Pöttyös

Ma volt víz, volt buszon nyomorgás, volt kulcs és banán. Röviden. Ez annyit jelent, hogy legalább volt busz, még ha nyomorogni kellett is. Szörnyű. Amúgy sem bírom az itteni szagokat, de a buszon, összezsúfolódva a fura szagú/illatú fiúkkal, méginkább sanyargató. Alig vártam, hogy leszálljunk és ne ordítsanak, még a napszemüvegem sem tudtam felvenni, így hát 3 érzékszervemnek lőttek, míg az egyetemre értem. A fülem megfájdul, ahogy röhögnek és ordítva beszélgetnek. Nem hiszem, hogy valaha megszokom.

Mint ahogy az éjszakai szeméthordást és állandó zúgást sem.

Nórát tegnap elkapta egy fickó az utcán, hátulról megfogta és szorongatta, fényes nappal. Tetszett neki a fehér bőr, vörös haj. Jól megijedt, de ő legalább profi kézilabdás és jutott valamire.

Tegnap bejött köszönni a rektornő, furák ezek a spanyolok. Csak azonos neműek fognak kezet, a nők puszit is adnak, kettőt és balról kezdik. Én mindig jobbról kezdeném, na meg alapból nem puszilnám le a rektor asszonyt, de neki így esett jól. Kérdezte, hogy van-e valamire szükségem, ha igen, azonnal szóljak. Nem akartam már mondani neki, hogy egy vasaló jól jönne, esetleg citromfacsaró, strandpapucs... :)

Ma meg idősebb Juan Carloshoz küldtek, akit nem bírok, mert tegnap óta halogatja, hogy egyáltalán foglalkozzon velem. Ma adott egy listát a partner egyetemekről, miután fél Európa egyetemeit felderítettem a délelőtt folyamán, akikkel kapcsolatba lehetne lépni. Azt mondta, nézegessem a listát és otthagyott egy órára, amit persze nem vártam meg, hanem rutinosan elmentem ebédelni, listát ebéd közben is lehet nézegetni. Mire visszaértem, még mindig nem volt ott. Nem sokat dolgozik ez a fickó, remélem, hamarosan végzek vele :) mármint a vele való munkával. Holnap egész nap ott kell lennem, rendszerezni az Erasmus-os dokumentumokat, de megcsinálom, amint tudom és lelépek. Nem bírom. Ifj. Juan Carlos-nak kell bevezetnie a 'Plurilinguismo'-ba, a project, amiért itt vagyok, mert októberben elmegy és nekem kell átvennem a feladatait. Nem egyszerű. Ma is elém rakott néhány oldal spanyol szöveget, teszteket, kérdőíveket, pár szót kellett csak szótáraznom és megértettem a dolgokat.

Elkezdtem magamtól tanulni szabadidőmben spanyolul, mert nem bírom kivárni, hogy elkezdődjön végre a tanfolyam, nekem pedig létszükség, hogy megértessem magam. Ezt sem szervezik jól. Belgiumban az első 3 hét nyelvtanfolyam volt, hogy legalább a boltban tudjunk kenyeret kérni, vagy eljutni valahova. Itt meg egy hónap után akarják beindítani, addig elvesznek az emberek ezerszer, meg átvágják őket, mire lesz fogalmuk valamiről.

Minden fel van túrva, az egész város, ha esik az eső, sártenger van. Dinamikusan fejlődik a régió, oké, de pont most kell fejlődnie? Amikor itt vagyok?

A munkatársaim egyre kedvesebbek, érdeklődnek, kérdezgetnek, tényleg idő kellett nekik csak.

Az árak barátságosabbak, mint Belgiumban.
Miről szeretnétek olvasni? Sosem tudom miről írjak.

A cím azért pöttyös, mert a pöttyös takarómon ülve írok, ingyen netről :) így olvasni is kellemesebb, nem?
Üdv.

FOLYT.KÖV:

Ma elmentünk vásárolni, végre megvan a buszbérletem is. A városban vacsoráztunk.

Az előbb hozta a tulaj az asztalokat és székeket, nekik semmi sem késő, a múltkor éjfélkor állított be a szomszéd valamiért. Én még este 8-kor is gondolkodtam, hogy bekopogjak-e avagy már késő van. Nem volt.

