A ház, mintha alapjaiban remegne, úgy fúrnak-faragnak odalenn, ez nekik szieszta? Fentről leöntöm őket valamivel... Éjszaka nem nagyon tudok aludni, viszont az egyetem lefáraszt teljesen, de délután mindig ásnak itt lenn, felújítanak, csöveket szerelnek...
A mai ütemterv ugyanaz volt, mint tegnap, kivéve, hogy szülinapom van :) 9-re beértem az egyetemre, 11-ig nincs is baj, akkor érkeznek a diákok. Azt a feladatot kaptam Juan-Carlos-tól, aki ugyanott dolgozik, mint én, hogy ellenőrizzem az angol nyelvű órák mintaterveit, mert rengeteg a hiba, a spanyol profok nem törődnek annyira az angol nyelvtannal. Így a délelőttöm azzal telt, hogy próbáltam kitalálni, mit szerettek volna leírni, spanyol szavakat ragoztak angolul.
Ezután a lányka, akinek nem tudom kimondani a nevét, ugyancsak a Diák Irodában dolgozik, körbevitt az egyetemen, megmutatott mindent. Az egész egyetem olyan, mintha egy filmnek a díszlete lenne, csak dekoráció. 1995 óta létezik, csupa új épület, a legtöbben még nem is folyik oktatás.
Amikor a diákok végleg eltulajdonították a számítógépemet és asztalomat, szállást és órarendeket keresve, fényképeztem párat odakinn, persze találkoztam Mr. Herrera-val, a "főnökkel" :D és rögtön adott feladatot. Madridban volt egy nagy találkozó a múlt héten, nemzetközi ösztöndíjak témakörben, rengeteg névjegyjártyát és címet ideadott, a neten utána kell néznem rengeteg európai egyetemnek, hogy milyen szakokon folyik angol oktatás, hol tervezik még. Készítenem kell egy listát és ez alapján veszik majd fel a kapcsolatot velük, hogy aztán csereprogramokat indíthassanak el, mint az Erasmus vagy Leonardo... ilyesmik. Szóval lesz dolgom.
A szagok, illatok, minek nevezzem, nem tűntek el. Nem rossz egyébként, nem mondanám, hogy kellemetlen, csak szokatlan. Amikor kérdeztem Enrique-t, hogy hova vihetem majd le a szemetet, az ablakon át kimutatott a ház mögé, rengeteg teli szemetszsák sorakozott, azt mondta oda. Kérdeztem, hogy elviszik-e majd, kukásautó vagy ilyesmi. Azt mondta nem. Ott marad. Örökre? Örökre. Nos, akkor talán megvan a szagok egyik komponense.
A buszmegállóba, ha új ember érkezik, köszön az ott várakozóknak, akkor is, ha nem ismer senkit.
Aztán a lány, akinek nem tudom kimondani a nevét mesélte, hogy nagyon lusták, és ha nem tudom befejezni a munkám, otthon nehogy folytassam! :) Egyetértettem :) Azt mondta, hogy meg sem próbálnak kevésbé erős akcentussal beszélni, mert arra is lusták. Bárhova mennek, úgy mondják, ahogy nekik tetszik. Ezért alig érteni, ha angolul beszélnek. Tapasztaltam már Belgiumban is az Erasmus-os diákok között, de itt Andalúziában még furábban beszélnek.
Képek az utcánkról, háttérben a tenger :) Jobbra a nagy, magas, fehér házban lakom, első emelet; előtte a vezeték-szerelés, megőrülöööööööööööööööök!!!
Úton az egyetemre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése