok táncolnak, sminkelnek, mosolyognak a kirakatokban, az ember válogathat, mint a boltba a portéka közül. Cirkusz ez? És ők árucikkek? Nem bánják? Ha visszatérünk oda, hogy minden ember eredendően szabad, akkor az is igaz, hogy azt kezd a testével, amit akar és úgy értékesíti, ahogy akarja, az ő vagyona.
Mégis Amszterdam frivolnak és erkölcstelennek tűnik sokak szemében, a bűn városának...így a pólókon (többek között, amit vettem, azon is)-> a jó lányok Disneylandba mennek, a rosszak Amsterdamba; Amit jobban tetszett: Igen, voltam Amsterdamban, de nem emlékszem rá :D:D Egyébként megyek Disneylandba is, szóval most akkor hova soroljam magam? :P




Úgy vélem, ha mindenhol az lenne, mint Amszterdamban, akkor a világ elvesztené a fejét...és csak vigyorogva lézengene. Ahogy Peti mondta, igen, nem is szabadok valójában, akik ott élnek, csak az első volt szabad, aki kipróbálta ezeket a dolgokat, mert utána annyi hatás éri a fiatalokat és a felnövekvő nemzedéket, hogy nem tud kilépni belőle, nem is akar. Ezt látja, ez a példa, hát követi. A turisták szabadnak érezhetik magukat, amikor odamennek pár napra és semmivel sem törődve belevetik magukat az életbe. De ez időleges. Mindenesetre hihetetlen volt.

Az éjszaka megint a BB házban, elvileg mától az az új otthonom, Thomasé pedig ez, de még nem állapodtunk meg a részletekről, csak hogy cserélünk pár napra.

Képeket nem tudok egyelőre feltölteni, mert a net vacakol, de Lisi és Zoli képei között találtok sokat, itt jobbra ->

vacsora, prezentáció

Tegnap este egy puccos étteremben gyülekeztünk. Belgiumban és különösen itt Flandriában, divat klubokat alapítani olyan címen, hogy őrizzék és népszerűsítsék a flamand hagyományokat, nyelvet, kultúrát. Így már másodszor volt szerencsénk egy ilyen kis közösség vendégeiként vacsorázni és társalogni.

Először állófogadás volt, miniatűr kis fogásokkal :D

Majd vacsora. Még mindig meglepetésként hat, ha egy ember 30 mp-nél többet tud beszélni a krumpliról, különösen, ha azt dícséri és magasztalja, mint a nemzetére legjellemzőbb dolgot:S valahogy nem tudom értékelni..és ha a finom magyar ételekre gondolok...tán nincsenek is szavak a kettő összehasonlítására!!!

Nos, mindegy, ha szegényeknek ez jutott egyik legnagyobb büszkeségnek, hát tolerálom:D más kérdés, hogy a koliban, otthon is mindennap azt ettem és inkább már elegem van belőle, mintsem ízlelgetni szeretném és csodálkozni, hogy igen...mhmhhmmm...belga nemzeti étel, de finom és különleges! (No, nem gonoszkodom tovább.)


Ezután prezentációk, sorra mindenki előadta kis országa öt perces összefoglalóját, görög táncot tanultunk, cseh szavakat...
Ismét sikert arattunk, úgy vélem :D Peti az országról, szép tájakról, nevezetességekről, tipikus magyar ételekről, mentalitásról beszélt, ezután elmondtam az Őszi chanson-t Tóth Árpád fordításában. (Melissa franciául)
Mindeközben csárdás ment, Száztagú cigányzenekar...a végén pedig egy nem tervezett elem került a műsorunkba, ugyanis Leo, egy hetven éves bácsi, aki mellettem ült (vegyülnünk kellett, hogy diskuráljunk a szervezet tagjaival) mondta, hogy tud csárdásozni. Mivel égen-földön nem találtam olyan legényt aki tudna, így letettem a csárdás bemutatásáról...azonban így :D egy belga bácsi és egy magyar lány... szépen mutattunk :) meg is pörgetett.



Majd beszélgetés és hazavonulás. Három napja esik az eső egyébiránt :(

Mr. Thermos (új neve: Thermostator Drie azaz III.) megkért, hogy ma is adjuk elő a prezentációt az óráján, mert annyira tetszett neki, körülbelül 100 diák lesz benn :S úgyhogy már kezdek félni kicsit. Még van másfél órám.

Egerről fogok beszélni, mert jövőre mennek oda belga diákok Erasmus-szal, s mint köztudott Eger nagyon közel áll a szívemhez, minden tekintetben :) és még mindig a kedvenc városom otthon, így nem okoz gondot a bemutatása.

A szép épületeken és a történelmen kívül jelentős helyet kap prezentációmban a fürdőzés, a szórakozási lehetőségek, a Valley of the Beautiful Lady...
és az, amire Hócza Joci ezt mondaná, ha épp ő tartaná az előadást: " ...nagyon sok mindent köszönhetünk Egernek :D", ahogyan Bogácsnak is :D persze mindezt csak burkolt formában.

A mai napom mélypontja az eső volt, a bőrigázás, a netes utalásom lekódolása két napra :D (igen, lúzer vagyok, tudom)

Aminek pedig örülök és össze sem tudom fogni a számat a vigyortól, az a következő képen van

- valamint, végre bekopogtatott a csak hollandul beszélő rendőr bácsi, hogy valóban itt lakom-e, kapok ideiglenes lakcímigazolót, majd munkavállalói kiskönyvet és mehetek munkát keresni :D
- s végül... az esti találka Thomas-szal :) (pillarebegtetés)

Gyöngyszem

http://www.igazsag.extra.hu/

Chevalier de Berris (1817-1865) francia nemes ezt írta a magyar nyelvről:
“Egészen különös ez a nyelv, kissé talán nehéz is. De mindevvel nem törődve, megtanultam, mert jól csengő. Az általam ismert nyelvek közül a legszebbnek és legtisztábbnak tartom. Különösen, ha egy hölgyet hall beszélni az ember, akkor vele együtt a nyelvbe is bele kell szeretni.”

Ma estére, a prezentációhoz:

Paul Verlaine: Chanson d'automne

Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Blessent mon coeur
D'une langueur
Monotone.

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure

Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.

Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

Tóth Árpád

Autumn Song, By Paul Verlaine

The long sighs
Of the violins
Of autumn
Hurt my heart
With a languor
Of sameness.

All stifling
And pale, when
The hour sounds,
I remember
Days of once
And I weep.

And I let myself go
With the evil wind
Which carries me
Here, beyond,
Like the leaf

Translation by Eli Siegel

LEHET VÁLASZTANI MELYIK A SZEBB!


Igen, a mi költőink vissza tudják adni egy-egy szép idegennyelvű vers hangulatát, nem úgy, mint fordítva!

Vélemények a magyarokról:
http://arpad.org/pages.php?&menuid=34

http://arpad.org/pages.php?&menuid=36