A portugál lány még flúgosabb, mint eddig. A mexikói jófej. Mexikóban 45 fok van nyáron és akinek nincs kocsija, annak vége, olcsók az autók. Nincs zebra, csak hidak az utak felett, ha nem ott mész, elütnek. Nos, ez itt is megtörtént majdnem, hiába volt zebra. Belgiumban, akkor is megállt a kocsisor, ha nem akartam átmenni, itt akkor sem, ha már az út közepén vagyok. A másik oldalról szemlélve, a gyalogosokat sem érdekli a piros jelzés, mennek, szét se néznek.

Nagyon tetszik a spanyol lányok stílusa. És rengeteg boltot találtam menőbbnél menőbb dolgokkal, nem is drágák, de nem akartam vásárolgatni, majd meglátom, hogy alakul a büdzsé. Most 350 eurót be kell fizetni a tulaj néninek, októbert és egy hónap kauciót, amit majd a végén visszad. Ez kicsit sok. De vett új bútorokat és egyébként is minden új, adott vasalót és küldi a férjét meg a haverjait összeszereleni az asztalainkat.

A mexikóiak már Marokkóba akarnak menni, nekem még ez túl sok így az elején, nem is voltam szinte még sehol a környéken.

Már csak 22-t kell aludni ;) <3

Jó éjt!

Hola!

Kiegészítettem az előző epizódot szép képekkel és kommentárral :) Még mindig gyűjtögetem a képeket.
Átköltöztem és kezdetét vette a második hét, ami jobban nem is indulhatott volna, minthogy az új házban nem volt víz és Tania nem volt hajlandó órára menni, de nem magyarázta el előző este hol a buszmegálló, így addig-addig kerestem, míg fél óra múlva kilyukadtam a régi lakásnál, ahonnan már tudtam a járást. Utána rohanás a bankba, van bankszámlám, ott sem tud senki angolul, 15 eurot kell fizetni csak azért, mert külföldi vagyok.

Így hát késve értem megint a munkahelyre, ahol egy újabb lánnyal egészültünk ki, spanyol, Esther...érdekesen beszél angolul, de legalább beszél.

Ezután, mivel Juan Carlos II. "kisfőnök", aki 3 évtizeddel idősebb, mint Juan Carlos I., aki a munkatársam, nem jött értem, amikor megígérte, így utóbbi Juan Carlos-tól kértem feladatot, segítettem neki kikeresni néhány tantárgyat, persze a spanyol weboldalról, spanyolul, de ment minden. Ezekután végre megérkezett a "főnök", ideadta a listát, hogy milyen egyetemekkel vannak kapcsolatban és milyeneket kell még felkutatnunk és szerződést aláírni. Holnap 9-kor van a megbeszélés, szeretnének magyar egyetemeket is, valamint a KATHO-t, ahol Belgiumban tanultam. Mivel mondtam, hogy van pár ötletem. A feladatom az lesz, hogy felderítsem mindet, milyen órák vannak angolul, milyenek lesznek...stb.

A büfében olyan szendvicset kérek, aminek ki tudom mondani a nevét :) ez nem sül el mindig jól, mert azt nem tudom mit jelent. Ma így neki adtam Juan Carlos I.-nek a reggelimet. 2-kor találkoztam a lakótársaimmal, ebédeltünk. A menza már nem annyira szimpi, mert le akartak nyúlni, 5 eurot kértek a harmad annyi ebédért, mint a teljes menü. Mivel látták, hogy nem tudom magam kidumálni, így könnyedén átejthettek volna, de nem tágítottam, végül visszaadott 1 eurot, kérdezés nélkül, azaz: tudatosan akart átverni, tudta, hogy mért várok. Kedves.

Az uszoda és edzőterem sem olyan szimpi 30 euroert havonta. De azért menni fogunk, valahogy megoldjuk.

Szóval, miután Tania cserben hagyott reggel, délután azzal szembesültünk, hogy a kulcsot bezárta a házba. Így mehettünk a tulajhoz. Tania egyébként rendes, csak bal oldalon göndör a haja, jobb oldalon egyenes, az egyik lába kisebb, mint a másik alapól és ha mellette mész, neked megy, ha nem mész mellette, követ, ha jön az autó elétol, rélép a lábadra, leejti a telefonod, nem érted, amit angolul mond, de még csak 18 éves, majd kinövi :)

Tegnap elmentünk Cabo de Gata-ba a lengyelekkel és Enrique-vel, aki az olviabogyós chips-ét a hűtőben tárolja és nem haragudott, hogy leléptem tőle. Majd teszek fel képeket onnan is. Olyan utakon mentünk, amit eddig csak filmekben láttam, szerpentinek, habár elviekben kétirányú, csak egy autó fér el rajta, és nagyon kanyargós, nem látod ki jön szembe, egyik oldalon a hatalmas hegy, másik oldalon szakadék és tenger. Féltem egy kicsit, de Enrique mindig csak azt hajtogatta, hogy "don worri", így kimondva, spanyol akcentus.

Az új helyemen nem tudtam aludni. Itt is fúrnak és járnak az autók, de csillagos a plafon.

Sehol nincs WC ülőke, először azt hittem, nem telik rá, vagy letörték :), de nem, ezzel megspórolnak egy csomó anyagot és tisztítást, nemde?

A párnák hosszúkás alakúak és a huzat is rájuk. Van kétszemélyes párna, ez jó, erősíti a kohéziót a párok között, nem tudsz az ágy másik végére menni, különben nincs párnád. Na, de nekem nincs kivel megosztanom, a kohézió vonzásának tárgya 3500 km-re van.

Ma megint salsa est lesz, nem tudom bírom-e még. Leginkább a könyvtárban kellene ülnöm, de még oda sem mehetünk, mert nincs jelszavunk. Ez is a spanyol mentalitásra vall. Belgiumban már akkor volt, mikor még oda se értünk. Lakásunk is. Itt semmi sincs megszervezve, nem is látni Erasmus-os diákokat, a nyitóbulin kívül, ami egy 50 fős helyen volt megszervezve 300 diáknak, semmilyen esemény nincs, ami összehozna minket, ha csak mi magunk nem...

Most befekszem a pöttyös ágyamba. Adios!

Következő epizód

A fotók beszerzése még folyamatban van. Gyönyörű képeket csináltunk a tengerparton. Pénteken nem volt suli, így délre beszéltük meg a találkát nem messze a házunktól, a parton. Késtem fél órát és még így is én voltam az első. Azután húsz perc múlva megérkezett Dulce (Mexikó) és Tania (Portugália), majd egy óra múlva a többi mexikói. Azt hittem, hogy már el is ment mindenki, mert késtem, nem... ők mexikói idő szerint jöttek:)

Tania és én

Nórival - első látásra mi tűnik fel?

Most mindenki azt hiszi, hogy a magyar lányok szőkés-vöröses és ráadásként göndör hajúak :D

Lebarnultam :) ez már régóta nem sikerült nekem. Ma is szerettem volna menni, hogy végre egy kis színt nyerjek, ne úgy járkáljak a spanyol lányok között, mint aki pincében napozott, tejfehéren, de ma fújt a szél és esett is kicsit, talán majd holnap.

A víz olyan tiszta, hogy ha nyakig is ér, lelátni az aljáig.

Este megérkezett Magda, a lengyel lány és a barátja, itt laknak majd pár napot, amíg találnak szállást. Én pedig holnap költözöm. Senki nem reagált, így kénytelen voltam magam eldönteni:) Alig várom!

Ma kimentünk a piacra és kicsit vásárolgattunk, viszonylag olcsó. Rájöttem, hogy nincs elég ruhám, addig, addig rakosgattuk ki a túl nehéz bőröndömből, hogy alig maradt. Vettem takarót, mert nincs az új házban, itt is csak egy nagyon vékonyat kaptam. Ettünk forrócsokiba mártogatott vékony, hosszúkás lángos szerű dolgot = churros.
Hétvégén nem fúrnak :)

Két lakótársam: Dulce, a mexikói lány a hordón és Tania (portugál)

Régi lakótársam, Enrique és Éilis, az ír lány

Tania, Nóri és én

Lakótársaim és Nóri

három mexikói, egy portugál, egy magyar, egy spanyol a nyitóbuliban

Első hét, szülinap

Rég nem írtam...

Kedden volt a szülinapom és Lisi, az osztrák barátnőm, akivel együtt voltam Erasmus-os, már jóval előtte írt, hogy kedden 6-kor legyek a La Rambla végén, mert az "ügynöke" elhozza nekem az ajándékot, amit nekem szánt. Aludtam egész délután, nem voltam valami jó hangulatban, az első napok nehezen teltek, mindig sírásra állt a szám, s habár szép helyen vagyok, annyira nem hat meg.

El is indultunk Enrique-vel a La Rambla végére (ez egy nagyon hosszú utca, mondhatni sétáló utca, végig boltokkal és a tengerparton ér véget). Nézem, nézem, egy csövesnek látszó férfi fekszik a téren, senki más, érdekes ajándék :) Ahogy jobban megnéztem, kicsit arrébb, már láttam, amire titkon gondoltam, de aztán el is vetettem hamar: Lisi eljött meglátogatni :):):) Ő volt a szülinapi ajándékom. A legjobbkor érkezett és tényleg nagyon szép szülinapot varázsolt nekem. Azt hittem, hogy egyedül leszek, nem fogok ismerni senkit, de nem :) Segített kilábalni a kezdeti nehézségekből, amik már csak néha-néha térnek vissza.

Ahogy lepakolt, elindultunk megnézni az ALCAZABA-t, amiről mindig az Azkaban jut eszembe :) Ez egy hatalmas vár a hegy tetején, a város határában. Enrique profi fotós, legalábbis a felszerelése az, amint meglesznek a képei, közzéteszem, egyelőre a mieink:

Egyedi és érdekes látvány volt, bár ettől sem esett le az állam. Talán igaz, hogy ha az ember sok dolgot lát, vagy tapasztal, akkor már nehezebben tudja lenyűgözni valami.

Közben érzem, hogy megint eltűnik a magyar szókincsem, nem találok magyar kifejezéseket arra, amit szeretnék mondani. Na, nem a spanyol miatt :) az még távolabb van.

Továbbra is fúrnak-faragnak, megjegyzem. Ne gondoljátok, hogy nyugalomra leltem. És mi több, éjszaka viszik el a szemetet, de nem ám szépen, csendben, hajnal 3-kor, világít, szirénázik a kukás autó és tegnap útjavítókat is láttunk éjszaka 4-kor dolgozni. Az igaz, hogy nincs akkora forgalom, de hogy alszanak az emberek akkor? Erre a spanyol fiú azt mondta: ilyenkor senki nem alszik Spanyolországban. Csak én szeretnék...lehet. Kérdeztem, de akkor hogy kelnek fel reggel? Nem kelnek fel. Akkor csak én kelek fel???

A boltok 10-kor nyitnak, 1-ig, utána 5-ig szieszta (csak a ház előtti munkásoknak nem, biztos nem spanyolok), aztán este 10-kor zárnak. A bulik 1-2-kor kezdődnek éjszaka. Nem tudom átvenni ezt az időbeosztást, nagyon nehezemre esik, mindig valahogy rosszul időzítek és ezért mindig álmos vagyok.

Valamint nagyon-nagyon hangosak, a buszon, a bárban, az utcán kiabálnak, ordítanak, nevetnek, mikor már azt hinné az ember, hogy máris egymásnak ugranak, ők csak jól érzik magukat, azért kiabálnak. Remélem, ha hazamegyek, nem fogok ordítani veletek :D majd szóljatok rám! Már arra is gondoltam, hogy ha ennek vége, remete leszek, annyi zaj van itt, hogy nem heverem ki életem végéig.

