Hola!

Kiegészítettem az előző epizódot szép képekkel és kommentárral :) Még mindig gyűjtögetem a képeket.
Átköltöztem és kezdetét vette a második hét, ami jobban nem is indulhatott volna, minthogy az új házban nem volt víz és Tania nem volt hajlandó órára menni, de nem magyarázta el előző este hol a buszmegálló, így addig-addig kerestem, míg fél óra múlva kilyukadtam a régi lakásnál, ahonnan már tudtam a járást. Utána rohanás a bankba, van bankszámlám, ott sem tud senki angolul, 15 eurot kell fizetni csak azért, mert külföldi vagyok.

Így hát késve értem megint a munkahelyre, ahol egy újabb lánnyal egészültünk ki, spanyol, Esther...érdekesen beszél angolul, de legalább beszél.

Ezután, mivel Juan Carlos II. "kisfőnök", aki 3 évtizeddel idősebb, mint Juan Carlos I., aki a munkatársam, nem jött értem, amikor megígérte, így utóbbi Juan Carlos-tól kértem feladatot, segítettem neki kikeresni néhány tantárgyat, persze a spanyol weboldalról, spanyolul, de ment minden. Ezekután végre megérkezett a "főnök", ideadta a listát, hogy milyen egyetemekkel vannak kapcsolatban és milyeneket kell még felkutatnunk és szerződést aláírni. Holnap 9-kor van a megbeszélés, szeretnének magyar egyetemeket is, valamint a KATHO-t, ahol Belgiumban tanultam. Mivel mondtam, hogy van pár ötletem. A feladatom az lesz, hogy felderítsem mindet, milyen órák vannak angolul, milyenek lesznek...stb.

A büfében olyan szendvicset kérek, aminek ki tudom mondani a nevét :) ez nem sül el mindig jól, mert azt nem tudom mit jelent. Ma így neki adtam Juan Carlos I.-nek a reggelimet. 2-kor találkoztam a lakótársaimmal, ebédeltünk. A menza már nem annyira szimpi, mert le akartak nyúlni, 5 eurot kértek a harmad annyi ebédért, mint a teljes menü. Mivel látták, hogy nem tudom magam kidumálni, így könnyedén átejthettek volna, de nem tágítottam, végül visszaadott 1 eurot, kérdezés nélkül, azaz: tudatosan akart átverni, tudta, hogy mért várok. Kedves.

Az uszoda és edzőterem sem olyan szimpi 30 euroert havonta. De azért menni fogunk, valahogy megoldjuk.

Szóval, miután Tania cserben hagyott reggel, délután azzal szembesültünk, hogy a kulcsot bezárta a házba. Így mehettünk a tulajhoz. Tania egyébként rendes, csak bal oldalon göndör a haja, jobb oldalon egyenes, az egyik lába kisebb, mint a másik alapól és ha mellette mész, neked megy, ha nem mész mellette, követ, ha jön az autó elétol, rélép a lábadra, leejti a telefonod, nem érted, amit angolul mond, de még csak 18 éves, majd kinövi :)

Tegnap elmentünk Cabo de Gata-ba a lengyelekkel és Enrique-vel, aki az olviabogyós chips-ét a hűtőben tárolja és nem haragudott, hogy leléptem tőle. Majd teszek fel képeket onnan is. Olyan utakon mentünk, amit eddig csak filmekben láttam, szerpentinek, habár elviekben kétirányú, csak egy autó fér el rajta, és nagyon kanyargós, nem látod ki jön szembe, egyik oldalon a hatalmas hegy, másik oldalon szakadék és tenger. Féltem egy kicsit, de Enrique mindig csak azt hajtogatta, hogy "don worri", így kimondva, spanyol akcentus.

Az új helyemen nem tudtam aludni. Itt is fúrnak és járnak az autók, de csillagos a plafon.

Sehol nincs WC ülőke, először azt hittem, nem telik rá, vagy letörték :), de nem, ezzel megspórolnak egy csomó anyagot és tisztítást, nemde?

A párnák hosszúkás alakúak és a huzat is rájuk. Van kétszemélyes párna, ez jó, erősíti a kohéziót a párok között, nem tudsz az ágy másik végére menni, különben nincs párnád. Na, de nekem nincs kivel megosztanom, a kohézió vonzásának tárgya 3500 km-re van.

Ma megint salsa est lesz, nem tudom bírom-e még. Leginkább a könyvtárban kellene ülnöm, de még oda sem mehetünk, mert nincs jelszavunk. Ez is a spanyol mentalitásra vall. Belgiumban már akkor volt, mikor még oda se értünk. Lakásunk is. Itt semmi sincs megszervezve, nem is látni Erasmus-os diákokat, a nyitóbulin kívül, ami egy 50 fős helyen volt megszervezve 300 diáknak, semmilyen esemény nincs, ami összehozna minket, ha csak mi magunk nem...

Most befekszem a pöttyös ágyamba. Adios!