Párizs

www.aviewoncities.com/paris/parismap.htm






Nem tudom mit írhatnék, szavakat nem találtak még ki azokra az érzésekre, amik Párizsban ejtettek rabul. Csak álltam és ámultam. Mindaz megelevenedett előttem, amit eddig csak könyvekből olvastam vagy kitéve-betéve megtanultam a szigorlatokra. Teljesen más értelmet nyert és nehezen állt össze a kép. Így kellene oktatni a történelmet mindenhol, csak így van értelme, el kellene vinni a diákokat a lehető legtöbb helyre, amiről tanulnak. Persze költséges befektetés, de megérné!

(Talán ezzel elkerülhetnék, hogy olyan emberek kerüljenek ki az iskolákból, mint a mi két görög csoporttársunk, akikkel Peti 10 másodperc alatt elhitette, hogy Görögország szomszédos Magyarországgal és még nagyobb városokon is tanakodtak, hogy melyik is van a határon:S azonban felettébb büszkék voltak a történelmükre az órákon...ennyit erről)

Nem éreztem időbeli és térbeli határokat tegnap...mintha egy más világ és más dimenzió lett volna...és csak néztem ki magamból...igazából nem fogtam fel amit látok. Néha elkapott az érzés, hogy ez Párizs! Itt vagyok! Akkor elkezdtem vadul fényképezni:D jó turista módjára. Azonban a legtöbbször...csak néztem-néztem...így hát nem is véletlen, hogy állandóan lemaradtam a csoporttól, még jó, hogy Zoli figyelt. Sosem tudtam merre is menjek, hatalmas ez a város. Nem tudom, tudnék e itt élni, beszippant. (A pénzemet is:D)
Rengetegféle ember, kicsit másabbak, mint Belgiumban. Nem tudom miben, a közvetlenség megvan ugyanúgy...mégis más... A franciák zizisek :D de bennük meg ezt imádom!
Ami minden látnivalónál jobban megfogott: FREE HUGS (ingyen ölelések) a Notre Dame előtt. Emberek tömegei táblát tartanak a fejük fölé ezzel a felirattal és mosolyognak. Két ölelést kaptam, még kicsit új volt a dolog és nem akartam, hogy a mennyiség a minőség rovására menjen:D Nem is ment, egy eszméletlen helyes srác kitárta a karját és úgy megölelt, hogy el sem engedtem volna inkább :D ezzel elfeledtetve az ezernyi helyen zsibbadó és sajgó anyagi létemet:) Feltöltött energiával és mást nem tudtam, csak mosolyogni...mindenkire...és legszívesebben én is írtam volna egy táblát és annyi ölelést adtam volna, amennyivel másokat boldoggá tehettem volna!





Sosem láttam még ilyet. Idegenek adnak öleléseket idegeneknek, a legfiatalabbtól az egészen idősig. Nekem az egész napomat megédesítette ez a látvány és érzés. Ők mindig élvezhetik. Gondoljatok bele, otthon mi lenne, ha valaki egy ilyennel próbálkozna! Nem szeretném részletezni...
AZ EMBEREK BOLDOGABBAK! Sokkal boldogabbak! ...kétségkívül hozzájárul ehhez az anyagi jólét, bár erre sem mindenki gondtalan, azonban ez nem minden! Lehet egy ördögi körforgásnak is nevezni, mert minél több pozitív gondolatot és impulzust kap valaki, annál boldogabb és optimistább lesz ő maga is. Ezt továbbadja, mások és saját napjait is megkönnyítve és megédesítve. Hosszútávon ez kiegyensúlyozottsághoz, harmóniához, boldogsághoz vezet. Aminek persze feltétele az anyagi jólét is. Azonban ha az előző megvan, akkor az utóbbit könnyebb elérni. Mivel ha boldog vagy, akkor jobban megy a munka, a tanulás, kiteljesíted önmagad, nyitsz az emberek felé, sikeresebb leszel minden téren! ...és ha mindezt teszed, teljes életet élhetsz!
A gyökereinknél rontottuk el...így igaz. Talán nem a mohácsi csatáig vezetném vissza, ahogy sokan teszik...de valahol nagyon régen romlott el valami. Attól tartok ez egy magábaforduló és megállíthatatlan körforgás otthon, ahogyan errefelé is, ahol mostanában járok, azonban ezt nem is kell megállítani! Remélem nagyon sokat tanulok még az itt élő emberektől, ilyen téren a legtöbbet! Hogy aztán otthon megmutathassam, ha másoknak nem is, de legalább a körülöttem élőknek, hogy mennyivel másabban is lehet élni. Remélem, erőm is lesz hozzá! Félek, túl lehangoló lesz, ha csak megint a tüskékkel szembesülök, amit az emberek a külvilág felé növesztenek. Tisztelet a kivételeknek, így a barátaim, hiszen ezért a barátaim és a családom:)!

Musée d'Orsay















Bementünk egy parfüm és sminkes boltba, a srác odajött és kivasalta a hajam :) csak úgy...jót tett velem, három napja halasztgattam...még praktikákat is mutatott, hogy legyen szebb...











A Louvre előtt


A királyi rezindecia egykori udvara ma így néz ki, funkciója nincs, de az emberek kreativitása nem ismer határokat, hogy milyen alakzatot vegyenek fel épp a kis hengereken, nekem ilyenre sikerült :D









Pompidou központ


















forgatag a belvárosban



Bevásárlóközpont:





(Holnap folytatom az írást, képeket is teszek fel, most találkám van a bolgár bandával:) Így van, aludni megint nem fogok. :*)