Egyébként meglepődtem a spanyolokon, elsőre nyitottnak, barátságosnak tűnnek, temperamentumosak, de ez nem jelenti azt, hogy az idegenekkel is. Maguk között, nagyon zárt csoportot alkotnak és nagyon-nagyon nehezen fogadnak be bárkit is. Ezt már Belgiumban is tapasztaltam. A munkatársaimnak 2 napba tellett kérdezni tőlem 1-2 dolgot, ami nem munka, így, hogy hol lakom, honnan jöttem...stb. A lány, akinek nem tudom még mindig kimondani a nevét, egyre barátságosabb lett, tegnap már hívtak együtt reggelizni Juan Carlos-szal, a másik munkatársammal. Sokat nevettünk és a kedvemért angolul beszéltek, ez nagy dolog náluk. A negyedik napon, amikor beszélgettünk, már meginvitált karácsonyra magához, a barátaival, ha esetleg itt maradnék és tegnap az Erasmus-os partyn, mikor találkoztunk megszorította a kezem, biztató jelleggel :) Jó érzés volt nagyon, kedves tőle. Szóval a nulláról 3-4 nap alatt eljutottunk az együtt karácsonyozásig. Először elemeznek, lassan haladnak előre, de ha megszeretnek, akkor nagyon barátságosak.

Szóval a szülinapomon meginvitáltam mindenkit egy kiruccanásra, akit ismertem. Azaz nem sok embert, Enrique, Lisi, Tania, a portugál lány, ő elhozta a román barátnőjét, aki csak spanyolul tud, de azt jól, Isa, a német lány és a CouchSurfingen megismert Éilish, ír lány, így indultunk el egy bárba, ami elsőre uncsinak és nyugisnak tűnt.

DE aztán megjelent egy spanyol fickó, aki nem tűnt vérbeli spanyolnak, inkább vicces volt, mint tüzes, mikrofonnal salsa-oktatásba kezdett. Lassan gyűltek-gyűltek az emberek. Oda jutottunk, hogy tele volt a tánctér, kb. 10 zeneszámon keresztül mindig új és új lépéseket mutatva haladtunk előre, aztán lányok-fiúk szemben, majd párban, körbe.

Egyszercsak leállította a zenét és odajött, végig spanyolul beszélt, néha franciául, én meg bólogattam serényen. Megkérdezte honnan jöttem és milyen nap is ez a mai. Hu, mondom, itt baj lesz.

A következő pillanatban már a Boldog szülinapot énekelte nekem az egész bár spanyolul :) nagyon jó érzés volt, majdnem idegen emberek, az azutáni pillanat már annyira nem volt jó, amikor nekem kellett elénekelni magyarul ugyanezt, egyedül :D Ezután végig velem mutatta be a lépéseket, nagyon szép este volt :)

Másnap séta a városban Lisi-vel, majd végig a tengerparton, megnézte az egyetemet, a menzán akkora adag ebédet adtak 5 euróért, hogy este is azt ettem, a salátát még másnap is. Nagyon finom volt.

Este pedig elmentünk egy bárba, ahol 1 euró 1 sör és TAPAS-t adnak hozzá, egy kis tányér ennivalót, nagyon fura féléket. Sárgadinnye sonkával, chips sonkával, mindenféle spanyol specialitások, máj, rengeteg zöldség, találkoztunk a németekkel, jól eltelt az idő.

Tegnap végre leadtam a feladatomat Ramon-nak (az egyetemen csak a keresztnevén szólítják a "főnököt", így hát én is :D) utána pedig leléptem. Lisi továbbment Barcelonába a bátyjához én pedig a portugál lány házába.

Most gondolkodom, hogy átköltözzek-e. Dulce-vel, egy mexikói lánnyal lakik, aki szerintem nagyon jó barátom lesz:) Már az első beszélgetésekkor kiderül, hogy mennyire passzol két ember egymáshoz. Van egy szabad szobájuk. A lakás új, jól felszerelt (takaró nincs), van egy hatalmas nappali, hatalmas ülőgarnitúrával, TV-vel, 3 szoba, konyha, mosókonyha, két fürdő. 190 euro lenne mindennel együtt havonta. Pár utcányira van innen, a vasút mellett, de jártak-keltek a vonatok, amikor ott voltam, tényleg nem hallani fel. Azonban a  kilátás szörnyű. A leendő szobámban nincs több bútor, mint a mostaniban, de kétszer ekkora. Nincs kutya és nincs zaj, viszont nincs tenger sem. Bár azt az utat igazán megtehetem napjában párszor. Közel a Lidl, ami nagyon olcsó. Viszont itt Enrique mindenben segít, kocsival elvitt vásárolni, használhatom a dolgait, de megőrít a zaj, ami ugyan időleges de nem szeretem a kutyát a házban, büdi, nem akarom megbántani Enrique-t, a szoba 170 Euro/hónap, annyi mint Belgiumban volt, csak 5-öd akkora :( Valamint Enrique azt mondta, hogy ha Robi  (L) jön, akkor ő elmegy a barátnőjéhez, hogy elférjünk, ez rendes tőle.  Mit tegyek??? Szavazásra bocsátom! Segítsetek, mert döntésképtelen vagyok.

