Utazás

Viszontagságos volt. Egyrészt, mert éjszaka fél 3-kor kellett elindulnunk otthonról, hogy elérjem a 6-os gépet, másrészt a repülés maga fárasztott le nagyon. A fejem, a fülem majd szétrobbant, próbáltam aludni, rágózni, ásítozni, semmi sem segített. Azt hittem a nyomástól felrobban az egész fejem azonnal. De nem :)
Az Alpok felett felébredtem és nem hittem el, amit látok, természetesen nem volt nálam fényképező. Hatalmas hegyek felett repültünk, a felhőkön túl értek, gyönyörűek voltak, jobban megnéztem újra és újra, hogy nem káprázik-e a szemem. Ekkor 880 km/h-val mentünk, -56 fok volt és Graz-nál már megkezdte a gép a süllyedést, pedig még épphogy felszálltunk Pesten. Éreztem egy nagy dobbanást, felriadtam, kiderült, semmi baj nincs csak épp leszálltunk, azt is átaludtam.

Ezután több órás várakozás Milánóban, majd tömörülés a Granada-Jaén csekkolónál, hihetetlen mennyien voltak a gépen, nem fértek el a poggyászok fenn. A milánói reptér nagyon csöves, a 25 kg csomagommal fel s alá mászkálva tudtam csak nagy nehezen ülőhelyet találni, az is koszos volt. Wifi persze nem volt, az infós lány nem tudott angolul túlzottan.

A következő meglepetés megint ereszkedőben ért, immár valahol Granada tájékán, akkor ébredtem fel. Sivatag felett szálltunk el, és még a kis oázisokat is láttam, majd kopár hegyek, majd lassan fákkal beültetett terület, ugyancsak homokos földdel, nagyon gyéren. Ilyet sem láttam még. Hatalmas hegyeken vezetett keresztül az út Granadából Almeriáig. A buszon is aludtam, de lefejeltem az ablakot, utána már nem volt kedvem annyira visszaaludni :) Cipekedés, meleg... ez jellemzi a mai napom, nagyon elfáradtam.
Megváltásként érkezett Enrique, a most már lakótársam és Iza, a német Erasmus-os lány, aki nálunk lakott ideiglenesen. Autóval hazaszállítottak.

A tengerpart pár lépésnyire van, kijövök az utcánkból és rögtön ott van, hatalmas sziklák, nem messze a vár, mindenhol pálmafák, barátságos sétány. Ami zavar, hogy egy kukkot nem értek spanyolul. Beültünk egy étterembe vacsizni Enrique-vel és Iza-val a pálmafák alá :) nekem mégis hazahúz a szívem minden pillanatban. Közben két lengyel lakótársunk is érkezett, de ők holnap már el is mennek, most átjáróház van.
A szobám kicsi, de otthonos, csak egymagamnak elég, a nappaliban tudok majd vendégeket fogadni, Chai, a kutyus most nem volt itthon, de holnaptól hárman leszünk.

Ha még találunk egy lányt, akkor lehet, hogy összeköltözöm Izával egy szép kis kertes házban. Meglátom még. Holnap egyetem. Lövésem sincs semmiről. Jó éjt!

(A képek a buszról készültek.)