Welcome Erasmus

Az élet itt sem fenékig tejfel...hogy ne csak mindig jót halljatok, leírom a tegnapi napom is. Tudtam, hogy a fizikai határaim ki fognak merülni, nem akartam feszegetni, de önkéntelenül is sikerült. Köszönhető ez annak, hogy az elmúlt hetekben mindent csináltam, csak nem aludtam. Maximum fordulatszámom pörgünk, ez így is van jól. Ha aludni akartam, akkor mindig közbejött valami, egyébként is idővesztegetés.
Szóval, hogy mégis legyen valami az otthoni bürokráciából itt is, és fejetlenségből, kitaláltak egy embert, nevezzük Mr. Thermos-nak. Lelkiismeretesen bonyolítja túl a dolgokat. Olyan órarendet kaptam tegnap, hogy csak azért nem rugdosódtam és kiabáltam, mert hát embernek születtem és maradjunk méltóak ezen mivoltunkhoz. A hét öt napjából három nap csak angol, mi több, angol nyelvtan. Nos, ezen óra mégcsak nem is szerepelt a szerződésben, hogy ezt kellene tanulnom, vagy fogom. Ha meg is csinálnám, akkor sem fogadnák el otthon, lévén negyed éves, végzős angolos hallgató, minden ilyesmi tárgyat elvégeztem már. Egyébiránt elég volt az angolból, sajnálom azt is, hogy a többiekkel csak így tudok kommunikálni.
A kérdésre, amit akkor kaptunk, amikor az órarend miatt reklamáltunk, hogy miért jöttünk akkor ide Belgiumba, csak annyit feleltem, hogy nem angolt tanulni. Mintha ez lenne a hivatalos nyelv itt. Történelmet, franciát, pedagógiát, módszertant. Ezért. És ez van a szerződésben is és ezt egyeztettük le otthon a tanárokkal.
Minderre Mr. Thermos annyit mondott, hogy próbáljuk meg és majd változtathatunk utána. NEM! Abszolút nem érdekel az angol és nem fogok bemenni egy órára sem. Hétfőn megyünk Evy-hez és leegyeztetünk mindent. Ez azonban csak a hab volt a tortán.
Ugyanezen fazon azzal indította a napot, hogy Kortrijkba rendelt minket 8 órára, reggel. Amikor ELÉG LETT VOLNA DÉLUTÁN 3-ra odaérnünk. Ő persze aludt, nem vette fel a telefont. Mi meg 7 ÓRA HOSSZÁT csöveltünk a suliban, hol itt, hol ott. Ennyi alvással, fáradtan, leamortizálódva. Hát, népszerűbb nem lett, az biztos. A többiek már módszereket dolgoztak ki a kiiktatására :D
Így néztünk ki, ki ki a maga módján ütötte el az időt a suliban:







Mit is gondolhattam volna Thermosról, amikor már első nap elfelejtett kijönni a reptérre. A többiek karikatúrát is csináltak róla. Kultusszá válik lassan.


Így ma méltán írhatom az ő számlájára, hogy nem mentem Brugges-be, városnézésre, láttam már a várost, de azért szeretnék még élni is, így reggel 8-ra hazaérve délutánig aludtam. Most pedig jöhet a Dutch tanulás :S HOLNAP VIZSGA! Írásbeli és szóbeli.

A jéghideg nappalit leszámítva, ahol kabátban aludtam és azt, hogy Zoli a 30. hívás után engedett be minket, valamint az egész napos hasfájást és zombiságot, egy-két otthoni dolgot: így fizetnem kell, mert nem ugrok haza személyesen aláírni a beiratkozást és már a negyedik e-mailt váltom különböző emberekkel, hogy ne tegyenek át passzív félévre emiatt, továbbá nem lehetek Anna Firmája, ezt nem részletezném...de rányomta a bélyegét az egész napomra és még pár napomra rá fogja...
SZÓVAL mindezeket leszámítva a város nagyon szép, kaptunk ingyen jegyeket uszodába, moziba, koncertekre, jót aludtam az előadások alatt, kényelmesek voltak a fotelok :D összeismerkedtem a spanyol srácokkal, dilisek. Ittam egy jó forró csokit, talán ez volt a nap fénypontja :D jót bandáztunk és napoztunk a Hawaii-nak beillő teraszon, a kis medence mellett, nem baj, hogy ez Belgium és kabátban voltunk, egy egyetem és lényegében csöveltünk, lehetett élvezni.






















Beszédet mondott az igazgató, a polgármester, este pedig welcome party volt. Holnapra kialszom magam...és szépen levizsgázok. Még mindig volt valahogy.
Most nagyon, de nagyon hosszúnak tűnik a hátralevő idő. Azonban még mindig nem érzem magam elveszettnek.

Ebéd a menzán, 3, 65 Euro












Ó, és pár kép keddről, Peti szülinapját ünnepeltük, csak szolidan, a tortája, mint egy három éves kislányé, de nagyon örült neki. Saját gyártmány :)