Nos, befejezvén az eddig történteket: tegnap Erasmus buli volt a Lily Marlene Rock Klub-ban, lépni nem lehetett, de ha lehetett is, azonnal rám esett 1-2 illumnált Erasmus-os lány, magassarkújukról letántorodva. Így továbbálltunk. A mexikóiakkal, néhány spanyollal, Nórával, a magyar lánnyal és Dulce, Tania társaságában. Jókat beszélgettünk, kirándulásokat terveztünk. Nemsokára találkozunk a parton, megyünk fürdeni. Jövő héten Cabo de Gata-ba megyünk. Egyelőre ennyi. Írjatok nekem! ;)

Número 2

A ház, mintha alapjaiban remegne, úgy fúrnak-faragnak odalenn, ez nekik szieszta? Fentről leöntöm őket valamivel... Éjszaka nem nagyon tudok aludni, viszont az egyetem lefáraszt teljesen, de délután mindig ásnak itt lenn, felújítanak, csöveket szerelnek...

A mai ütemterv ugyanaz volt, mint tegnap, kivéve, hogy szülinapom van :) 9-re beértem az egyetemre, 11-ig nincs is baj, akkor érkeznek a diákok. Azt a feladatot kaptam Juan-Carlos-tól, aki ugyanott dolgozik, mint én, hogy ellenőrizzem az angol nyelvű órák mintaterveit, mert rengeteg a hiba, a spanyol profok nem törődnek annyira az angol nyelvtannal. Így a délelőttöm azzal telt, hogy próbáltam kitalálni, mit szerettek volna leírni, spanyol szavakat ragoztak angolul.

Ezután a lányka, akinek nem tudom kimondani a nevét, ugyancsak a Diák Irodában dolgozik, körbevitt az egyetemen, megmutatott mindent. Az egész egyetem olyan, mintha egy filmnek a díszlete lenne, csak dekoráció. 1995 óta létezik, csupa új épület, a legtöbben még nem is folyik oktatás.

Amikor a diákok végleg eltulajdonították a számítógépemet és asztalomat, szállást és órarendeket keresve, fényképeztem párat odakinn, persze találkoztam Mr. Herrera-val, a "főnökkel" :D és rögtön adott feladatot.  Madridban volt egy nagy találkozó a múlt héten, nemzetközi ösztöndíjak témakörben, rengeteg névjegyjártyát és címet ideadott, a neten utána kell néznem rengeteg európai egyetemnek, hogy milyen szakokon folyik angol oktatás, hol tervezik még. Készítenem kell egy listát és ez alapján veszik majd fel a kapcsolatot velük, hogy aztán csereprogramokat indíthassanak el, mint az Erasmus vagy Leonardo... ilyesmik. Szóval lesz dolgom.

A szagok, illatok, minek nevezzem, nem tűntek el. Nem rossz egyébként, nem mondanám, hogy kellemetlen, csak szokatlan. Amikor kérdeztem Enrique-t, hogy hova vihetem majd le a szemetet, az ablakon át kimutatott a ház mögé, rengeteg teli szemetszsák sorakozott, azt mondta oda. Kérdeztem, hogy elviszik-e majd, kukásautó vagy ilyesmi. Azt mondta nem. Ott marad. Örökre? Örökre. Nos, akkor talán megvan a szagok egyik komponense.

A buszmegállóba, ha új ember érkezik, köszön az ott várakozóknak, akkor is, ha nem ismer senkit.

Aztán a lány, akinek nem tudom kimondani a nevét mesélte, hogy nagyon lusták, és ha nem tudom befejezni a munkám, otthon nehogy folytassam! :) Egyetértettem :) Azt mondta, hogy meg sem próbálnak kevésbé erős akcentussal beszélni, mert arra is lusták. Bárhova mennek, úgy mondják, ahogy nekik tetszik. Ezért alig érteni, ha angolul beszélnek. Tapasztaltam már Belgiumban is az Erasmus-os diákok között, de itt Andalúziában még furábban beszélnek.

Képek az utcánkról, háttérben a tenger :) Jobbra a nagy, magas, fehér házban lakom, első emelet; előtte a vezeték-szerelés, megőrülöööööööööööööööök!!!

Úton az egyetemre:

Az egyetem egy része

Büfé az egyetemen

Látkép a teraszról

Az egyetem parkolója és háttérben a hegyek

Ez már itthonról, a ház elől

Ez a "porta", a bejáratunknál, mintha régen egy hotel lett volna:)

Konyhánk:

1. nap

Az éjszakám forgolódással telt. Reggel egyből megtaláltam a buszmegállót és a megfelelő buszt az egyetemre, sikerült jegyet is vennem, rutinosnak tettettem magam, beálltam egy spanyol fiú mögé és azt csináltam, amit ő :)

A nemzetközi irodát is egyből megtaláltam, néhány mexikói, német és olasz diák mellett végre találkoztam egy magyar lánnyal is, Nórival, aki szegedi. Minden este 8-kor kézilabda edzése van, az itteni NB I-es csapatba szeretne bejutni. Hiába szeretnék én is kézizni, azért ezt mégsem vállaltam be, egyrészt, mert fel se vennének, de ha igen, akkor minden este edzés lenne és nagyon megsínyleném, mert mérföldekkel elmaradt a kondim az övékhez képest, hiába jártam otthon az egyetemi csapatba. Így erről lemondtam. Majd futok a tengerparton (utálok futni) a homokban.
Megismerkedtem Tania-val, aki portugál és talán még elveszettebbnek érezte magát, mint én, most mindenképpen velem akar lakni és percenként ír sms-t, hogy ezt meg is erősítse :)  Este megyünk megnézni Iza-hoz a kis házat, amit bérel, még van három hely.

Hamar kiderült, hiába állok sorban a Nemzetközi Irodánál, már nem a diákok közé tartozom sajnos :( Felmentem Verónica-hoz, a koordintárhoz, aki az egész ösztöndíjamat intézte, megmutatta hol lesz az irodám, asztalom, kikkel fogok dolgozni. A Diákszövetség irodájában leszek, de csak jövő héttől, mivel ezen a héten még tumultus van, mindenki szállást keres, plusz az órarendjükkel vacakolnak. Ide álltam be segíteni, felírtam kinél van még hely, ki szeretne helyet találni... voltak, akik kifejezetten örültek, hogy angolul beszélhetnek végre, voltak, akik egy kukkot sem tudtak. Így telt a mai napom.

Később megérkezett a "főnök", aki a Nemzetközi Mobilitás Program vezetője az egyetemen, elmondta, hogy kiértesítik a professzorokat, hogy itt vagyok és elkezdődhet a munka. A project lényege, amiben részt veszek, hogy kidolgozzunk egy tanrendet az angol nyelvű kurzusokra, mivel eddig alig volt angol tanítási nyelvű óra ezen az egyetemen, ez az év az első.

Fel kell venni a kapcsolatot más európai egyetemekkel, megírni a változásokat, hogy már angolul is tanulhatnak itt, segíteni a professzoroknak az órák menetét összeállítani, a tanulmányi rendet. Röviden ennyi a következő egy hónapra. Utána más project lesz.

Mindennap 9-től 2-ig kell benn lennem az irodában, amíg elcsendesedik a Diák Iroda, addig a "főnöknél" leszek.

Októbertől kezdődik a spanyol kurzus, amin ingyen részt vehetek.

Ma végre lesz spanyol tel.számom és buszbérletem.

Olyan fura illat van itt mindenhol. Reggel még nagyon zavart, d.u.-ra már nem is éreztem. A busz az egyetemre végig a tengerparton megy, a távolban hatalmas hegyek, 26 fok volt ma.

A zöldségek olcsók.

A ház előtt felújítanak, fúrnak-faragnak...

A képek hazafelé készültek.

Ezek pedig este: