Újabb

"Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá."
Selma Lagerlöf
...

A spanyolok nem szeretnek cipekedni...de hát ki szeret? Mi mégis csináljuk. Ők például nem hordanak táskát. Olyan jó kis, békebeli, kerekes, maguk-után-húzós táskát hordanak, ami nagyon csövesnek néz ki és csúnya, de legalább könnyű.

Tegnap összegyűltünk nálunk, a földön ültünk körbe és játszottunk, kártyát kellett húzni, minden szám mást jelentett, ez egy mexikói játék, volt, hogy rímeket kellett faragni, énekelni, megitatni valakit, sokat nevettünk. A két portugál fiú még mindig itt lakik nálunk, holnap Tania is megérkezik, éppen jókor, nézhetjük együtt a magyar-portugál meccset :)

Tegnap 5-re kellett menni megírni a spanyol szintfelmérő tesztet. Persze fél 6-kor még a tanár kisasszony a folyosó közepén tipegett hihetetlen magas tűsarkújában és piros alapon fehér pöttyös legyezőjével legyezgette magát, így lépett oda EGYENKÉNT minden diákhoz, hogy 'Tu?', 'Tu?', 'Tu?'... persze, nem voltam rajta a listán, pedig feljelentkeztem és e-mailt is kaptam, hogy csütörtök 5 óra. Várnom kellett még 30 diákkal egyetemben.

Végül egy óra múlva megtalált a listán, kipipált és eljöhettem. Nagyszerű!

Ami megemlítendő ezen várakozással kapcsolatban: ahogyan ott ültem, megsülve, fáradtan a földön egyszer csak elsétált előttem egy Tisza cipős egyén. Több se kellett, utánaeredtem :) először azt hittem, mégiscsak tévedtem, de végül nagy nehezen bemutatkoztunk Bécivel, aki Corvinus-os és Phd hallgató Almeríában. Így estére már meg is hívtam őket hozzánk az imént említett összejövetelre.

Reggel negyed 6-kor sikerült ágyba kerülnöm, 8-kor kelés. A munkában végre van valamirevaló tennivalóm, csütörtökön Nyíregyházára telefonáltam, újra aláírták velük az Erasmus-os szerződést és most kapóra jön nekik egy magyar itt, hogy mindent tisztázhassanak. Sok régi szerződést meg kell újítani, ezeken dolgozom most, e-maileket kell írni, plusz magukat a szerződéseket. Nem a legizgalmasabb munka ez sem, de legalább hasznos. Ramon már kérdezett a Miskolci Egyetemről, talán sikerül kapcsolatot kialakítani.

Most épp az ablakom alatt lapátolnak 0:05 perckor. Nagyszerű. Úgy látom, visszatért az útfelújító brigád.

Holnap San José-ba megyünk fürdeni, legalábbis remélem. Esther, a munkatársam, megígérte, hogy elvisz autóval. Gondoltam, hogy gubanc lesz benne, írt is nemrég, hogy mégsem jön, kedves. A héten kétszer váratott meg reggel és nem szólt, hogy nem vesz fel. Így maradt a buszon nyomorgás.

Valamelyik nap, délelőtt negyed 10-kor még fenn volt a Hold az égen. Nem is akárhol, majdnem teljes magasságában. A nap még akkor bújt ki a hegyek mögül. Érdekes látvány volt.

A büfében mindent végigettem mostanra és a végére kedvencem is lett. De a nevét elfelejtettem :) Pikáns ízű, paprikás, sajtos, sonkás szendvics-szerű képződmény, amit nem szabad leszendvicsezni, ez itt szent dolog, mást nem is árulnak a büfében! Pedig egy kis sült kolbász elkelne...o, ó.

Hétfőn nincs suli, nemzeti ünnep van.

 

 David (Portugália), Coral és Martha (Mexikó)

Fabian-nal (Mexikó)