San José

Mielőtt elmesélném a mai nap történetét, el kell mondanom, hogy rájöttem (kis rásegítéssel), hogy itt NINCS FŰTÉS a házakban!!! NINCS FŰTÉS! Még egyszer elismételjem? Komolyan mondom. Semmi erre való alkalmatosság. Kispórolták a házakból az efféle dolgokat. Eddig nem hittem el, hogy télen is 15 fok a minimum, de így már elhiszem. Csak nem akarnak ők sem megfagyni. Nos, ez sokkhatásként ért.

Miután Esther, a munkatársam lemondta az utat San Joséba, Enrique szólt, hogy nála van két hely. Természetesen a két magyar srác nem kapta meg az sms-eimet, a telefonom más dimenzióban működik, napokkal később kapják meg az emberek az sms-eket, ráadásként hiába hívtam őket, nem is csöngött ki nekik... szóval itt toporogtak teljes menetfelszerelésben 10.30-kor az ajtó előtt, szegények.

Nos, nem telt el sok idő, Enrique is lemondta az utat, mondván, két lengyel lány helyett, hirtelen négy szeretne vele menni, nem baj, hogy nekünk már megígérte. Tele a hócipőm a spanyolokkal, az biztos, hogy soha semmit nem kérek tőlük többet. Ennyire könnyedén azért mégsem kellene venni a dolgokat. Mi több, nem is én kértem, hanem felajánlották, hogy elvisznek.

Így végső elkeseredésemben, már letettem a hosszú hétvége kellemes eltöltéséről, amikor is végre NAGY NEHEZEN megtaláltam a buszmenetrendet, egész véletlenül lehet csak rálelni a neten...

Így Nórival fogtuk magunkat és felültünk a 14.15-ös buszra, elmegyünk ketten is, gondoltuk, ennyi vacakolás után.

A busz úttalan utakon vitt, végül megérkeztünk egy csodálatos helyre, San Joséba, ami kicsit civilizáltabb volt, mint Cabo de Gata, tele kis fehér házakkal, sziklákkal, különleges növényekkel. Kalandos kedvünk a parton vezetett végig minket, sziklákon mászva, öblökön átkelve. Természetesen nem a strand felé indultunk el, így hatalmas sziklák között találtuk magunkat. Eldugott kis öblök, barna homokkal, ahol senki nem lát, vagy egy-egy pár tollasozik vagy napozik csak meztelen vagy monokiniben.

Most ágyba dőlök, a magyar-portugál meccs fáradalmait kell kipihennem, négy magyar és három portugál részvételével folyt a küzdelem a nézőtereken a nappalinkban. Hiába voltunk hangosabbak, az első gól lelombozott, na meg, nem is az volt a lényeg. De jó volt hallani a Himnuszt és a neveket kibogarászni a spanyol közvetítésből.
Jó éjt!

 

 

 

Köv. fejezet:

Ma churros-t ettünk Tania-val (aki közben megérkezett és ugyanolyan flúgos, mint előtte)

Churros: forrócsokiba mártogatott, hosszúkás lángosszerű képződmény:

 

Ezt a házat útközben láttam, csúnya, graffitis erkélyek: