Első hét, szülinap

Rég nem írtam...

Kedden volt a szülinapom és Lisi, az osztrák barátnőm, akivel együtt voltam Erasmus-os, már jóval előtte írt, hogy kedden 6-kor legyek a La Rambla végén, mert az "ügynöke" elhozza nekem az ajándékot, amit nekem szánt. Aludtam egész délután, nem voltam valami jó hangulatban, az első napok nehezen teltek, mindig sírásra állt a szám, s habár szép helyen vagyok, annyira nem hat meg.

El is indultunk Enrique-vel a La Rambla végére (ez egy nagyon hosszú utca, mondhatni sétáló utca, végig boltokkal és a tengerparton ér véget). Nézem, nézem, egy csövesnek látszó férfi fekszik a téren, senki más, érdekes ajándék :) Ahogy jobban megnéztem, kicsit arrébb, már láttam, amire titkon gondoltam, de aztán el is vetettem hamar: Lisi eljött meglátogatni :):):) Ő volt a szülinapi ajándékom. A legjobbkor érkezett és tényleg nagyon szép szülinapot varázsolt nekem. Azt hittem, hogy egyedül leszek, nem fogok ismerni senkit, de nem :) Segített kilábalni a kezdeti nehézségekből, amik már csak néha-néha térnek vissza.

Ahogy lepakolt, elindultunk megnézni az ALCAZABA-t, amiről mindig az Azkaban jut eszembe :) Ez egy hatalmas vár a hegy tetején, a város határában. Enrique profi fotós, legalábbis a felszerelése az, amint meglesznek a képei, közzéteszem, egyelőre a mieink:

Egyedi és érdekes látvány volt, bár ettől sem esett le az állam. Talán igaz, hogy ha az ember sok dolgot lát, vagy tapasztal, akkor már nehezebben tudja lenyűgözni valami.

Közben érzem, hogy megint eltűnik a magyar szókincsem, nem találok magyar kifejezéseket arra, amit szeretnék mondani. Na, nem a spanyol miatt :) az még távolabb van.

Továbbra is fúrnak-faragnak, megjegyzem. Ne gondoljátok, hogy nyugalomra leltem. És mi több, éjszaka viszik el a szemetet, de nem ám szépen, csendben, hajnal 3-kor, világít, szirénázik a kukás autó és tegnap útjavítókat is láttunk éjszaka 4-kor dolgozni. Az igaz, hogy nincs akkora forgalom, de hogy alszanak az emberek akkor? Erre a spanyol fiú azt mondta: ilyenkor senki nem alszik Spanyolországban. Csak én szeretnék...lehet. Kérdeztem, de akkor hogy kelnek fel reggel? Nem kelnek fel. Akkor csak én kelek fel???

A boltok 10-kor nyitnak, 1-ig, utána 5-ig szieszta (csak a ház előtti munkásoknak nem, biztos nem spanyolok), aztán este 10-kor zárnak. A bulik 1-2-kor kezdődnek éjszaka. Nem tudom átvenni ezt az időbeosztást, nagyon nehezemre esik, mindig valahogy rosszul időzítek és ezért mindig álmos vagyok.

Valamint nagyon-nagyon hangosak, a buszon, a bárban, az utcán kiabálnak, ordítanak, nevetnek, mikor már azt hinné az ember, hogy máris egymásnak ugranak, ők csak jól érzik magukat, azért kiabálnak. Remélem, ha hazamegyek, nem fogok ordítani veletek :D majd szóljatok rám! Már arra is gondoltam, hogy ha ennek vége, remete leszek, annyi zaj van itt, hogy nem heverem ki életem végéig.

Egyébként meglepődtem a spanyolokon, elsőre nyitottnak, barátságosnak tűnnek, temperamentumosak, de ez nem jelenti azt, hogy az idegenekkel is. Maguk között, nagyon zárt csoportot alkotnak és nagyon-nagyon nehezen fogadnak be bárkit is. Ezt már Belgiumban is tapasztaltam. A munkatársaimnak 2 napba tellett kérdezni tőlem 1-2 dolgot, ami nem munka, így, hogy hol lakom, honnan jöttem...stb. A lány, akinek nem tudom még mindig kimondani a nevét, egyre barátságosabb lett, tegnap már hívtak együtt reggelizni Juan Carlos-szal, a másik munkatársammal. Sokat nevettünk és a kedvemért angolul beszéltek, ez nagy dolog náluk. A negyedik napon, amikor beszélgettünk, már meginvitált karácsonyra magához, a barátaival, ha esetleg itt maradnék és tegnap az Erasmus-os partyn, mikor találkoztunk megszorította a kezem, biztató jelleggel :) Jó érzés volt nagyon, kedves tőle. Szóval a nulláról 3-4 nap alatt eljutottunk az együtt karácsonyozásig. Először elemeznek, lassan haladnak előre, de ha megszeretnek, akkor nagyon barátságosak.

Szóval a szülinapomon meginvitáltam mindenkit egy kiruccanásra, akit ismertem. Azaz nem sok embert, Enrique, Lisi, Tania, a portugál lány, ő elhozta a román barátnőjét, aki csak spanyolul tud, de azt jól, Isa, a német lány és a CouchSurfingen megismert Éilish, ír lány, így indultunk el egy bárba, ami elsőre uncsinak és nyugisnak tűnt.

DE aztán megjelent egy spanyol fickó, aki nem tűnt vérbeli spanyolnak, inkább vicces volt, mint tüzes, mikrofonnal salsa-oktatásba kezdett. Lassan gyűltek-gyűltek az emberek. Oda jutottunk, hogy tele volt a tánctér, kb. 10 zeneszámon keresztül mindig új és új lépéseket mutatva haladtunk előre, aztán lányok-fiúk szemben, majd párban, körbe.

Egyszercsak leállította a zenét és odajött, végig spanyolul beszélt, néha franciául, én meg bólogattam serényen. Megkérdezte honnan jöttem és milyen nap is ez a mai. Hu, mondom, itt baj lesz.

A következő pillanatban már a Boldog szülinapot énekelte nekem az egész bár spanyolul :) nagyon jó érzés volt, majdnem idegen emberek, az azutáni pillanat már annyira nem volt jó, amikor nekem kellett elénekelni magyarul ugyanezt, egyedül :D Ezután végig velem mutatta be a lépéseket, nagyon szép este volt :)

Másnap séta a városban Lisi-vel, majd végig a tengerparton, megnézte az egyetemet, a menzán akkora adag ebédet adtak 5 euróért, hogy este is azt ettem, a salátát még másnap is. Nagyon finom volt.

Este pedig elmentünk egy bárba, ahol 1 euró 1 sör és TAPAS-t adnak hozzá, egy kis tányér ennivalót, nagyon fura féléket. Sárgadinnye sonkával, chips sonkával, mindenféle spanyol specialitások, máj, rengeteg zöldség, találkoztunk a németekkel, jól eltelt az idő.

Tegnap végre leadtam a feladatomat Ramon-nak (az egyetemen csak a keresztnevén szólítják a "főnököt", így hát én is :D) utána pedig leléptem. Lisi továbbment Barcelonába a bátyjához én pedig a portugál lány házába.

Most gondolkodom, hogy átköltözzek-e. Dulce-vel, egy mexikói lánnyal lakik, aki szerintem nagyon jó barátom lesz:) Már az első beszélgetésekkor kiderül, hogy mennyire passzol két ember egymáshoz. Van egy szabad szobájuk. A lakás új, jól felszerelt (takaró nincs), van egy hatalmas nappali, hatalmas ülőgarnitúrával, TV-vel, 3 szoba, konyha, mosókonyha, két fürdő. 190 euro lenne mindennel együtt havonta. Pár utcányira van innen, a vasút mellett, de jártak-keltek a vonatok, amikor ott voltam, tényleg nem hallani fel. Azonban a  kilátás szörnyű. A leendő szobámban nincs több bútor, mint a mostaniban, de kétszer ekkora. Nincs kutya és nincs zaj, viszont nincs tenger sem. Bár azt az utat igazán megtehetem napjában párszor. Közel a Lidl, ami nagyon olcsó. Viszont itt Enrique mindenben segít, kocsival elvitt vásárolni, használhatom a dolgait, de megőrít a zaj, ami ugyan időleges de nem szeretem a kutyát a házban, büdi, nem akarom megbántani Enrique-t, a szoba 170 Euro/hónap, annyi mint Belgiumban volt, csak 5-öd akkora :( Valamint Enrique azt mondta, hogy ha Robi  (L) jön, akkor ő elmegy a barátnőjéhez, hogy elférjünk, ez rendes tőle.  Mit tegyek??? Szavazásra bocsátom! Segítsetek, mert döntésképtelen vagyok.

Nos, befejezvén az eddig történteket: tegnap Erasmus buli volt a Lily Marlene Rock Klub-ban, lépni nem lehetett, de ha lehetett is, azonnal rám esett 1-2 illumnált Erasmus-os lány, magassarkújukról letántorodva. Így továbbálltunk. A mexikóiakkal, néhány spanyollal, Nórával, a magyar lánnyal és Dulce, Tania társaságában. Jókat beszélgettünk, kirándulásokat terveztünk. Nemsokára találkozunk a parton, megyünk fürdeni. Jövő héten Cabo de Gata-ba megyünk. Egyelőre ennyi. Írjatok nekem! ;)